Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-16 / 63. szám
6. oldal 1995. március 16., csütörtök Hatvan És Körzete Jótékonysági bál lesz a selypi kultúrházban A helyi Vöröskereszt támogatására rendezik azt a jótékony- sági bált, amelyre 18-án, szombaton este 6 órakor kerül sor a selypi kultúrházban. A bevétel egy részét a közismert szervezet számára ajánlják Jel. Bővebb felvilágosítást a helyszínen és a lőrinci Magvető könyvtárban kaphatnak az érdeklődők . Eboltás Lőrinciben és Petőfibányán A négylábúak veszettség elleni védőoltására kerül sor március 18-án Lőrinciben. Reggel 7 órától 8.30-ig az erőműi sportpálya öltözőjéhez, 8.45-től 11.30-ig a Templom térre, 12—13.30-ig a selypi malom melletti udvarra vihetik a gazdik kedvenceiket. Petőfibányán két nappal korábban, ma délután 15 és 17 óra .között rendezik az eseményt a polgármesteri hivatal előtti területen. A kutyaoltásra el kell vinni az előző évi oltási könyvet, valamint a szérum díját, ami az idén 200 forint. Támogatókat várnak a csányi emlékműhöz Az „Emlékezés” Kegyeleti Társulás továbbra is várja mindazok jelentkezését, akik anyagilag is szeretnének hozzájárulni a két világháború áldozatai emlékére felállítandó csányi műalkotás költségeihez. Az adakozók juttatásaikat a hatvani OTP 728-11736-4-es számlaszámára küldhetik el. Kérésre igazolást kapnak a befizetett összegről, aminek alapján a tétel az adóalapból leírható. Közgyűlést rendeznek a Selypi Kinizsinél A Selypi Kinizsi Sportkör elnöksége ma délután 5 órára hívta össze soron következő tanácskozását, amelyre várják a csapat szurkolóit és támogatóit is. A sporttelep klubházában megrendezendő ankéton beszámolnak az elmúlt évben végzett munkáról, a szakosztályok eredményeiről, majd ismertetik az idei terveket, fő célkitűzéseket. Az Etercem által kihordott azbeszthulladéknak vajon mi köze a rekultivációhoz? Környezetvédelmi kérdőjelek „Mondd, öcsi, te merre hajtasz?” jón miért? Vajon mi „titkos” azon, ha a meddő talajt termővé varázsolják? Különben is, ha a területrészt megvásárolták, mi célból rekultiválják? A címben megfogalmazott kérdést - gyermekkori emlékekből merített hasonlattal - Bényei Tamás képviselő tette fel a környezetvédelmi hatóság szakembereinek a lőrinci képviselő-testület legutóbbi tanácskozásán. Ha ugyanis - mint mondta - egy bugyuta srác annak idején beszállt közéjük focizni, s már az első ténykedése során leszerelte saját csapattársát, a többiek megkérdőjelezték hovatartozását. Az analógia egyértelmű. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai egyfelől a tiszta levegő, a szennyezésmentes talaj, az egészséges környezet mellett törtek lándzsát, ugyanakkor védték az üzemek érdekeit is. Hivatkoztak a foglalkoztatottak magas számára, a szociális kihatásokra, miegymásra. És valóban: jó dolog, hogy a Selypi-medencében vannak még prosperáló cégek, amelyek kenyeret adnak a környékbeli családok ezreinek; nagy baj lenne, ha ezek is megszűnnének. De vajon miért elengedhetetlen, hogy ennek súlyos ára legyen, amit nemcsak mi, hanem az unokáink is busásan megfizetnek? Miért nem egyértelmű a helyzet, mi szükség a folytonos magyarázkodásra. Az Etercem - állítólag - nem mérgezi azbeszttel a környezetét. Különben is ez az anyag - mint mondták: jogilag - nem veszélyes. Hogy a tudomány mást állít? Ugyan, kérem, nem a kutatók szabják ki a bírságot... Aztán itt van, ki tudja, hányadszor, a pernyehányó kérdése. Azé a helyé, ahol rekultivációs munkálatokat folytatnak. Ahová egyszerű halandó nem léphet be, mert a területet tábla, kerítés, őr vigyázza. VaS a befektetett energia mikor termeli ki a saját hasznát? A fentiek ismeretében kiderül: tabukról készült felvételeket lát az olvasó. De - legalábbis az érintettek beszámolója alapján - mégis nyugodt lehet. Hiába azbeszt, hiába festékiszap, hiába gyógyszer- gyári hulladék, a tevékenység így is megéri. A kérdés csak annyi: kinek? Tar iOttó E felvétel sem a Holdon készült... Ismerd meg Hatvan városát és varázslatos környékét! Aki kíváncsi megyénk nyugati csücskére, kitűnő útikalauzt vehet a kezébe. A Heves Megyei Önkormányzati Hivatal megbízásából a Magyar Képek Kiadó és az F. Szelényi Ház megjelentette a Hatvan és környéke színpompás kiadványt. A könyvecske nem vastagabb, mint egy jgjcolai irka, így kényelmesen elfér a hátizsákban, a motorosok bőrdzsekijének belső zsebében, az autósok kesztyűtartójában. A településeket fotókkal is bemutató füzet beszerezhető a Tourinformnál (Eger, Dobó tér 2.), vagy pedig a Hatvan körzeti polgármesteri hivatalokban. A kiadvány három nyelvű, készítői a hazai turistákon túl gondoltak a német és angol aj- kúakra is. Mi ebben a könyvecskében az igazán nagyszerű? Ráirányítja a figyelmet a táj műemlékeire, természeti adottságaira, s mindazokra a látnivalókra, amelyek maradandó élményt nyújtanak a turisták számára. Lássunk néhány példát! Apcon, megbújva a hegyek közt, rejtőzködik egy kis tengerszem, a Széleskő. Ezt a - környékbeliek által szívesen látogatott - bányatavat hatalmas sziklák ölelik körül, gyalogosan azonban megközelíthető egy sík partszakasz, ahol piknikezni lehet. Aki Boldogon jár, nem szabad, hogy kihagyja a tájházat. Páratlanul szép kézimunkákban gyönyörködhet, és olyan népszokásokkal ismerkedhet meg, amelyeket évszázadok óta őriznek az itt élők. Ecséden érdemes megnézni az 1777-ben épült templomot, amelynek oltárképét 1869-ben festette Sajósy Lajos. A község határában festői szépségű tavat találunk, ahol horgász- és búvárversenyeket is rendeznek. Szűcsi Bajza József szülőházáról és a tufába vájt, sajátos hangulatú borospincéiről, patinás borházairól híres. Túra ugyan már Pest megyéhez tartozik közigazgatásilag, ugyanakkor az odavalósiak Hatvanban intézik ügyes-bajos dolgaikat. Vagyis, némiképp a városhoz tartoznak. Ezért is került be a falu a kiadványba. Aki ezen a településen jár, nem szabad kihagynia az Ybl Miklós tervei alapján épült eklektikus jellegű, franciás neoreneszánsz kastélyt. S most néhány mondat erejéig kanyarodjunk vissza a központba, Hatvanba. A város a Grassalkovich-családnak köszönhetően a barokk építőművészet jeles alkotásaival dicsekedhet. Például az 1750-ben emelt - most ugyan lepusztult, ám még így is gyönyörű - kastéllyal, a Szt. Adalbert-plébániatemplommal. Tartalmas programot ígér a Hatvani Galéria és a Hatvány Lajos Múzeum kiállításainak megtekintése. (n. z.) Ötven éve történt Hatvanban Felosztották a nagybirtokokat A háborút megelőzően a Hatvanhoz tartozó több mint 10 ezer katasztrális hold földterület egynegyede egyetlen nagybirtok keretébe tartozott. A fennmaradó területen hét középbirtokos, 365 kisbirtokos és több mint ezer törpebirtokos osztozott. A mezőgazdasági népesség közül mindössze 327 volt az önálló gazda, s az uradalmakban 843 mezőgazdasági munkást tartottak számon a korabeli nyilvántartások. A második világháború végére valamennyi politikai pártban uralkodóvá lett az a nézet, hogy a demokrácia kialakításának nélkülözhetetlen feltétele az 1848 óta égető földkérdés megoldása. 1945. március 17-én az ideiglenes kormány elfogadta a rendeletet, a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművesek földhöz juttatásáról. A hónap második felében megalakult a földigénylő bizottság, s az igények összeírását követően a földosztó testület. Az első terület, amelyet feldaraboltak, a Vadász Lipót-féle szőlő volt. A viták elkerülése végett az igénylők ábécé-sorrendben juthattak parcellához. Többek között kiosztották a Szinyei Merse-birtokot és a nagygombosi uradalom területének egy részét is. A Hat- vany-család 300 holdat megtarthatott, mivel közülük többen részt vettek az antifasiszta ellenállási mozgalomban. Az ismertetetteken kívül feldarabolták a katolikus egyház 73, a prépostság 121 és dr. Hedry Lőrincné 136 katasztrális holdját is. A hatvani földosztó bizottság — Mezei András elnökletével - közmegelégedésre látta el feladatát, amelynek eredményeképpen csaknem 2500 katasztrális holdat osztottak szét 317 igénylő között. A földhöz jutottaknak sok nehézséggel kellett megbirkózniuk, de az új gazdák 1945 tavaszára már művelés alá fogták a kiosztott területeket. Németi Gábor- Szeretek beszélgetni... fotó: kaposi tamás A vasútállomás hajnali „hírmondója” Az ember általában ragaszkodik a szokásaihoz; akkor is, ha rigolyásnak tartják ezért. Ha valaki évtizedek óta egyazon fodrászhoz, fűszereshez, vagy - uram, bocsá’ - nőhöz jár, aligha történik zökkenőmentesen az esetleges változtatás. Amikor Hatvanba vezet az utam, mindig teszek egy röpke kitérőt a vasútállomásra is. Ha másért nem - újságot venni. Több szempontból praktikus dolog ez: a stand korán reggeltől délutánig nyitva tart, a kínálat széles és áttekinthető, arról nem is szólva, hogy vasárnap is hozzájuthatok a kedvenc sportlapomhoz. (Némiképp epésen szúrom közbe az ide kívánkozó megjegyzést: a legközelebb eső másik városban, Lőrinciben mutasson valaki egy helyet, ahol akár szombaton megvásárolhatnám a szellemi betevőt...) Summa summarum: én már megtaláltam az igazit. Van, hogy hosszú félórákat töltök a pult előtt. Ha kiböngésztem magam, szívesen elbeszélgetek az újsághalmaz közepén üldögélő Litkei Lászlóval.- Az az igazság, hogy a hét végére elfáradok egy kicsit - mondta a minap, amikor arról faggattam, hogyan lehet bírni az örökös koránkelést, a pihenőnapokon is folyamatos munkarendet. - Többnyire a szombat-vasárnap is ezen a helyen talál.-Nem irigylem érte...- Szeretem csinálni - válaszolta. - Tény, hogy fél ötkor talpon vagyok, de hát a családom többi tagja is dolgozik, én miért lennék kivétel? Délután 4 óra tájban érek haza, mostanában ilyenkor világos van.- Gondolom, szórakozásra alig marad energiája!- Ha van szabadidőm, lefoglalom magam. Este tízig tévézek, tovább nem nagyon lehet, hajnalban csörög az óra.- Amúgy „megy a bolt"? Mintha kevesebb utas járna errefelé, mint régebben...- Szó, ami szó, szépen fo- gyogatnak, s az érdeklődők sem mind vásárlási szándékkal érkeznek. Azért nem szólok, ha belepillantanak a lapba, de aki csak olvasni jár ide, azt figyelmeztetem. Máskülönben szívesen segítek bárkinek, ha megkérdeznek.- Mely lapok a legkelendőbbek?- Ha a Heves Megyei Hírlapra kíváncsi, az többnyire délre elfogy - válaszolta nevetve. - Amúgy viszik a rejtvényeket, a női újságokat, a rádióműsort, na meg a szerelmes regényeket is. A legkevésbé talán a havi folyóiratok és a kifejezetten drága magazinok fogynak. Érdekes, hogy a szintén nem olcsó divatlapok iránt nagy a kereslet.- Panaszra semmi ok?- Tulajdonképpen minden rendben van. Igaz, ha sűrűn nyitogatják az ajtót, mínusz 20 fokban fázom egy kicsit... (tari)
