Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-08 / 57. szám
) 6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. március 8., szerda Füstbe ment a vécsi falugyűlés Tudom, hogy sokan olvasták a január közepén a Heves Megyei Hírlap 14. számában megjelent „Meddig tart a titkosság?” című cikket, amelyben vécsi témák szerepeltek. Ha van, aki nem olvasta volna, engedtessék meg, hogy dióhéjban ismertessem pár mondat erejéig, mivel ezen ismertetést a község lakossága által kezdeményezett falugyűlésen akartuk elmondani, de mivel a polgármester úr a választópolgárok 33 százalékának aláírására sem hajlandó összehívni, ezért a megyei Hírlap által kívánjuk közzétenni. Ugyanis még 1994. december 9-én volt egy falugyűlésnek hirdetett választási nagygyűlés, s mint ilyenkor szokás, az egyik jelölt a másikat próbálta támadni. így az egyik felszólaló firtatta - többek között - azon gépkocsi-lízingelést, amelyet az önkormányzat vásárolt a háziorvosnak. Mivel nem volt elég világos e gépkocsivásárlás, Szlovencsák Attiláné gazdaságvezető részletesen ismertette a vásárlás menetét és annak hátrányos következményeit, ami végül az önkormányzatnak veszteségként egymillió forintjába került. Majd szólt még egy-két hiányosságról, amelyet az ő lelki- ismeretes munkája és a körme szakadtáig a „közvagyont” védő magatartása nem jó szemmel nézett, és a szőnyeg alá söpört dolgokból próbált kiteregetni, ezért munkaviszonya megszűnésével fenyegették. Az újságíró szerint a doktor űr nem érti a támadásokat - pedig előtte egy pár nappal is volt választási gyűlés, és ott, amíg nem volt jelen, több felszólaló is leszedte róla a keresztvizet - mert a gépkocsi-lízingelés a kártyapénz terhére történt, és ő nem tehet arról, hogy az eredeti számítások nem jöttek be, így egyéves ingyenes használat után el kellett adni, és még az üzemelésre költségtérítést is felvett, mintha saját gépjárműve lenne. Az is igaz, hogy több község önkormányzata is lízingelt a háziorvosának gépkocsit, de például Nagyfüge- den 400 ezer forintot az orvos adott, és csak 100 ezer forint beugrót adott az önkormányzat. Itt is az lett volna az etikus, ha a doktor úr legalább 300 ezer, Kisnána 100 ezer, és Vécs is 100 ezer forint beugrót adott volna. Nem került volna a községnek egymillió veszteségbe akkor sem, amikor négy hónap után kiderült, hogy a számítás nem jött be, akkor kellett volna a gépkocsit értékesíteni, nem pedig egy év múlva. Egyéves használat után miért nem vásárolta meg ezt a gépkocsit a doktor úr? Pénze csak volt, mert azonnal vett egy másikat. Jelenleg is két autója van. A doktor úr szóvá tette az újságban, hogy 19 éve itt dolgozik, holott előtte tíz év alatt öt orvos váltotta egymást. Ezek az orvosok mind főorvosnak mentek különböző városokba. A doktor úr egyszer akart elmenni Verpelétre, de sajnos oda se kellett. De azért van még itt egy nyitott kérdés, nem tudom, mennyire indokolt, de az biztos, hogy Kisnánán az elmúlt napokban váltották le az építési előadót a képviselőségről, mert mivel községi alkalmazott, nem is lett volna szabad jelöltetni és főleg megválasztani. Nem arra gondoltak-e a doktor úr támadói, mivel ő is a községházától kapja a fizetését, nem érinti-e őt is az összeférhetetlenség jelensége - de úgy érzem, nem én vagyok erre hivatott eldönteni. Majd a községházán Molnár Attilánét kereste fel az újságíró, és mint írja, nem látta nála a kiskirálydiságot, sőt nyugodtan, békésen válaszolgatott, de arról nem szólt, hogy előtte valamelyik testületi ülésen azt találta mondani, hogy ő három ember helyett dolgozik. (Csodálom, hogy a polgármester úr nem kérdezett rá, hogy ki az a három ember?), de ha ez mégis így lenne, én az érdemjegyeit ötcsillagosra taksálnám, de úgy érzem, a „gavallérosságáért” le kell vonni az öt csillagból, mert mint az újságban burkoltan szólt az a nyilatkozata, amely a jutalomként kifizetett 13. havi fizetésről szólt. Mert mi is történt? A 13. havi fizetésre felterjesztettek névsorából a két tiszteletdíjasnak, mivel nincs rá jogalap, nem számfejtették a bért, de Molnámé azt mondta a pol- -gármester úrnak: márpedig ki lesz fizetve jutalomként Neked is polgármester úr, a lányomnak is, mint könyvtárosnak. Hát igen, lehet jutalmazni is azokat, akik túlteljesítik a rájuk bízott feladatot, de úgy érzem, ezt a képviselő-testületnek jóvá kell hagynia. Ami nem történt meg. Lehet, hogy megszavazták volna éppen az alábbi igazolt tények alapján. Ugyanis azon az 1994. december 9-i választási gyűlésen, ami egyben falugyűlés is volt, Molnámé is jelen volt, és nem tudom, mennyire került a jegyzőkönyvbe, hogy az egyik polgármesterjelölt vállalta, hogy heti két napot tölt a községházán - társadalmi munkában -, ezt vállalta egy másik jelölt is, de időpontot nem jelölt meg, mivel főállásban Vi- sontán dolgozik, és ugyanúgy nem jelölt meg Búzás István sem időpontot, mivel ő meg Feldebrőn szövetkezeti elnök, de a társadalmi munkát ő is vállalta. Most jön Molnámé „gavallérossága”, vagy a memóriahiánya, hogy az első testületi ülésen javasolta, hogy a polgármester tiszteletdíját 25 ezer forintról 43 ezer forintra emeljék fel, amelyet ő minden számítás nélkül elfogadott havi 16-20 eltöltött óráért, holott Gyöngyös polgármestere havi 160-200 ledolgozott óráért 110 ezer forint körüli fizetést kap, vagy a szomszéd községbeli főállású polgármesterek 80 ezer forintot kapnak. Ha számol a vécsi polgármester, akkor ezen fizetéseknek csak egytizede járna. Nem beszélve, hogy a kisnánai képviselőtagok sem tartanak igényt a tiszteletdíjra. A polgármester úr az ő igen szép tiszteletdíjának (nagyon sok ember kéthavi munkabére ennyi - főállásban) megszavazás után javasolta, hogy a képviselők tiszteletdíját 500 forintról 1000 forintra emeljék fel ülésenként, és a kör úgy zárult be, hogy a képviselők Molnáménak 10 ezer forinttal javították az addig is 45 ezer forintját. Ez mind az üres kasz- sza rovására, amelyre a polgármester úr azt a választ adta, hogy nem lesz üres, mert vesznek fel hitelt. Továbbá az újságíró úr megszólaltatta Búzás István polgármester urat is, aki beismerte, hogy jó barátságban vannak a doktor úrral, amit az is bizonyít, hogy azt a lízing-témát Feldebrőről jött haza aláírni a doktor úrnak, holott az akkor még hivatalban lévő jegyző kéznél lett volna, de ő mellőzve lett, teljesen indokolatlanul. Én személy szerint jó embernek mondanám a polgár- mester urat, de ha ő azt inkorrektségnek mondja, ha valaki az igazat megmondja, akkor kétségbe vonom a saját ítélőképességemet is. Mivel tisztázatlan a hivatali titok is. „És hogy Szlovencsákné ügye nem levelezés kérdése”. Hát mi? Valami diktatórikus maradvány a személyi kultusz csökönyös hátrahagyottsága? Majd azzal sem tudom, hogy mi a célja, hogy az előző hetekben leadott 125 aláírást miért csak nyolcvannak tünteti fel, és hogy a testületi üléseket hirdetik a hangosbemondóban? Ez nem fedi a valóságot! Az igenis igaz, hogy nem tud vagy nem akar erélyes lenni, és így harapózhattak el az amúgy is már régebben fel-felújuló konfliktusok. Ezenkívül egy szakképzett jegyző, aki a törvényességet felügyelné, nagyon hiányzik községünkből, de félve hisz- szük, hogy rövidesen is lenne, mert az utóbbi jegyző urat is kinézték egy év után. Még egy kérdés: az a nagyobb bűn, ha valaki a közösségnek egymillió forint veszteséget okoz, vagy az, ha azt valaki közkívánatra feltárja? Tisztelettel: (Hat aláírás és cím a szerkesztőségben) Tisztelt Főszerkesztő Úr! Olvastam a január 17-én megjelent, Vécs községgel kapcsolatos cikküket. Nagyon sajnálom, hogy Gyóni úr a község lakosai közül senkit nem hallgatott meg. De viszont a Szlovencsákné ellenfeleinek a sok mellébeszéde és hazugsága az mind le lett közölve. A polgármester szava, az mind hazugság. 1. A testületi ülések egyáltalán nem voltak soha kihirdetve. 2. A jegyzőkönyveket nemhogy a kívülállók megtekinthetnék, hanem még az önkormányzati dolgozóktól is elzárta a megbízott jegyzőnő. Még kérésünkre sem juthatott hozzá sem a pénzügyi dolgozó, sem a gazdálkodási előadó. 3. Mi az a hivatali titok, amit Szlovencsákné elárult, miért nem mondta meg a polgármester (mert nem tudja)? 4. Mi az, hogy etikátlan, ezt a polgármester saját magára elmondhatja. Hisz annyit nem ért az államigazgatási munkához, mint tyúk az abc-hez. Molnár István volt jegyzővel 12 évig dolgozott együtt Szlovencsákné, soha semmi probléma nem volt, csak az alatt a másfél év alatt lett Szlovencsákné olyan etikátlan, amióta a jegyző nyugdíjba ment? Főszerkesztő úr, miért nem hallgatott meg a Gyóni úr a faluban embereket, hogy volt-e még valakinek problémája Szlovencsáknéval? A volt jegyzőt miért nem hallgatta meg? Talán attól félt a Gyóni úr, hogy valaki majd igazat is mond, nemcsak hazudik, mint a polgármester? Mert amit a polgármester elmondott, az mind tiszta hazugság. Főszerkesztő úr, én 30 évig dolgoztam a tanácsnál, majd 20 évig, mint gazdálkodási előadó. De ha mi ilyet csináltunk volna, hogy egymillió forint veszteséget okozunk a községnek „gondatlan vagyonkezelésért”, börtönbe kerültünk volna. Kérem a Fő- szerkesztő Urat, hogy közöljék le írásomat, minden soráért felelősséget vállalok. Szajcz Nándorné Vécs Kossuth út 11. Gyermek a táskában - ahol, mint látható, igen jól érzi magát Beküldte: Szelei Lászlóné Eger, Kilián u. 13/B. Szeretnék hírt kapni... Soraim közreadásával szeretném megtalálni egykori tanítóimat, és ehhez kérem a Hírlap segítségét. A történet tulajdonképpen 1954-ből való. Abban az esztendőben, az 1953/54-es tanévben a Szolnok megyei Kétpón (Pusztapón), a II. Sz. Általános Iskolában tanított Oravecz Margit, aki nagyszerű pedagógus volt. Az igen fiatalon Alföldre került tanítónő nem sokáig okította a tanyavilág nebulóit, merthogy elkerült e tájról, sajnos, mindmáig ismeretlen hely/ek felé vezetett útja. Emlékezetem szerint a fent említett tanév kezdetén érkezett Herczeg Ilonával - ő az alsó tagozatban tanított - az északi országrészből, közelebbről Eger környékéről, akkor Maklártálya nevet viselő községből, ahol szülei is éltek. Csodálatos dolog lenne, ha ennyi esztendő után hírt kapnék az egykori tanító néniről, akinek pályaválasztásomat, hivatásomat köszönhetem, s egyáltalán, hogy a messzi tanyavilágból elindulhattam... Vajon hol, merre él? Elképzelhető, hogy visszakerült szülőföldjére, vagy arrafelé? Kérem a kedves újságolvasó honfitársaimat, ha valaki - netalán a nevezett tanító néni - tud híradással lenni, szíveskedjen azt megtenni. Köszönettel: Szathmári József Kunszentmárton Szent István kir. u. 13. Több sikerrel, mint Markazon A február 25-én megjelent „A pénzváltás egy sajátos esete” cikkre szeretnék reflektálni. Pontos hírforrás alapján ezen személyek fél Dunántúlt, de főként a Balaton környékét már végigjárták. „Több sikerrel”, mint a markazi eset. Hat számjegyű összeget is kasszíroztak egy-egy alkalommal. Véleményem szerint komolyabban kell fellépni ezen személyek ellen. Ezzel is tudnánk segíteni a dunántúli szerencsétlenül járt embertársainkat. Felhívnám a pénzintézetek dolgozóinak a figyelmét az országban, legyenek egymással összetartóbbak, segítőkészebbek, mert ma más, holnap ők kerülhetnek veszélybe. Sajnos, gerinctelenek is vannak közöttünk. De ami elszomorító, egyre többen. Berta László Gyöngyös Befejeződött a karácsonyi gyermekrajzpályázat Befejeződött, és sikerrel zárult a Magyar Posta karácsonyi gyermekrajzpályázata. 1841 feladótól 10.555 rajz érkezett a posta címére a pályázatok beadásának határidejéig, 1995. január 31-ig. Más szóval: szándékunkat (az idei karácsonyi bélyegek elkészítéséhez és kiadásához a gyermekek közreműködését kértük) jól fogadták. Az ünnepélyes eredményhirdetés 1995. március 4-én, szombaton délelőtt 10 órakor volt (Postamúzeum, Budapest, VI. Andrássy u. 2.1. em.), - valamint az ezzel egyidejűleg nyíló, március 5-én, este 18 óráig látható kiállítás is, amelyen a beérkezett rajzokból kiválasztott, 200 legjobbnak ítélt pályázat látható. Ä díjakat dr. Török András helyettes államtitkár adta át a gyermekeknek. ___________Szívhangok___________ S zépség és szerelem... Az utóbbi időben több olyan levelet is kaptunk, amelyből arra következtethetünk: olvasóink számos olyan lelki gonddal küzdenek, amellyel nem tudják fölvenni a harcot egyedül, s szeretnék megosztani velünk. Ezért is indítjuk el a „Szívhan- gok”-at. „Tétova” jeligéjű olvasónk leveléből idézek: „Vagy két hónapja szerelmes lettem a főnökömbe. Csakhogy a helyzet fordított: a kft. tulajdonosa nő, s én, a beosztott a férfi. Mindketten családosok vagyunk, gimnazista gyerekekkel. Szerintem ő nem élhet jól a férjével, volt alkalmam látni, milyen kimérten, szinte hidegen beszélnek egymással. Feleségem nagyon jó hozzám és a lányunkhoz, házias, de a hódító üzletasszonytól messze áll. Hetek óta se éjjelem, se nappalom, esténként arról ábrándozom: alkalmat keresek rá, hogy megvalljam Neki érzéseimet.” Uram, átérzem gondját. A szerelem szent dolog, szent és sérthetetlen. De ahogy kiveszem soraiból, az öné plátói. Ne kockáztassa meg az elegáns üzletasz- szony visszautasítását - csak még fájdalmasabb lenne. S főleg ne tegye kockára eddigi családi életét. Egyébként könnyebb valakit szeretni, mint együtt élni vele. Meddő ábrándozás helyett olvassa az ősi kínai bölcseletről, a taoiz- musról szóló könyveket. (A tao jelentése: út. Az ember, a véges testi lét zárt kocsijába szorított szellemiség - az úton lévő - szabadon dönthet: miként cselekedjen.) Mellesleg a taoizmus kimerítően foglalkozik a szexuális élettel. Ha e „tanokat” elsajátítja, mindent elsöprő, felsőfokú élményekben lesz része, s csodálatos, feledhetetlen, eddig elképzelhetetlen órákat (!) tölthet az ágyban. A feleségével... Kedves „Ilona”! Mint írja, nagyon el van keseredve csúnyasága miatt. Nem szép a bőre, szöghaja fakó, alakjával sincs megelégedve, stb. S bár 23 éves, még nem volt fiúja, társaságba sem jár, hogy munkája és a tanulás után „elbújjon az emberek elől”. Hát, ifjú Hölgyem, ha folyton otthon kuksol, se fiúja nem lesz, se szép. Egyébként is, a „szép” fogalma relatív. A kisugárzás, a hatás a fontos. Mint írja, angolul tanul, így érti: To make the best of it! Ismerek kifejezetten „csúnya” nőket, mégis dekoratívak, s csak úgy vonzzák a férfiakat! Az erősebb neműeknek azt kell hinniük, hogy a nő szép. Akkor - csakugyan az. Egyébként nem tartom tragikusnak, ha néha egy lány öt deka kolbászt és egy zsemlét vacsorázik. De semmi esetre sem szabad, hogy olyan napjai legyenek, amikor szé- gyelli ápolatlanságát: „viharvert” frizuráját, töredezett körmeit, pecsétes ruháját. Bizony, kozmetikusra, fodrászra pénzt, időt kell áldozni. És sürgősen forogjon emberek között. Menjen könyvtárba, tárlatra, színházba, koncertre: a psziché állandó foglalkoztatása, művelése, gyönyörködtetése a belső szépség kisugárzásához vezet. Menjen el barátnőjével diszkóba, egy jó buliba. A szépség abban a pillanatban válik életbevágóan fontossá a nő számára, amikor egy férfiról azt hiszi, hogy életbevágóan fontos számára. Sirály Kedves Olvasóink! Várjuk leveleiket, amelyben elmondják gondjaikat. Nincs olyan „mélypont”, amelyből ne lenne kiút. Szívesen segítünk. Megértésünkkel, tanácsainkkal. Ha csak jólesik kiönteni szívüket, akkor is írjanak. A teljes diszkréció érdekében kérjük, jeligésen küldjék leveleiket. Hogy senki sem ismerhessen Önökre, néhány mozzanatot, körülményt megváltoztatunk. Címünk: Heves Megyei Hírlap, Eger, 3300, Pf. 23. A borítékra írják rá: Sirály.
