Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-23 / 19. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. január 23., hétfő Hónapról Hónapra Egy törölt biztosítás története AB-AEGON Általános Biztosító Rt. Egri Fiók Igazgatójának Eger Tisztelt Igazgató Úr! 1994. 12. 28. keltezésű leve­lükkel 1994. 07. 01. hatállyal törölték állományukból a Recsk, Ércbánya Itp. 27. 2/2. lakásunk biztosítását, kése­delmes befizetés miatt. A késedelmes befizetés egyébként az Önök sorozatos hibáiból adódott, ezért a tör­lést mélységesen felháborító­nak tartjuk! Úgy látszik, nincs szükség az ügyfelekre, mert ha a mi hibánkból történt volna is a késedelem, véleményünk sze­rint egy felszólítást lehetett volna küldeni - más biztosító ezt így teszi -, ám mindez el­maradt. Most röviden leírom az Önök sorozatos, több évre visszanyúló, téves, hanyag ügyintézéseit. Tesszük ezt azért írásban, mert az Önök dolgozói szóban eddig minden évben megígérték, hogy a ké­sőbbiekben már minden rend­ben lesz biztosításunkat ille­tően, de ez - sajnos - nem lett igaz, sőt, a rossz munkájukból adódó késedelmes befizetést nekünk „tudták be”, amely tény levelünk megírására késztetett. 1990.03.29-én feleségem - Tóth Tibor üzletkötőjükkel — biztosítást kötött a LAKÁ­SUNKRA és (ezt törölték) NYARALÓNKRA. Az első évben még minden rendben volt, de már az 1991. évre csak a nyaralóra kaptuk meg a befizetési csekket. Ahhoz, hogy a recski laká­sunkra befizethessük a biztosí­tási díjat, be kellett utazni Egerbe, az ottani fiókjukhoz, ahol - ide-oda küldözgetésün­ket követően - a harmadik ügyintéző kiszámolta az emelt díjú összeget, s megkaptuk a csekkeket is. Az ügyintéző - amiatt, hogy e hiányosság előfordulhatott - a számítógépet okolta, s meg­ígérte, többször ez nem fordul elő. Sajnos, ez nem így történt, mert minden év elején - fel­váltva a feleségemmel - utaz­nunk kellett Egerbe, és fiók­juknál úgy „harcoltuk” ki a díj kiszámítását. Volt eset, ami­kor még ezt is elhibázták, s nekünk kellett itthon korri­gálni! Az 1993-as év végén - hogy végérvényesen rendez­zük a sorozatos mulasztásukat - kötvényekkel felszerelkezve utaztam Egerbe, s az igazgató úrral szerettem volna beszélni. Mint ahogy ez lenni szokott, értekezleten volt - közölte ve­lem az illetékes munkatársa, így meg kellett „elégednem” egy osztályvezetővel, akihez a munkatárs elkísért. Az osztályvezető úr lemá­solta az általam vitt kötvénye­ket, valamint az eredeti díj­megállapítást, majd meg­ígérte, hogy 1994 januárjának vége felé egyeztetik, ügyinté­zik, stb., azaz kijavítják az ed­dig elkövetett hibákat, ame­lyek a későbbiekben nem for­dulhatnak elő, annál is inkább, mert Egerben is lesz számító­gép, így a munkafolyamatok jobban ellenőrizhetőek lesz­nek. 1994 januárjának végén azonban nem kaptunk biztosí­tásunkkal kapcsolatban sem­milyen értesítést. Feleségem többszöri, tele­fonon való sürgetésére - 1994. 05. 30 keltű postabélyegzővel ellátott borítékban — megkap­tuk mind a lakás, mind a nya­ralónkra vonatkozó befizetési csekket és az új kötvényeket, így ezek után 1994. 06. 09-én befizettük az első félévi díja­kat - 12 db csekken -, majd a későbbiekben a 12. havit de­cember 15-én. 1994 utolsó negyedévében megkaptuk a nyaralónkra az 1995. évi befizetési csekket, a lakásra nem, tehát minden ma­radt a régiben, illetve ezt Önök azzal zárták le, hogy törölték a lakásbiztosítást, mégpedig a mi hibánkból. A közlésükhöz ezek után mi már örömmel hozzájárulunk, azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen hanyag, gondatlan mun­kát végző biztosítónál nem szabad a továbbiakban ügy­félnek lenni. Megkérdezem még azt is: miért csak 1995 januárjában tudja meg azt az ügyfél, hogy már 1994. július 1-jétől nincs biztosítása, holott a biztosítási díjat év végéig fizette?! Nya­ralónk biztosítási díját is azo­nos módon, illetve időben fi­zettem, noha Önök szerint „késedelemmel”. Akkor ezt miért nem törölték? Mindez rejtélyes szá­munkra. Az Önök számára nem...? Tájékoztatásul közöljük, hogy levelünk másolatát meg­küldjük a vezérigazgatójuk­nak, valamint - azért, hogy „jó” munkájukat minél széle­sebb körben megismerjék - a Heves Megyei Hírlap című megyei lapnak. Szabó László és felesége Recsk, Ércbánya-telep 27. A gyermekeink fogáról van szó... Ha január Az 1995. évi naptárak még alig érintve állnak a helyükön. Zsebnaptártainkban már többé-kevésbé átvezettük a ré­giből rokonaink, barátaink, is­merőseink címét és telefon­számát, hogy ha szükség lesz rá, kéznél legyenek. Ez is hozzátartozik az évnyi­táshoz, meg az is, hogy iskolá­ink diákjai újra benépesítették a várost, visszaérkezve a kará­csonyi vakációról. Visszaérkez­tek, hogy újra kézbe vegyék a hetekre letett tankönyveket, fü­zeteket, szótárakat. A viszonylagos ünnepi csendnek vége, bár ez eddig sem volt zavartalan, ha a napo­kon keresztül szóló dudakon­certekre, avagy az akármilyen tilalom és büntetés kilátásba he­lyezése ellenére nagyokat rob­banó petárdák ijesztegetésére gondolunk. Még szerencsésnek mondhatjuk, hogy súlyos sérü­lések nem történtek. A téli sportok kedvelőit ed­dig nem kényeztette el a nagy természet, hisz hiába kapott a gyerek karácsonyra ródlit, sít, korcsolyát vagy korcsolyacipőt - ki mit -, ha ugyan kapott, hisz ezek megvételéért igencsak bele kellett nyúlni a pénztárcák rekeszeibe. Hó- és jéghiány mi­att e sportszerek mindeddeig csak a szobák sarkaiban búsla­kodtak, teljes nyugalomban. De most, téliesen szólva, úgy látszik, megtört a jég, mert az elmúlt napok felettünk vonuló hófelhőiből megeredt a hókris­tályok sok-sok milliárdja, és fehérbe vont hegyet-völgyet, földet, utat, fát, háztetőt. Kiszakadt az angyalok dun­nája - mondták régen. Persze, erre a szólás-mondásra már a mai fiatalság, de még a közép- nemzedék sem emlékezhet, mert az angyalok is negyvenva- lahány évig lakat alatt voltak, s gondolni sem lehetett rájuk - legfeljebb titokban. Szóval: január, tél, fehérség, gyermeki öröm, hógolyózás, kipimlt arcok, tiszta levegő. A tél ilyen örömeit kedvelők Válasz Czipó Lászlónénak: 1995. január 9-25. között vá­lasztókerületem mind a 38 tele­pülésén fogadóórákat tartok. Fogadóóráimon sokan keresnek meg egyéni problémáikkal. Ezek közé tartozik a hadirok­kantak, hadiárvák, hadiözve­gyek ügye is. Az ez ügyben hozzám fordulóknak személye­sen és írásban is közöltem, hogy a hadirokkantakra, hadi­árvákra, hadiözvegyekre vo­natkozó törvény megszületett ugyan, de - sajnos - hatályba- akkor tél fel-felpillantanak a magasba: lesz-e folytatása? A sí szerel­mesei reménykedve s tágra nyílt szemmel nézik a napi hó­jelentéseket, a hazaiakat és kül­földieket egyaránt, s tervezik a régen várt sítúrákat. A korcso­lyázók a hőmérő higanyszálát tanulmányozzák, azzal az óhaj­jal, hogy „jaj, el ne olvadjon a jégpálya sima tükre, ahol a zene hangjait követően - a nagy-nagy esések mellett - jól lehet andalogva körülsiklani a jégen, egészen záróráig. De mindennek két oldala van. Ami az egyiknek kedvte­lés, szórakozás, öröm, az a má­siknak aggodalom, gond, meg­próbáltatás lehet. Értem ezt azokra, akik gépkocsiba, autó­buszba ülnek, hogy munkahe­lyüket vagy másféle utazási cél­jukat így érjék el. A járművezetőknek most - természetesen máskor is - fo­kozottan a legteljesebb odafi­gyeléssel, óvatossággal, körül­tekintéssel kell közlekedniük. Felelősségük igen-igen nagy, hisz elsősorban utasaik testi ép­ségére kell vigyázniuk, nemkü­lönben az általuk vezetett jár­műre is, mert az is több milliós érték. Épp azért nem kívánatos, hogy hófúvás, hótorlasz kapja el őket, vagy az útmenti árok­ban kössenek ki, ami minden­képp kockázatos, de könnyen végzetes is lehet. Szeretnénk remélni, hogy ilyenre nem ke­rül sor. Tehát öröm és vidámság van a mérleg egyik serpenyőjében, gond és aggodalom a másikban. Melyik a súlyosabb, melyik a könnyebb? Ki dönti el? Nem is vesztegetem tovább a szót. El lehet ezt egyáltalában dönteni? Most mindenesetre január van, tél van, jégcsap az ereszen, jégvirág az ablakon. Ezzel kell számolni. Ha szerencsénk lesz, majd csak megússzuk valahogy. Re­méljük, épségben. Csillag László lépését, illetve az ezekre járó pénzösszegek kifizetését a kormány 1995. január 1-jéig elhalasztotta. Tehát a hozzám fordulóknak a tájékoztatást, az információt megadom. Ami az 1994. december 19-én Kisnánán (tehát nem az én választókerületemben) meg­tartott rendezvényüket illeti, azon parlamenti elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni. Csomós László képviselő A Családi Tükör rovatban je­lent meg - más sajtótermékre hivatkozva - „A fogainkról van szó...” című fejtegetés január 13-án, pénteken. Nem vagyok babonás, a baljós dátum elle­nére a glossza lehetne akár jó is. De - sajnos - nem jó. Fölös­legesen ráijeszt a tisztelt olva­sóra, beleplántálja a gyanakvás mételyét: hátha tényleg az or­vosok (és mások) csalárd „biz­nisze” az egész fluor-história. Lehet benne valami, egyébként miért bélyegezné „nagyszabású szélhámosságnak” ezt a „fluo-rőrületet” egy Harvey, egy Marilyn és ráadásul Dia­mond?! Édesem - mondja asszonyá­nak X úr az újságja mögül -, szólj az óvónőnek, hogy Laci­kának ne adjanak több Dento- car tablettát! Hogy miért? Itt van: Amerikában évente ne- gyedmillióan pusztulnak el flu- oridmérgezésben... Szóval a glossza - sajnos - nem jó. Feltételezem, hogy a hazai lakosság őszinte féltése vezérelte a rovatvezetőt, ami­kor közlésre érdemesnek minő­sítette ezt az írást. Azonban több megfontolást érdemelne, ha nem egészen ismert vizekre evez az ember. Ami a hazai szakemberek vé­leményét illeti, az valóban nem egyöntetű... A valós helyzetet jól megkö­zelítem, ha azt állítom, hogy száz fogorvos közül legalább nyolcvannak meggyőződése, hogy a fluort a gyerekeknek adagolni kívánatos (természe­tesen a sajátjaiknak is), tizenki­lenc szerint a szer hasznának mértéke vitatható, de biztosan nem árt. És talán akad egy, aki úgy véli, a fluor veszélyes méreg, óvakodjunk tőle. A külföldi szakemberek né­zete a honiakéhoz hasonló. Sok nyugati országban 20-30 év óta kapnak fluort a gyerekek. Ke­vesebb is a szuvas foguk, még­hozzá sokkal. A szer kedvező hatását és veszélytelen voltát a szakma részletekbe menően és ismétel­ten bizonyította. Neki higgyen, tisztelt Olvasó! Dr. Bagi István megyei szakfőorvos, a MOK megyei alelnöke Már mindent lehet? A Hírlapban január 10-én meg­jelent, „Az elcsattant pofont sa­játos számonkérés követte” című cikk kapcsán az olvasók­kal szeretném megosztani vé­leményemet. Nos, a rendőrség véleménye, hogy a fiatalok között voltak skinhed kinézetűek is, valamint az, hogy a jövőben fokozott rendőri jelenlétet biztosítanak a Frank Tivadar utcában és kör­nyékén. Ez valóban bölcs el­gondolás, hiszen cigány bűnta­nya van ott, és szabadon garáz­dálkodnak. Tudom, mert hosz- szú évekig laktam a kömmyé- ken. Tavaly tavasszal betértem a Patkó borozóba, ahol régi isme­rősömmel találkoztam, aki csú­nyán össze volt verve, véraláfu- tás a szeme alatt. Elmondta, amiért nem tudott cigarettát adni a cigányoknak, megverték, összerugdosták. Kérdem én: itt már mindent lehet?! Én nem ítélem el a nemzeti­ségüket védő magyar fiatalokat, de ezeket a rajtunk élősködő cigánybandákat meg kellene fékezni. Nem titok, hogy a bűnözők között tíz közül nyolc cigány. Nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, nem szeretnek dolgozni. Itt, a lakótelepen lá­tom, mit csinálnak. Amikor megkapják a szociális segélyt, napokig dorbézolnak, késő éj­szakáig énekelnek, táncolnak, magnót bömböltetnek. Senkire nincsennek tekintettel. Ha va­laki szóvá meri tenni, megfe­nyegetik. Élő példa erre az a ci­gánynő, aki azt mondta, "majd én megszívatom ezeket.” A sa­ját lakásukat tönkreteszik, amit a társadalomtól kaptak. Nem vigyáznak semmire, a parkban fiatal fenyőfákat csavarnak ki, a buszmegállóban az újonnan épített váró üvegfalát kitörik, jobb esetben festékszóróval befújják. Szerintem megérettek arra, hogy kitelepítsék őket - mond­juk a Hortobágyra. Legyenek együtt, legyen önkormányza­tuk. Teremtsenek maguknak munkahelyeket. Azt mondják, van közöttük tanult ember. Ak­kor legyen kórházuk, iskolájuk, dolgozzanak, boldoguljanak. Simon Ferenc Eger A fentebb közölt olvasói levél hangnemétől, az abban fog­laltaktól szerkesztőségünk teljes egészében elhatárolja magát. Nem hisszük, hogy az ilyen megnyilvánulások - amelyek kísértetiesen hason­lítanak a rasszizmus tombo- lásának rosszemlékű eszten­deire - elősegítik a kétségte­lenül meglévő problémák megoldását. Sajnos, egyre fel­tétlenül jók: arra, hogy to­vább szítsák a gyűlöletet... (A Szerk.) „Az információt megadom” A világ legnagyobb temetője... Az auschwitzi múzeum Az egykori auschwitzi halál­tábor helyén a lengyel állam 1947-ben hozta létre az Auschwitz-Birkenau-i mú­zeumot, amely évente csak­nem félmillió látogatót fogad. A 191 hektáron működő komplexum a zsidó nép szen­vedésének jelképe és a világ legnagyobb temetője is egy­ben: a II. világháború idején a lengyelországi Oswiecimben közel másfél millióan lelték halálukat, köztük több mint egymillió zsidó. Az „Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz) feliratú kapujával, gázkamráival, halottégető kemencéivel, szögesdrótjaival a borzalom néma tanúja, mementó az utókor számára - írja az AFP. A múzeumot megalakítása óta 22 millióan látogatták meg, a 17 millió lengyelen kívül főként németek, ameri­kaiak, olaszok, franciák és iz­raeliek érkeztek ide. Terüle­tén 150 épület, 300 rom, több kilométernyi szögesdrót, több ezer tárgy található. Az áldozatok emlékére he­lyezett el a múzeum igazgató­sága a közelmúltban egy táb­lát, amelyen 20 nyelven ol­vasható a következő felirat: „Ez a hely, ahol a nácik csak­nem másfél millió főként zsidó származású fétfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg, ne legyen soha többé a remény­telenség kiáltása, sokkal in­kább örök figyelmeztetés az emberiség számára.,, Továbbra is változatlan áron! "Azért fizetem elő a Heves Megyei Hírlapot, mert minden fontos információt már kora reggel elolvashatok benneT ...És az sem mindegy, ha megrendelem a lapot, akkor egy évben több mint két hónapig ingyen kapom meg az újságot. ...De a negyedéves előfizetés is megéri, mert így is több mint tizenöt Heves Megyei Hírlapnak spórolom meg az árát; ...Én is tudom, hogy előfizetve olcsóbb a Heves Megyei Hírlap, és telefonon is megrendelhetem a (36) 412- 646-os telefonszámon!" HEVES "g'HÍRlAf Előfizetői megbízás HEVES ""HÍRLAP Alulírott megrendelem a Heves Megyei Hírlapot 19..........................hó naptól az alábbi fizetési mód és ütemezés szerint. □ Nyugta ellenében készpénzzel fizetek. □ Meghatalmazom az AS-M Kiadói Kft.-t, hogy az előfizetői dijat lakossági folyószámlámról megterhelés útján beszedje: Pénzintézet neve:...................................................................................... Folyószámla száma:............................................................................... Közületi számla ellenében fizetek- átutalással (számlaszám:..........................................................................)- csekkel. Fizetési ütem. □ havonta □ 2 havonta □ negyedévente □ fél évre □ egész évre Megrendelő neve:......................................................................................................... . L akása:............................................................................város...................................... A megrendelőlapot kérjük zárt borítékban beküldeni a következő címre: AS-M Kiadói Kft. 3300 Eger, Barkóczy u. 7. Dátum:................................................................ .................................... . .utca................házszám a láírás Megrendelését telefonon is megteheti a (36) 412-646-os telefonszámon

Next

/
Oldalképek
Tartalom