Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-27 / 49. szám
1995. február 27., hétfő 7. oldal Tudomány És Világa * Élesszemü észlelő, gondos és találékony megfigyelő, jó gyakorlati érzékkel rendelkező csillagász volt Fényi Gyula. Elsősorban a megfigyelési adatok páratlan szorgalmú gyüjtőjeként szerzett máig elévülhetetlen érdemeket. A másfél száz éve született tudós gazdag szakmai hagyatékára ma is szívesen utalnak az utódok. Feljegyzéseiből, publikációiból és könyveiből merítenek a napkutatók. Nevét a Holdon az egyik kráter őrzi Fényi Gyula Sopronban született - 150 évvel ezelőtt - 1845. január 8-án. Apja, Finck Ignác régi kereskedőcsalád sarja, aki ezt folytatva vagyonos kereskedőként tevékenykedett. Anyja a kismartoni származású Binder Anna Mária volt. A szülők korai halála után a tizenegy gyerek nevelői a legfiatalabb szorgalmas, jó képességű Gyulát a soproni gimnáziumba íratták. Középiskolai tanulmányait fényes sikerű érettségi vizsgával fejezte be 1864-ben. Még ez év szeptember 24-én Kalks- burgban a jezsuita rendbe lépett, tanulmányait a nagyszombati újoncházban kezdte meg. Ott komoly matematikai és fizikai képzést is kapott. A mindig töprengő és általában visszahúzódó fiatalembert tanulmányainak befejezése után 1871-ben Kalocsára küldték tanítani. Három tanéven át a fizika, matematika, kémia és természetrajz tanáraként működött, s ezalatt megkezdte meteorológiai vizsgálatait. Kalocsán vette fel eredeti családneve helyett a Fényi nevet. Az 1874/75-ös tanévben Innsbruckban teológiai tanulmányokat kezdett. A fakultás hallgatójaként rendszeresen látogatta Otto Stolz matematikai és Lipot Pfaundler fizikai előadásait. 1877. július 31-én szentelték pappá. Egyetemi tanulmányait egy évvel később fejezte be, és 1878-ban ismét Kalocsán folytatta tanári pályafutását. Tulajdonképpen arra az időszakra esik a kalocsai obszervatórium alapítása Haynald Lajos bíboros érsek bőkezűségéből, aki alapítványt hívott életre ennek támogatására. Ebből építették a csillagvizsgálót. 1880-ban az első igazgató, a német származású Braun Károly mellé nevezték ki, és két évig dolgozott vele. Közben a jezsuita rend Fényi Gyulát Pozsonyba küldte, ahol matematikát tanított. Onnan 1885-ben került vissza Kalocsára, hogy átvegye az obszervatórium vezetését. A csillagvizsgáló munkatársai - észlelői és bemutatói - a gimnázium tanárai sorából kerültek ki. Az egyre nagyobb hírű napmegfigyelési munkák azonban Fényi Gyula nevéhez fűződtek. 1886-tól harmincegy éven át szakadatlanul vizsgálta a Nap peremén látható, sokszor több százezer kilométer magasra lövellő napkitöréseket, az úgynevezett protuberanciákat. Ennek a megfigyeléssorozatnak óriási értéke, hogy ugyanaz a megfigyelő ugyanazzal a műszerrel végezte munkáját. Igen jól hasznosították a napkitörések gyakoriságának statisztikus vizsgálataihoz. Sőt a külföldi napkutatók fel is használták Egy, a századforduló táján készült kép Fényi Gyuláról Fényi egyedülálló észlelési sorozatát. a csillagvizsgáló 1917-ig számos külföldi szakfolyóiratban számolt be működéséről és eredményeiről. Műszerei azonban fokozatosan elavultak. A tökéletesedő eszközök, majd a fényképezés és a filmfelvételek teljesen háttérbe szorították a szemmel végzett észlelések rajzolását. Újabb, tökéletesebb eszközök beszerzésére azonban pénz híján nem volt lehetőség. Bár Haynald érsek utódai ki- sebb-nagyobb támogatást mindenkor adtak a csillagdának, de az kevésnek bizonyult. Az is bebizonyosodott, hogy a csillag- vizsgáló helye a gimnázium épületében elég kedvezőtlen. Sajnos, az első világháború után a Haynald-alapítvány teljesen elértéktelenedett, és emiatt teljesen ábránddá vált minden további fejlesztés. így a híres napfizikai obszervatóriumban már nem folytak rendszeres csillagászati megfigyelések, csak a meteorológiai műszereket működtették. A második világháborút átvészelő obszervatóriumot az 1950-es évek elején véglegesen megszüntették. Műszereinek és könyvtárának egy része a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Napfizikai Obszervatóriumába került át. De térjünk vissza Fényi Gyula munkásságához. 1913-ig irányította a csillagvizsgálót Kalocsán, amikor meggyengült egészségi állapota miatt megvált ettől a feladattól, és nyugállományba vonult. Ám az észlelésektől nem tudott elszakadni, azokat további négy éven át - 1917 végéig - folytatta. Az egyre erőteljesebben elhatalmasodott szembaja lehetetlenné tette további vizsgálatainak folytatását. Csillagászati munkássága elsősorban a napfizika területére esett. 1887-ben a világon elsőként színképelemző készülékkel figyelt meg egy napkitörést. Ennek a gyorsan fellángoló, majd eltűnő robbanásszerű jelenségnek a rendszeres vizsgálata csak századunk második évtizedében kezdődött. Fényi Gyula azonban abban az évben, július 27-én feljegyezte: „A hidrogéngáz ezen a helyen oly nagy mennyiségben és oly magas hőmérsékleten ömlött ki, hogy magát a fotoszféra hőmérsékletét is felülmúlta, természetesen csak saját világosságának színében..." Harmincegy éven át azonos körülmények között folytatott, megszakítás nélküli észlelési sorozata igen fontos kísérleti anyag volt az E. Pettit által vizsgálat alá vett napkitörések törvényszerűségének meghatározásához. Fényi ugyanis egy-egy napkitörést gyakran órákon át folyamatosan figyelt, és a változásokat mintegy filmszerűen rögzítette. Valójában a fényképezés, majd a filmfelvé- telek elterjedéséig ez az észlelési sorozat egyedülállónak bizonyult! Fényi sokat foglalkozott a napfoltok és a napkitörések összefüggésével. Megállapította, hogy azok közös eredetűek, és hogy a kitörések légüres térben mozognak. Csupán a csillagászat tárgyköréből százharmincnál több publikációja jelent meg német, angol, francia, olasz és természetesen magyar nyelven. Cikkei a világ tizennégy legfőbb szakfolyóiratában láttak napvilágot. Meteorológiai munkássága is jelentős volt. Különösen kie- melkedőek voltak a viharjelzők fejlesztésére és tökéletesítésére végzett kutatásai. Foglalkozott a széljárások és az átlaghőmérséklet leírásával, valamint a légnyomásváltozások mérésével is. A légnyomás hullámzásának matematikai elemzéséből a magaslégkör és a talajszinti légnyomás kapcsolatára is következtetett. Kísérletileg először neki sikerült igazolnia, hogy a talaj menti légnyomás ingadozására a kilenc-tizenegy kilométer magasságú réteg hőmérséklete is kihat. Elsőként utalt arra is a világon, hogy a magaslégkör hőmérséklete a Nap láthatatlan ibolyántúli sugárzásának hatására igen magas lehet, és kapcsolatot mutat a naptevékenység hullámzásával. Ezzel magyarázta a naptevékenység és a földfelszíni időjárás közötti kapcsolatot. Elgondolását csak két évtizeddel később elevenítették fel a norvég és a német kutatók. Csupán az utóbbi néhány évben igazolták teljes mértékben a rakéták és a mesterséges holdak mérései ezt. A tudós a század elején a zivatar-elektromosság keltette rádióhullámok regisztrálásával is foglalkozott. Ezzel méltán nevezhetjük a korai rádiótervezés egyik előfutárának. Sokféle tevékenységéről a magyar nyelvű cikkeken kívül olaszországi, angliai és főleg német szaklapokban is sokat publikált. Ennek ellenére sokat váratott magára a hazai elismerése, miután csak 1916-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Érdemeinek elismeréséül a Szent István Akadémia rendes tagjává, a Societa della Spetroscopisti Italiani „első igazgatójává” választotta. A múlt század végén aligha akadt olyan csillagászati kézikönyv, vagy a Napról szóló mű, amely ne hivatkozott volna Fényire. Rajzai még az angol középiskolai tankönyvekbe is bekerültek. Feljegyezték róla, hogy életében csupán egyetlenegyszer hagyta el Kalocsát, 1905-ben, amikor Spanyolországba hívták, hogy a car- tuja-granadai csillagvizsgálóban vezesse az augusztus 30-i teljes napfogyatkozás észlelését. Magas kort élt meg, hiszen 82 éves korában, 1927. december 21-én hunyt el szeretett városában, Kalocsán. Nemcsak a hazai, hanem a világ csillagászati szakemberei is gyászolták. Kevesen tudják, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió néhány évvel ezelőtt a Hold túlsó felének egyik kráterét Fényi Gyuláról nevezte el. Mentusz Károly Nyomtatásban - megfigyeléseiről Fényi Gyula megfigyeléseit teljes részletességgel, szép kivitelű képmellékletekkel a Haynald Obszervatórium Közleményei sorozatban hozzáférhetővé tette. Ezeket a tanulmányokat ma is felhasználják az utód csillagászok. Fáradhatatlan munkájában méltó segítőtársa volt előbb Schreiber János, majd Angern Tivadar, csillagdái asszisztens. Ez utóbbi svájci születésű szakember- 1872-től 1952-ig élt — , és Fényi Gyula utóda lett a kalocsai csillagvizsgáló élén. Három évtizeden át tevékenykedett az obszervatóriumban. Eközben érdekes méréseket folytatott a Nap össz- sugárzásának meghatározá- A Haynald Obszervatórium közleményei 1886-ból sara. BERICHTE va<i »Ion ErzbisrkwnichIIAVXAür1« OBSERVATORIUM zu Kalocsa in Ungarn flln-r «II«* «hiM'Ibsf in <1 rn i»istaan fünf Jiilrm ansirrffllirh*» Curl Hrmin. S. J, IK ii. -I 17, I • 4M* |l»l«T“l 'W-> « Hurt* u'nfll Műszerét állandóan tökéletesítő tudós... Fényi Gyula nagy gondot fordított a kalocsai időjárási észlelésekre, és az állomás fejlesztésére is. Nevéhez fűződik, hogy tökéletesítette a napsütés időtartamát feljegyző napfénytar- tammérőt. Ez utóbbit Fényi- Jordan-féle műszernek nevezték el. Ezt a szerkezetet csak századunk elején szorította ki az egyszerűbb műszertípus. Több évtizedes mérési sorozat'birtokában megkezdte az adatok feldolgozását, kiértékelését. Kalocsán világviszonylatban is nevezetessé vált a légnyomás szabályos hullámzásának elemzése. Megállapította, hogy a légnyomás ingadozása három hullámból tevődik össze. Ez a vizsgálata példamutatóan alapos, úttörő munka volt. Korabeli rajz az egyik kalocsai mérőműszerről Akitől szervezést tanult A kalocsai csillagda első igazgatója Braun Károly volt, aki hat éven át irányította az intézményt. 1878-1884 között nagy érdemeket szerzett a vizsgáló műszereinek beszerzésében és berendezésében. Mint kitűnt, már előzőleg is több, újfajta megfigyelőműszer feltalálója volt. Ilyen volt a pontos időmérést javító, úgynevezett személytelen mikrométer, amely kiiktatta az emberi érzékelőképesség hibáit. A másik a Napot egyetlen színben lefényképező műszer, amellyel jócskán megelőzte a francia és az amerikai tervezőket. Braun tág érdeklődésű kutató volt. Kalocsán - az első két évben Fényi Gyulával együtt - elsősorban a berendezés munkái kötötték le. Ennek során nagyon pontosan meghatározta a csillagvizsáló helyének földrajzi szélességét és hosszúságát. Érdekes méréseket végzett az 1882-es nagy üstökös mozgásáról is. Ugyanannak az évnek a végén a napnyugtakor és hajnalban észlelt szokatlanul élénk „esthajnali pirosság” foglalkoztatta. Erről tanulmányt is írt, és egy nemzetközi pályázaton a második díjat szerezte meg vele. Mint később kiderült, az említett jelenséget a Krakatau-vulkán kitörésekor magasba lövellt vulkáni por okozta. Az első igazgatót azonban leginkább a műszerek és a mérőberendezések érdekelték. Fölöttébb találó szintén nagy csillagászunk, Kon- koly-Thege Miklós jellemzése Braun Károlyról: „...Neki semmiféle műszer sem volt jó, még a legtökéletesebben is javítani akart...” Azt is feljegyezték róla, hogy amikor Haynald Lajos érsek - Braun kérésére - egy nagy teljesítményű színkép- elemző készüléket rendelt a híres londoni Hilger-műhelyből, Braun Károly addig módosította és tökéletesítette ezt a műszert, amíg az akkori idők egyik legtökéletesebb berendezésévé nem vált. Később ez a Nap-spektroszkóp - amelyet a nagyobbik távcsőre szereltek - a csillagda munkájának valóságos „leikévé” vált. Hazánkat reprezentálják... Bizonyára kevesen tudják, hogy a Holdon levő különböző képződményeket: krátereket, tengereket híres tudósokról nevezték el. Közöttük több neves magyar is szerepel. így Hell Miksa, Segner János András, Weinek László, Zách Ferenc Xavér, Bolyai János, Eötvös Loránd, Izsák Imre, Kármán Tódor, Neumann János, Petz- val József, Szilárd Leó, Fényi Gyula és a Nobel-díjas Zsigmondy Richard. A felsoroltak a fizika, a kémia, a csillagászat, a műszaki tudományok neves képviselői és művelői voltak. Maradandót alkottak. Bőkezű mecénás volt A kalocsai obszervatórium létesítésének gondolata Haynald Lajos bíboros-érsektől származik, aki alapítványt hozott létre annak felépítésére. Szécsényben született 1816. október 3-án, és Kalocsán hunyt el - 75 évesen - 1891. július 4-én. Teológiát tanult, és 1839-ben szentelték pappá. Ma már kevesen tudják róla, hogy 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Sokféle alapítványt tett a hazai tudomány patronálá- sára. 1867-ben érseknek nevezték ki Kalocsára. Élénk tevékenységet folytatott a Magyar Tudományos Akadémián, valamint a főrendi házban is. Már fiatal korában lelkes növénygyűjtőnek számított, aki a korabeli flórakutatókat bőkezűen támogatta. Nagy herbáriumot és szak- könyvtárat gyűjtött össze, amelyet - később - a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott. Ezt az első világháború kitöréséig - 1914-ig - Európa harmadik legnagyobb botanikai könyvtáraként tartották számon. Tudományos elveit a külföldi tudósokról mondott akadémiai emlékbeszédeiben fejtette ki. Nevét számos növény, a rendszertanban pedig a Haynaldia-nemzetség viseli. Munkásságát és tudománypatronáló tevékenységét elismerve még életében, 1889-ben albumot jelentettek meg róla Pozsonyban. k *
