Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
4. oldal Hazai Tükör 1995. január 23., hétfő Fogyatkozó civil kurázsi? Baranyiné Szilágyi Erzsébet, a Mátra Művelődési Központ igazgatója a kultúra napja alkalmából szombaton délelőtt eszmecserére hívta az érintetteket, intézményvezetőket, egyesületi és alapítványi kuratóriumi tagokat, egyszóval a város kulturális életének szereplőit. 250 meghívót küldött ki, de csak huszonegynéhányan jöttek el a baráti beszélgetésre. Akik ott voltak, azok is inkább elégedetlenségüknek adtak hangot. Szabó Gyula polgármester leszögezte, hogy a kultúra támogatására az elkövetkező ön- kormányzati ciklusban sem tudnak reálértékben többet fordítani, mint az elmúlt években. Mint mondta, a város költség- vetésének a vitájában a kérdés nem az, hogy hiánnyal zárják-e az évet, hanem, hogy ez a hiány hány százmilliós lesz. Ennek ellenére igyekeznek kultúrális intézményeiket változatlan színvonalon fenntartani. Komenczi Bertalan, a Berze Nagy János Gimnázium igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a hagyományos normák és értékek elhomályosodtak. Ebben az általános elbizonytalanodásban a kultúra szerepe fölértékelődik. A kultúra és közoktatás kapcsolata is más dimenzióba kerül. A közoktatásban olyan modernizációs program indult be, amely képes lesz az ezredvég kulturális értékeit integrálni. Horváth László muzeológus sajnálatát fejezte ki, hogy korábban az intézményvezetők nem tarottak egymással szorosabb kapcsolatot. Pedig erre elegendő lett volna akár egy kávéházi asztal is. Jankovits Jenő, a gyöngyösi Játékszín vezetője a tradicionális amatőr művészeti csoportok nehéz helyzetéről beszélt. Jobban meg kellene becsülni a kultúra munkásait, mert gyakran az anyagi ellehetetlenülés ellenére is vállalják a feladatokat. Patkós Magdolna városi köz- művelődési menedzser szerint az elmúlt négy évben az ön- kormányzat szakbizottsága lehetőségeihez mérten támogatta a civil szervezeteket, de ha ez a kezdeményezés nem folytatódik, ezek a szervezetek egyszerűen elsorvadnak. Pedig az ön- kormányzati intézmények nem fedik le a város kulturális életét, sőt normális esetben az egyesületeknek, alapítványoknak kellene dominánssá válni. Az eszmecsere résztvevői sok mindenben egyet értettek, de túlzás lenne azt állítani, hogy ötletparádénak lehettünk szem- és fültanúi. A kulturális szféra válsága úgy látszik nem egyszerűen közhely, s a kivezető utat ma még kevesen látják. (nagy) „Az idő felfoghatatlanná válik...” Csendes beszélgetés Bereményi Gézával „Az emlékek szépek, mások, mint a valóságban megtörtént események.” FOTÓ: KAPOSI TAMÁS A szíhházban ilyenkor már megkezdődik a „visszaszámlálás”. Január harmincegyediké új premier dátuma. Ősbemutató lesz. Bereményi Géza Kutyák című darabját viszik színre, Lengyel Pál rendezésében. A szerző bár nem a „424-essel”, de vonattal érkezik. Kalapban, hóna alá fogott táskával. A próbáig még van idő. Ülünk egymással szemben, nézem az arcát, a mozdulatait. Szelíd a mosolya.- Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem tud megbocsájtani ?- Azt hiszem, már nincsenek. Volt, amikor haragudtam sokáig, de akkor még fiatalabb voltam. Elmúlt.- Egyáltalán mit tart bűnnek?- A szándékos rosszindulatú tettet. Azt, amivel nagy kárt okozunk másoknak.- A Kutyák című darabjában a múltunkkal való szembenézéskor bűnök is elő-elő- jönnek...- Igen. Tulajdonképpen nyomozás ez a színmű. Egy esküvőn játszódik, amikor a fiatal pár, mielőtt összeházasodnak, azt hiszik, hogy független, és a szüleiktől teljesen szabad életet • fognak élni. A maguk életét. Aztán kiderül - mert kísértetek jelennek meg az esküvőn, - hogy a szülőknek a múltbeli cselekedetei alól nem tudják kivonni magukat. Tulajdonképpen „szimatolás” is van a darabban, kutyák szimatolják ki a múltbéli dolgokat, történéseket, eseményeket. A „szaglálás” darabja is ez.- A szülőktől ennyire nem tudunk elszakadni, vagy a szülők tettei ennyire meghatározzák a mieinket is?- Hogy mennyire, erre kíváncsi a színmű. Nagyon-e, végzetesen-e? Meg lehet-e tőlük szabadulni?- Mázsás teherként hordozzuk mi ezt?- Attól függ, hogy vesszük. A menyasszonyt kevésbé érdekli a darabban, a vőlegényt belerángatják a saját régi ügyeibe, holott ő ezt egyáltalán nem akarja. Dehát igenis, bele lehet keveredni a múltba.- Van ebben valami abszurd?- Nem tudom, mert nem szándékos. Tehát én nem úgy határoztam, hogy most abszurdot írok vagy nem abszurdot írok. Hanem ami a legjobban tetszett. Nagyon fiatal ember voltam, amikor ezt írtam, ez az első egész estét betöltő művem. És hát nagyon bátran és függetlenül csináltam mindent. Mindenfajta előfeltételezés nélkül. Nem gondoltam, hogy képtelenséget alkotok, nem bonyolítottam szándékosan. Elég egyszerű színdarab ez. Ha jól elemezve játsszák, akkor valószínűleg eljut a közönséghez... Akkor még nem tudtam, hogy milyen fontosak az instrukciók. Hogy zárójelben leírtam volna mint szerző, mit érez a színész, mit csinál. Ezekkel nagyon szűkszavúan bántam. Úgyhogy a párbeszédekből kell kihámozni a rendezőnek és a színészeknek azt, hogy mi történik valójában, milyen helyzet van éppen. Nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul majd mindez a színpadon.- Hogyan „ találtak egymásra” az egri Gárdonyi Géza Színházzal?- A színház választotta ki ezt a bemutatót. Lengyel Pál volt az összekötő személy, aki többször rendezett már itt, de végül is az egri színház választotta ki, hagyta helyben és csinálja meg ezt a darabot. Ez az ősbemutató. Már volt egy bemutatója, egy amatőr társulat játszotta két évvel ezelőtt Szombathelyen, meglehetős sikerrel.- Mint ember, van olyan dolog, amit utál?- Van. A butaságot például. Az sokszor akadályozza az ember útját. Az önelégült butaság, amely nem is tud önmagáról. Ez a reménytelen eset. Az ilyen embert inkább kerülni kell. Számomra akkor derül ki, ki a buta, amikor nem tud olvasni a sorok között, vagy nem ismeri föl a szándékot. Hanem ő tulajdonít valamilyen szándékot nekem vagy másoknak, és nem veszi észre, hogy miről szól az egész. Kisajátítja a helyzetet, önkényesen értelmezi. S ha hatalom és befolyás van az ilyen ember kezében, akkor nagy bajt tud okozni. Jobb az ilyet elkerülni. Mert az ilyen ember tör-zúz, rövidlátó jóban is, rosszban is.- Mi az, amit legjobban szeret?- A munkámat. Amikor érzem, hogy jól megy, és az idő hirtelen felfoghatatlanná válik, egyszercsak beesteledik. Van, aki azt mondja, hogy a szerelem nagyobb dolog, dehát ez nem lóverseny, hogy melyik a jobbik. Én mindig ráfizettem, ha valami fontosabbá vált a munkánál. Akkor elvesztettem az önbecsülésemet. A munka az igazi kapcsolatom az élettel. Van, amikor úgy megy minden, mint a karika- csapás, és van, amikor válságok vannak.- Ezeket hogy éli meg?- Változásnak tartom, és nem bajnak. Minden változás válsággal jár. Ez nem feltétlenül rossz, nem feltétlenül jó, ki kell alakulnia és ki kell alakítani. Nem szabad ellenkezni. Akkor görcsös lesz az ember.- A ”krakkói kirándulás”, az „éjféli gyors” és a „fontos díszünnepély”, mondja, mégis hol akadt el?- Véget értek, mint minden az ember életében. Egy válságnál, ahogy az előbb mondtam. Nem kell sajnálni, nem kell siratni.- Semmi nosztalgia?- Hát nagyon szeretem az emlékeket, mert nagyon érdekesek. Egészen mások, mint a valójában megtörtént események. A rólunk szóló emlékek furcsa változást hoznak az eseményekben. Azokból van valami, amit az ember hozzátesz vagy elvesz, s mindjárt más fényben látja az életet. Az emlékezés szép. Az irodalom jó része emlékezésből áll. Akinek jó a memóriája, annak félig már nyert ügye van. Szabadsága. Mikes Márta Márciustól: hegyközségi törvény védelmezi az egri borok eredetét (Folytatás az 1. oldalról) Addig a Földművelésügyi-, a Bel ügy-, és a Pénzügyminisztérium illetékesei kidolgozzák azokat a közös kiegészítő rendeleteket, amelyek lehetővé teszik, hogy a törvény eredményesen működhessen majd. Az előadó gazdaságtörténeti visz- szapillantást is tett, és elmondta, hogy az első hegyközségi törvény 1894-ben szüleit hazánkban, - megelőzve a későbbi francia hasonlót - amely stabil szervezetet teremtett és kellően védte történelmi borvidékeinken a borok minőségét és eredetét. 1949-ban viszont egy miniszteri rendelettel megszüntették, és több mint negyenöt év után lép újra életbe. Kiemelte, hogy a törvényben a legtöbb aggodalomra az ad okot a szőlősgazdák körében, hogy kötelező a tagság. A hegyközségek viszont köztestületi, hatósági feladatokat is ellátnak a jövőben, tehát a tevékenységük befolyásolja az abba tömörülő gazdák tevékenységét. Igen szigorú mércét állítanak termőhelyenként és a borokra vonatkozóan is. Bíznak abban, hogy a következő évtizedben a törvény tudatosításával és megfelelő alkalmazásával a hazai - közöttük az egri borok - visszanyerhetik régi hírnevüket Európában és a tengeren túl is. Ezután Bakondi Endre, az Egri Szőlő és Bortermelők Egyesületének elnöke hangoztatta, hogy fontos érdek fűződik a törvény megvalósításához. Az egri szőlősgazdák is szeretnék élvezni ennek előnyeit, annak érdekében, hogy még több garantált minőségű és eredetű bort értékesíthessenek, ezen keresztül tisztességes megélhetést találjanak. Bejelentette: a megyeszékhely polgármesteri hivatala segít a gazdáknak abban, hogy március elseje után hatvan nap alatt az érintettek hegyközségi tagoknak bejelentkezhessenek. Május 15-ig elkészítik és közzéteszik az erről szóló jegyzéket, és szeptember 30-ig Egerben is megalakul a hegyközségi szervezet. *** Munkatársunk a fórum kapcsán rövid beszélgetést folytatott dr. Farkas Gabriella országgyűlési képviselővel arról, változott e az MDF agrárpolitikája?- Alapvetően ma is azt képviseljük, amit 1990-ben meghirdettünk - mondta érdeklődésünkre. - Szeretném azonban hozzátenni, hogy a pártban korábban volt néhány olyan vezető, akinek a szemében a termelőszövetkezetek „vörösposztók” voltak. Ezek ma már nincsenek közöttünk. Az viszont bizonyos, hogy a a szövetkezetek régi termelői szerkezetét jelenleg sem tartjuk jónak, sőt az átalakulás utánit sem mindenütt. Úgy látjuk, hogy több helyen csak a cégtáblát festették át, de a szemlélet maradt a régi. Mindezt egyébként a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők választmánya előtt is elmondtam tavaly.- Mi a véleménye a módosított szövetkezeti törvényről?- Nagy vita előzte meg. A parlamenti felszólalásomban arról beszéltem, hogy a módosított törvény a szövetkezetek átalakulására szolgáló struktúrára szól. Az átalakulás azonban hosszabb folyamat. Az új törvény a kívülálló üzletrész-tu- lajdonsoknak kevesebb jogot ad, emiatt nem tartjuk jónak. Mentusz Károly Gyöngyösorosziban miniszteri vendége is volt a farsangi bálnak (Folytatás az 1. oldalról) Miután Zimányné Fekete Zsuzsa az iskolaszék nevében túljutott a nemes szándékú rendezvény hivatalos részén, - ismertette a sportudvar eddigi építésének körülményeit, a pályázaton nyert pénzből, a községi alapítványból és a polgárőrségtől kapott további segítséggel készülő létesítmény jelenlegi helyzetét - természetesen a régi emlékeket, közös élményeket idézték a fehér asztaloknál. A települést érdeklő egyéb témákról, későbbi sorsuk alakulásáról, mostani magánéletükről is beszélgetett ismerőseivel a miniszter és a felesége, Joli asszony. A farsangi zenés-táncos találkozót elmaradhatátlan tombola színesítette magánszemélyek és vállalkozók további ajándékaival. Mivel - ki ne maradjon! - ajándék volt az egész rendezvény: a szülők és gyermekeik - az egykori iskolások - önzetlenül buzgólkodtak a szervezéstől a felszolgálásig. Az igazán családias, bará- tias hangulatú eseményen dr. Lotz Károly miniszter az egész idő alatt mutatott közvetlenségével válaszolt a Heves Megyei Hírlap kérdéseire is. (Interjúnkat későbbi számunkban közöljük). Részletek Adriane Galisteu könyvéből 5. rész:: Magyar nótákat hallgattunk Júliusban bemutatott a családjának. Először úgy tekintettek rám, mint valami betolakodóra, különösen mamája, Zaza viselkedett igen tartózkodóan. Éreztették velem, hogy a megszokott rendet felborítottam, s talán attól is tartottak, hogy csak a fiúk rengeteg pénzére utazom. Csakhamar azonban befogadtak, s néhány héttel később már együtt mentünk Ayrton magánrepülőjén Párizsba vásárolgatni. Béco és négy nő: az anyja, két rokonlány és én. Szerencsétlen... Míg mi az üzleteket jártuk, ő néhány hivatalos dolgát intézte. Csak a szállodában találkoztunk újra. Belépett a szobába, ránk nézett, s csak ennyit kérdezett:- Normálisak vagytok? Harmincnyolc bőrönd állt körülöttünk... Egyébként a legtöbb országból csak a versenypályákat ismerte, még a közeli nagyvárosokat sem. Például Hocken- heimet igen, de Frankfurtot nem. A kivételek egyike volt Budapest. Kéz a kézben sétáltunk a városban, este pedig óriási adag palacsintát ettünk és a cigánnyal házaltuk magunknak a legszebb magyar nótákat. Úgy láttam, a prímás is észrevette, hogy nagyon szeretjük egymást. Néha azonban borzalmas heteket éltünk át. Állandóan úton voltunk, faxon kaptunk újabb és újabb üzeneteket. Úgy tűnt, mintha mindenki a világbajnok Sennával akarna telefonálni. Emlékszem, volt olyan beszélgetése, amely öt óra negyven percig tartott. Gyakran hajnalban kerültünk csak ágyba, de azzal nyugtatott: legyek türelmes, hamarosan könnyebb napok következnek. Ahogy mindig, szavát ezúttal is megtartotta, Tahitire utaztunk vakációzni, egy kis géppel Bora Borára repültünk. Végre kettesben, senkitől sem zavartatva. Csodálatos volt. Élveztük a tengert, a napfényt, a magányt, az óceán hullámainak moraját hallgatva szeretkeztünk. Egyszer azonban csaknem pórul jártunk. Újra jet-skire ültünk, s már messze kint jártunk a vízen, amikor hatalmas árnyék jelent meg alattunk. Béco ugyan nyugtatott, hogy errefele csak ártalmatlan állatok élnek, de másoktól korábban azt hallottam, hogy a cápák sem ritkák errefelé. Még emberevő is előfordul. Nem mondtam neki, de nagyon boldog voltam, amikor újra partot értünk. Mert ismét a földön jártunk, s karjaiba vett... (Folytatjuk) Ferenczy Europress Adriane, Senna utolsó szerelme, aki a könyvet írta róla
