Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-28 / 73. szám
6. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. március 28., kedd Feledékenység Régóta foglalkozik az orvostudomány a kérdéssel: elkerülhetetlen velejárója-e a hajlott kornak az emlékezetromlás, az egyre kínosabb helyzeteket teremtő feledékenység. A válasz ma már ismert. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy az emlékezet gyöngülése minden esetben annak következménye, hogy az agysejtek nem jutnak elegendő táplálékhoz. Ha ugyanis a szürkeállomány mintegy 20 milliárd (!) sejtje nem szenved hiányt tápanyagokban, magas korban is villámgyorsan továbbítja a gondolkodás jelzéseit. Az idegélettani kutatások azt is föltárták, hogy ezeket a sejteket sajátos membrán, úgynevezett mylinhártya borítja, amelynek anyaga - felerészben- koleszterin. Ezt az életfontosságú, manapság sokat emlegetett zsírnemű anyagot azonban feltétlenül folyékony halmazállapotban kell tartani. Ellenkező esetben „megavasodik”, sűrűvé, ta- padóssá válik - a következmény pedig súlyosabb esetben akár Alzheimer-kór is lehet. Ma már azonban ismert az a „bio-köszörű”, vagyis az a molekula, amely a koleszterint folyékony állapotban tartja. Ez a B-vitaminok családjába tartozó vegyület a kolin, amelyet főleg a tojássárgájában, a májban, a búzacsírában és a sörélesztőben előforduló lecitin tartalmaz nagy mennyiségben. A kolint egyébként szervezetünk is képes előállítani, ha rendelkezik az ehhez szükséges „kellékekkel”, köztük a szerin nevű aminosavval, B12-es vitaminnal és folsavval. A szerin csaknem minden alapvető élelmiszerben - főként a sajtban és a tojássárgájában - előfordul. A kolinról ma már azt is tudjuk, hogy az agyban - koncentrált szellemi tevékenység során- képes ingerületet áttevő, továbbító anyaggá átalakulni. Ez a kolin-változat, az acetilkolin valósággal zöld utat ad a gondolatoknak, lehetővé teszi, hogy a fény terjedéséhez hasonló sebességgel száguldjanak agyunkban. Ilyenkor csorbítatlan az ember összpontosító képessége, és az emlékezet mélyéből köny- nyen, gyorsan fölbukkan mindaz, amit éppen keres. Ha viszont agyunk kolinhi- ányban szenved, a gondolatok csak bukdácsolva jutnak el egyik agysejttől a másikig. S ha összetapad a sejtek mylin-hár- tyája, a gondolat-utak elzáródhatnak. Ilyenkor nem leljük a kulcsot, amit a kezünkben szorongatunk, vagy a szemüveget, ami az orrunkon van. FEB A klubtagok budapesti látogatáson Életet az éveknek Egri nyugdíjasok vetélkedtek... Nem gondoltam, hogy így is lehet szórakozni - történelmet idézve, eseményeket megeleveníteni verssel, énekkel és szellemi erőket is frissítő ve- télkedővel. Erre a bonyolultnak látszó műsoros összejövetelre vállalkozott az egri nyugdíjasok klubja a Művelődési Központ egyik kistermében, ahol oldott családi hangulatot teremtve gyűlt össze húsz tag. Már az előkészületek külsőségeiből látszott, hogy nem a céltalan csevegés olcsó szórakozása hívta egybe a lelkes tagságot, hanem az a kis szellemi torna, ami ébren tartja, még készenlétbe helyezi a pihentető pályára kényszerült agyat és lelket. Bessenyeiné Balázs Piroska klubvezető társalgói szinten közli az irodalmi-zenés vetélkedő célját, hogy felidézzék a forradalmi március tizenötödike költői örökségét versben és dalokban. Baráti melegséget árasztó epizód előzi meg a vetélkedőt: felköszöntik a Sándorokat és Jóskákat szimbolikus ajándékkal, ami az emberi összetartozás szálait erősíti. A Tavaszvárás című vers vezeti be a hallgatóságot a márciusi forradalom áramlatába, amelyet művészi megjelenítő erővel tolmácsol tuda- tot-érzelmet felébresztő szavalatával Popovits Zoltánné, aki nemcsak átéli a verset, hanem magas fokon is interpretál, közvetítve sugalmaz. A Bánk bán nagyáriájának felcsendülő tenorja a vetélkedő hangulat- keltő bevezetője. Fel kell ismerni az előadó énekes nevét, aki nem lehet más, mint a klub tenoristája, Tavaszy József. A Simándyt megközelítő művészi produkciót tiszteletadó elismerés, taps fogadja. A vetélkedő fordulópontját jelenti a Kik voltak a márciusi ifjak? gondolatköre, amelyet a műsorvezető irodalomtörténeti bevezetője indít Petőfi forradalmi versei felé. Petőfi „Föltámadott a tenger” című versét Suszter Istvánné adja elő mély átérzéssel, fiatalos hévvel, de közben a „Szabadság, szerelem” ars poeticái gondolataival teljesedik ki a Petőfiről alkotott kép. Könczöl Ernő magyar szakos tanári múltja igazolja szaktudását, ahogyan művészi igénnyel tervezett forgató- könyve teszi érdeklődést keltővé, gondolkodtatóvá és izgalmassá a vetélkedőt. Költeményt vagy költőt kell felismerni a megadott idézet alapján. A feladat nehézségi fokának mércéjét teszi magasra azzal, hogy nem a legismertebb szövegrészek képezik az információs anyagot. A problémamegoldásnak ez a formája alaposan megmozgatja a résztvevők agyát, és látszik az arcokon az emlékezni akarás megfeszített szándéka. Még az is nehezíti a válaszadást, hogy az idézett verssorokat három költő neve közül csak az egyikhez lehet kapcsolni. Petőfi megzenésített versei dalbetétjeinek felüdítő percei frissítették a figyelmet, hogy kellemes hangulatot keltsenek a versmondás önálló műsorához. Benevuti Gyula csodálatos előadói érzékkel ragadta ki Petőfi „A nemzethez” című verséből a meggyőző racionális magvat, amellyel az értelemhez kell szólni, hogy érzelmeket keltsen minden külső póz nélkül. Sajátos hangvételű naiv-népi stílusban, gyermeki rácsodálkozás- sal adja elő a „Reszket a bokor, mert...” című verset Gal- lovics Erzsébet, akinek versmondói technikája meglepően változatos skálán mozog. Őszinte, egyéni adottságokhoz mért versmondással mutatkozott be Kiskartali Sándorné, Pallaghy Ferencné és Szalay Gyuláné, aki már negyven hazafias verset tanult meg óriási szorgalommal, éjeket is feláldozva, csakhogy a szép költői üzenet közvetítője legyen. A klub zeneértő tagja Szepesi József, aki a sanzon, a táncdal és virágénekek előadásában járatos; Tavaszy József szólóénekes magas fokú képzettséggel a virágénekek avatott tolmácsolója; és Füzesi Sándor harmonikás, aki egymaga is szórakoztatja derűs percekre vágyó társait. A klub tagjai április elsején részt vesznek a Ki mit tud? vetélkedőn, és a hó végén Miskolcra látogatnak. Jelenleg egyetlen sürgető óhajuk: legyen segítségükre egy díjtalanul vállalkozó zongorista, aki a magyar népdal mellett igényesebb zenei kíséretet is vállalna... Szeretettel várják az új tagokat, hogy gyarapodjék a művészet- és irodalomkedvelő közönség népesedő tábora. Gál Elemér Nehéz a búcsú az aktív kortól A nyugdíjba vonulás - még ha utána dolgozunk is - az egyik legnagyobb változás az életben. Vannak-e közös jegyei a nyugdíjba készülésnek? - kérdeztük dr. Vértes László főorvostól, az ismert gerontológustól.- Mindenki másként éli meg a nyugdíjba vonulást, de mindenkinek tudatában kell lennie, hogy ez kritikus, feszült időszak. Meg kell tehát próbálni úrrá lenni a feszültségeken - nemcsak a nyugdíjba vonulónak, hanem környezetének, családtagjainak is.- Akinek van valamilyen kedvtelése - például a kertészkedés, a barkácsolás, a horgolás-kötés, valamilyen játék, mondjuk a sakk -, azt ezek az elfoglaltságok átsegítik a váltás első hetein. Akinek nincs, annak azt ajánlhatom, keressen magának.- A nyugdíjaskor és az öregség közé egyenlőségjel tehető?- Semmi esetre sem. A szak- irodalom a 60-74 év közöttieket idősödőknek, és nem időseknek nevezi. Az idősséget egyébként sem lehet évszámhoz kötni; az a biológiai állapottól függ. A hazai gerontológia amellett van, hogy a társadalom e korosztály tagjait idős fiataloknak nevezze és főleg tekintse.- Milyen gyakorlati tanácsot adna a nyugdíjba készülőnek?- Már jóval korábban próbálja gondolatban fokozatosan átállítani önmagát arra, hogy „kiszáll” a mindennapos „verkliből”. Tervezze meg majdani napirendjét. Tovább alhat, de felkelés után - ez fontos! - saját maga beágyaz. Kényelmesen megreggelizik, azután elolvassa az újságot. A bevásárlást lehetőleg délelőtt intézze el. Ebéd után pihen egy kicsit, utána sétál egyet - és így tovább.- Azt is ajánlhatom, hogy kezdje fejben számba venni a tennivalókat, amelyeknek elvégzésére a lakásban vagy a ház körül eddig nem volt ideje. Végül: a családdal együtt beszéljék meg, mit jelent az új életrend valamennyiük számára, mennyit vállal a családi tennivalókból, és mennyi szabadidőre tart igényt.- Sokan az időskort betegségnek tartják, és az idősebbeket így is kezelik.- Ez teljesen alaptalan előítélet. Az életkor önmagában nem betegség, bár természetesen az idősebbek között gyakoribbak a betegségek. Az öregség nemcsak bizonyos dolgok, tulajdonságok hiányából áll - mint az úgynevezett deficit-modell hívei mondják -, hanem sokféle tapasztalati és egyéb többletből is. Victor Hugo ezt így fejezte ki: „Csodálatos a báj, ha ráncokkal társul. Valami kimondhatatlan hajnali szépség ragyog a kiteljesedett öregkorban”. FEB Deresedő hajú pótszülők A családstatisztikák tanúsága szerint hazánkban növekszik a csonka famíliák, a gyermeküket egyedül nevelő anyák, apák száma. Az ilyen kisközösségekben gyakran a nagyszülők vállalják magukra a dolgozó édesanya vagy édesapa helyett is a szülői feladatokat; nemcsak a felügyeletet és az ellátást, hanem a nevelést is.- Ennek a helyzet diktálta sajátos szerepvállalásnak nemcsak közvetlen, gyakorlati előnyei, hanem bizonyos pedagógiai buktatói is vannak - mondja a pszichológus. Az egyik hátrány abból adódik, hogy az idősebb generáció tagjai - érthető módon - más igények és követelmények szerint foglalkoznak a kicsikkel, mint a ’20-as, ’30-as években járó szülők. Ez egyfajta kettős nevelés veszélyét rejti magában.- Természetes, de nem előnyös jelenség, hogy a nagymamák, nagypapák általában sokkal jobban féltik az unokákat a kisebb-nagyobb megpróbáltatásoktól, sérülésektől, mint a szülők. Ennek az az oka, hogy magasabb korban csökken a mozgás koordinációja, az ügyesség - s a nagyszülők a maguk óvatosságát, félelmét mintegy kivetítik a kicsikre.- A következmény pedig az, hogy a nagyik felügyeletével nevelkedő gyerekek a kelleténél több tilalomfával találkoznak, s nincs módjuk fejleszteni ügyességüket, találékonyságukat. A nagymamák védőszárnyai alatt felnövekvő fiúk-lá- nyok többsége bizony bátortalanabb, félénkebb, visszahúzó- dóbb és ügyetlenebb kortársainál. Ennek okán nehezebben barátkoznak, nemritkán magányosak, és gúnyolódások céltáblájává válnak.- Az őszülő szülők rendszerint túlzottan elnézőek: akkor sem büntetnek, ha az unoka igencsak rászolgál a fenyítésre. Pedagógiai szempontból ennél is nagyobb hiba, hogy sokszor - merő jó szándékból és szeretedtől - cinkosává válnak a gyereknek: leplezik, elhallgatják, ha az rossz fát tett a tűzre. Utóbb már hiába próbálják rö- videbbre fogni a gyeplőt - unokájukat nem tudják fegyelmezni és kordában tartani. FEB Miről susognak mindnyájunknak a böjti szelek? A böjti szelek egyaránt susogják a halált és a feltámadást, a küszöb előttit és az utánit. Mindig érdekelte az embert e kettősség, ugyanakkor vonzva taszította is magától. Freud, az emberi lélek hírneves kutatója határozottan állította: a saját halálában senki sem hisz. Ugyanakkor az is igaz, hogy halálunkról teljességgel megfeledkeznünk sohasem sikerül. A Napkirály megparancsolta parádés kocsisának, hogy amikor őt hintón viszi, akkor úgy tervezze meg az útvonalat, hogy a temetőket gondosan elkerülje. Ez a halál észlelési szinten való hárításának egyik, tetten érhető példája. De éppen ezt az elmúlást tudomásul venni nem akaró, szívós, következetes igyekezet tanúsítja, hogy haláltudatunk milyen kitörölhetetlenül belénk ivódott. Nem is szabad szégyellni halálfélelmünket. xxx Az elmúlástól minden élő ösztönösen irtózik. A halállal kacérkodóknak pedig valami nincs rendben a lelkűkkel. Az ember ösztönös irtózása mellett tudatosan is fél a haláltól, mert gondolni tud rá. Vagy talán éppen azért riad meg tőle, mert nem tudja elképzelni, hogy milyen is az az állapot, amikor már nem leszünk. Jó néhány istenfélő él abban a tévhitben, hogy neki aztán igazán illik megbarátkoznia a halál gondolatával, s mivel nem sikerül, mégsem tud, hát rossz a lelkiismerete. Ezért ne mondja egy ember sem: én el tudom viselni a közeli halál gondolatát. Ez istenkísértő elbizakodottság volna. Isten valóban adhat erőt a legnehezebb megpróbáltatás elviselésére is, de ez az ő hatalmában van, amit mi nem kényszeríthetünk ki a magunk javára. A halált, mint legfőbb ellenségünket, egyedül Isten tudja ártalmatlanná tenni, az nem a végső feloldás a földi élet fáradalmai alól, az a halál ugyanis önmagában nem old meg semmit, hanem kiszolgáltat Isten ítéletének. Az örömüzenetből élő és azt jól értő ember teljességgel, szívvel-lélekkel az élet pártján áll, annyira, hogy a halál után is élni szeretne. Ez az áradó életszeretete azonban nem vezeti félre. Nem hunyja be a szemét a halál előtt, hanem szemébe néz, és megbirkózik vele. A minap jócskán megborzongtam nemzeti panteonunk sírkertjében, a Kerepesi temetőben. Kegyeleti múzeumunk előtt felállították azt a kiszolgált TABO típusú svéd ham- vasztót, melyet 1972-től 1991-ig üzemeltettek a rákos- keresztúri krematóriumban. Megannyi üzemóra után - talán tancélos okokból vagy reklámfogásként - most ott áll a szabad ég alatt, körbejárha- tóan, magyarázó ábrákkal, minden oldalról betekintést adva a porrá hamvadás technológiai fázisaiba. Bármennyire svédacél gyártmány, annak formája, megjelenése egyértelműen a haláltáborok krematóriumaira emlékeztet. A hely szelleme ugyanazt sugallta, mint az ugyancsak nemrég látott Auschwitz és Birkenau tetemégető egységei. A borzongásaim - hűvös szél ellenére is - perzselésekkel váltakoztak. Homlokgyöngyözve, már levett kalappal, révükén néztem az enyésztőrendszer katlanába. ...Hitet próbáló percek voltak! Mert hát ott van a technológiai láncolat végeredménye, a néhány deka por és hamu leci- nezett dobozban. Felocsúdván, kisvártatva enyhet adóan egy másik nyári emlékképem úszott be. Róma, Szent Lo- rinc-bazilika melletti Campo Vertano temetője központi terén álló Krisztus-szobor: „Én vagyok a feltámadás és az élet” latin nevű feliratával. ' Nosza, skandálom tovább emlékezetből: „Aki bennem hisz, ha meghal is él”. Ott, az Örök Városban egy márvány- szobor hatására perzselő kánikulában vert ki a hideg verejték. xxx És ez az élmény vitt tovább ruganyos léptekkel, hogy nemzeti nagyjaink előtt fejet hajtsak a csendes, kihalt sírkertben, Pesten. Patkós Attila
