Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-27 / 72. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. március 27., hétfő „Üzemi baleset” - Bizony, egyáltalán nem könnyű a fotósok élete. Van, amikor csak hátrálnak, hátrálnak, hogy lencsevégre kapják az izgalmas pillanatot, aztán kész a baj - s immár ők válnak fotótémává... fotó: majoros tamás A saját portájukon söpörjenek az „ismeretlen vécsi hatok”...! Az ’56-osok abban reménykednek, hogy a fiatalság őrzi az örökséget Csak egy nyerhet...! A közelmúltban lapjukban megjelent a Talentum Hungária Alapítvány és a Heves Megyei Hírlap közös kiadásában, illetve szervezésében a „Segítsen és nyerjen” c. játék, ezért mi is vettünk két sorsjegyet. Elolvastam a sorsjegy hátulján feltüntetett szöveget, ami felháborodást keltett bennem. Ugyanis az alapítvány azért adta ki ezt a sorsjegyet, hogy az oktatási intézményekben végzett fiataloknak megfelelő munkahelyet tudjanak teremteni azzal, hogy ösztönözzék a fiatalokat foglalkoztató cégeket anyagilag. Ezzel én egyet is értek, de azzal már nem, hogy 5 x 10.000 forint pénznyeremény és egy darab 1600-as, 16 szelepes, dupla légzsákkal, szervokormánnyal, ABS-sel és riasztóval felszerelt, 2.350.000 forint értékű Ford Mondeo személyautót sorsolnak ki. Hogy miért nem értek vele egyet? Röviden megmagyarázom: egészen biztos, hogy sokan megvásárolják a sorsjegyet e nemes cél érdekében, de... Igen Tisztelt Uraim! Akkor a bevétel nagy része a drága autóra megy, amit megnyer „egy személy”. Tehát aránytalannak tartom ezt az egész „Segítsen és nyerjen” játékot, hiszen megfelelt volna olcsóbb autó is és több tízezer forintos pénznyeremény, ugyanakkor még az alapítvány kasszájában is sokkal több pénz maradt volna. Úgy gondolom, hogy a leírtakkal nagyon sok olvasó egyetért... Az lenne a kérésem az illetékesekhez, hogy legközelebb nagyon fontolják meg, mit cselekszenek. Kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy lapjukban szíveskedjenek megjelentetni soraimat... Tisztelettel: Özv. Sörös Miklósné Egercsehi, Petőfi u. 15. Olvasónk véleményét természetesen közöljük, hozzátennénk azonban - pontosan az eladott sorsjegyek nagy száma alapján -, hogy az emberek általában akkor költenek valamilyen sorsjegyre pénzt, ha a nyeremény nagyon értékes. Éppen ezért volt vonzó nagyon sokak számára a Ford Mondeo. Azt, hogy mi az olcsóbb autó, ma már igen nehéz eldönteni, hiszen az autók ára ma - sajnos — többnyire meghaladja az egymillió forintot, és ha hozzátesz- szük, hogy a legutóbbi kormányintézkedések minimum 25 százalékkal növelik a gépkocsik árát, akkor itt olcsóságról aligha lehet beszélni. Ettől függetlenül köszönjük olvasónknak, hogy eljuttatta hozzánk véleményét. (A Szerk.) Az 56-os Szövetség helyi szervezete 1848 és 1956 örökségére emlékezve a közelmúltban közgyűlést tartott. Állásfoglalásunkat a jelen helyzetben szükségesnek látjuk kinyilvánítani. A márciusi forradalom vívta ki egy elnyomott nemzet alapvető jogait, Magyarország függetlenségét. Azóta ezt nem egy esetben próbálták eltiporni és számtalanszor fenyegetni. A jelen esetben is veszélyben van a nemzet sorsa, talán függetlensége is, bár nem fegyverek fenyegetik. Most inkább bagatellizálni, elmosni igyekeznek azt. Számos jelét látjuk annak, hogy a kormányzat elidegenedett a néptől. Fölényes maga- biztosságának immár vége. Erkölcsi hitelét már-már elveszítette. Az ország gazdaságilag padlóra került. Kétségbeejtő a közbiztonság összeomlása. A bűnözők államot alkotnak az államban. A rendőrség olykor tragikomikusán alárendeli magát az alvilágnak, elismerve annak szinte korlátlan technikai lehetőségeit. Milliárdos csalásokról tudósítanak - elkésve -, utána néma csönd, majd a szokványos magyarázat: „a dolog nem etikus, de nem tiltja törvény.” Mit értsünk akkor alkotmányos rend alatt?! A gazdasági élet nem kevés hányada, talán éppen a java, szerencsejátékosok vagy bűnözők kezén van. A kultúra világában a diktatórikus módszerekhez tértek vissza, és a sajtó túlnyomó része kórusban helyesel ehhez. Szót sem emelnek a demokráciával, s egyéb, közéleti elvárásokkal kapcsolatban. Határon kívüli testvéreink bajaikkal magukra maradtak. A hazán belüli népeket pedig nagy tetszéssel, olthatatlan ambícióval uszítják egymás ellen. Vagyunk mi antiszemiták, anti- romák, roma- és szlovákfaló rettegett zsarnokok - összefóg- lalóan fasiszták csak jó emberek nem vagyunk. Miközben „jó szomszédaink” derűsen és barátilag eregetik a folyóinkba a szennyet, az olajat, és a levegőben a közeli jövőben megjelenik a radioaktivitás is. És ez a kép nem teljes! Ott tartunk, hogy a hazát szeretni, azt az életünk árán is védeni - szégyen, gúny tárgya. Úgy tűnik, a társadalom tűrőképessége már-már a megroppanás határához érkezett. Ebben a nemzetben egy teljes apátiát, egy végzetes energiapusztulást sikerült létrehozni az elmúlt évtizedek alatt. Sokan sorsunkat, sorsukat fel nem ismerik. A mi életünk, ötvenhatosoké alkonyulóban van. Rendületlenül valljuk azonban ’56 eszméjét és hitét, hogy ennek a nemzetnek talpra kell állnia. A mi szövetségünk nem hirdet üdvözítő pártprogramokat. Nincs elkötelezve pártérdekeknek sem a kormány, sem az ellenzék részéről. Egy magasabb eszme szolgálatában áll: a nemzet megmaradásának, az ország függetlenségének szolgálatában. Dolgunk és kötelességünk hangot adni a nép jogos elvárásainak, a közakaratnak, a tisztességnek. De hangot kell adni aggodalmainknak és fenntartásainknak is. Legfőbb bizodalmunk a magyar fiatalság. Nem felejtettük el, hogy ’56-ban is az ifjúság - a mi egykori generációnk - mutatott példát bátorságból és hősiességből. Mégpedig az egész világnak. Fölöttünk már elszállóban az idő, és történelmünk jobbrafor- dulása csak tőletek, fiataloktól várható, remélhető. Szövetségünk ilyen megfontolások alapján pártoló tagság toborzására készült fel. Várjuk sorainkba családi köreinkből, ismerőseink, barátaink táborából azokat, akik a hazában, nemzetben gondolkodnak, akik még nem veszítették el hitüket a magyar nemzet fennmaradásában. Szeretnénk abban a tudatban élni, majd eltávozni, hogy utánunk ők, a fiaink fogják a hangjukat hallatni történelmünknek a világmegrendítő korszakáról: a '48-as és ’56-os forradalomról. Az 56-os Szövetség Egri Regionális Szervezetének Vezetősége Dr. Tóth Ferenc, elnök Tisztelt Ismeretlen Vécsi Hatok! Sajnálom a településüket, hogy a választás után négy hónappal sem csillapodtak a kedélyek. Az eseményeket nem akarom minősíteni, minősítse azt Vécs község lakossága. Mivel a cikkben a Kisnánán lezajlott választás szabálytalanságaival példálóznak, az alábbiakról tájékoztatom Önöket: Kisnána községben a jelölés és a választás a választójogi törvény szerint zajlott. Eszerint minden választójogosult állampolgár tisztségre jelölhető és megválasztható, amennyiben a jelölést elfogadja. így történt ez az építésügyi előadóval is, aki - mint képviselőjelölt - a legtöbb szavazatot kapta a választóktól, s ez mutatta a személye iránt megnyilvánuló bizalmat. Mivel köz- tisztviselőként - domoszlói székhellyel és munkáltatóval működő igazgatási társulásban - heti egy napban a község köz- igazgatási területén is tevékenységet folytat, a köztisztviselői törvény szerint összeférhetetlenség állt fenn, amit 30 napon belül meg kellett szüntetnie. Kötelezettségének a törvényes határidőn belül eleget tett, és képviselői mandátumáról lemondott - szó sincs leváltásáról, törvénytelenségről. Javaslom, mielőtt nyilvánosan megjelentetnek valamit, A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármiismerjék meg a valós tényeket és a vonatkozó törvényeket. Sajnálom, hogy - az általam vélhetően ismert - kisnánai informátoruk is híján van a tény- és törvényismeretnek, de gyanítom, hogy a jó szándéknak is. Kevéssé érdekel, hogy saját településüket a megye közvéleménye előtt hogyan járatják le, de azt visszautasítom, hogy alaptalan nyilatkozatokkal Kisnána község rossz hírét keltsék! Úgy tűnik, van mit söpörni a saját portájukon is. Koncsos Sándor, Kisnána község polgármestere *** Tisztelt Szerkesztőség! A Heves Megyei Hírlap 1995. március 8-án megjelent - „Füstbe ment a vécsi falugyűlés” című - cikk íróitól szeretnénk magunkat elhatárolni. A község jó érzésű, tisztességes lakóinak nevében szeretnénk, ha a hat névtelen cikkíró végre felhagyna már a mocskolódó, vádaskodó levelek írásával, az ilyen viselkedéssel, mert ezzel csak ártanak a falunak. Elismert és népszerű vezetői vannak a községnek, akiket alaptalanul vádolnak. A polgármester, a hivatalvezető és a háziorvos élvezik a község lakóinak bizalmát. Kérjük levelünk közlését. Nevünk, címünk nyilvánosságra hozatalához nem járulunk hozzá. (36 aláírás) lyen gondjukkal, problémájukkal forduljanak hozzánk bizalommal. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szerkesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meghallgatjuk, s mindkét véleményt közöljük a lapban. In memóriám Kocsis Albert Elhallgatott egy hegedű Nyáresti, jótékonysági hangverseny. Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművész és az Egri Szimfonikus Zenekar játszik. A szárnyaló muzsika elbűvöli a hallgatóságot. Egyszer csak váratlanul elpattan egy húr a művész hegedűjén. Döbbent csend támad... A mester leteszi hegedűjét, majd a zenekar egyik tagjától elkéri hangszerét, és másodpercek múlva ismét felcsendül a csodálatos Bach-hegedűver- seny. Én büszkén és boldogan hallgattam, mert az én hegedűmön fejezte be a megkezdett versenyművet. A közönség tapsa jelezte, hogy ezen az estén mindenki gazdagabban tért haza. Most, amikor a művész hegedűjén örökre elhallgatott mind a négy húr, fájón támad fel a gondolat: milyen nagy veszteség érte a zenekedvelő embereket és e sorok íróját, aki éveken át a Kasseli Zeneakadémián Kocsis professzor úr, Berci bácsi tanítványa volt. Szoboszlay Etelka hegedűtanár Keresse olvasószolgálatunkat! Egyre több a neuraszténiás, apátiába süllyedő ,4ény”„. Szellemi nagyjaink Fülep Lajostól Illyés Gyulán, Veres Péteren át Fekete Gyuláig sokszor, sokan keseregtek a magyarság számbeli fogyatkozásán. Engem emellett elsősorban EMBERI-ÉRZELMI hiányosságaink foglalkoztatnak. Keserű szomorúsággal érzékelem, hogy a fizikailag ugyan még létező embertársaim közül egyre több a deprimált, már-már neuraszténiás, apátiába süppedő lény. Már alig-ember, csupán lény. Ők valamikor, valahol utat tévesztettek, illetve tévesztenek, s valamiért nincs mellettük senki. Ezért úgy érzik: ők senkik. Magamtól is kérdezem: mit lehetne tenni értük, abban ugyanis biztos vagyok, hogy csak a „felsőbbségekben” bízni édeskevés - és ők sem bíznak már bennük. Talán mi, EMBERTÁRSAK segíthetnénk rajtuk picivel több odafigyeléssel, törődéssel. Talán... Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy a KSH által nyilvántartott lélek- számnál jó néhány százalékkal kevesebben LÉTEZÜNK-sajnos! Monori Zoltán Hatvan, Kastélykert 4. Az emberséget, megértést, türelmet hiányolom Tisztelt Szerkesztőség! Március 22-én, kb. 14.25 órakor szálltam fel az egri 12-es járatra. Bérletem, mint mindig, a szigorúbb ellenőrzést megelőző időszakban is, nálam volt. Néhány megállóval később ellenőrök szálltak fel a buszra. Udvariasan kérték az érvényes menetjegyeket, illetve bérlet-igazolványokat. Miután felmutattam érvényes bérletemet, „meglepetés” ért. Az ellenőr a személyi igazolványomat kérte, ami nem volt nálam. Az újfajta bérlet-igazolványomon a személyi igazolványom száma szerepelt. Ezt a bérletet néhány héttel előbb csináltattam. Árról senki nem tájékoztatott, milyen számot kell a megfelelő rovatba írni. Az ellenőr ezt kifogásolta, ezért írásban, csekket mellékelve, felszólított, 48 órán belül meghatározott időpontban (13 órától 15 óráig) köteles vagyok illetékes helyen azt a személyi igazolványommal együtt bemutatni. Amit kifogásolok: Az ellenőrnek nincs joga a személyi igazolványomat kérni. Énélkül is felszólíthatott volna az esettel kapcsolatos kötelességem teljesítésére. A helyzet furcsasága, hogy ugyanez az ellenőr már több alkalommal ellenőrizte ezt a bérletemet. Kötelessége lett volna már felhívni a figyelmemet arra, hogy nem a személyi igazolványom számát kellett volna a bérlet-igazolványomra írni. Miért nem tette ezt meg hamarább? Én is, ő is hibát követtünk el. Nem lehetett volna az adott szituációt emberibb módon elintézni? A büntetést (ami kb. 50 forintot tesz ki), mint kötelesség- tudó és tisztességes utas, kifizetem. Felmerült bennem azonban egy kérdés. Ez az összeg többet ér az egymás iránti megértésnél? Felháborodásomnak más okai is vannak. A bérletek árával mindenki tisztában van. Az ellenszolgáltatással viszont - tapasztalataim szerint - az utasok többsége nincs megelégedve. Én sem... Többször fordult elő velem az az eset, hogy késő esti időpontban a helyi járati buszok a menetrendben előírt idő előtt érkeztek a megállóhoz, otthagyva a menetrendhez igazodó utasokat. Aki emiatt lekési az utolsó helyi járati buszt, az gyalogoljon - 1000 forintos bérlettel a zsebében -, netalán hívjon taxit...? Ez az eset már velem is megtörtént, de nem az én órám késett - többen is álltak még a buszmegállóban... Ismerettségi körömből is sokan fel vannak háborodva a hasonló szituációk miatt. Nem vagyok elégedetlenkedő és kötözködő típus. Amiért tollat ragadtam az az, hogy a hasonló eseteket nem tűri el az igazságérzetem. Nem a Volán, illetve az ellenőrök ellen akarok lázítani. Az emberséget, a türelmet, a megértést hiányolom az életünkből. Ezzel - úgy gondolom - nem vagyok egyedül... Alexáné Jakab Andrea m it/uuv/íci vriiíii.i.«
