Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. január 21., szombat / ,Elek az ég derűjében” Radnóti Párizsban Magyar anekdotakincs Radnóti Miklós magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a szegedi egyetemen. Párizs, a francia kultúra és irodalom meghatározó jelentőségű egész életművében. Francia versfordításai és saját versei is mutatják ezt a termékeny kapcsolatot: II faut lais- ser..., Hispánia, Hispánia, Emlékeimben..., Páris, A la reeller ce... stb. Első franciaországi útjának élményeit - 1937 nyárutóján - a Cartes postales című versfüzérben foglalja össze. Chart- res-ból Páris felé, Versailles, Jardin du Luxembourg, Quai de Montebello, Place de Notre-Dame címmel ír néhány soros miniatűröket. Párizsi tapasztalatai több versében is tükröződnek, többek közt a Hispánia, Hispánia záróstrófájában is: „Népek kiáltják sorsodat, szabadság!! ma délután is érted szállt az ének;/ nehéz szavakkal harcod énekelték/ az ázott arcú párizsi szegények." A „förtelmes” világháború előestéjén járt másodszor Radnóti Párizsban, amikor „absztrakt volt még a kín" (Bóka László). 1939. július 8-án Fannival együtt indult Párizs felé, a Bécs, München, Strassbourg útvonalon. A bécsi Westbahn- hofon egyenruhás férfiak áradata döbbenti meg: „Bokacsattogások és karlendítések (...) egyenruhák rohannak, kapaszkodnak, kiabálnak, röviden, pattogón, csizmák csattognak, karszalagok és vállpántok világítanak." Rossz hangulat fogja el, szörnyű vízióval küszködik. A sárkánnyal viaskodó Szent Mihály, a hétfejű vadállat jelenik meg lelki szemei előtt... A jövőre vetíti látomását: „Vidám aratás és rettenetes ősz... ja- jong felém az apokalipszis szava." Ulm közelében köszönt rájuk a hajnal. Július 9-én érkeznek Strassbourgba. Lélekemelő élményt rögzít: ......a kicsi téren s zökell a székesegyház, az első pillanatban szökell, valami ideges és mégis nyugodt izgalommal. Befejezett tornya úgy mutat föl, hogy szédít. (.../Szökell és lebeg, a legle- begöbb azok között, amiket láttam. S mint a chartres-in a csorba állá, itt is akad baráWalt Disney-fi Írnek kazettán Úgy tűnik, normalizálódik a magyar videopiac. Ennek újabb bizonyítéka, hogy a Walt Disney hozzájárult végre filmjeinek hazai megjelenéséhez, műsoros kazettán is. Valljuk be, hogy bár sokan készítenek mostanság rajzfilmeket, a legnagyobb sikereket nem lehet elvitatni a Walt Disney cégtől. Diadalmenete csaknem hat évtizede kezdődött, s már az idei évnek is megvan a befutója: Az oroszlánkirály - egyelőre moziban. Végre megjelent azonban az első film, amely Walt Disney nevét híressé tette, a Hófehérke, videokazettán is. Néhány hónapja az Aladdinnal ismerkedhettek meg a gyermekek és a szülők - akár otthon is. A gyönyörű rajzok, az élő, hús-vér alakok, a kellemes humor, a vidám dalok mind-mind a siker elengedhetetlen összetevői Walt Disney ezen filmjében is. Mese, mese után Kéh bűbájos mesefilm is kelletom, a főkapu bal oldalán a másik szent, a tekerccsel." Legfőbb úticéljuk Párizs. A „világosság földjének” metropolisza, a magyar kultúrának a középkor óta egyik nagy ihle- tője nyárutói nyájassággal fogadja a költőt. A francia forradalom, a képzőművészet egyetemes érvényű kincseiben, szépségeiben gyönyörködik. De a zajos valóság rendre betör személyes köreibe is. A francia forradalom 150. évfordulójára rendezett emlékkiállításon az 1793. évi „Donstitution egy emberbőrbe kötött példánya” hívja fel magára figyelmét. Az egyik újság Hitler beszédét idézi: „a művészi erőket a legsúlyosabb beavatkozások árán is hozzá kell idomítani az általános világnézeti törekvésekhez." Egy magyarokkal zsúfolt moziban rég nem látott arcokat fedez fel: „Kísérteties volt ez a párizsi mozi, ahol mindenki magyarul beszél.” A Louvres-ban Artemis szobra, Praxitelész Knidoszi Aphroditéja, s a Milói Vénusz mellett a legnagyobb élményt a Mona Lisa jelenti: „A Mona Lisa távoli anyám, egyik a sok közül, akik választottak, s akiket választottam, - megcsókolnám a kezén és az arcán, megtérő fiú, mindig megtérő fiú...” Társasgépkocsin Párizs környéki utazást tesznek. Úticéljuk: Chantilly-Senlis-Chaalis- Ermenonville. Az 1937-es látogatáskor szerzett emlékeket szembesíti új élményeivel. Ismét elbűvöli Pollajuolo Simonéba Vespucci-ja, hosszasan nézi „a drága arcot, a csodálatos melleket, a mellek mögött a tájat, az arc mögött a sötét felhők rétegét. Szigorú szája még édesebb, mint emlékeimben.” Botticelli, Lippi, Giotto és mások remekeit csodálja. Megtekinti Senlis kora gót katedráli- sát is. Páfrányos erdők, fehér lábú, vidám nyíresek" közt haladnak. A nagy élmény Erme- nonville, Rousseau jegenyéi, a sziget, a sír, ahol pihen. Úgy •érzi: „Jean-Jacques könyököl mellettem, és Csokonai, szegény.” Idézi a Tihanyi Echóhoz több strófáját, köztük a híres sorokat: „s a szigetnek egy szögében/ mint egy Rousseau Er- menonville-benj Ember és polgár leszek.” mes téli szórakozást ígér kicsinyeknek és nagyobbacskáknak egyaránt. A kertész és a kis emberkék főhősének kis manók jelennek meg, és az öregembernek minden leleményét latba kell vetnie, hogy túljárjon a manók királyának az eszén. És még valami: a varázslatos és mókás kalandok filmjének főszerepét Sean Connery alakítja. Az örök titkok birodalmába léphetünk be, ha megnézzük A titkok kertjét. A világhírű meseregény filmváltozatát csak ámulattal figyelhetjük: ebben a gyönyörű, rejtett kertben virágzik a szeretet és a barátság, beszélnek az állatok, s itt a test és a lélek sebei is nyomtalanul begyógyulnak. Romantika - romantikával Két barátnő története nem mindig izgalmas a kívülálló részére. Ha azonban a humor és a megrendüitség együtt jelentkezik. s két kiváló színésznő hitelesen játszik, a Barátnők azonnal felkavaró élménnyé magasztosul. Egy híres popénekesnő életében nem sok érték van, kivéve a barátnője iránti Élményeinek költői összegzését az Emlékeimben... című, 1940-ben keletkezett versében találjuk. A Senlis felé vezető úton, zöld falként hajladozó páfrányos erdői közt „egy pillanatra boldog” volt. Felfény- lett az életszerető költőben a „pajtásos szerelem s újjongó életimádat” (Vajthó László) Ermenonville felől a fiatal nyí- res úgy futott eléjük, mint egy fehér ruhás kislány, és a fordulónál, a sárban posztoló katona szájában rózsaszál csüngött. Fanni kék szemében csodálta a táj szépségeit, és estére várt rájuk „a drága Páris”. A Napló 1939. augusztus 4-i dátummal rögzít egy párizsi életmozzanatot: „Délelőtt és ebéd után ömlik az eső. Épp át akarok futni olvasni a Ste Ge- nevieve-be, mikor kiderül, és sütni kezd a nap. Négy óra. Fél ötig állok a Cujas sarkán, majd elindulok a híd felé. A Place St. Michelen eszembe jut Apollinaire muzsikusa...” Az emlékké vált élményt az emlékezés-ihletben újraélő költő maradandóan építi be — 1943. augusztus 14-ére dátu- mozott - Páris című versébe: A Boulevard St. Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda. Nem hagytalak el, gyönyörű, vad ifjúságom, hangod mintha tárna visszhangzana, szívemben szól ma még. A rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék. A jelen áttör az átélt múlt dimenziójába: „Hol vagyok, ó, felzengő állomások: Chatellet- Citeé-St. Michel-OdeonH s Denfert-Rochereau...” az éjszakai vándorutakra gondolva gyötri a kérdés: „Páris felett a furcsán elborult/ hajnal még egyszer felszürkéllik-él mikor a versírástól részegen! és félig alva már aludni vetkezem?” Rónay György R. M. című versében a parányi dolgok leheletfinom, bensőséges élményeit és a hitvesi szerelmet csodálatosan kidaloló költőnek állít emléket. A „szellemi, fénykoszorús fejedet kebeledre lehajtom” jegyében az „élek az ég derűjében” idézi elénk Radnóti lélekarcát, amely oly tisztán és szépségszomjasan ragyog elénk tisztelete, szeretete. Amikor azonban Hillary súlyosan megbetegedik, azonnal otthagy mindent, hogy mellette lehessen. De a sors kegyetlen, s barátnőjének van egy kislánya is, akit fel kell nevelni... Kastner híres regényének, A két Lottinak is elkészült az új feldolgozása. Charlie és Louise két tinédzserkorú lány, egy nyelvtanfolyamon találkoznak, s kiderítik, hogy ikrek. Szövetkeznek és furfangos tervet szőnek, hogy szüleiket újra összehozzák. A szülők azonban kezdetben hallani sem akarnak a sorstól kapott 1939-es párizsi „kegyelmi időszaki naplójegyzeteiből és verseiből. Rónay György Páris című versében mesterien összegezi saját párizsi élményeit és Radnóti Szajna-parti emlékeit: A Boulevard Saint-Michel s a rue Cujas sarkán valóban lejt kissé a járda, s a rue Monsieur le Prince sarkán is ott a pék. Minden olyan, ahogy Radnóti látta rég; csak te tűntél messzeségbe, nemzedékem ifjúsága. Hol vagyok, ó! - kiáltok én is itt magamban, s mintha egy testtelen csapat suhanna fenn, sok régi társam és barátom a Boulevard Saint-Michel fölött a kék magasban, s elosztanék, mint lenge füst a láthatáron, a Luxembourg fölött, hol rácsok közt a lombok rengeteg . békéje zöldell, s csobog a Medici-kút. Hol vagytok, ó, kik eggyé váltatok már rég a földdel, hol vagytok, pára-lányok, füst-fiúk, hol vagy, csillag-szívű, s te szelíd farkas-arcú, ki reggelenkint lementéi a rue Monsieur le Prince sarkán a pékhez? Lányokat les a boul-Michen, akiben még az ifjúság ég. De aki úgy járt itt, hogy már-már ötvenéves, emlékek közt bolyong ott is, hol sose járt még. Várom, hogy jössz-e már a rue Cujas felöl, hol kissé lejt a járda, és „pourgue sabés” - mormolom, s a rue Soufflot sarkán még egyszer visszanézek, egy fél percig még várok rád, hogy hátha mégis jössz, s tudom, hiába, Egyedül indulok tovább, s magamban hozzád dünnyögök, pedig már régen nem érted. Aztán a lomb, a lomb, a kristály víztükör s a kék ég és a tiszta permet. Egy széken ott felejtett egy rózsát valaki. Hol vagytok, ó? - Bámulnak üres gombszemükkel, s nem felelnek a Medici-kút aranyhalai. Párizs, 1963. május egymásról. Charlie és Louise azonban nem adják fel... Sorozatok, sorozatok A Hóbortos hétvége két balfácán hőse újra jelentkezik. A második részben folytatódik kalandjaik zuhataga. Egy biztos: szem szinte nem marad szárazon a nevetéstől. És még itt van a Beethoven 2., és a Csupasz pisztoly 33 113 is. Lehet tehát kellemesen szórakozni a hideg téli estéken is. Hernádi Ferenc Könyv Világkiállítás - World Book Fair - London, 1963. A magyar pavilon vezetősége értesítést kapott az uralkodó kabinetiíodájától, hogy ő királyi felségeik: II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp edinburghi herceg számára nem sikerült protokollba illeszteni a magyar pavilon meglátogatását. Erzsébet királynőről köztudomású, hogy három dolgot szeret: a sportot, a lovakat, s mindenekelőtt a családját. Minthogy közvetlenül a magyar pavilon mögött van a krikett-bemutató, a királynő oda látogatott, majd a protokoll-fő- nök a bemutató után továbbvezette a királynőt. Az edinburghi herceg, ahogy azt a közönség film- és tv-híradókon már gyakran látta, néhány lépéssel elmaradt Királyi hitvese mögött, s véletlenül belépett a magyar • pavilonba.- Hol vagyok? - nézett körül a herceg, s míg a magyar küldöttek tájékoztatták őfenségét, Bemát György, az Akadémiai Kiadó igazgatója villámgyorsan levett a polcról egy fakszimile kiadású gyönyörű Ká- roli-bibliát, s udvarias mozdulattal átnyújtotta Fülöp hercegnek. Egy protestáns herceg semmilyen protokolláris meggondolással sem utasíthat visz- sza egy bibliát. Ezzel Fülöp herceg is tisztában volt, s miután szemügyre vette a szép ajándékot, szellemes fordulattal köszönte meg.- Az életemből hiányzó dolgot fogok pótolni - mondotta Bemát Györgynek -, amikor egy ilyen remek könyv kedvéért megtanulok magyarul... * Nagy sikerű olasz tűmét bonyolított le 1963-ban a Fővárosi Operettszínház együttese. Vonatjuk Tarvisiónál érte el Itália határát, a tarvisiói állomáson találkoztak először az olasz árusok annyira jellemző alakjával. Az állomás peronján egy fényes, fekete hajú, barna bőrű, hófehér ruhás fagylaltárus kí- nálgatta portékáját:- Gelato...! Gelato.J Limone... Coccolata... Banana... - sorolta fel magasra ívelő énekhangon, a legszebb bel canto stílusban „áruféleségeit” - és Rátonyi Róbert, aki a vagon ablakából kihajolva élvezte az ingyenkoncertet, némi malíciával szólt oda a mellette könyöklő Baksai Árpádnak, az operett-társulat énekes-bonviván- jának: __ - Hallod ezt a fagylaltost, Árpi? Azt javaslom: fordulj vissza! * Az Országgyűlés 1964. februári ülésén az Országházba kézbesítette Germanus Gyula profesz- szor, országgyűlési képviselőnek azt a táviratot, amelyben a Teológiai Főiskola nagysejkje Kairóból meghívja a tudós orientalistát, hogy vegyen részt az ezeréves el-Ázhar mecsetben a világ mohamedánjainak március elején kezdődő konferenciáján. A Kairói Tudományos Akadémia ugyanabban az időben rendezendő arab nyelvészeti értekezletre invitálta meg. A professzor örömmel mutatta a meghívókat néhány képviselőtársának:- Elfogadtam mindkét meghívást. Mihályfi Ernőnek, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének úgy rémlett, hogy Germanus Gyula egyiptomi útja valahogy összeesik a mohamedán esztendő 9. hónapjában levő hosszú Rama- zán-böjttel.- És nem zavar téged a harminc napig tartó böjtölés? - kérdezte Germanustól. - Vagy mire odaérsz, már vége a Ra- mazán-hónapnak?- Akár vége, akár nincs, nekem nem kell böjtölnöm - magyarázta szakszerűen a tudós orientalista. - A mohamedán jog szerint ugyanis a világ két részre oszlik: az egyik részben az iszlám törvényei uralkodnak, a másik részben nem. Annak a mohamedánnak, aki a világ pogány részén lakik, háborút kell folytatnia a hitetlenek ellen, és adót kell szednie tőlük. Én itt, a budapesti gyaurok között hadviselő félként élek, s hogy legyen erőm a harchoz, felmentésem van minden böjt alól. Azonfelül, ha nem is bőségesen, de adóztok is nekem: rendes havi fizetést kapok. « * Éveket töltött a Vatikán bronzkapuin innen és túl Róbert László, mint a Magyar Távirati Irodának, a Magyar Rádió és Televíziónak az Egyetemes Zsinat mellé akkreditált római tudósítója. Ő mesélte el XXIII. János pápa emlékezetes esetét Cesare Lollival, a vatikáni hivatalos lap, az Osservatore Romano egyik szerkesztőjével. János pápa magához kérette Lollit, hogy tollba mondjon neki valami nyilatkozatot. Lolli térdre ereszkedett a pápa előtt, s úgy kezdett jegyezni.- Mit csinál? - kérdezte XXIII. János. - Azonnal keljen fel, és üljön le egy székre!- Szentséged előtt így szoktam meg - felelte' a kegyes szerkesztő.- Vagy felkel, vagy én megyek el - emelte fel hangját a pápa. - Jegyezze meg: térdepelve imádkozunk, és nem dolgozunk. Nos: Róbert László elmesélte ezt a történetet, de nem szívlelte meg. A vatikáni sajtóirodán sürgős gépelnivalója akadt; gépet és gépasztalkát sikerült szereznie, de széket nem. Körülnézett, s mivel más megoldás nem kínálkozott, letérdepelt az asztal mellé, s úgy kezdte anyagát pötyögtetni. Ekkor haladt át a szobán a sajtóiroda egyik tótumfaktuma, Tucci atya, meglátta a térdepelve gépelő sajtótudósítót, és enyhe malíciával odaszólt neki, imigyen:- Kényelmetlen, ámbár jámbor cselekedet. Laudetur... * Zentay Anna és Rátonyi Róbert 1965-ben végiglátogatták Ausztrália városait. A távoli utazást alapos előkészületek előzték meg - az előkészületek egyik fontos gondja a primadonna számára a toalett. Zentay Anna - ahogy mondani szokás — sem költséget, sem fáradságot nem kímélt, olyan gardróbot állított össze, hogy Ausztráliában is híre maradjon a magyar nőknek, különösen a magyar színésznők eleganciájának. És hogy a külsőségek sikerét teljesen biztosítsa, a legmodernebb toalettek mellett egy eredeti, gyönyörű szép kalocsai népviseleti ruhát is vitt magával. Ha ezt a színpompás, hímzett csodát meglátják az ausztrálok, elsősorban az ausztráliai magyarok, akkor szólni sem kell, máris dübörög majd a taps... Ilyet még nem pipált az ötödik világrész. Az ausztráliai út első állomásán, Sydneyben, az ott lakó magyarok nagy számban gyűltek ki a repülőtérre. A fogadtatásról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megható volt, lelkesítő, bátorító, felemelő. És lesújtó. Lesújtó, mert a fogadóbizottság élén tíz ifjú leány és tíz fiatal legény üdvözölte Zentayé- kat. Tíz leány és tíz legény - mind a húszán talpig tökéletes kalocsai viseletben. (Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs) Tűnődések régi és új videofilmekről iryonyoru rajzok, kellemes humor, vidám dalok - a Walt Disney-filmsikerek titkai