Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

12. oldal Hétvégi Magazin Ritka kincsünk, a termőföld A szelvénygödör a mintavételen kívül lehetőséget ad a talaj keresztmetszetének, rétegeinek tanulmányozására A talaj a kertészeti, mezőgaz­dasági termesztés alapvető esz­köze, az összes emberi tevé­kenység alapja, feltétele. A ta­laj termeli meg számunkra az élethez szükséges tápanyagot, oxigént. Sokkal nagyobb odafigye­lést, gondozást érdemel, mint amennyit általában kap. Ahhoz, hogy a kertünkben végzett munka eredményes legyen, igyekezzünk minél szakszerűb­ben dolgozni. Ennek érdekében az első és legfontosabb teendőnk, hogy megismerjük kertünk talaját: tápanyag-ellátottságát, kémha­tását, kötöttségét, szerkezetét. Ezek a tulajdonságok fogják meghatározni, hogy ott melyik növénytől várhatunk jó minő­ségű és megfelelő mennyiségű termést. A talajvizsgálatot mintavé­tellel kezdjük. A kertünkből 1000-1500 négyzetméterenként két átlag­mintát veszünk. Maga az át­lagminta is több, legalább öt részmintából kell, hogy össze­álljon. Ha csak zöldség, dísz­növény termesztését tervezzük, elég a legfelső 30 centiméteres rétegből mintát venni, de szőlő-gyümölcs telepítés előtt már 60-90 centiméter mélysé­gig kell lemennünk. Ebben az esetben több, különböző tulaj­donságú réteg követheti egy­mást. A mintát minden rétegből külön-külön vesszük és alapo­san összekeverjük. Néhány tulajdonságmeghatá­rozó vizsgálatot házi módsze­rekkel is elvégezhetünk. Ide tar­tozik az egyszerű, helyszínen elvégezhető kémhatásvizsgálat. Tiszta pohárban desztillált víz­zel talajoldatot készítünk, és ebbe belemártjuk az Univerzál indikátorpapír vékony csíkját. Néhány másodperc múlva a na­rancssárga papírcsíkon színvál­tozást észlelünk. Az indikátor- papír mellékelt színskálájával összehasonlítva megállapítjuk a pH (azaz kémhatás) értékét. Ez a módszer azonban csak tájé­koztató jellegű információt ad. Pontosabb kémhatásvizsgálat­hoz komolyabb műszerek szük­ségesek. Helyszínen • végezhető a mésztartalom megállapítása is. A talajt híg sósavval (vagy erős ecettel) csepegtetjük le. Ha a mésztartalom 1 százalék alatt van, pezsgést nem észlelünk, 1-2 százalék mész esetén alig látható a pezsgés (esetleg fü­lünkhöz tartva hallható), 3-5 százalék esetén már jól észlel­hető, 5 százalék fölött erős. Egyszerű módszerrel állapít­ható meg a szódatartalom. Kémcsőben 2 centiméter talaj­mintára desztillált vizet töltünk fél kémcsőnyi magasságig, majd összerázzuk. Ülepedés után fenolftalein indikátort cse­pegtetünk bele. Ha rózsaszín, kevés szódát, ha pirosabb, több szódát tartal­maz. Mindezeket azért kell tud­nunk, mert a növényeink más-más talajtulajdonság mel­lett fejlődnek jól. A felsorolt vizsgálati módszerek „házi használatra” alkalmasak. Nagyobb jelentőségű ter­mesztés, szőlő-gyümölcs tele­pítés előtt ezt hivatalossá kell tenni. Hová fordulhatunk? Két lehetőség közül választhatunk: vagy a Heves Megyei Nö­vény-egészségügyi és Talajvé­delmi Szolgálat Eger segítségét veszik igénybe, vagy pedig a Mezőgazdasági Szaktanácsadó, Termékvizsgáló Kft.-hez (Gyöngyös, Vármegyeház tér 5.) fordulnak igénybejelentés­sel. A talajvizsgálat eredménye szerinti talajművelés, termesz­tés csökkenti a feleslegesen végzett munkát és ezzel az anyagi ráfordítást. Biogazdál­kodás esetén pedig nélkülözhe­tetlen. V. Pénzes Judit ________________Mindennapi Nyelvünk________________ G yarapodnak a „pöszék és pongyolák” Egy olvasói levél címét idéz­tük meg, s ezzel azt is bizonyí­tani akarjuk, hogy a pöszeség és a pongyolaság, mint nem- kívánatos jelenség és gyakor­lat, egyre szélesebb körben je­lentkezik. S megszaporodik azoknak a száma, akik az s hangot sz-nek ejtik: pöszög- nek, selypegnek, selypítenek, pongyolán beszélnek, pontat­lanul, tomposán, slamposan, felületesen fogalmazzák meg mondanivalójukat. Nem vélet­len az sem, hogy az elítélő kri­tika hangja is felerősödik, egy­részt az olvasói levelekben, másrészt költőink verseinek szövegrészleteiben. Erről tanúskodnak megidé­zett példáink is. „A Magyar Rádióban foglalkoztatott mű­sorvezetőktől, riporterektől megkövetelhető, hogy szépen és tisztán ejtsék a magyar sza­vakat. Sajnos, ez a követel­mény sok esetben nem telje­sül. Ez pedig éppen olyan hiba, mintha az Operaházban zenei hallással nem rendel­kező énekesek lépnének fel. A rádió Napközben című műsora 1994. december 14-i adásának szerkesztője és műsorvezető­jének pösze sziszegése ébresz­tette fel évek óta felhalmozó­dott mérgemet, hogy mindezt szóvá tegyem. Az ilyen és eh­hez hasonló beszédhibás mű­sorvezetés követőkre talál, pe­dig amúgy is hajlamosak va­gyunk a pongyola beszédre. Ez annál is inkább sajnálatos, mert a magyar szavakban az s a leggyakrabban előforduló mássalhangzó. A hosszú zenei betétek túlnyomó többsége kemény rock, kamaszos vo­nyításokkal fűszerezve” (Nép­szava, 1994. dec. 21.).. Ezekhez a kritikai meg­jegyzésekhez társíthatjuk Gyárfás Endre: A nyelvrontás hét kora című költeményének e megállapításait: „A nyelv­rontás első kora a gyermekkor, mert beszédét éppen környe­zete rontja: gügyögnek neki, selypegnek, dödögnek, s a nyelvet így torzul tanulja meg”. Jékely Zoltán: Utat vesztettél című versének kriti­kai hangvétele az útvesztés fogalomkörében számolja el, ha ifjúságunk „nyafka ma­gánhangzókkal, hadarin be­szél, csorba hangon kornyikál, lágy l-ekkel sziszegdél, „k”rá- kogó k-kal motyogva, helyte­lenül képzi r-jeit.” Győri László: Szégyen című költe­ményében rója meg azokat a fiatalokat, akik megjátszott pózolással, erőltetett harsány hangon, kiabáló modorban közlik mondandójukat az ut­cákon, a nyilvános helyeken is. Az is igaz azonban, hogy sokan a túl zajos rádiós és te­levíziós reklámok miatt emelik meg a hangjukat. A túlhar­sogó reklámok „közvetítői” szó- és nyelvhasználata gyak­ran ingerel bennünket. Nyelvi érzékenységünket is próbára teszik. Ezért nem véletlenül szerepel közleményünk címé­ben a pöszék és pongyolák megnevezés. Mindkét nemkí­vánatos jelenség és gyakorlat nemcsak túl hangosan, hanem pongyola megfogalmazásban jelentkezik mindennapi nyelvhasználatunkban. A pongyolaság jellemzői: a fe­gyelmezetlen és bonyolult ter- jengősség, a feleslegesen hosszú mondatok vizenyős szerepvállalása. Költőink még találóbb meg­jegyzéseit idézzük most tanul­ságul. A „költő a nyelv orgo­naművésze, ki látja, mint pá­rosul a szépség az értelem­mel” (Berda József). Ugyan­csak Berda Lecke a nyelvről című versében arra inti a pon­gyolán beszélőket és fogalma­zókat: „Légy világosabb és rövidebb, mert sok beszédnek sok az alja, az észt más kell, hogy vigasztalja”. Szemlér Fe­renc szerint a közlésünket „ ép mondatokká fűző értelem a felesleges szóhalmazok révén csapdába kerül.” Az alábbi mondatokban orrára bukik a logikai fegyelem. Erre is utal Garai Gábor ebben a versrész­letben: „Olykor egy tiszta kije­lentő mondat ellenkezője sem igaz egészen” (Garai: Túl bo­nyolult). Ugyanabban a szövegrész­letben lévő szóismétlések, az idegen szavakkal teletűzdelt szövegrészietek váltogatása fölényeskedő szakszerüskö- déssel az arányos mondatszer­kesztést is ellehetetleníti. Ösz- szefoglalva a pongyolaság ed­dig felsorakoztatott jellemzőit, azt kell elsősorban kiemel­nünk, hogy a pongyolaság meggyengíti beszédünk és írá­sunk hatásfokát, az önálló gondolatok és jól értelmezhető nyelvi formálás szerepvállalá­sát. A pongyolaság tehát ön­magában is a nyelvi, a nyelv- használati igénytelenségre szoktat bennünket. Bakos József Milyen módszerekkel szabadulhatunk meg a vészesen kínzó stresszhatásoktól? Legalább hét esztendeje szinte elviselhetetlen korban élünk. Polgárjogot nyert a tusakodás, az acsarkodás, a másik értéke­inek semmibe vevése, vélt erényeink csakazértis csilla­gokba emelése. Ötvözve mindez a katasztrofális gazda­sági helyzettel, s az abból fa­kadó állandó nyugtalansággal, létbizonytalansággal. Ezek az úgynevezett vad­kapitalizmus velejárói. Ten­gernyi negatívum, amelyekre nem készülhettünk fel, ame­lyeket el kellene viselnünk. Milliók tanúsíthatják, hogy a seregnyi bajjal egyre keve­sebben birkóznak meg ered­ményesen. Elég csak arra utalni — s ezt az adatot már szerte Nyugaton is emlegetik -, hogy hazánk­ban fokozatosan nő a 40 és 60 esztendő között elhalálozott férfiak száma. A legtöbben ar­ról panaszkodnak, hogy szinte tűrhetetlen idegfeszültségtől gyötrődnek, hozzátéve azt, hogy a gyors tempóban ada­golt csillapító tabletták egyál­talán nem kínálnak végleges megoldást, holott mindenki ezt szeretné. Utalnak a stresszre is. Az esetek zömében helyte­lenül, hiszen nincsenek tisztá­ban azzal, hogy mit takar ez a fogalom. A pontos, választ attól a Bu­dapesten élő és dolgozó Tokár Mária kineziológustól kapjuk meg, aki nem is olyan régen mutatkozott be az egri Szilá­gyi Erzsébet Gimnáziumban rendezett program keretében. A tanári, illetve az újságírói pedantériából következően előzetes diskurzusra számítot­tam. Méghozzá a fővárosban. De hát közbeszóltak a kö­rülmények. Ő ugyanis kollé­gája helyett „ugrott be” az utolsó pillanatban, így aztán nem jöhetett létre az a találko­zás. Persze azért adódott egy nap a tájékozódásra, s leg­alább másfél óra arra, hogy bepillantsak e sajátos hivatás műhelytitkaiba. Rögvest kiderült: amit ez a talpraesett, vérbeli előadónak minősíthető pedagógus hölgy csinál, mindenkit felvilla­nyozna. Érthető, hiszen aki fi­gyel rá, aki komolyan veszi, s alkalmazza is az általa kínált ötleteket, mindenképpen jól jár, hiszen a pillanatnyi fára­dozás, áldozat az egészsége javára kamatozik. Nem is kismértékben. Ritkán éreztem ilyen könnye­dén magam, hiszen egy sze­mélyben lehettem riporter és hallgató. Mindössze arra kel­lett ügyelnem, hogy érzékel­jem: mikor érkezett el a köz­belépés pillanata. Bárki /megtanulhatta, hogy a felfokozott izgalmi állapotra szükség van, persze nem olyan sűrűn, mint a hétköznapokban.- Ha a macska egérvadá­szatra indul, s megleli, elkapja állatát, akkor felugrik a vér­nyomása, a cukorszintje, ám amikor békésen elfogyasztotta a „csemegét”, akkor kényel­mesen elterül, és alszik. Más­ként fogalmazva: az előbbi magas értékek mindjárt lees­nek a normálisra. Az ember mostanság viszont állandó próbatételekre rendeltetett, s ilyenkor aztán nem áll vissza a régi rend, hanem fokozatosan emelkedett marad a grafikon. S ezután kezdődnek a bajok, amelyek végül is a komoly be­tegségek kialakulásához ve­zetnek. „Tudománya” mind­erre orvoslást nyújt, s erről meg is győződhettünk a hely­színen. Elmondta: kiváló szakemberek - ősi tudás fel- használásával - megállapítot­ták, hogy a sejtmemóriában minden rögzül, azaz megfelelő technikával a szervezet úgy tesztelhető, hogy készséggel „válaszol” a feltett kérdésekre. A hallgatóságból jelentkező vállalkozó ezt elemezte is, de a közönség is megtanulhatta, miként igazodjon el e téren. Emellé - s ez sem mellékes - néhány mozdulatot is megje­gyezhetett. Olyanokat, ame­lyek - kellő türelem esetén - csökkentik a nyugtalanságot. Elég csak az egyik tenyeret a nyakra, a másikat pedig a homlokra helyezni, s bizonyos idő után az illető tapasztal­hatja hangulata tisztulását, kö­zeledő békéjét. A társaság mást várt, végül mégis elégedetten távozott, kézfelnyújtással jelezve, hogy nem bánta meg a cserét. így van ez rendjén, ugyanis épü­lést kínáló úton indulhatunk el. Hogy meddig jutunk, az már rajtunk áll, ám mindenki sikeresen vizsgázhat. Aki ott volt, biztos megkí­sérli... Pécsi István *** Dr. Ruszlán Magemodov orosz orvos-természetgyó­gyászra, neves hipnotizőrre számítottak a résztvevők, de nem érkezhetett meg. ígére­tét január 25-én - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - váltja valóra, hiszen délután 4 órakor mutatkozik be a Szilágyi Erzsébet Gimná­zium ebédlőjében (Eger, If­júság u. 2.). Vele a fentebbi írás szerzője készít nyilvános interjút, amelynek során Brezsnyev főtitkár egykori kezelője főként a közönség kezeléséből ad ízelítőt. Az egyesületi tagok fényképes igazolványuk felmutatásával vehetnek részt a programon, a helyszínen új jelentkezőket is fogadnak. Váci Mihály szép versének sorai Váci Mihálytól idézünk: „És érezzék egy kézfogásról rólad, Hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy:” Folytatását lásd a rejtvény­ábra vízsz. 1. és függ. 1. sz. so­raiban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet folytatása (zárt betűk: I, K, S) 14. Helység Bé­kés megyében 15. Magasra növő fafajta 16. Középen nézi! 17. Aranka becézve 19. A len­gyel légitársaság 20. Rangjelző szócska 21. Polgári Törvény- könyv, röv. 23. Szabadtéri nép­rajzi múzeum 26. Ultrarövid- hullám, röv. 27. Karcsú, sudár termetű 29. Felügyelnek rá 30. ... Vera (filmcím) 31. Olajbo­gyó 33. Valamely út kitűzött végpontja 34. Keres 35. Férfi­név 36. Betéti Társaság, röv. 38. Hélium 39. Világos angol sör 40. Helyrag 4L Út menti mélyedés 43. Madarak testét borítja 45. Ford. ételízesítő 46. Új formát öltenek 49. Égtáj 51. Kecskebeszéd 52. Attila név­változata 54. Tárgyak szabá­lyos, áttekinthető állapota 55. Mértéktelenül eszik 57. Olaj­zöld színű 58. Jelez (ford.) 59. Fohászkodás szava 61. A sze­mélyét megelőző helyre 62. Fe­szítő eszköz 63. Én, magam - latinul 64. Valakit ért meggya- núsítás 66. Római negyvenki­lenc 67. Az USA elnöke volt (Abraham) 70. Becézett fiúnév FÜGGŐLEGES: 1. A versidézet befejező sora (zárt betűk: G, SZ, M) 2. Okta­lan, értelmetlen 3. Gallium 4. Ady költői álneve volt 5. Vala­kit kísérő személy 6. Női név 7. Kemény szélei! 8. Nagy János monogramja 9. Az FTC váloga­tott labdarúgója (András) 10. Férfinév 11. Műveltető képző 12. Szünet része! 13. Gyorsan futó 18. Egoizmus 22. A törté­netírás múzsája a görög mito­lógiában 24. Ábrázat 25. Te­hergépkocsi-márka a volt SZU-ból 26. Az előadást érdek­telennek találta 28. Papírmérték 30. Az arany vegyjéle 32. Sze­mes takarmány 34. Ébredne 37. Taszít 38. Merre 4L Külde­ményt címzettnek kikézbesít 42. Kölcsönbe adott összegen felül fizetendő díj 43. Hatalmas csőrű, tarka tollú madár 44. Vá­logatott lengyel labdarúgó volt 46. Esőn állni 47. Mell 48. Fe­kete István egyik állatregényé­nek címe 50. Egyetlen ember tulajdona sem 53. Becézett női név 55. Katonák illetménye 56. Forgácsleválasztó szerszámmal valamiről egy darabot eltávolít 59. ... herceg (Borogyin ope­rája) 60. Férfinév 63. Részben becéloz! 65. Mario ... Monaco (olasz operaénekes) 68. Nitro­gén és kén 69. Tiltószó 70. Peru gk-jele 71. Középen írni! Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom