Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-27 / 72. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. március 27., hétfő „Üzemi baleset” - Bizony, egyáltalán nem könnyű a fotósok élete. Van, amikor csak hátrálnak, hátrálnak, hogy lencsevégre kapják az izgalmas pillanatot, aztán kész a baj - s immár ők válnak fotótémává... fotó: majoros tamás A saját portájukon söpörjenek az „ismeretlen vécsi hatok”...! Az ’56-osok abban reménykednek, hogy a fiatalság őrzi az örökséget Csak egy nyerhet...! A közelmúltban lapjukban megjelent a Talentum Hungária Alapítvány és a Heves Megyei Hírlap közös kiadásában, il­letve szervezésében a „Segítsen és nyerjen” c. játék, ezért mi is vettünk két sorsjegyet. Elolvastam a sorsjegy hátul­ján feltüntetett szöveget, ami felháborodást keltett bennem. Ugyanis az alapítvány azért adta ki ezt a sorsjegyet, hogy az oktatási intézményekben vég­zett fiataloknak megfelelő munkahelyet tudjanak terem­teni azzal, hogy ösztönözzék a fiatalokat foglalkoztató cégeket anyagilag. Ezzel én egyet is értek, de azzal már nem, hogy 5 x 10.000 forint pénznyeremény és egy darab 1600-as, 16 szelepes, dupla légzsákkal, szervokor­mánnyal, ABS-sel és riasztóval felszerelt, 2.350.000 forint ér­tékű Ford Mondeo személyau­tót sorsolnak ki. Hogy miért nem értek vele egyet? Röviden megmagyará­zom: egészen biztos, hogy so­kan megvásárolják a sorsjegyet e nemes cél érdekében, de... Igen Tisztelt Uraim! Akkor a bevétel nagy része a drága au­tóra megy, amit megnyer „egy személy”. Tehát aránytalannak tartom ezt az egész „Segítsen és nyer­jen” játékot, hiszen megfelelt volna olcsóbb autó is és több tí­zezer forintos pénznyeremény, ugyanakkor még az alapítvány kasszájában is sokkal több pénz maradt volna. Úgy gondolom, hogy a leírtakkal nagyon sok olvasó egyetért... Az lenne a kérésem az illeté­kesekhez, hogy legközelebb nagyon fontolják meg, mit cse­lekszenek. Kérem a tisztelt szerkesztő­séget, hogy lapjukban szíves­kedjenek megjelentetni sorai­mat... Tisztelettel: Özv. Sörös Miklósné Egercsehi, Petőfi u. 15. Olvasónk véleményét termé­szetesen közöljük, hozzáten­nénk azonban - pontosan az el­adott sorsjegyek nagy száma alapján -, hogy az emberek ál­talában akkor költenek valami­lyen sorsjegyre pénzt, ha a nye­remény nagyon értékes. Éppen ezért volt vonzó nagyon sokak számára a Ford Mondeo. Azt, hogy mi az olcsóbb autó, ma már igen nehéz eldönteni, hi­szen az autók ára ma - sajnos — többnyire meghaladja az egy­millió forintot, és ha hozzátesz- szük, hogy a legutóbbi kor­mányintézkedések minimum 25 százalékkal növelik a gép­kocsik árát, akkor itt olcsóság­ról aligha lehet beszélni. Ettől függetlenül köszönjük olva­sónknak, hogy eljuttatta hoz­zánk véleményét. (A Szerk.) Az 56-os Szövetség helyi szer­vezete 1848 és 1956 örökségére emlékezve a közelmúltban közgyűlést tartott. Állásfogla­lásunkat a jelen helyzetben szükségesnek látjuk kinyilvání­tani. A márciusi forradalom vívta ki egy elnyomott nemzet alap­vető jogait, Magyarország füg­getlenségét. Azóta ezt nem egy esetben próbálták eltiporni és számtalanszor fenyegetni. A je­len esetben is veszélyben van a nemzet sorsa, talán független­sége is, bár nem fegyverek fe­nyegetik. Most inkább bagatel­lizálni, elmosni igyekeznek azt. Számos jelét látjuk annak, hogy a kormányzat elidegene­dett a néptől. Fölényes maga- biztosságának immár vége. Er­kölcsi hitelét már-már elveszí­tette. Az ország gazdaságilag padlóra került. Kétségbeejtő a közbiztonság összeomlása. A bűnözők álla­mot alkotnak az államban. A rendőrség olykor tragikomiku­sán alárendeli magát az alvi­lágnak, elismerve annak szinte korlátlan technikai lehetősé­geit. Milliárdos csalásokról tudó­sítanak - elkésve -, utána néma csönd, majd a szokványos ma­gyarázat: „a dolog nem etikus, de nem tiltja törvény.” Mit ért­sünk akkor alkotmányos rend alatt?! A gazdasági élet nem kevés hányada, talán éppen a java, szerencsejátékosok vagy bűnözők kezén van. A kultúra világában a dikta­tórikus módszerekhez tértek vissza, és a sajtó túlnyomó ré­sze kórusban helyesel ehhez. Szót sem emelnek a demokrá­ciával, s egyéb, közéleti elvárá­sokkal kapcsolatban. Határon kívüli testvéreink bajaikkal magukra maradtak. A hazán belüli népeket pedig nagy tetszéssel, olthatatlan am­bícióval uszítják egymás ellen. Vagyunk mi antiszemiták, anti- romák, roma- és szlovákfaló rettegett zsarnokok - összefóg- lalóan fasiszták csak jó em­berek nem vagyunk. Miközben „jó szomszédaink” derűsen és barátilag eregetik a folyóinkba a szennyet, az olajat, és a leve­gőben a közeli jövőben megje­lenik a radioaktivitás is. És ez a kép nem teljes! Ott tartunk, hogy a hazát sze­retni, azt az életünk árán is vé­deni - szégyen, gúny tárgya. Úgy tűnik, a társadalom tű­rőképessége már-már a meg­roppanás határához érkezett. Ebben a nemzetben egy teljes apátiát, egy végzetes energia­pusztulást sikerült létrehozni az elmúlt évtizedek alatt. Sokan sorsunkat, sorsukat fel nem is­merik. A mi életünk, ötvenhatosoké alkonyulóban van. Rendületle­nül valljuk azonban ’56 eszmé­jét és hitét, hogy ennek a nem­zetnek talpra kell állnia. A mi szövetségünk nem hir­det üdvözítő pártprogramokat. Nincs elkötelezve pártérdekek­nek sem a kormány, sem az el­lenzék részéről. Egy magasabb eszme szolgálatában áll: a nemzet megmaradásának, az ország függetlenségének szol­gálatában. Dolgunk és köteles­ségünk hangot adni a nép jogos elvárásainak, a közakaratnak, a tisztességnek. De hangot kell adni aggodalmainknak és fenn­tartásainknak is. Legfőbb bizodalmunk a ma­gyar fiatalság. Nem felejtettük el, hogy ’56-ban is az ifjúság - a mi egykori generációnk - mu­tatott példát bátorságból és hő­siességből. Mégpedig az egész világnak. Fölöttünk már elszállóban az idő, és történelmünk jobbrafor- dulása csak tőletek, fiataloktól várható, remélhető. Szövetségünk ilyen megfon­tolások alapján pártoló tagság toborzására készült fel. Várjuk sorainkba családi köreinkből, ismerőseink, barátaink táborá­ból azokat, akik a hazában, nemzetben gondolkodnak, akik még nem veszítették el hitüket a magyar nemzet fennmaradá­sában. Szeretnénk abban a tudatban élni, majd eltávozni, hogy utá­nunk ők, a fiaink fogják a hang­jukat hallatni történelmünknek a világmegrendítő korszakáról: a '48-as és ’56-os forradalom­ról. Az 56-os Szövetség Egri Regionális Szervezetének Vezetősége Dr. Tóth Ferenc, elnök Tisztelt Ismeretlen Vécsi Ha­tok! Sajnálom a településüket, hogy a választás után négy hó­nappal sem csillapodtak a kedé­lyek. Az eseményeket nem aka­rom minősíteni, minősítse azt Vécs község lakossága. Mivel a cikkben a Kisnánán lezajlott választás szabálytalanságaival példálóznak, az alábbiakról tá­jékoztatom Önöket: Kisnána községben a jelölés és a választás a választójogi törvény szerint zajlott. Eszerint minden választójogosult állam­polgár tisztségre jelölhető és megválasztható, amennyiben a jelölést elfogadja. így történt ez az építésügyi előadóval is, aki - mint képvi­selőjelölt - a legtöbb szavazatot kapta a választóktól, s ez mu­tatta a személye iránt megnyil­vánuló bizalmat. Mivel köz- tisztviselőként - domoszlói székhellyel és munkáltatóval működő igazgatási társulásban - heti egy napban a község köz- igazgatási területén is tevé­kenységet folytat, a köztisztvi­selői törvény szerint összefér­hetetlenség állt fenn, amit 30 napon belül meg kellett szün­tetnie. Kötelezettségének a tör­vényes határidőn belül eleget tett, és képviselői mandátumá­ról lemondott - szó sincs levál­tásáról, törvénytelenségről. Javaslom, mielőtt nyilváno­san megjelentetnek valamit, A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármi­ismerjék meg a valós tényeket és a vonatkozó törvényeket. Sajnálom, hogy - az általam vélhetően ismert - kisnánai in­formátoruk is híján van a tény- és törvényismeretnek, de gyaní­tom, hogy a jó szándéknak is. Kevéssé érdekel, hogy saját településüket a megye közvé­leménye előtt hogyan járatják le, de azt visszautasítom, hogy alaptalan nyilatkozatokkal Kis­nána község rossz hírét keltsék! Úgy tűnik, van mit söpörni a saját portájukon is. Koncsos Sándor, Kisnána község polgármestere *** Tisztelt Szerkesztőség! A Heves Megyei Hírlap 1995. március 8-án megjelent - „Füstbe ment a vécsi falugyű­lés” című - cikk íróitól szeret­nénk magunkat elhatárolni. A község jó érzésű, tisztes­séges lakóinak nevében szeret­nénk, ha a hat névtelen cikkíró végre felhagyna már a mocsko­lódó, vádaskodó levelek írásá­val, az ilyen viselkedéssel, mert ezzel csak ártanak a falunak. Elismert és népszerű vezetői vannak a községnek, akiket alaptalanul vádolnak. A pol­gármester, a hivatalvezető és a háziorvos élvezik a község la­kóinak bizalmát. Kérjük leve­lünk közlését. Nevünk, címünk nyilvánosságra hozatalához nem járulunk hozzá. (36 aláírás) lyen gondjukkal, problémájuk­kal forduljanak hozzánk biza­lommal. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szer­kesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meghallgatjuk, s mindkét véleményt közöljük a lapban. In memóriám Kocsis Albert Elhallgatott egy hegedű Nyáresti, jótékonysági hang­verseny. Kocsis Albert Liszt-dí­jas hegedűművész és az Egri Szimfonikus Zenekar játszik. A szárnyaló muzsika elbűvöli a hallgatóságot. Egyszer csak vá­ratlanul elpattan egy húr a mű­vész hegedűjén. Döbbent csend támad... A mester leteszi hegedűjét, majd a zenekar egyik tagjától elkéri hangszerét, és másodper­cek múlva ismét felcsendül a csodálatos Bach-hegedűver- seny. Én büszkén és boldogan hallgattam, mert az én hegedű­mön fejezte be a megkezdett versenyművet. A közönség tapsa jelezte, hogy ezen az es­tén mindenki gazdagabban tért haza. Most, amikor a művész he­gedűjén örökre elhallgatott mind a négy húr, fájón támad fel a gondolat: milyen nagy veszteség érte a zenekedvelő embereket és e sorok íróját, aki éveken át a Kasseli Zeneaka­démián Kocsis professzor úr, Berci bácsi tanítványa volt. Szoboszlay Etelka hegedűtanár Keresse olvasószolgálatunkat! Egyre több a neuraszténiás, apátiába süllyedő ,4ény”„. Szellemi nagyjaink Fülep Lajostól Illyés Gyulán, Ve­res Péteren át Fekete Gyu­láig sokszor, sokan kesereg­tek a magyarság számbeli fogyatkozásán. Engem emellett elsősor­ban EMBERI-ÉRZELMI hiányosságaink foglalkoz­tatnak. Keserű szomorú­sággal érzékelem, hogy a fizikailag ugyan még létező embertársaim közül egyre több a deprimált, már-már neuraszténiás, apátiába süppedő lény. Már alig-ember, csupán lény. Ők valamikor, valahol utat tévesztettek, illetve té­vesztenek, s valamiért nincs mellettük senki. Ezért úgy érzik: ők senkik. Magamtól is kérdezem: mit lehetne tenni értük, abban ugyanis biztos vagyok, hogy csak a „felsőbbségekben” bízni édeskevés - és ők sem bíz­nak már bennük. Talán mi, EMBERTÁR­SAK segíthetnénk rajtuk picivel több odafigyeléssel, törődéssel. Talán... Mindenesetre abban biz­tos vagyok, hogy a KSH ál­tal nyilvántartott lélek- számnál jó néhány száza­lékkal kevesebben LÉTE­ZÜNK-sajnos! Monori Zoltán Hatvan, Kastélykert 4. Az emberséget, megértést, türelmet hiányolom Tisztelt Szerkesztőség! Március 22-én, kb. 14.25 órakor szálltam fel az egri 12-es járatra. Bérletem, mint mindig, a szigorúbb ellenőrzést megelőző időszakban is, nálam volt. Néhány megállóval ké­sőbb ellenőrök szálltak fel a buszra. Udvariasan kérték az érvényes menetjegyeket, illetve bérlet-igazolványokat. Miután felmutattam érvényes bérlete­met, „meglepetés” ért. Az elle­nőr a személyi igazolványomat kérte, ami nem volt nálam. Az újfajta bérlet-igazolványomon a személyi igazolványom száma szerepelt. Ezt a bérletet néhány héttel előbb csináltat­tam. Árról senki nem tájékozta­tott, milyen számot kell a meg­felelő rovatba írni. Az ellenőr ezt kifogásolta, ezért írásban, csekket mellékelve, felszólított, 48 órán belül meghatározott időpontban (13 órától 15 óráig) köteles vagyok illetékes helyen azt a személyi igazolványom­mal együtt bemutatni. Amit kifogásolok: Az ellenőrnek nincs joga a személyi igazolványomat kérni. Énélkül is felszólíthatott volna az esettel kapcsolatos kö­telességem teljesítésére. A helyzet furcsasága, hogy ugyanez az ellenőr már több al­kalommal ellenőrizte ezt a bér­letemet. Kötelessége lett volna már felhívni a figyelmemet arra, hogy nem a személyi iga­zolványom számát kellett volna a bérlet-igazolványomra írni. Miért nem tette ezt meg hama­rább? Én is, ő is hibát követ­tünk el. Nem lehetett volna az adott szituációt emberibb módon el­intézni? A büntetést (ami kb. 50 fo­rintot tesz ki), mint kötelesség- tudó és tisztességes utas, kifize­tem. Felmerült bennem azon­ban egy kérdés. Ez az összeg többet ér az egymás iránti meg­értésnél? Felháborodásomnak más okai is vannak. A bérletek árá­val mindenki tisztában van. Az ellenszolgáltatással viszont - tapasztalataim szerint - az uta­sok többsége nincs megelé­gedve. Én sem... Többször for­dult elő velem az az eset, hogy késő esti időpontban a helyi já­rati buszok a menetrendben elő­írt idő előtt érkeztek a megálló­hoz, otthagyva a menetrendhez igazodó utasokat. Aki emiatt lekési az utolsó helyi járati buszt, az gyalogoljon - 1000 forintos bérlettel a zsebében -, netalán hívjon taxit...? Ez az eset már velem is megtörtént, de nem az én órám késett - töb­ben is álltak még a buszmegál­lóban... Ismerettségi körömből is sokan fel vannak háborodva a hasonló szituációk miatt. Nem vagyok elégedetlen­kedő és kötözködő típus. Ami­ért tollat ragadtam az az, hogy a hasonló eseteket nem tűri el az igazságérzetem. Nem a Volán, illetve az ellenőrök ellen aka­rok lázítani. Az emberséget, a türelmet, a megértést hiányo­lom az életünkből. Ezzel - úgy gondolom - nem vagyok egye­dül... Alexáné Jakab Andrea m it/uuv/íci vriiíii.i.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom