Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
6. oldal Horizont 1995. február 21., kedd A vezértábomagy fia Szatmárnémeti börtönében Évtizedekkel ezelőtt már beszélték suttogva Szatmárnémetiben, hogy Von Paulus vezértábornagynak (feldmarsall) a fia ebben a városban él inkognitóban, és motorszakértö az Unió bányagépgyárban. Most újból felröppent a hír, de nem postagalambszámya- kon, hanem hús-eleven valóságban, szemtanúk élő bizonyítékaként leírva és kinyomtatva újságokban. A Szatmárnémetiben megjelenő Gazeta de Nord-Vest román nyelvű napilap első oldalán volt olvasható 1995. február 15-én a következő tudósítás: Egy szatmári lakos, Gavrila Chertes (Kertes Gábor) hihe- tően állítja, hogy Richard von Paulus, a hajdani feldmarsall fia 1944 őszén repülőgépével lezuhant Halmi környékén (jelenleg Hármashatár), de ejtőernyővel kiugrott. Az oroszok elfogták, vallatták, és végül halálra ítélték, mert nem tudta igazolni személyi azonosságát. A halálos ítéletet csak azért nem hajtották végre, mert a szovjet hadifogságban lévő apja levelet írt fiának, és kérte, hogy vallja be kilétét. Richard teljesítette az apa kérését, és meg is lett a foganatja, mert tíz évi börtönre ítélték. A feldmarsallt azonban 1950 után szabadon engedik, de csak a keleti zónában telepedhet le, és így talál otthonra emlékeztető szállást Drezdában. A AKGB felkéri az öreg katonát, hogy írjon egy szocializmust igenlő nyilatkozatot, és akkor szabad lesz a fia is. Megszületik ez a kommunizmust dicsérő nyilatkozat, és meg is jelenik németül az Allgemeine Zeitung hasábjain, de figyelemre méltó módon román nyelven is napvilágot lát a Scinteia című bukaresti pártlapban. Világos, hogy ezt bátorító üzenetnek szánta a ravasz KGB. A fiú kezébe kerül az apa cikke, persze nem véletlenül, és ezután közlik vele, hogy szabad lesz, de válasszon a népi demokratikus országok közül egyet, ahol élni szeretne. Richard Romániát választotta, mert jól ismerte a román nyelvet, ugyanis a ’30-as években Aradon élt, mivel az apja az aradi Astra-üzemeknek részvényese volt. Ideiglenesen a szatmárnémeti börtönbe szállítják, de két év múlva, 1957 körül visszanyeri szabadságát, és ekkor alig 45 kilogramm. A Szatmárnémeti közelében lévő Vetés falu állami gazdaságának gépállomásán dolgozik. Később az Unió bányagépgyár motorszakértője lesz, mert a Diesel-motorok kiváló ismerője. Egykori munkatársai, ismerősei határozottan állítják, hogy Richard 12 nyelvet ismert, a magyar nyelvet bámulatos gyorsasággal tanulta meg munkatársaitól, minden tárgyra külön rámutatott, és amikor hallotta a magyar nevét, már mondatba fűzte. Napról napra jobban beszélte a nyelvet. Közvetlen, szerény embernek ismerték, sohasem emlegette, kinek a fia, és hogy ez jelentene egyáltalán valamit. A természet rendje szerint őt sem kerülte el a szerelem, és ha rövid időre is, de feleségül veszi egy cicirlau-i román papnak a lányát. Később elválik, és elhagyja Romániát. Közben nevet változtat, és anyja után a Ptatnicka nevet veszi fel. Egyesek úgy tudják, hogy Jugoszláviába ment, mások azt állítják, hogy Berlinbe utazott. Ma olyan 68 éves lehet. Volt ismerősei kutatnak utána, már leveleznek a bukaresti szerb és német nagykövetséggel, hogy minél megbízhatóbb adatokhoz jussanak. A fent idézett újság megígérte, hogy a további eredményekről részletesen és hitelt érdemlően tájékoztatja olvasóit. Akkor mi is részesülünk egy nem mindennapi ember kalandos életének feltáruló eseményeiről. Egyelőre ennyi konkrét híranyag áll rendelkezésünkre Richard von Paulus rejtélyes életének szatmári tartózkodásáról, és mindinkább kirajzolódik előttünk egy halálra ítélt hadifogoly, majd kegyelemben részesülő, állampolgárság nélküli egyén sajátos alakja, aki elveszíti nevét (?), aki önkéntes névtelenségbe menekül; látszólagos szabadulása után idegen emberek között vállal kényszeréletet, hogy mentse fizikai létét. A szovjethatalom által diktált érdek beleszól életébe, el kell fogadnia minden lehetetlennek látszó feltételt, de az a különös és számunkra érthetetlen magatartás, hogyan viselte el a tudatot, hogy apja vezértábomagy, akit Hitler emel erre a legmagasabb rangra, amikor a szovjet csapatok bekerítik Sztálingrádot, és reménytelenül eljárják a német kitörés útját. A feldmarsall számot vetett sorsával, de valószínű, hogy a Führemek nem tetszett, amiért egyik leghősiesebben védekező náci tábornoka leteszi a fegyvert, és megadja magát. Emlékezünk a dokumentumfilmre, ahogyan a megtört feldmarsall vezérkarával együtt előjön a bunkerből, és a legyőzött katona felelősségvállalásával, talán az utolsó megmaradt méltósággal, kihúzott egyenes katonástartással adja meg magát, és ő tiszteleg legyőzői előtt. Ez az emberi alázat, az első gesztus, amely emberek világába vezeti, új látásmódra készteti? Lehetséges. hogy amikor megírja a fent említett nyilatkozatát a kommunizmus mellett, a fia korlátozott szabadságának volt az ára. De megtette. Felmerül a kérdés, hogyan értékelte ezt fia, Richard? Mennyiben örökölte a fiú az apa náci szemléletét, a német nemzet felsőbbrendűnek hitt mítoszát? Érdekes, hogy Richard von Paulus habozás nélkül Romániát választja kényszerlakhelyül. Belejátszik elhatározásába az Aradon töltött évek emléke, a megalapozott román nyelv- ismeret, de lehetséges, hogy egy meghittebb baráti kör hatása is... Hanem fordulópontot jelenthetett életében a kis szabadság, és új emberi kapcsolatai, amelyek gondolkodásmódját is átalakították. Bár eléggé tartózkodó volt, mégis szakmai körökben szaktekintélynek számított, és ilyenkor feloldódott visszatartása. Baráti társasága úgyszólván nem volt, ez érthető, mert állandó megfigyelés tárgya lett. Amikor házasságot kötött egy román ortodox pap lányával, akkor feltételezhető olyan előzmény, amely kilépteti őt a kényszerlakhely gúzsba kötött szorongásából. Ekkor ízlel valamit a visszanyert szabadság öröméből, és kötelezőnek is érez valamit egy új emberi magatartás vállalásából. Vagy esetleg újjáéled benne a régiből az általánosan pozitív emberi attitűd? A magatartásbeli és talán lelki változás jelére utal az a tette is, hogy elhagyja apja családi nevét, és inkább az anyja nevét veszi fel. Akinek ilyen magánéletbeli adatot szolgáltat, arról feltételezhetjük, hogy mégiscsak bizalmasabb viszonyba kerülhetett ezzel a fiúval. Ügy látszik, már terhes volt számára apja nevének viselése, szabadulni akar tőle, elszakadni a bűnössé vált múlttól. Vagy talán erre is a KGB emberei vették rá? Homály fedi ezt a lépését, de mind a kettő elképzelhető.- Akárhogy is, de Richard von Paulus sorsa jelképértékű abból a szempontból, hogy egy diktatúrára épített államrend bukása után újból vissza kell hogy térjenek azok az emberi értékek, amelyek helyére teszik magát az embert, vállalva új körülmények között is a megújulást, az emberség megtartását, mert csak ebből a forrásból lehet újjászületni az élet számára. Gál Elemér Mit is kell tudnunk a Halakról? Latin neve: Pisces. Időtartama: február 21-től március 20-ig. (A tél 3. hónapja.) Szimbóluma: két, egymással szemben úszó hal, amit egy szalag köt össze. Alapeleme: víz (hideg és nedves). Alaptulajdonsága: változékony. Uralkodó bolygója: Neptun (a tengeristen). Férne: ón. Szerencseszámai: 4, 14, 24. Szerencseköve: igazgyöngy. Szerencseszíne: lila és ibolya (melankólia, álmok). Szerencsés helyei: malmok, folyók. Szerencsenapja: csütörtök. Peches napja: szerda. Jóskártyája a Tarot-ból: a XVIII. lap, a Hold (árulás, ellenség, veszély). Halak-országok: Izland, a Szahara, Franciaország egy része (Normandia) stb. Halak-városok: Sevilla, Rouen, Kairó, Lancaster stb. A Halak éjjeli avagy Hold-jel. Temperamentuma: melankolikus. Pszichoszomatikus gyengéi: lábak, vízháztartás, fertőző betegségek, belek stb. Pszichikai jellemzői: a misztikus és mágikus én, a világ, mint álom, az erotika, mint energiaforrás, szellemi odaadás. Milyenek is a Halak? A Halak némák. Kifejezésmódjuk szegényes, szűkszavúak, zárkózottak, sohasem lehet tudni, mit akarnak, mit gondolnak, s mivel ritkán beszélnek, jellemük kiismerhetetlen. Asztrológusok szerint persze maguk sincsenek tisztában saját magukkal (hiszen ez kettős jel, két lény lakik egy személyben), minden Hal-ember egy keresztrejtvény, élő talány, akit ha nem fejtenek meg (s kinek van erre ma ideje), az elhagyatottság vár rá: legszívesebben elbújik egyedül valamelyik zugban. Ez a jel nem ebbe a mai rohanó világba való. Beilleszkedni nem tud, a gyakorlati élethez semmi érzéke, folytonosan megbántják, ami ellen úgy védekezik, hogy álarcokat ölt, szerepeket játszik. A Halak - kényszerből - átváltozóművész. Sorsán ez sem változtat; ez a jel nem vezetésre, hanem szolgálatra született, s a különös az, hogy akkor találja meg a helyét a társadalomban és a magánéletben is, ha vállalja ezt a szolgálatot. A Halak általában az ár elA Halak jellegzetes jelei len úsznak. Amelyik hal lemond erről a szokásáról, az kényelemszerető, lusta, hazu- dozó és nemtörődöm ember lesz, ám kettőssége a jellemnek még ebben az egyszerűbb formájában is megmarad. A Halak az állatöv egyik legönzetlenebb jele. Rendkívüli empátiaérzéke van, azonnal részvétre gerjed, ha szenvedést lát, ezért sokszor becsapják, kihasználják. Kettősséget mutat szerelmi élete is. Egyrészt a legtermékenyebb jel, másrészt hajlamos arra is, hogy érzékiségét plátói szerelemben élje ki, ez tökéletesen megfelel idealizmusának, és így legalább csalódás sem éri. Az állatöv és az emberi test Az állatövi jegyek kapcsolatban vannak az emberi test részeivel. A Kostól a Halakig, a fejtetőtől a lábujjakig megtaláljuk minden testrész megfelelőjét. Az alább felsorolt jegytestrész párhuzamok jelképesen is értendők. A jegyek jelentéstartalma utal erre a párhuzamra. Az a személy, akinek a képletében hangsúlyos egy jegy, rendszerint a jegyhez tartozó testrészeket használja a legintenzívebben. Ezért testének ezek a részei különösen fejlettek, de lehet, hogy a túlzott igénybevételtől éppen ezek betegedhetnek meg. A testrészek problémái pedig visszahatnak a jegyekkel kapcsolatos lelki tulajdonságokra és magatartási mintákra. Egyik-másik testrészt több jegyhez is sorolják, ezért az többször is szerepelhet. A különböző jegyek azonban másmás vonatkozásban hatnak a testre. A Halak - a „lábujjhegyen táncoló”, a „vízben lebegő”. Jellemzői: érzékenység, együttérzés, feloldódás, álmodozás, érzék feletti érzékelések, önfeláldozás, művészi érzék, ködösítések, menekülés a valóság elől. A Halakhoz tartozik a lábfej, a lábujjak, valamint a nyirokrendszer. Ide sorolják a tobozmirigyet is. A Halak jegye kapcsolatban van a nyál- és nyálkaképződéssel, valamint a szervezet folyadékháztartásával. Testünk felépítését elsősorban az a jegy befolyásolja, amely a születés pillanatában éppen felkelőben volt a keleti horizonton (az Ascendens jegye). Ezért a következő jellemzések főleg az Ascendens jegyére vonatkoznak. De a legtöbb leírásban magára ismerhet az a személy is, aki a jegy havában született, vagy akinek horoszkópjában valamilyen más okból hangsúlyos a jegy. Az egészség fenntartása érdekében fontos, hogy az Ascendens jegyének és a hangsúlyos jegynek a jellegét helyesen éljük át. A helytelen, diszharmonikus magatartás felborítja a belső egyensúlyt, és betegségekhez vezet. A harmonikus Halak-szülött mélyérzésű, szelíd, kedves, jóindulatú, segítőkész, együttérző, önzetlen, de nem akar mártír lenni. Mindenkivel képes lelkileg azonosulni, de különbséget tud tenni a jó és a rossz között. Szeretettel fordul minden élőlény felé. Derűs, barátságos. Művészi hajlama van. Zenei érzéke és színérzéke kitűnő. Érdeklődik a misztikus és az érzékfeletti iránt. A diszharmonikus Halak-szülött túl érzékeny, érzelmes, képzelgő. Túl könnyen befolyásolható, mert mindenkivel együttérez. Kényszerhelyzet, avagy egy „rendhagyó” hangverseny tanulságai A Megyei Művelődési Központban január 24-re hirdettek meg egy olyan hangversenyt, amelyen a tervek szerint He- gyesi Hudik Margit operaénekes Mozart-, Pergolesi-, Gounod-, Csajkovszkij- és Puc- cini-áriákat énekelt volna, Kalmár Gyula zongoraművész, az Egerben ismert és elismert zongoraművész-zenepedagógus Bach- és Beethoven-műve- ket szólaltatott volna meg. A műsorvezetést is ő vállalta. A terv felborult, az énekesnő a fellépést - betegségére hivatkozva - lemondta. Ilyen esetben - ha erre mód . és lehetőség nyílik - a közönséget tájékoztatni kell és illik, hogy a műsort lebonyolítani nem lehet, a rendezvény elmarad. Ha már erre nincs idő, és a foghíjas szájpropaganda okából a törzsközönség mégis bemozdult, megjelent a tartalmas program meghallgatására, mert az élőzene az értőknek mindig is mást, többet jelentett és jelent a gépzenénél, akkor nem szabad, nem illik őket csalódottságukban visszafordítani, adni kell az adhatót. A műsorvezetésre is felkészült Kalmár Gyula úgy gondolta, magára vállalja az egész este terhét, négy prelúdiumot fog össze kettő helyett, Bach Wohltemperiertes Klavierjából, az es-mollt, az Es-dúrt, az E-dúrt és a b-mollt, majd a műsor végére Chopint játszik, a népszerű mazurkákból és polonézekből. Miután az MMK képviselője a közönség megértését kérte, a zongoratanár nekikezdett a műsorközlésnek. Illusztrált is. Magyarázta, miben is áll a jól temperált zongora, hogyan jöttek rá a XVIII. század elejére a hangszer és a lehetőségeket gátló akadályok elhárítására. Majd elemezni kezdte mind a négy prelúdium belső és külső szerkezetét, a technikai és hangulati oldalakat. A négy prelúdiumot értően, hangulatosan, a tőle megszokott komolysággal, elevenséggel, beleérzéssel el is játszotta. Meg is kapta érte a megérdemelt tapsot, szerény jutalmát egy olyan fáradozásnak, amely nemcsak fellépésből és műsorszerkesztésből állt. Ugyanez történt a Beetho- ven-művek esetében is. A G-dúr szonáta és a főleg az Es-dúr, annak is a gyors tétele elhitette a hallgatósággal, hogy most nem iskolai padban ül, nem alapvető zenei ismereteket közölnek vele, hanem felnőttek ők, és gyönyörködnek abban a harmóniahullámzásban, a mindig is megvidámító harag-áradatban, amit a szerzők jóvoltából időnként felidéznek ezek az áldozatkész előadók. De ennek a mindössze félórányi zenei élvezetnek mi volt, mi lett az ára? A közönséget felkészületlenül érte a szélesre nyitott műsorvezetői szöveg. Ezek az ismeretterjesztés szintjén megmaradó mondatok, a müvekhez kapcsolódó eszmefuttatások nem pótolták, nem is pótolhatták azt az élményt, amit a zene, csak a zene biztosíthat a zeneértőknek. Ráadásul ezek a művekről elhangzó monológok, gondolatfoszlányok elevenségükben sem érték utol azt a mozgalmasságot, sebességet, amit a zene ad és adhat. További türelmi próbatételként élte meg ez a barátinak is mondható közösség, hogy a művész-tanár mikrofon segítsége nélkül foglalkozott témájával; a zongorába belehulló szavak jelentős részét füllel sem, lélekkel sem foghatta fel, szerezhette meg a jámbor hallgató. így a műelemzéseket nem hallva, a hallgatók fáradékonyabb tagjai a monológ századik perce táján felálltak és eltávoztak. E jelzésértékű mozzanat arra késztette Kalmár Gyulát, hogy a két vállalt Cho- pin-számot máskorra halassza. Anélkül, hogy rátermettségét, jó szándékát kétségbe vonnánk, akár utólag is, el kell gondolkoznunk azon, miben „számította el” magát Kalmár Gyula? A műsor mozgalmasabb, ha úgy tetszik, változatosabb részét az énekesnő fellépése hozta volna. Ha ő magára maradt, akkor nem prózával, csak zenével kellett volna pótolnia az űrt. Az akusztikai adottságok ismeretében pedig abszurdnak tűnt, hogy mikrofon nélkül beszéljen egy teremben, ahol a pódiumtól 10-15 méter távolságból a pianót, az emberi beszédnek ezt az amúgy is törékeny hullámzását nem lehet jól fogni. Az esetet éppen Kalmár Gyula művészi munkássága és további programjai érdekében tesszük szóvá. Helyi kulturális érdeket szolgálunk jegyzetünkkel. Farkas András
