Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

12. oldal A Heves Megyei Hírlap Rendőr-Kék Melléklete 1995. március szerda Sikeres alma-citrom akciók Az Országos Baleset-megelő­zési Bizottság a Providencia Biztosítónál - az Ausztriában már bevált és hatékonynak bi­zonyult Alma-Citrom Közleke­dési Propaganda-akció ma­gyarországi végrehajtására - együttműködési megállapodást kötött. Az akció lényege és végre­hajtása: A lakott területen előírt 50 km!óra sehességhatár betartá­sának ellenőrzése általános is­kolai tanulók bevonásával. A megengedett maximális sebes­ség átlépése lakott területen ugyanis sokak számára csupán könnyen megbocsátható sza­bálysértés. A gépjárműveze­tőkben feltehetően nem tudato­sul, hogy ezáltal a közlekedés­ben résztvevő emberek életét és testi épségét veszélyeztetik. Tudatosítani kell azt a tényt, hogy a gyorshajtás veszélyt je­lent embertársainkra. Elsősor­ban nem az előírásokkal, ha­nem konkrét személyekkel szemben kell felelősen visel­kedni. Ebben az összefüggés­ben a gyermekek a legideáli­sabb közlekedési nevelők. Az adott településen egy előre meghatározott helyszínen (ahol biztonságosan meg lehe­tett állítani az autókat) a rendőr leállította azokat a gépjármű­veket, amelyek sebességét kb. 100-200 méterrel korábban traffipaxszal bemérték. Közölte a gépjárművezetővel, milyen sebességgel közlekedett. Ekkor léptek akcióba a gyerekek. Aki nem lépte túl a megengedett se­bességet, annak megköszönték, hogy figyelmesen közlekedett, és ezzel vigyázott rájuk. Az egyik gyerek egy almát, a má­sik pedig egy emlékeztető lapot adott át. Aki átlépte a megenge­dett sebességhatárt, egy citro­mot és egy emlékeztető rajzot kapott azzal a kéréssel, hogy a jövőben ezt ne tegye, és jobban ügyeljen a gyerekekre. Ezzel az intézkedés tulaj­donképpen lezárult. A sebessé­get túllépőkkel szemben 69 km/ óráig bírság kiszabására nem került sor. Aki a 70 km/órát el­érte vagy meghaladta, azzal szemben szabálysértési eljárást kellett kezdeményezni. A végrehajtást minden eset­„Tolvajtaszító” A rendőrség szerint nem érde­mes ellopni a Pannon GSM Rt. Nokia típusú rádiótelefonjait. Történt, hogy egy egri polgár magánkézből ilyen készüléket vásárolt meg. Röviddel ezután elképedve tapasztalta, hogy az űj szerzemény használhatatlan. Azon nyomban a bűnüldöző ha­tósághoz fordult. A nyomozás során kiderült, hogy a telefont ben sajtótájékoztató előzte meg, ahol beszámoltunk az el­múlt évben bekövetkezett gyermek-, és a sebesség helyte­len megválasztása miatt bekö­vetkezett balesetekről. A központilag biztosított vi- deoanyagot - a végrehajtást megelőzően - az egri és a gyöngyösi kábel- és regionális televízió sugározta. A filmeket bemutattuk az akcióba bevont általános iskolai tanulóknak, valamint a végrehajtó állo­mánynak. A gyerekek e foglal­kozás keretében készítették el a gépjárművezetőknek átadandó rajzaikat is. A január 23. és február 17. között Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban végrehajtott akció­ban 65 negyedik osztályos ta­nuló és 17 közlekedési rendőr vett részt, melynek során 84 da­rab almát, 60 db citromot, va­lamint emlékeztető lapot és raj­zot adtak át. Szabálysértési eljárást sehol nem kellett kezdeményezni. A leggyorsabb közlekedőt (68 km/óra) Egerben mérték, aki bírság helyett „boldogan” vette át a citromot. Azt tapasztaltuk, hogy a gyermekek komolyan felké­szültek a feladat végrehajtására. Nem kis büszkeség töltötte el őket, hogy egy igazi rendőri akció részesei lehettek. A megállított gépjárműveze­tők — alapvetően a citrommal jutalmazottak - első meglepe­tésüket levetkőzve, örömmel vették át a gyermekek által át­adott „gyümölcsöt”. Néhányan elmondták, hogy lélektanilag bennük mély nyo­mot hagyott a gyerekek figyel­meztetése. Mélyebbet, mintha a rendőr a sebességtűllépés miatt helyszíni bírságot szabott volna ki. Volt olyan gépkocsivezető is, aki a citrom átvétele után maga is apró ajándékkal - rá­gógumival - kedveskedett a gyerekeknek. Összességében a közleke­désbiztonsági propaganda-ak­ciót - a végrehajtás során jelen lévő Providencia Biztosító Rt. képviselőjével egyetértésben - kedvezőnek értékeltük. Nyitrai István r. őrnagy osztályvezető-helyettes rádiótelefon Budapesten, a XII. kerületben tulajdonították el. A gazdája rögtön a forgalmazó céghez je­lezte ezt, s letiltana. Nyomára bukkantak ezek után a bűntény elkövetésével alaposan gyanúsítható I. Gy. fővárosi lakosnak is, akivel szemben az említett kerület ka­pitányságán folytatják a bünte­tőeljárást. Törődj a dolgaiddal (Ha nem törődsz, a betörő majd fog!) Hogyan segíthetnél egy betörőnek, hogy betörjön az üzlethelyiségedbe, és minden értékes holmi­dat elvigye? Őrültségnek hangzik? Ne legyél benne biztos. Nem kevés üzlettulajdonos teszi ügy- bár ők észre sem veszik, hogy azt teszik. Ha nem teszel meg minden tőled telhetőt, hogy megnehe­zítsd a betörők dolgát, hogy bejussanak... ha nem teszed valószínűvé, hogy el fogják őt kapni, ha tényleg bemegy... vagy ha az üzletedből egy csábító célpontot csinálsz, akkor akár a tolvaj bűn­társa is lehetsz. Potenciális bűntárs vagy? íme, egy mód arra, hogy eldöntsd a válaszod. Zárd be az üzletedet zárórakor. Éjszaka menj oda. Nézd meg a betörő szemével! Tarts helyszíni szemlét! Kezdj el átkelni az utca üz­lettel szembeni oldaláról! Látsz árnyékot, ahol elbújhatsz a bejutáshoz? Vannak dobo­zok egymásra felrakva az épü­lete mellett, amik takarnak? Van-e szállító kamion vagy vállalati kocsi, ami a fal mel­lett parkol, és amit létraként használhatsz az ablakon vagy a tetőn át történő bejutáshoz? Van-e áru a kirakatban, ahol betörhetsz, megragadhatod a holmit, és elfuthatsz? Belátsz az utcáról a helyiség hátsó sar­kaiba, hogy kényelmesen, a já­rókelők számára láthatatlanul dolgozhass? Most járd körbe az épületet. Van-e a járdán olyan rács(ozat), amelyen keresztül az árut az épület alagsorába szokták rakodni? Van-e lát­ható jele riasztónak - az ab­lakra vagy az ajtóra szerelt szerkezetnek, vagy látható ve­zetékeknek? Van-e forgópánt az ajtó külsején, aminek eltá­volítása után az ajtót kiemelhe­ted? Milyen zár van az ajtón? Van-e az ajtónak üvegrésze, aminek betörése után az ajtó belülről kinyitható? Ellen­őrizd, hogy egyáltalán be van-e zárva az ajtó? (Sokkal könnyebb besétálni, mint be­tömi.) Milyenek a pince- és a föld­szinti ablakok - be tudsz rajtuk jutni? Le tudsz parkolni egy közeli sötét mellékutcácská­ban az autóddal, amivel a zsákmányolt holmit elszállí­tod? Milyen lehetőséget nyújt a tetőablak, a szellőzőnyílás, vagy a szomszédos épület a bejutásra? Mindezen dolgokat meg­vizsgálhatod anélkül, hogy bemennél az üzletedbe... talán anélkül is, hogy bárkinek gya­nússá válnál. Ha visszajönnél, amikor az üzlet nyitva van, to­vábbi vizsgálódásokat végez­hetnél a záron és a riasztón, megnézhetnéd, hol tartják a pénzt, megfigyelhetnéd, mikor van a legtöbb pénz a pénztár­ban, és hogy hol vannak a leg­értékesebb árucikkek elhe­lyezve. Ezek mind olyan dolgok, amiket egy betörés előtt fel szoktak mérni. És ezek olyan dolgok, amelyeknek te, mint az üzlet tulajdonosa, tudatában kell, hogy legyél... vagy ha nem, akkor a betörő tettestársa vagy. A biztonság az üzletvezetés fontos része... ugyanolyan fon­tos, mint a leltári egyenleg és az árszabás, mert ez közvetlen hatással van a mérlegedre. Egy jó biztonsági rendszer látszó­lag sokba kerül, de hosszú tá­von olcsóbb, mint hogy egy jól képzett betörő „kisöpörje” a boltodat., ami egy kisebb bolt­tal meg is történhet. Az, hogy mennyi pénzt kell költened a biztonságra, az számos összetevőtől függ: pl. hogy olyan területen van-e a bolt, ahol magas a bűnözés aránya, az áruid jól értékesít- hetők-e, a bolt fekvése, mé­rete, stb. De attól függetlenül, hogy mennyire érzed az üzle­tedet „biztonságosnak”, min­denféleképpen időt és pénzt kell rá fordítani: nem engedhe­ted meg magadnak, hogy erről megfeledkezz. Minden bizonnyal van a he­lyi rendőrségnek egy betörés­biztonsággal foglalkozó, bűn- megelőzéses tisztje. Ő ki van képezve arra, hogy észrevegye a biztonságot veszélyeztető té­nyeket, felhívja ezekre a fi­gyelmedet, és javaslatokat te­gyen a hiányosságok kiküszö­bölésére, a biztonság javítá­sára. Megéri ráfordítani az időt, hogy úgy a te szemszö­gedből, mint az övéből, telje­sen átvizsgáljátok az üzletedet a biztonság szempontjából. Aztán mindaz csak rajtad mú­lik, hogy mit valósítasz meg. Hogyan lehet a betörőket távol tartani a boltoktól? Számtalan módja van an­nak, hogy hogyan lehet a betö­rőket távol tartani a boltoktól - ez esetben a te boltodtól. Négy általános kategóriát különböz­tethetünk meg: (1.) Tedd az üzletedet olyanná, hogy az ne csábítsa a betörőket; (2.) nehezítsd meg a bejutását; (3.) nehezítsd meg, hogy az értékes dolgaidat meg­találja és elvigye; (4.) tedd va­lószínűvé, hogy ha betör, el fogják kapni. I. Ne legyen csábító a be­törőnek! A jó megvilágítás - úgy kí­vül, mint belül - valószínűleg az egyik legegyszerűbb, de leghatásosabb és legolcsóbb védekezés a betörések ellen. A megvilágítás megszünteti azt a sötétséget, homályt, amiben a betörők a leginkább szeretnek dolgozni. A külső világításnak - a nátrium gőzlámpa a leg­jobb - a bejárat minden pont­ját, az utcafrontot, a közeli sö­tét utcácskát, fasort, a bokros udvarrészt, és különösen az épület hátsó részét kell jól megvilágítania. A belső világí­tás legfőképpen a széf és a kassza környezetében fontos. A nagyon értékes árukat is jól meg kell világítani, de ezt úgy tedd, hogy éjszaka ne lát- szódjon a kirakaton át. Ren­dezd el úgy az áruidat, hogy a túlsó sarokban dolgozó betörőt láthassák az utcai járókelők. Ha van riasztód, tett ezt nyil­vánvalóvá azzal, hogy az aj­tóra vagy az ablakra matricát ragasztasz, vagy a szerkezetet kívülről láthatóvá teszed. Ne hagyj semmiféle búvóhelyet a betörő számára - kazalba do­bált dobozok, az épület mellett parkoló jármű, létra stb. 2. Nehezítsd meg a beju­tást! A külső ajtók nehezek és masszívak legyenek. A faajtók legyenek fémszálasak, hogy ellenálljanak a fűrésznek és a fúrásnak. Az üvegrészek védve legyenek a berúgás és a betörés ellen. Az oldalsó és a hátsó ajtók legyenek vasru- dakkal ellátva belülről az ajtó teljes szélességében, amiket záráskor a helyükre kell tenni. A sarokpántokat úgy kell fel­szerelni, hogy azok belülről legyenek felcsavarozva, így azokat a betörő nem tudja el­távolítani. A tolókás zár a legjobb az ajtókon. Két fő típusa van. Az egyik (egyhengeres: cylinder), amely kívülről kulccsal nyit­ható, belülről pedig gömbki­linccsel. Ez hatásos, ha az ajtó erős és nem üvegezett, így an­nak betörésével nem lehet a gömbkilincset belülről elfordí­tani. A másik típus a kéthenge- res, amely kívülről és belülről is kulccsal működik. Ez hatá­sos, ha az ajtó nem túl erős, vagy betörhető üvegrész van rajta. Ez azonban tűz esetén kockázatos, ha a nyitvatartási időben kulcsra van zárva az ajtó. Győződj meg arról, hogy a helyi törvények lehetővé te- szik-e ennek a zárt ajtónak az • •• Mind your business... (if you don't, burglars will!) alkalmazását, mielőtt felsze­relnéd. Ne használj rugós tolózárat, mert az például késpengével, műanyag vagy fémlappal is könnyen nyitható. Az ablak biztonsága is ugyanannyira fontos, mint az ajtóé. A törésálló üveg a leg­jobb, különösen kirakatüveg­nek. Az oldalsó és a hátsó ab­lakok legjobban vasrácsokkal, vagy erős igénybevételre gyár­tott üveggel (belülről 9-es hu­zalt magában foglaló üveg) védhetők, amely ajtók üvegré­szein is hasznos. A rácsozat és az „erős üveg” az épület min­den részén jól be legyen építve. Néhány ablaktípuson hasznos lehet a kulcsra zárha­tóság: egyeztess egy jó laka­tossal. Ne feledkezz meg más beju­tási helyekről sem - tetőtéri ablak, ventilátor, rácsozat a járdán, szénledobó hely stb. Tedd ezeket is betörés ellen védetté! Ne felejtsd el azt sem, hogy néhány tolvajnak nem is kell betörnie. Bemennek az ajtón nyitvatartási idő alatt, elbújnak egy alkalmas helyen, és záróra után bújnak elő. Zárás előtt mindig ellenőrizd a lehetséges búvóhelyeket! Ha az árud egy részét az üz­leten kívül tárolod, legyen az is nagyon jól megvilágítva és magas, erős kerítéssel védve, a tetején szögesdróttal (máskü­lönben túl könnyű lenne át­mászni vagy lyukat vágni rajta). 3. Nehéz legyen megtalálni és elvinni az értékes árucik­keket! (Folytatjuk) Horkoló hontalanok, villogó késpenge Téli percek a füzesabonyi állomáson Nem tartozik kedvenc sport­jaim közé a vonatozás, de ami- • óta az „államosító” olajmaffia és az olajon csúszkáló állam tovább keseríti az autósokat, szívesebben támogatnám a vasutat. Igazán így teszek, mégis fel­tételes módot használok, mert a munkabeszüntetés (melyet követ ilyenkor sok kitüntetés) mit sem változtat a külsőn, mely az igényes utazásra vá­gyót folyamatosan ingerli és bosszantja. Pedig sztrájkolni már tudunk, sztrájkolgatunk plusz egy zsömléért, és minden marad a régiben. Eszembe jut a múlt évi Ma- lév-manézs, ezt a mutatványt kényszerű okok miatt közelről is élvezhettem: jegyem volt rá. Csak a pódiumról való távozás után az alkalmazotti elit ugyanúgy maradt unott és unalmas. A MÁV is lejátszotta a soros év első meccsét, beragasztották az ezer lyukból szelelő gumi egyik nyílását. Hogy mi van belül, és hogyan érzik magukat az emberek egyenruhájukban? - erről nem kérdeztem senkit. Egyelőre a külsőségeknél tar­tok, mert az sem lett illatosabb. *** Füzesabony pályaudvara az idők folyamán rendes csomó­ponttá nőtte ki magát. Igazában csak kevés szerelvény rohan át feltartóztathatatlanul, a világ négy tája felé indulva - itt északon - várakoznak az „épü­letóriásban”. Aki egyáltalán bírja a benti várakozást! Mert ami telente tapasztalható a termekben, csak a legedzetteb­beket ragasztja hosszabb ideig a kopott padokhoz, székekhez. A gyengébb gyomrúak és idegzetűek a huzatos külvilá­got választják. De nyissunk csak be, és me­rüljünk el a valóság apró rész­leteiben! A váltott szólamban horkoló hontalanok moll-hangverse- nyét egy ide-oda rohangáló ki­sebbségi család tarkítja dúr-akkordjaival. A téma - amint az artikulálatlan üvöltö­zésből kiveszem - a pénz körül forog. A fekete férj hátsó zse­bében megvillan a méretes penge. A lányképű anyajelölt ekkor fortisszimóig emelkedve ordít: „megyek a rendőri, oszt megmondom mi van, hogy az in pínzem kell nektek!” Az utasok hiába vágynak csendre és nyugalomra, szólni nem mernek, inkább látszatol­vasásba kezdenek. Amikor nem bírom tovább, csendre in­tem a szereplőket, de természe­tesen semmi eredmény, han­gom elvész a hangzavarban. A lányarcú elrohan. A férj és az anya jellegű nő heves indulat­ban ott maradnak. „- Várandós asszony, ki- gyün a kórházbú, hát nem vót neki jó?... 42 éves koromra a kis takony hülyének níz, oszt míg a cuccomat is ráadom. Én itt maradok, oszt megvárom.” Ekkor megszólal a hallga­tagnak tűnő anya is: „majd gyünnek a bűrfejűek, oszt jó van.” Ekkor visszatér a váran­dós lány is, oldalán egy másik viseltes arcú férfival. Én pedig azt látom, hogy a kisebbségben maradt többség lassan elhagyja a termet. No, nem azért, mert a hangosbemondó „Lajos, gyere be” vagy „menjetek már be­felé” felszólítására mozdultak volna meg, csak lassan ké­nyelmetlennek kezdték érezni az előadást. Magamra maradtam, és a felém villanó szempárok döb­bentenek rá: nem kellett volna talán szólnom! Jobb lett volna eltűrni az ordítozást, mely mindennapos a pályaudvaro­kon és vonatokon. Jobb lett volna talán megbecsülnöm ezt a fűtött szobát, mert még ha el­viselhetetlenné válik is lassan a bűz, meleg van, nem úgy, mint más állomásokon, ahol már szenet sem tudnak vásárolni. Be kell látnom, veszítettem, ilyen igényekkel, ilyen helyze­tekben nem lehet még játszmát sem nyerni. Kint erősen kavarja a havat a szél, lassan a nagymilici gyors is befut talán, és lesz egy fülke, egy jó meleg fülke, ahol elfeledkeztem, hogy vannak vidékek és állomások, ahol a csendet és a rendet pénzben mérik. Este van, s vajon illato­sán jön-e a hajnal, ha rossz ál­munkból először felriadtunk? Sziki Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom