Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. január 21., szombat / ,Elek az ég derűjében” Radnóti Párizsban Magyar anekdotakincs Radnóti Miklós magyar-francia szakos középiskolai tanári ok­levelet szerzett a szegedi egye­temen. Párizs, a francia kultúra és irodalom meghatározó jelen­tőségű egész életművében. Francia versfordításai és saját versei is mutatják ezt a termé­keny kapcsolatot: II faut lais- ser..., Hispánia, Hispánia, Em­lékeimben..., Páris, A la re­eller ce... stb. Első franciaországi útjának élményeit - 1937 nyárutóján - a Cartes postales című versfü­zérben foglalja össze. Chart- res-ból Páris felé, Versailles, Jardin du Luxembourg, Quai de Montebello, Place de Notre-Dame címmel ír néhány soros miniatűröket. Párizsi ta­pasztalatai több versében is tükröződnek, többek közt a Hispánia, Hispánia záróstrófá­jában is: „Népek kiáltják sor­sodat, szabadság!! ma délután is érted szállt az ének;/ nehéz szavakkal harcod énekelték/ az ázott arcú párizsi szegények." A „förtelmes” világháború előestéjén járt másodszor Rad­nóti Párizsban, amikor „abszt­rakt volt még a kín" (Bóka László). 1939. július 8-án Fan­nival együtt indult Párizs felé, a Bécs, München, Strassbourg útvonalon. A bécsi Westbahn- hofon egyenruhás férfiak ára­data döbbenti meg: „Bokacsat­togások és karlendítések (...) egyenruhák rohannak, kapasz­kodnak, kiabálnak, röviden, pattogón, csizmák csattognak, karszalagok és vállpántok vilá­gítanak." Rossz hangulat fogja el, szörnyű vízióval küszködik. A sárkánnyal viaskodó Szent Mi­hály, a hétfejű vadállat jelenik meg lelki szemei előtt... A jö­vőre vetíti látomását: „Vidám aratás és rettenetes ősz... ja- jong felém az apokalipszis szava." Ulm közelében köszönt rájuk a hajnal. Július 9-én érkeznek Strassbourgba. Lélekemelő él­ményt rögzít: ......a kicsi téren s zökell a székesegyház, az első pillanatban szökell, valami ide­ges és mégis nyugodt izgalom­mal. Befejezett tornya úgy mu­tat föl, hogy szédít. (.../Szökell és lebeg, a legle- begöbb azok között, amiket lát­tam. S mint a chartres-in a csorba állá, itt is akad bará­Walt Disney-fi Írnek kazettán Úgy tűnik, normalizálódik a magyar videopiac. Ennek újabb bizonyítéka, hogy a Walt Dis­ney hozzájárult végre filmjei­nek hazai megjelenéséhez, mű­soros kazettán is. Valljuk be, hogy bár sokan készítenek mostanság rajzfil­meket, a legnagyobb sikereket nem lehet elvitatni a Walt Dis­ney cégtől. Diadalmenete csaknem hat évtizede kezdődött, s már az idei évnek is megvan a befu­tója: Az oroszlánkirály - egye­lőre moziban. Végre megjelent azonban az első film, amely Walt Disney nevét híressé tette, a Hófehérke, videokazettán is. Néhány hónapja az Aladdin­nal ismerkedhettek meg a gyermekek és a szülők - akár otthon is. A gyönyörű rajzok, az élő, hús-vér alakok, a kelle­mes humor, a vidám dalok mind-mind a siker elengedhe­tetlen összetevői Walt Disney ezen filmjében is. Mese, mese után Kéh bűbájos mesefilm is kelle­tom, a főkapu bal oldalán a másik szent, a tekerccsel." Legfőbb úticéljuk Párizs. A „világosság földjének” metro­polisza, a magyar kultúrának a középkor óta egyik nagy ihle- tője nyárutói nyájassággal fo­gadja a költőt. A francia forra­dalom, a képzőművészet egye­temes érvényű kincseiben, szépségeiben gyönyörködik. De a zajos valóság rendre betör személyes köreibe is. A francia forradalom 150. évfordulójára rendezett emlékkiállításon az 1793. évi „Donstitution egy emberbőrbe kötött példánya” hívja fel magára figyelmét. Az egyik újság Hitler beszédét idézi: „a művészi erőket a leg­súlyosabb beavatkozások árán is hozzá kell idomítani az álta­lános világnézeti törekvések­hez." Egy magyarokkal zsúfolt moziban rég nem látott arcokat fedez fel: „Kísérteties volt ez a párizsi mozi, ahol mindenki magyarul beszél.” A Louvres-ban Artemis szobra, Praxitelész Knidoszi Aphrodi­téja, s a Milói Vénusz mellett a legnagyobb élményt a Mona Lisa jelenti: „A Mona Lisa tá­voli anyám, egyik a sok közül, akik választottak, s akiket vá­lasztottam, - megcsókolnám a kezén és az arcán, megtérő fiú, mindig megtérő fiú...” Társasgépkocsin Párizs kör­nyéki utazást tesznek. Úticél­juk: Chantilly-Senlis-Chaalis- Ermenonville. Az 1937-es láto­gatáskor szerzett emlékeket szembesíti új élményeivel. Is­mét elbűvöli Pollajuolo Simo­néba Vespucci-ja, hosszasan nézi „a drága arcot, a csodála­tos melleket, a mellek mögött a tájat, az arc mögött a sötét fel­hők rétegét. Szigorú szája még édesebb, mint emlékeimben.” Botticelli, Lippi, Giotto és má­sok remekeit csodálja. Megte­kinti Senlis kora gót katedráli- sát is. Páfrányos erdők, fehér lábú, vidám nyíresek" közt ha­ladnak. A nagy élmény Erme- nonville, Rousseau jegenyéi, a sziget, a sír, ahol pihen. Úgy •érzi: „Jean-Jacques könyököl mellettem, és Csokonai, sze­gény.” Idézi a Tihanyi Echóhoz több strófáját, köztük a híres sorokat: „s a szigetnek egy szö­gében/ mint egy Rousseau Er- menonville-benj Ember és pol­gár leszek.” mes téli szórakozást ígér kicsi­nyeknek és nagyobbacskáknak egyaránt. A kertész és a kis emberkék főhősének kis manók jelennek meg, és az öregembernek min­den leleményét latba kell vet­nie, hogy túljárjon a manók ki­rályának az eszén. És még va­lami: a varázslatos és mókás kalandok filmjének főszerepét Sean Connery alakítja. Az örök titkok birodalmába léphetünk be, ha megnézzük A titkok kertjét. A világhírű mese­regény filmváltozatát csak ámulattal figyelhetjük: ebben a gyönyörű, rejtett kertben virág­zik a szeretet és a barátság, be­szélnek az állatok, s itt a test és a lélek sebei is nyomtalanul be­gyógyulnak. Romantika - romantikával Két barátnő története nem min­dig izgalmas a kívülálló ré­szére. Ha azonban a humor és a megrendüitség együtt jelentke­zik. s két kiváló színésznő hite­lesen játszik, a Barátnők azon­nal felkavaró élménnyé ma­gasztosul. Egy híres popéne­kesnő életében nem sok érték van, kivéve a barátnője iránti Élményeinek költői összeg­zését az Emlékeimben... című, 1940-ben keletkezett versében találjuk. A Senlis felé vezető úton, zöld falként hajladozó páfrányos erdői közt „egy pil­lanatra boldog” volt. Felfény- lett az életszerető költőben a „pajtásos szerelem s újjongó életimádat” (Vajthó László) Ermenonville felől a fiatal nyí- res úgy futott eléjük, mint egy fehér ruhás kislány, és a fordu­lónál, a sárban posztoló katona szájában rózsaszál csüngött. Fanni kék szemében csodálta a táj szépségeit, és estére várt rá­juk „a drága Páris”. A Napló 1939. augusztus 4-i dátummal rögzít egy párizsi életmozzanatot: „Délelőtt és ebéd után ömlik az eső. Épp át akarok futni olvasni a Ste Ge- nevieve-be, mikor kiderül, és sütni kezd a nap. Négy óra. Fél ötig állok a Cujas sarkán, majd elindulok a híd felé. A Place St. Michelen eszembe jut Apolli­naire muzsikusa...” Az emlékké vált élményt az emlékezés-ihletben újraélő költő maradandóan építi be — 1943. augusztus 14-ére dátu- mozott - Páris című versébe: A Boulevard St. Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda. Nem hagytalak el, gyönyörű, vad ifjúságom, hangod mintha tárna visszhangzana, szívemben szól ma még. A rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék. A jelen áttör az átélt múlt dimenziójába: „Hol vagyok, ó, felzengő állomások: Chatellet- Citeé-St. Michel-OdeonH s Denfert-Rochereau...” az éj­szakai vándorutakra gondolva gyötri a kérdés: „Páris felett a furcsán elborult/ hajnal még egyszer felszürkéllik-él mikor a versírástól részegen! és félig alva már aludni vetkezem?” Rónay György R. M. című versében a parányi dolgok lehe­letfinom, bensőséges élményeit és a hitvesi szerelmet csodála­tosan kidaloló költőnek állít emléket. A „szellemi, fényko­szorús fejedet kebeledre lehaj­tom” jegyében az „élek az ég derűjében” idézi elénk Radnóti lélekarcát, amely oly tisztán és szépségszomjasan ragyog elénk tisztelete, szeretete. Amikor azonban Hillary súlyosan meg­betegedik, azonnal otthagy mindent, hogy mellette lehes­sen. De a sors kegyetlen, s ba­rátnőjének van egy kislánya is, akit fel kell nevelni... Kastner híres regényének, A két Lottinak is elkészült az új feldolgozása. Charlie és Louise két tinédzserkorú lány, egy nyelvtanfolyamon találkoznak, s kiderítik, hogy ikrek. Szövet­keznek és furfangos tervet sző­nek, hogy szüleiket újra össze­hozzák. A szülők azonban kez­detben hallani sem akarnak a sorstól kapott 1939-es párizsi „kegyelmi időszaki naplójegy­zeteiből és verseiből. Rónay György Páris című versében mesterien összegezi saját pári­zsi élményeit és Radnóti Szajna-parti emlékeit: A Boulevard Saint-Michel s a rue Cujas sarkán valóban lejt kissé a járda, s a rue Monsieur le Prince sarkán is ott a pék. Minden olyan, ahogy Rad­nóti látta rég; csak te tűntél messzeségbe, nemzedékem ifjúsága. Hol vagyok, ó! - kiáltok én is itt magamban, s mintha egy testtelen csapat suhanna fenn, sok régi társam és barátom a Boulevard Saint-Michel fölött a kék magasban, s elosztanék, mint lenge füst a láthatáron, a Luxembourg fölött, hol rá­csok közt a lombok rengeteg . békéje zöldell, s csobog a Medici-kút. Hol vagytok, ó, kik eggyé váltatok már rég a földdel, hol vagytok, pára-lányok, füst-fiúk, hol vagy, csillag-szívű, s te szelíd farkas-arcú, ki reggelenkint lementéi a rue Monsieur le Prince sarkán a pékhez? Lányokat les a boul-Michen, akiben még az ifjúság ég. De aki úgy járt itt, hogy már-már ötvenéves, emlékek közt bolyong ott is, hol sose járt még. Várom, hogy jössz-e már a rue Cujas felöl, hol kissé lejt a járda, és „pourgue sabés” - mor­molom, s a rue Soufflot sarkán még egyszer visszanézek, egy fél percig még várok rád, hogy hátha mégis jössz, s tudom, hiába, Egyedül indulok tovább, s magamban hozzád dünnyögök, pedig már régen nem érted. Aztán a lomb, a lomb, a kris­tály víztükör s a kék ég és a tiszta permet. Egy széken ott felejtett egy rózsát valaki. Hol vagytok, ó? - Bámulnak üres gombszemükkel, s nem felelnek a Medici-kút aranyhalai. Párizs, 1963. május egymásról. Charlie és Louise azonban nem adják fel... Sorozatok, sorozatok A Hóbortos hétvége két balfá­cán hőse újra jelentkezik. A második részben folytatódik kalandjaik zuhataga. Egy biz­tos: szem szinte nem marad szárazon a nevetéstől. És még itt van a Beethoven 2., és a Csupasz pisztoly 33 113 is. Lehet tehát kellemesen szó­rakozni a hideg téli estéken is. Hernádi Ferenc Könyv Világkiállítás - World Book Fair - London, 1963. A magyar pavilon vezető­sége értesítést kapott az ural­kodó kabinetiíodájától, hogy ő királyi felségeik: II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp edin­burghi herceg számára nem si­került protokollba illeszteni a magyar pavilon meglátogatá­sát. Erzsébet királynőről köztu­domású, hogy három dolgot szeret: a sportot, a lovakat, s mindenekelőtt a családját. Minthogy közvetlenül a ma­gyar pavilon mögött van a kri­kett-bemutató, a királynő oda látogatott, majd a protokoll-fő- nök a bemutató után továbbve­zette a királynőt. Az edinburghi herceg, ahogy azt a közönség film- és tv-híradókon már gyakran látta, néhány lépéssel elmaradt Királyi hitvese mögött, s véletlenül belépett a magyar • pavilonba.- Hol vagyok? - nézett körül a herceg, s míg a magyar kül­döttek tájékoztatták őfenségét, Bemát György, az Akadémiai Kiadó igazgatója villámgyor­san levett a polcról egy fakszi­mile kiadású gyönyörű Ká- roli-bibliát, s udvarias mozdu­lattal átnyújtotta Fülöp herceg­nek. Egy protestáns herceg semmilyen protokolláris meg­gondolással sem utasíthat visz- sza egy bibliát. Ezzel Fülöp herceg is tisztában volt, s mi­után szemügyre vette a szép ajándékot, szellemes fordulattal köszönte meg.- Az életemből hiányzó dol­got fogok pótolni - mondotta Bemát Györgynek -, amikor egy ilyen remek könyv kedvé­ért megtanulok magyarul... * Nagy sikerű olasz tűmét bo­nyolított le 1963-ban a Fővá­rosi Operettszínház együttese. Vonatjuk Tarvisiónál érte el Itália határát, a tarvisiói állo­máson találkoztak először az olasz árusok annyira jellemző alakjával. Az állomás peronján egy fé­nyes, fekete hajú, barna bőrű, hófehér ruhás fagylaltárus kí- nálgatta portékáját:- Gelato...! Gelato.J Li­mone... Coccolata... Banana... - sorolta fel magasra ívelő ének­hangon, a legszebb bel canto stílusban „áruféleségeit” - és Rátonyi Róbert, aki a vagon ab­lakából kihajolva élvezte az in­gyenkoncertet, némi malíciával szólt oda a mellette könyöklő Baksai Árpádnak, az ope­rett-társulat énekes-bonviván- jának: __ - Hallod ezt a fagylaltost, Árpi? Azt javaslom: fordulj vissza! * Az Országgyűlés 1964. februári ülésén az Országházba kézbesí­tette Germanus Gyula profesz- szor, országgyűlési képviselő­nek azt a táviratot, amelyben a Teológiai Főiskola nagysejkje Kairóból meghívja a tudós ori­entalistát, hogy vegyen részt az ezeréves el-Ázhar mecsetben a világ mohamedánjainak már­cius elején kezdődő konferen­ciáján. A Kairói Tudományos Akadémia ugyanabban az idő­ben rendezendő arab nyelvé­szeti értekezletre invitálta meg. A professzor örömmel mutatta a meghívókat néhány képvise­lőtársának:- Elfogadtam mindkét meg­hívást. Mihályfi Ernőnek, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének úgy rémlett, hogy Germanus Gyula egyiptomi útja valahogy össze­esik a mohamedán esztendő 9. hónapjában levő hosszú Rama- zán-böjttel.- És nem zavar téged a har­minc napig tartó böjtölés? - kérdezte Germanustól. - Vagy mire odaérsz, már vége a Ra- mazán-hónapnak?- Akár vége, akár nincs, ne­kem nem kell böjtölnöm - ma­gyarázta szakszerűen a tudós orientalista. - A mohamedán jog szerint ugyanis a világ két részre oszlik: az egyik részben az iszlám törvényei uralkodnak, a másik részben nem. Annak a mohamedánnak, aki a világ po­gány részén lakik, háborút kell folytatnia a hitetlenek ellen, és adót kell szednie tőlük. Én itt, a budapesti gyaurok között had­viselő félként élek, s hogy le­gyen erőm a harchoz, felmenté­sem van minden böjt alól. Azonfelül, ha nem is bősége­sen, de adóztok is nekem: ren­des havi fizetést kapok. « * Éveket töltött a Vatikán bronzkapuin innen és túl Ró­bert László, mint a Magyar Távirati Irodának, a Magyar Rádió és Televíziónak az Egye­temes Zsinat mellé akkreditált római tudósítója. Ő mesélte el XXIII. János pápa emlékezetes esetét Cesare Lollival, a vatikáni hivatalos lap, az Osservatore Romano egyik szerkesztőjével. János pápa magához kérette Lollit, hogy tollba mondjon neki valami nyilatkozatot. Lolli térdre ereszkedett a pápa előtt, s úgy kezdett jegyezni.- Mit csinál? - kérdezte XXIII. János. - Azonnal keljen fel, és üljön le egy székre!- Szentséged előtt így szok­tam meg - felelte' a kegyes szerkesztő.- Vagy felkel, vagy én me­gyek el - emelte fel hangját a pápa. - Jegyezze meg: térde­pelve imádkozunk, és nem dol­gozunk. Nos: Róbert László elme­sélte ezt a történetet, de nem szívlelte meg. A vatikáni sajtó­irodán sürgős gépelnivalója akadt; gépet és gépasztalkát si­került szereznie, de széket nem. Körülnézett, s mivel más meg­oldás nem kínálkozott, letérde­pelt az asztal mellé, s úgy kezdte anyagát pötyögtetni. Ekkor haladt át a szobán a sajtóiroda egyik tótumfaktuma, Tucci atya, meglátta a térde­pelve gépelő sajtótudósítót, és enyhe malíciával odaszólt neki, imigyen:- Kényelmetlen, ámbár jám­bor cselekedet. Laudetur... * Zentay Anna és Rátonyi Ró­bert 1965-ben végiglátogatták Ausztrália városait. A távoli utazást alapos elő­készületek előzték meg - az előkészületek egyik fontos gondja a primadonna számára a toalett. Zentay Anna - ahogy mondani szokás — sem költsé­get, sem fáradságot nem kímélt, olyan gardróbot állított össze, hogy Ausztráliában is híre ma­radjon a magyar nőknek, külö­nösen a magyar színésznők eleganciájának. És hogy a külsőségek sikerét teljesen biztosítsa, a legmoder­nebb toalettek mellett egy ere­deti, gyönyörű szép kalocsai népviseleti ruhát is vitt magá­val. Ha ezt a színpompás, hím­zett csodát meglátják az auszt­rálok, elsősorban az ausztráliai magyarok, akkor szólni sem kell, máris dübörög majd a taps... Ilyet még nem pipált az ötödik világrész. Az ausztráliai út első állomá­sán, Sydneyben, az ott lakó magyarok nagy számban gyűl­tek ki a repülőtérre. A fogadta­tásról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megható volt, lelkesítő, bátorító, felemelő. És lesújtó. Lesújtó, mert a fogadóbizott­ság élén tíz ifjú leány és tíz fia­tal legény üdvözölte Zentayé- kat. Tíz leány és tíz legény - mind a húszán talpig tökéletes kalocsai viseletben. (Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs) Tűnődések régi és új videofilmekről iryonyoru rajzok, kellemes humor, vidám dalok - a Walt Dis­ney-filmsikerek titkai

Next

/
Oldalképek
Tartalom