Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-22 / 45. szám
1995. február 22., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal Aktfotó-kiállítás Pályázati felhívás A Szentesi Művelődési Központ, a Szentes Városi Polgármesteri Hivatal Művelődési Osztálya támogatásával 1995 júniusában újra megrendezi az országos akt- fotó-kiállítást. Célunk változatlanul az, hogy állandó fórumot biztosítsunk a hazai fotósok színvonalas aktfelvételeinek. A pályázat nyilvános, egyéni. A pályázaton részt vehet minden magyar fotós - 1993. április után készült fotókkal - az alábbi feltételekkel: Kategóriák: fekete-fehér és színes fotók. szerzőnként és kategóriánként 5-5 alkotás küldhető, amelyből 1-1 sorozat lehet. (A sorozat 5 képig egy alkotásnak számít). A fekete-fehér papírképek hosszabbik oldala min. 40 cm, a színes papírképek és sorozatok hosszabbik oldala min. 24 cm lehet. A sorozatot a zsűri megbonthatja, kivéve, ha a szerző ez ellen írásban tiltakozik. A fotókat kasírozás, paszpartu nélkül kérjük. A pályázat jeligés. A pályaműveken kérjük feltüntetni a mű címét és a jeligét. A szerző nevét és címét lezárt jeligés borítékban kérjük mellékelni. Másodbemutatót, vándorkiállítást nem tervezünk. A szerzők valamennyi alkotását visszaküldjük. A rendezők fenntartják a jogot arra, hogy a kiállításra elfogadott alkotásokat a kiállítás propaganda-anyagában díjtalanul felhasználják. Beérkezési határidő: 1995. május 10. Kiállítás-megnyitó: június 10. A kiállítás utolsó napja: július 14. Visszaküldési határidő: augusztus 31. Információ: Szentesi Művelődési Központ 6600 Szentes, Tóth József u. 10-14. Telefon: 63/314-211, fax: 63/316-211. Endrédi Józsefné. És rendre ott a büntetés... FOTÓ: KAPOSI TAMÁS A rendcsinálást talán nem éppen itt kellene elkezdeni Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelten küldök Önöknek egy levelet, amelyet egyúttal elküldtem a polgár- mesteri hivatal közterület-felügyeletének. Egy megoldatlan problémára szeretném a figyelmüket felhívni, hiszen lassan rettegésben élem (vagy éli más is) a napjaimat. Talán az Önök segítségével sikerül megoldást találni az általam felvetett problémára. Eger Megyei jogú Város Polgármesteri Hivatala Közterület-Felügyelet Eger Tisztelt Uraim! Megoldást kérünk Önöktől, mindenki számára megnyugtató megoldást! Amihez ugyanis Önök folyamodnak, felettébb bosszantó és igazságtalan számomra. Nem gondoltam volna, hogy a gyerekeim iskoláztatása további költségeket von maga után. Miről is van szó? Mindkét kislányom - elsős és negyedikes - a 2-es iskolában tanul, ahová autóval hozom és viszem őket. Délutánonként igazi csúcsforgalom van a parkolóban, igen nehéz bárhol is megállni. Mivel a bal oldali „szabályos” parkoló egész nap telített, így a szülők és jómagam is megállók ott, úgy, hogy másokat ne akadályozzak a mozgásban. Öt-tíz percre betérek - s hozzám hasonlóan mások is - az iskolába a csemetékért, mire azonban kijövök, büntetőcédula van a szélvédőn, kemény 1000 forintos bírsággal. Van is már belőle egy pár darab, s nem is tudom, mennyi lesz, hisz a gyerekeim még évekig oda járnak. Én azonban nem érzem magamat bűnösnek. Két évtizede vezetek rendszeresen, itthon és külföldön egyaránt. Tisztelem autóstársaimat és a hatalmat, így még semmi problémám nem volt soha. hivatásos jogosítványom és KRESZ-szakoktatói képesítésem is van. Ezt nem a dicsekvés mondatja velem nő létemre, hanem az, hogy pontosítsák egy-két „apróságot”. Ebben a parkolóban eleve kevés autó parkolhat szabályosan a bal oldali területen. Ébből a sávból a bank fenntart három gépkocsi részére saját parkolót. Ezek közül a legelső a telefonfülkénél szintén a járdán van, ha az Önök megítélését veszem én is figyelembe. A jobb oldalon öt taxi részére van ugyancsak bérelt parkoló a tábla szerint, bár két gépkocsinak csak a megállni tilos tábla után van hely. Ezek szerint rájuk a tábla nem vonatkozik? A megállni tilos tábla a parkoló ezen oldalán van elhelyezve, kiegészítő tábla nélkül. Hatálya tehát a három taxi utáni részre vonatkozik. Az Önök által járdának minősített területre, amely betonlapokkal a tényleges bitumenes járda mellett van, csak 90 fokos rá- fordulással lehet beállni. Tehát így a tábla erre a részre már semmiképpen nem vonatkozhat, hiszen a táblákat általában az úttest jobb oldalán helyezik el (indokolt esetben a bal oldalon is, pl. vasúti átjáró, előzni tilos stb.) Sokszor sietek én is - pedagógus lévén vannak délutáni óráim -, s bizony nem tudom kivárni, hogy a bal oldali részen mikor válik szabaddá egy parkolóhely. így elsődleges szempontom a megállásnál, hogy másokat ne gátoljak a mozgásában. Önöket viszont ez a sok jövő-menő szülő nagyon irritálhatja, mivel a személyes kapcsolatot minden alkalommal igyekeznek elkerülni. Kipattannak az autójukból, szélsebesen elvégzik „munkájukat”, s már ott sincsenek. Talán félnek a bosszankodó, fáradt gyerekeket hazavivő anyáktól és apáktól? Önök talán nem azok? De ha nem, ennyi empátiával azért lehetnének irántunk! Amit még nagyon sérelmezek, hogy általában délután fél négy körül lepik meg a parkolót, pénteken pedig már fél kettő körül, hiszen ilyenkor lehet igazán sok cédulát elsütni. Ezt már igazán nem tartom etikusnak. Én becsületes, a törvényeket tiszteletben tartó adófizető állampolgár vagyok, jogtalannak érzem ezt az eljárást az Önök részéről. A rendcsinálást talán nem itt kellene elkezdeni. A kislányaimat még évekig ebbe az iskolába fogom hordani, s képtelenség, hogy havonta több ezer forintot fizessek ki büntetés jogcímén. Ezt a kiadást sehogy nem tudom a családi költségvetésbe bekalkulálni. Éppen ezért azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy próbáljanak kedvező megoldást találni az említett parkolóban, talán ha tanulmányoznák az autók forgási sebességét egy-egy délután, s az igazi szabálysértőket büntetnék meg a jövőben. Köszönöm, hogy levelemet végigolvasták, bízom pozitív állásfoglalásukban. (Név és cím a szerkesztőségben) Egy német kislány, aki magyar... Ingrid, a körülbelül 150 kilós vaddisznókoca egy német városka központjában él. Alig 60 kilométernyire Strasbourgtól, mintegy 25 kilométerre Speyer- től, amelynek impozáns dómjában, kőkoporsóban alussza örök álmát IV. Henrik német császár, immár több mint 900 éve. Ő volt az, aki mezítláb kelt át az Alpok havas hágóin, megjárva nevezetes zarándoklatát, amelynek végcélja Canossa volt, hogy ott vétkeiért megengesztelje VII. Gergely pápát. Nos, e tömény történelmet árasztó helyen, mely ráadásul a híres rajnai borok hazája is, él Ingrid, a vaddisznó, egy kocsma-vendéglő hátsó kertjében. A „kert” meghatározás természetesen erős túlzás. A hajdanvolt ágyásokat a szívemhez nőtt barátságos négylábú már rég széttúrta, a bokroknak még a gyökereit is kiforgatta. Persze, nem az éhség, hanem az ösztöne űzi, hiszen kosztjáról a vendéglős és a szomszédos iskola nebulói bőkezűen gondoskodnak. Ingrid engedelmes is. Hívó szavamra az alacsony kerítéshez baktatott, ahol megvakarhattam füle tövét. Az említett iskolát látogatja kisebbik unokám keresztszüleinek lánya, Sarah (Sárika) is. E történet végül is róla, s nem Ingridről szól. Történt, hogy egy napon a tanító néni megkérdezte a gyerekeket, ki nem német származású? Legnagyobb meglepetésére a tízéves Sarah is felállt. A pedagógus jól ismerte a gyerek szüleit, tudta, hogy tősgyökeres germánok. Tágra nyílt szemmel kezdte faggatni a nebulót; ha nem német, akkor milyen eredetű...?! És Sarah elmesélte, hogy... szülei csodás napokat éltek meg Magyarországon, főleg Egerben. Kedves barátok vették őket körül. Kirándultak a Szalajka-völgybe, volt gulyásparti a szajlai tó partján, és édes-bús, Váradi úr dirigálta cigányzene a Park Szálló teraszán. De látták a Líceum könyvtárát, a neoklasszikus bazilikát, a barokk templomokat, palotákat is. Ő pontosan kilenc hónappal később született. Tudja, hogy Magyar- országon fogant. Ezért érzi magyarnak magát. És ez a tűzvö- rös hajú, wachenheimi kis boszorkány nekem is megismételte „hitvallását”. A német, de egyébként „magyar” Sarah mutatta meg nekem iskolájuk büszkeségét, a szomszédságában tanyázó Ingridet is. Sárika csöpp kezét jobbommal fogva, vakargattam a másikkal Ingrid homlokát, és hazámtól több mint ezer kilométernyire otthon, itthon éreztem magam... Czenkár Béla dr. A rossz szándék egyértelmű A Heves Megyei Hírlapban 1995. február 8-án megjelent „Mások okulhatnak belőle...” c. cikkre nem magyarázkodásként - csupán tényközlésként a következőket közöljük: Tisztelt Dávid Lajos! 1. Ön talán nem tudja, vagy rossz szándékkal félre van tájékoztatva, hogy az elhunytakkal nem halottkamrai dolgozók, hanem szakirányú végzettséggel rendelkező boncmesterek foglalkoznak. 2. Az Önnel kapcsolatban álló temetkezési vállalat dolgozói több esetet összekevertek, de sajnos ezekről nem készült felvétel. Önnek pedig saját szájízük szerint adták elő a történteket. Azt gondoljuk, a rossz szándék egyértelmű. 3. Nem széles körben ismert, hogy a kórháznak is megvan a rendje, így az elhunytak kiadásának is. A hozzátartozók felé az utcai részen, a szállítóknak az általuk használt helységben van kifüggesztve a tájékoztató. (Ennek betartása másoknak nem szokott problémát okozni.) Ebben a tájékoztatóban benne van, hogy mikortól meddig lehet az elhunytat elszállítani, az ettől való eltérés gondot okoz az egyéb feladatok ellátásában. 4. 1800 Ft fizetéséről - egyáltalán fizetésről - szó sem volt, így számlaadási kötelezettségünk sem lehetett. Ha Önt így tájékoztatták, akkor alantasán félrevezették. 5. Nagyon sajnálatos, Uram, hogy ez a temetkezési vállalkozó, akinél a korrektség, a jóindulat és a segítő szándék kellene, hogy mindenekelőtt az első legyen, ilyen aljas rágalmakat terjeszt. Főként így, hogy olyan ember szájába adja nem teljesen tiszta gondolatait, akinek - gondoljuk - van elég gondja, ráadásul nem volt személyesem sem fül-, sem szemtanúja az eseményeknek. Végül szeretnénk leszögezni, hogy a boncmesterek is emberek, akik végzik a dolgukat. Túlzás elvárni, hogy mindig derűsek legyenek, és az Önök kedve szerint viselkedjenek. Kijelenthetjük, hogy ez a szakma sem alávalóbb, mint bármely másik. A leírtakat nem vitaindítónak szántuk. Önnek, Dávid úr, jó egészséget, a temetkezési vállalatnak körültekintőbb, korrektebb munkavégzést kívánunk. Boncmesterek (Nevek a szerkesztőségben)
