Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. január 2., hétfő Néhány gondolat Egerszalókkal kapcsolatban A lap régi olvasójaként sajnos azt tapasztalom, hogy az elmúlt időszakban egyre több, a tény­szerű tájékoztatást mellőző, szubjektív újságírói véleményt tükröző cikket olvasok. A december 16-i számban az egerszalóki polgármesterről je­lent meg egy portré (?) Gál Elemér tollából. A cikk elején leírt pozitív emberi tulajdonsá­gokról e helyütt nem szólnék, de néhány gondolatot engedje­nek meg. Egerszalók Heves megye egyik legjobb adottságú telepü­lése. A megyeszékhely szom­szédságában fekvő község di­namikus fejlődése nem egyedi, ez a hozzá hasonló' adottságú 14-16 városkörnyéki községre egyaránt jellemző. (Ilyenek pl: Felsőtárkány, Andomaktálya, Ostoros, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos, Nagyréde, Boldog, Hort). Ezek a községek az elmúlt három évtizedben a népességmozgás célpontjaivá váltak, sokszor a városnál is nagyobb vonzerővel. A beköl­töző fiatal korosztályok kedve­zően befolyásolták a település fejlettségét jellemző statisztikai mutatókat: a népesség korösz- szetétele, iskolázottsági múltja, foglalkoztatottsága, a lakásál­lomány fajlagos alapterülete, felszereltsége, korösszetétele, vagy például a vállalkozások aránya jóval kedvezőbb a me­gye községeinek átlagánál. A megye településeinek inf­rastruktúrája az elmúlt három évben látványosan fejlődött. Ez az ország egészére jellemző, de megyénk két kedvezőtlenebb adottságú térsége (a pétervásá- rai és a hevesi) révén több mil­liárd forintos állami támogatás­hoz jutott, így a változás szem- beötlőbb. A megyét járva csak­nem minden településen láthat­juk nyomait ennek az igyeke­zetnek. A közüzemi víz, tele­fon, vezetékes gáz-ellátás két éven belül lényegében teljessé válik (azaz a beruházási szem­pontokat figyelembe véve csak néhány nehezen megközelít­hető kisközség marad ki a fej­lesztésből). A közcsatorna há- lótzat és a szennyvíztisztítás, il­letve az úthálózat széleskörű fejlesztése a következő évek feladata lesz. Az infrastruktúra fejlesztés része volt az az országos prog­ram is, melyből az iskolák tor­natermi ellátását támogatták, megyénkben a szalókival egy­ütt 11 tornaterem épül ily mó­don. Az előnyös fekvés mellett a másik kedvező természetföld­rajzi tényező a szőlőtermesztés, bortermelés jó adottságai, az idegenforgalom óriási lehető­ségei, ami a festői tájjal, a tóval és a hőforrással függnek össze. Az elmúlt négy-öt év nagy­léptékű gazdasági-társadalmi változásainak helyi szinten tör­ténő mederben tartása, irányí­tása nagy terhet rótt és ró a he­lyi önkormányzatok vezetőire, testületéire. Nyilván az egersza­lóki elöljáróknak is megvoltak a maguk gondjai. Az „Úgy tekint a községre, mint egy nagy családra” c. új­ságcikk azt sugallta, hogy az egerszalóki eredményeket egy, esetleg néhány személy produ­kálta. A községben eléggé közis­mert, hogy a kábeltévé és a gázvezeték kiépítésének szük­ségességéről a polgármester urat kemény vitákon kellett meggyőzni. A kábeltévé kiépí­tését az Ifjúság utcai lakosok kezdeményezték, Kmetz Bélá­val az élükön. Az Eger kör­nyéki 15 települést magában foglaló gázberuházásba Eger­szalók lépett be utoljára (itt az volt a polgármester álláspontja, hogy majd az új fürdőtulajdo­nos kiépíti). A részletezett isko­lai beruházások - ellentétben a cikkben leírtakkal - leálltak. A falutévé hasznosítása kö­zel sem optimális; kevés a helyi jelesebb eseményekről a tudósí­tás, a testületi ülésekről pedig még egy összefoglaló sem je­lent meg. Meglátásom szerint a köz­ségben végbement fejlesztések egy tágabb kitekintésben nem többek az átlagosnál, másrészt jóval elmaradnak a falu lehető­ségeitől. A hőforrás hasznosításával kapcsolatos nagyberuházástól várni a fellendülést illúzió, ezt bizonyította az elmúlt harminc év, amióta a gyógyvíz elfolyik (igaz a polgármester „csak” 15 évig volt tanácselnök a cikk szerint). A falukép rendezése, a patakmeder kitisztítása, a köz­terület kultúráltabbá tétele (vi- rágosítás, fásítás, stb.) nemcsak a lakosság, hanem a beruházók előtt is vonzóbbá tenné a köz­séget. Gelsei Sándor területfejlesztési referens Egerszalók Olvasószolgálat Pf. 23. A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóinkat bármi­lyen gondjukkal, problémájuk­kal forduljanak hozzánk biza­lommal. Nem adtam hozzájárulásomat... „Nem fogadták be a mérai isko­lába” című cikk írója olyan mondatokat írt le a nevemben, amelyek megjelenéséhez nem adtam a hozzájárulásomat, hi­szen nem fedi a két és fél órás beszélgetésünk tartalmát. An­nál inkább megdöbbentett, amikor a kért változtatások nélkül megjelentette nyilatko­zatomat. A cikk cinikus sorai között Önök nem olvashatják iskolánk problémájának lényegét. Sári Sanyikának komoly szív- és érrendszeri problémái vannak születésétől kezdve, és ezzel összefüggésben nem fej­lődött megfelelően a tanulási képessége sem. így került hét évesen az egri Szalapart-úti speciális képzést nyújtó intéz­ménybe. Dr. Hídvégi Márta or­vos-szakértő 1994. június 16-án kiadott szakvéleményében a ki­lenc éves kisfiúról megálla­pítja: „A vizsgálat alapján nem javasoljuk, hogy a gyermek a normál általános iskolában folytassa tanulmányait, szá­mára a speciális tantervvel mű­ködő általános iskolában tör­ténő továbbhaladás a megfe­lelő. Az 1994/95-ös tanévben a speciális tantervvel működő ál­talános iskola 2. osztályában folytassa tanulmányait.” Valóban szerepel ebben az anyagban zárómondatként, hogy megoldható az is, hogy a tamamérai Általános Iskolában kapjon képzést a cikkben idé­zettek szerint. A tamamérai önkormányzat A Heves Megyei Önkormány­zat Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Otthonháza lakóinak nevében ezúton mondunk kö­szönetét az alábbi cégeknek és magánszemélyeknek azokért a karácsonyi ajándékokért, ame­lyekkel szebbé, boldogabbá tet­ték gondozottaink számára a képviselőtestületének 1994. augusztus 16-i ülésén — ismerve a gyermeket, a szakmai jellem­zést, a tantestület véleményét és az édesanya szóban elhangzott kérésének indokait - a jelen lévő hat testületi tag közül né­gyen elfogadták az egri képes­ségvizsgáló szakértő bizottság és a pedagógusok véleményét, hogy Sanyika tanulmányait a speciális osztályban folytassa. A szülő semmiképpen nem akarta továbbra is Egerbe hor­dani. Ezután került Sanyika a tamazsadányi iskola speciális osztályába. Az ottani gyere­kekkel saját agresszív magatar­tása miatt került összeütkö­zésbe - mondta el érdeklődé­semre a tanítónője. Sajnos Sa­nyika egészségi állapota októ­ber eleje óta változó. Az éde­sanyjától tudom, hogy többször rosszul van még az otthoni nyugodt körülmények ellenére is. Kezelőorvosai szerint a stressz, az idegeskedés vált­hatja ki nála a rosszulléteket. Jelenleg ingadozó vérnyomásá­tól szenved. Amikor a tantestület úgy döntött, hogy segítsük a gyere­ket abban, hogy megszerez­hesse az alapvető ismereteket az ő állapotának megfelelő ütemben délutáni korrepetálá­sokkal, akkor egyedül a gyer­mek érdekét nézte. Számára is, és egészséges társainak is ez lenne a legmegfelelőbb. Az egyéb foglalkozásokról sem zártuk ki, csak ragaszkodtunk a szülő jelenlétéhez. Ki merné magára vállalni azt szeretet ünnepét: Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete, La- josvárosi Plébánia, Szél Zol­tánná Kopping Andrea arany­műves, _ Körtvélyesiné Sas Márta „Ázsia” Ruházat, Pallas Antikvárium, Kuckó Lakbe­rendezés, Kroka-Sport, Agria- téka Könyvesbolt, Két tigris Bt. a lelki terhet, hogy időben fel­ismerje rosszullétének kezdetét vagy egy elesésének követ­kezményét? Nem várhatom el ezt igazgatói hatalmammal visszaélve egyik nevelőmtől sem, amikor én sem merem vál­lalni ezt a felelősséget. Nem ki- rekeszteni akarjuk a gyermeket, hanem óvni! — Volt időszak, amikor ezt az anyukája is be­látta, csak aztán mások véle­ményének hatására változtatott ezen. Ha a megjelent újságcikk­től várta a megoldást, csalódnia kell, mert a megoldást csak mi közösen találhatjuk meg. Tantestületünk nem mondott le arról, hogy Sanyikát képezze úgy, ahogy az a gyermek szá­mára is a legjobb, hogy ne meg­rövidítsük az életét, hanem ér­telmesebbé tegyük. Szekeres né Orsó Mária iskolaigazgató Tárnáméra *** (Az iskola igazgatónőjével ké­szült beszélgetést magnószalag rögzíti, és kollegánk mind a nyilatkozónak, mind pedig más érintett személyeknek is megjelenés előtt megmutatta a cikket. Arról szó sem volt, hogy utóbb levélírónk nem adta volna hozzájárulását a közlés­hez. Egyébként pedig a cikk szerzője úgy véli, e témában mindenképpen elsődleges kell, hogy legyen a kisfiú sorsának figyelemmel kísérése... - A Szerk.) Gál István, Donald Játék és Ajándékbolt, Püspöki Caritas: Dam Pétemé, dr. Lukács Ta­más, Coca Cola Rt. gyöngyösi kirendeltség vezetője, Bahlsen Kft. egri kirendeltsége, Detrik Attila West. Nagy Magdolna igazgató Ha örömet nem... „Amikor a nőmén nem feltétle­nül omen” c. cikkre válaszolva: Víg Oszkár kiállításával kap­csolatban. Tisztelt (-ár) Úr! Megdöbbenéssel olvastam a Heves Megyei Hírlap dec. 10-11-i számában megjelent írását. Nagyon érdekelne, hogy egy jószándékú embert mi késztethet egy ilyen cikk meg­írására?! Magának nem sugallja azt egy belső hang, hogy „ha örömet nem tudok másnak sze­rezni, bánatot, szomorúságot ne okozzak!” Ez már csak azért is meglepő, mert a meglátása sze­rint a képek árnyalatai a mű­vész súlyokat hordozó lelkivi­lágát tükrözik. Bizonyára igaza van abban, hogy mint sok más embert, Őt is megtépázhatta az élet, s az egyes emberek kegyetlensége, de hála Istennek, Ő ezek szerint talpra állt, s visszanyerte önbi­zalmát s alkotó kedvét. Ez nagy szó kedves (-ár) úr, ha nem tudná!!! Kevés ember lenne erre ké­pes. Maga most ezt akarja el­venni? Mi haszna lenne belőle? Sajnos a távolság miatt nem láthattam a kiállítást, így a ké­pekről nem tudok véleményt alkotni, ezért csak az Ön ilyen­irányú megnyilvánulását bírál­hatom. Ilyen karácsonyi aján­dékokat osztogatott a szeretet ünnepére? Nagy lelki sivárságra vall ez, kedves (-ár) úr! Jobban tenné - ha már ilyen írói tehetséggel áldotta meg az Isten - szép szó­val nemesebb célt szolgálna mindnyájunk megelégedésére és saját örömére. Persze, azt mondják: „nincs olyan kár, hogy valakinek haszna ne legyen belőle”. Ez a cikk egy „figyelem felkeltő” cikk volt. Vagy annak is szánta? Ha igen, köszönöm. Magára azonban nem valami jó fényt vet, nagy árat fizet érte. A lelkiismeret nem igen hagyja majd nyugodni. Sajnálom, hogy eddig nem hallottam a művész úrról, de most majd igyekszem Őt sze­mélyesen is megismerni, hiszen az én életcélom a rejtett tehet­ségek felkutatása s támogatása. Kérem, fogadja el tőlem azt a jó tanácsot, hogy „A jövőben tollát jó értelembe vett ember­formáló ügyek, illetve célok ér­dekében forgassa, s próbáljon meg azzal másoknak szebb na­pokat, órákat szerezni, hiszen a zord való úgy is kevés örömet nyújt, legalább ezt mi pótoljuk egymásnak. Ez még pénzbe sem kerül, csak egy kis jóindu­lat, egy kis beleérzés kell hozzá. Az meg — remélem - még nem fogyott el teljesen, így mindenki jól jár, mert az is boldog lesz, aki szerzi az örö­met, meg az is, aki kapja.” U.i.: Sajnos, mire Gyön­gyösre eljutottam, a kiállítás már véget ért, ezért tovább foly­tatom kutató utamat. Tisztelettel: X. Y. Csak ennyi hivatástudatot...? Ügy érzem, tollat kell ragad­nom a „Nem akarják befogadni a mérai iskolába” 1994. de­cember 15-én megjelent cik­kükhöz. Életemben nem olvastam ehhez fogható, felháborító cik­ket. Ezt nem lehet mihez hason­lítani! Egy kisfiú gyermekkora ve­szik el az igazgatónő döntése végett, amit a testülettel együtt hozott meg. Leírok egy példát: az 1970-es évek elején iskolánkba járt egy fiú. Betegségéből kifo­lyólag tolókocsihoz volt kötve. Á gyerekek tolókocsival együtt cipelték fel az emeletre, ki az udvarra. De iskolába járhatott! Gyerek volt a többiek között! Részt vett az órákon, tanult mint más. Látta a diákcsínye­ket, együtt izgultak, nevettek rajta. A fiú már nem él, pár év­vel ezelőtt meghalt. Bár tolóko­csihoz volt kötve, de mégis volt gyermekkora! Ennyit szerettem volna csu­pán leírni és talán még annyit, hogy lelki felháborodásom megnyugodjon: Ha ez a nevelő­testület csak ennyi hivatástuda­tot érez önmagában, talán még a kutyámat sem bíznám rájuk! Ui.: Kívánom Sanyika szüle­inek, hogy mielőbb megoldást találjanak kisfiúk taníttatására. A tantestületnek pedig fi­gyelmébe ajánlom: Móra Fe­renc KINCSKERESŐ KIS- KÖDMON című könyvét. Tisztelettel: Tné olvasó és két gyermek édesanyja Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szebbé, boldogabbá tették a szeretet ünnepét gyermekeink számára E G R I C S I L L A G 0 K ... DE ELINDULT A VÁRFALRÓL PUSZTÍTÓ ÚTJÁRA GERGELY TÜZES HORDÓJA ÉS SISTERGŐ CSODAKEREKE IS. I Gárdonyi Géza művének képregény-változata Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom