Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

1995. március 1., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal A szélsőségeseket bátorítják Magam is egyetértek: vétek hallgatni A Hírlapban folyó, cigánysá­got érintő vitáról nekem is az a véleményem: vétek nem rea­gálni. Amikor annak idején szülé­ink, nagyszüleink hallgattak, a gázkamrában milliók pusztul­tak el. A „Most vagy soha” jeligéjű cikk írója a cigány Szendrey Károlynak válaszolva valami­kori tanárát idézi: az ember abban különbözik az állattól, hogy gondolkodik. Nos, eme bölcs idézet köz­readóját a gondolkodás „vádja” aligha érheti. Hossza­dalmas írásában a fajgyűlölők jól ismert érveit szajkózza. Jel­lemzője előítéletes világnéze­tének a példálózás: többnyire kiszínezett, vagy éppenséggel soha meg nem történt esetek felemlegetése, majd ezen egyedi esetek indokolatlan, rosszindulatú általánosítása. Egy szabálytalanul közlekedő cigánygyereket elüt az ártatlan autós. Jönnek a borgőzös cigá­nyok a kocsmából 15-20-an, és agyonverik. A tévéműsorban erőszakos­kodó cigánygyerekeket látott, akiket meg kellene csonkítani. A micsodáját a fülébe dugni. Ez a parlagi, ízléstelen és gusz­tustalan szellemeskedés az egész írás jellemzője. A cigányok veszélyesen szaporodnak - folytatódik az érvelés nem szeretnek dol­gozni, lopni annál inkább. Cikkírónk ostoba nézetrend­szerében a rendőrség is a cigá­nyok pártját fogja, bűnügyei­ket „ejnye-ejnyével” elintézi, sőt fél tőlük, a „bűntanyájuk- ról” négy-öt rendőrautó is megfutamodik. Nehéz az ilyen primitív ha­zugságokkal. tévhiedelmekkel vitázni. Közel 30 éves bűnügyi ta­pasztalataim alapján állítha­tom, a rendőrség és a cigány­ság kapcsolatában többnyire nem az előbbiek húzzák a rö- videbbet. Egyik barátom felháboro­dott, miért kell az újságnak ilyen szennyes gondolatokat közreadni. Nekem más a vé­leményem. Legalább látja or­szág-világ, hogyan gondol­kodnak minálunk a szov­jet-kommunista uralom alól felszabadult hungarista de- mokrakták. Miként próbálják ilyesféle uszításokkal hazánkat is azon nemzetek sorsára jut­tatni, ahol pusztán faji hovatar­tozásuk miatt egymást ha­lomra öldösik az egykori hon­fitársak. A levélíró szerint - akárcsak ő - az ország lakóinak több­sége rokonszenvezik a „hun­garista érzelmű” fiatalokkal. Vagyis azokkal a kopaszra nyírt fiúkkal-lányokkal, akik ártatlan cigányfiút rugdaltak halálra Salgótarjánban, nyo­morékká vertek Egerben egy másikat a Dobó téren, cigány­lányok orrcsontját rúgták szét a Szépasszony-völgyben, a négyéves kislány hálószobá­jába Molotov-koktélt dobtak Gyöngyösön, s tették mindezt éppen oly névtelenül, gyáván és alattomosan, mint a „Most vagy soha” jeligés levél írója. Bizonyára ha erre rákérdez­nének, azzal védekezne, azért maradt névtelen, mert fél a ci­gányok bosszújától. Elárulom, Szendrey Karcsi barátommal együtt én is félek. Félek a fa­sisztáktól, akik a más fajúak, sőt a másként gpndolkodók lé­tét fenyegetik. Én nem a cigá­nyokat, hanem őket tartom az egész emberiség rákos dagana­tának. Ja, és még ami a lényeget il­leti: velem egykori tanáraim azt tanították: minden ember egyformának születik, és azo­nos jogokkal rendelkezik. Ezt hiszem ma is. Dr. Magyar Elemér • • „On többet árt a közös hazának..; Tisztelt Anonymus Úr! A Szendrey Károly cikkére írt válasza kissé felborzolta az idegeimet, ezért kénytelen vol­tam tollat ragadni és reagálni a cikkére. Először is az ütötte meg a szememet, hogy az embert idé­zőjellel jelölte, ugyanis meg­kérdőjelezi a mi, azaz cigány­ságunk emberi voltát. Én tu­dom, hogy a demokráciában sok mindent el lehet mondani egymásról, de mindez aligha megengedhető, bármilyen fiatal is a demokráciánk. Önt egy gyáva, gerinctelen embernek tartom, aki még a nevét sem meri feltüntetni, nemhogy rá mert volna szólni a gyerekekre, amikor ön szerint késsel rongálták az üléseket. Nagyon szépen ecseteli a munkanélküliséget, valamint azt az időszakot, amikor dol­gozhattak volna, de akkor sem dolgoztak, mert csak a családi pótlékra utaztak, ősztől tava­szig lehetett őket látni a mun­kahelyeken. Tisztelt névtelen uram, tudja Ön azt, hogy az el­múlt időkben hogyan kezeltek bennünket, romákat? Ön nem tudja, de én tudom, mert én is egyike voltam azoknak a tisz­tességesen dolgozó cigányem­bereknek, akiket még jobb szakmai tudása, jobb teljesít­ménye után is hátrányosan kü­lönböztettek meg. Kedves Uram, mi végeztünk el olyas­mit, amit a magyar segédmun­kás úr nem volt hajlandó meg­csinálni. Ha a magyar segéd­munkás legalább egy-két hó­nappal előbb ment ahhoz a vál­lalathoz dolgozni, az már csak a cigány munkaerőt használta ki. Az a cigányember pedig dol­gozhatott éhbérért. Nem hi­szem, hogy Ön tudja azt, hogy milyen érzés volt felvenni úgy a fizetést, hogy több munkáért sokkal, de sokkal kevesebb pénzt kapott, mint az a fehér ember, aki az egész hónapot el­sumákolta. Sok cigány munka­társam azért hagyta ott a mun­kahelyét, mert ezt sem idegileg, sem anyagilag nem bírta. írja még azt is, hogy tűzreva- lójuk akkor sem volt, ha az er­dőbe mentek fáért, s akkor sem a kidőlt, száraz fákat hozták el, hanem növendékfákat vágtak ki úgy, hogy még csak nem is tő­ből, hanem derékmagasságig, mert így kényelmesebb volt. Én, drága uram, nagyon sok el­lenpéldát is tudnék erre, mert több helyen vágták így ki a fá­kat nem cigányok, hogy így a cigányokra tereljék a gyanút. Azzal egyet kell értenem, hogy ténylegesen megfosztják egy-egy baromfiól tartalmát, de nem a cigányok, hanem egy-egy cigány. És szeretném itt megjegyezni, hogy a bűnö­zőknek nem nemzetiségük van, hanem nevük. Erről a sajtó is beszámol. Viszont azt sajnálom, hogy a sajtó azokról a magyar embe­rekről nem ír, akik ugyanúgy ellopták a tyúkokat, a malaco­kat, sőt nagyobb bűncselekmé­nyeket is elkövettek. Szendrey Károly cigány ba­rátom azzal, hogy a nyakken- dős úri tolvajokra utalt, nem a kommunista vezetőkre gondolt, hanem az elmúlt négy év új­gazdagjaira, maffiózóira, akik magát a nemzetgazdaságot is nagyon sok milliárddal meglop­ták. Ami az értelmi nívónkat il­leti... Az, hogy fel tudunk-e emelkedni, valóban kérdéses. Én úgy hiszem, erről valóban majd nem mi tehetünk. Sajnos akkor, amikor napi kenyérgon­dokkal küszködünk, vajon tud­juk-e majd anyagilag biztosí­tani a tehetséges gyerekeink to­vábbtanulását? Látja, uram, itt kellene kezdődnie a mi együtt­gondolkodásunknak. Nem minden esetben ostorozni kell bennünket, hanem elgondol­kodni együtt, hogy hogyan tud­nánk ebből a krízisből kimoz­dulni. Szerintem ez tisztessége­sebb - és főleg emberségesebb lenne —, mint úgy kezelni ben­nünket, mint rosszindulatú da­ganatot. Én úgy hiszem, hogy ettől lenne Ön igazi magyar, nem a hungarista eszméitől. Én a bűnözésre nem szeret­nék kitérni, az nem az én fel­adatom. De kötelességem, hogy tiltakozzam az ellen, hogy ben­nünket, mint cigányembereket, vadembernek nevezzen. Ezek után az intelligenciájáról meg­van a véleményem. Félti az országot az elcigá­nyosodástól, és már mond is példát a falusi iskolahelyzettel kapcsolatban, hogy mennyivel több a cigánygyerek, mint a magyar. Ehhez annyit tennék hozz: erről mi, romák nem tehe­tünk. Ha eszébe jut, akkor rájön arra, hogy volt Magyarorszá­gon is urbanizálódási időszak. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy a falusi tehetősebb gazdák gyermekei városokba költöztek, csak az öregek ma­radtak a falvakban, a tanács ve­zetői pedig értékesítették az eléggé lerobbant állagú háza­kat, amit csak a cigányok vettek meg, mert nekik nem telt el­menni a városokba, sőt több­ször be sem engedték, mert ak­kor is olyan módon kezeltek bennünket, miként teszi ezt Ön. Ami a hungarista érzelmű fi­atalokat illeti, én nem tudom el­ítélni magatartásukat, csak azo­kat, akik erre okítják őket. Ha a fiatalok kilencven százaléka olyan lenne, mint ahogy Ön le­írja, akkor ma Magyarországon a Parlamentben nagyon sok hungarista ülne saját színeiben, de - hála Istennek - az ilyen és ehhez hasonló eszméken ala­puló képződmények megbuk­tak. Magyarország nekem is hazám, legalább annyira, mint Önnek, és én ezt a hazát nagyon szeretem. Éppen ezért féltem az olyanoktól, mint Ön. Mert Ön többet árt közös hazánknak, mint a cigányság. Lóié Mihály, megyei elnök Lungo Drom A „Ne bántsd a cigányt, ő is „ember” című írást olvasva- őszintén szólva magam is arra gondoltam, hogy a névtelen szerző mondandója nem feltét­lenül érdekes. Ugyanis ma már nem csupáncsak Egerben, de szinte az ország minden telepü­lésén a „hungarista mozgalom” legális tény. A nem nevesített levélíró igen jól tájékozott, akárcsak egy gyakorlott riporter, és a tol­lat is mesterien forgatja. Az adatokat valószínűleg nem kül­földről, hanem helyben kapja kézhez, amelyeket hozzáértően jól fel is használ a fajgyűlölet további szítására. A címzettnek (Szendrey Ká­roly) datált levélben felsorolt, cigányoknak szóló bűnlajstrom felületesen nézve valósnak lát­szik, és mi tagadás, irritálja is az olvasókat. De ha alaposab­ban bonckés alá veszi az ol­vasó, kiderül számára, hogy a hitelesnek álcázott, sok, vér- vádszerű tény mesteri hozzáér­téssel adagolt maszlag, amely­nek igazi célja a megtévesztés. A teljességre törekvés nélkül szeretném megjegyezni, hogy amíg a kopaszok és szimpati­zánsai konszolidált viszonyok között élhetnek Egerben, és gyakorlatilag azt tehetnek, amit akarnak, addig a jóindulatú, a hungarista eszméktől mentes állampolgárok nap mint nap ki lesznek téve egy-egy kiadós provokációnak, esetleg fizikai bántalmazásnak is. S a rendőrségen és bíróságo­kon védelemre nem számítha­tunk. Ők is emberek, akik gon­dolnak egy esetleges hungarista holnapra is: uram isten, nehogy úgy járjanak egy esetleges újabb rendszerváltás után, mint öt évvel ezelőtt. A Debrecenben történteket, mert nálunk is megtörténhetett volna, elrettentő példaként em­líteném. A bőrfejűeket tömörítő Keleti Arcvonal Bajtársi Szö­vetség elnöke és egyik tagja követte el január 6-án, Szálasi F. születésnapján a debreceni zsinagóga elleni bűncselek­ményt. A bíróságon hivatalosan bejegyzett szélsőséges csoport­nak - mint már annyiszor - ez­úttal is a Független Kisgazda- párt adott otthont. A szkinhe- dek beismerték, hogy tettüket antiszemita indulatok motivál­ták. De a rendőrség hírzárlatot rendelt el, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy megint meg­mentik derék bőrfejűjeinket, a csurkista mozgalom örömére. Talán nem veszik túlzásnak, ha azt mondom: tragikomikus­nak látszik, hogy a bíróság hi­vatalosan bejegyezte a szélső­séges hungarista mozgalmat, noha jól tudja, hogy az ENSZ határozata szerint ez tilos lenne. S mint Sneider Tamás, az egri kopaszok „Führerje” a tanú rá, nem egyszer és nem kétszer összehívták őket a Belg- rád-rakparti FKgP-főhadiszál- lásra eligazításra. Nem is ta­gadja az FKgP, hogy a kopa­szok eszméje közel áll a kis­gazdákéhoz. Mondhatnám tovább is, hogy bizonyítsam: a szkinhead-moz- galom fölülről szervezett és irányított, szélsőséges jobbol­dali tákolmány. Az ellenük való küzdelem majdnem lehetetlen. A rendőrségi és bírósági ítéle­tek eleddig a tettesek mentege- tését, bátorítását jelentették. Gondoljunk csak az 1992. ok­tóber 23-i eseményre a Kossuth téren, ahová az FKgP akkori Hagyományőrző Tagozata vo­nultatta fel a legnagyobb lét­számú bőrfejű csoportokat. Cél volt a köztársasági elnök kifü­tyülése. A kopaszok jól ismert húsz pontját Pintér Kornél veszprémi pártigazgató olvasta fel. Éz a derék úriember később a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke lett. Miközben Torgyán úr annyi­szor határolja el magát az anti­szemitizmustól, védőszárnyai alatt büntetlenül tevékenyked­het a Jurta Színházból kikopott Magyarok Nemzeti Szövet­sége, a Szálasi Gárda, az AMOSZ. És így sorolhatnám tovább a tényeket, de valóban nincs értelme, hiszen ezen esz­mék képviselői a Parlamentben is ott ülnek, és egyengetik a szélsőségesek útjait. A névtelen levél megfogal­mazójának azon kitételére utal­nék, hogy Ő a nemi erőszakon kapott cigánynak levágná a pi- silőjét és a fülébe dugná, hogy a fejnek legyen tengelye is. Ez a gyakorlat szinte mindennapos volt a fasiszta német és magyar hadviselés során, ha partizán került kézre. Csak a fasiszták nem a fülbe illesztették az omi­nózus testrészt, hanem a szájba, mondván: szivarozzon. A cse­lekmény még ma is megbor­zongatja az embert, hogy a XX. század eme gyalázatát nyíltan népszerűsíthetik az újfasiszták. Befejezésül szeretném a hungarizmus aktivistáinak fi­gyelmébe ajánlani az amerikai kongresszuson összegyűlt ant­ropológusok egyöntetű megál­lapítását, miszerint a fajelmé­letnek semmiféle biológiai alapja nincs, és soha nem léte­zett tiszta emberi faj. Az Atlantában összegyűlt tudósok élesen bírálták azon kormányokat, amelyek az em­berek között etnikai alapon tesznek különbséget. Mindezek a kategóriák különböző politi­kai és történelmi időkre jellem­zőek, és módot adtak a gyűlö­letre. Talán a logikus végkö­vetkeztetést Egerben is le kel­lene vonniuk a kopaszoknak. Szepesi Józsej Eger, Malom u. 3. Meg kell békélni egymással Nem szívesen, de kénytelen vagyok bekapcsolódni ebbe a visszataszító „licitálásba”, amely már hetek óta zajlik a Heves Megyei Hírlap hasáb­jain. Igen, visszataszító és egy­ben értelmetlen is ez a nagyot- mondó verseny: ki kinek tud jobban odamondani. Tipikus és egyre inkább elburjánzó ma­gyar betegség. Mindenki tudna példákat sorakoztatni a cigány- kérdéssel kapcsolatban pro és kontra. De ennek nincs értelme. Meg kell békélni egymással, és el kell ásni a csatabárdot. Egy­valamit tilos: hinni a hungariz- musban. Nem tudom, honnan a biztos tippje a hungarizmussal szimpatizálók százalékos ará­nyával kapcsolatban. De ez - szerencsére - óriási tévedés. Kilenc hónappal ezelőtt volt egy parlamenti választás, ahol a szélsőjobbos pártok még a 2%-ot sem értek el. Úgy lát­szik, hogy azért az ország túl­nyomó többsége nem veszi a lapot a szélsőséges megnyilvá­nulásokkal kapcsolatosan. Ad­dig jó nekünk. Ne felejtsék el azok, akik szerint ezek az esz­mék üdvözítőek, hogy a ’30-as évek elején Németországban is hasonló felfogás épült be a köz­tudatba. Ugye, az eredményt ismerik? T. Levélíró! Ez is jusson eszébe, mielőtt papírra vetné gondolatait. Milyen alapon dohognak ezek az emberek a szomszéd országokban a magyarságot ért sérelmekkel kapcsolatban, ha itthon ezt természetesnek, netán kívánatosnak tartják a kisebb­séggel szemben? Tisztelettel: B. Sz. A Teremtő előtt mindenki egyforma Tisztelt Uram (Hölgyem)! Mivel a levelet névtelenül írta, így nem tudom tisztes nevén megszólítani. Nem akartam ebbe az ostoba vitába bele­szólni (mert annak tartom), de most úgy érzem, eljött az ideje, hogy szóljak. Kedves Levélíró! Nem akarok vitába szállni Önnel, mert amit leírt, az igaz. Ilyenek is vannak közöttünk. Sorolhatnám az ellenpéldákat én is, de nem teszem. Éllenben más megközelítésben is sze­retném, ha megismerne ben­nünket, cigányokat. Azt a kije­lentését, hogy elenyésző számban vannak rendes csalá­dok a cigányok között, remé­lem. nem kellően megfontolt szándékkal tette. Mert ha igen, akkor ezt kikérjük magunknak. Ehhez nincs joga. Magyar va­gyok, mint Ön. A levele tartalmából ítélve már megette a kenyere javát. Megkérdezem: élete során csak olyan cigányokkal talál­kozott, amilyeneket jellem­zett? Soha nem volt kellemes élménye a cigányokkal? Soha nem volt még büszke magyar cigányra? Nem mulatott még cigányzenére? A háborús években, vagy a katonaságnál nem találkozott cigány bajtárs­sal, akire esetleg büszke? Kérem, gondolkodjon el ezen, és ezt ajánlom az Önhöz hasonlóan gondolkodó honfi­társának is. Mert ezek is mi vagyunk. Én büszke vagyok a cigányságomra, mert olyan családból származom, akikre büszke lehetek. Büszke va­gyok a magyarságomra - ellá­gyult szívvel hallgatom a ma­gyar Himnuszt, és kicsordul szememből a könny, mikor felhúzzák a magyar zászlót egy-egy kiemelkedő sporttel­jesítmény után. Amikor a 100 tagú cigány- zenekart nézi vagy hallgatja, ugye, szívesen teszi? Ezek is mi vagyunk. Ha meghall a té­vében egy szépen szavaló ci­gányt vagy egy virtuóz zongo­ristát, egy világhírű cigány énekest, ugye, nem kapcsolja ki a készüléket? Még mindig mi vagyunk. Kedves Levélíró! Én a problémáknak a gyö­kerét nem ebben látom. Min­dig is voltak hanyag, lumpen emberek közöttünk, de ilyen lincshangulat soha. A lerom­lott gazdasági helyzet, a mun­kanélküliség, a pénztelenség élezi ki ennyire a helyzetet. Egymást okoljuk mindezekért. Ne tegyük! Ezzel nem oldunk meg semmit. Inkább közösen, vállvetve próbáljuk közös ha­zánkat erősíteni. Reméljük, lesznek még jobb, szebb napjaink, amikor nem követeljük egymás vérét. Mert eljön az ideje, amikor minden embernek számot kell adnia magáról a Teremtőnek. Ott mindenki egyforma. E gondolattal zárom leve­lem, köszönök el Öntől: Várnái Sándorné Eger i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom