Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-20 / 17. szám

2. oldal VILÁGTÜKÖR 1995. január 20., péntek A japán Nishinomijában 140 ezer ember maradt otthon nélkül a rettenetes erejű, borzalmas károkat szülő, tragé­diák regimentjét okozó, világszerte megdöbbenést és részvétet keltő földrengés után. A károsultaknak, a majd mindenüket másodpercek alatt elvesztetteknek pillanat­nyilag a városi atlétikai stadion nyújt ideiglenes fede­let. FOTÓ: FEB-REUTERS Már háromezer halott - tüzek lobbannak fel A csütörtökig több mint há­romezer halálos áldozatot kö­vetelő Kanszai régióbeli föld­rengés nyomán Japán első íz­ben fogadott el katasztrófa­elhárítási segítséget a terüle­tén állomásozó amerikai erőktől. Mint Igarasi Kodzo, a ka­binet főtitkára, kormányszó­vivő sajtóértekezletén beje­lentette, Clinton elnök 37 ezer takarót ajánlott fel a termé­szeti csapás túlélőinek. A szállítmányt haladékta­lanul útnak indítják a Tokió melletti jokotai amerikai légi- támaszpontról Oszakába, ahol a japán önvédelmi erők alaku­latai veszik át, és osztják majd szét a katasztrófa sújtotta övezetben. Igarasi közölte, hogy a kormány „szükség esetén” további segítséget is elfogad az amerikai erőktől. A földrengés által a legsú­lyosabban érintett Kobe kikö­tővárosban továbbra is mint­egy 170 ezer ember tartózko­dik iskolákban és középüle­tekben kialakított ideiglenes szálláshelyeken. Ellátásukat rendkívüli mértékben megne­hezíti, hogy a város legna­gyobb részében még mindig szünetel a vezetékes vízszol­gáltatás, bár a mentőosztagok teljes erővel dolgoznak az el­törött vezetékek javításán. A menedékül szolgáló ideigle­nes szálláshelyekre több mint kétszáz tartálykocsival szállít­ják a vizet. Kobéban kétezer ideigle­nes házat fognak építeni a fe­dél nélkül maradt emberek el­szállásolására, de helyi illeté­kesek szerint szűkében van­nak a szükséges felszerelé­seknek és építőanyagoknak, így a munka több mint egy hónapig is eltarthat. A városban az is súlyos­bítja a helyzetet, hogy - bár a nagyobb tüzeket sikerült megfékezni - egyre újabb he­lyeken ütnek ki tüzek. Helyi idő szerint csütörtök délutá­nig a Kobéba vezényelt 2500 tűzoltónak 90 újabb hely­színre kellett kivonulnia. (MTI) Lengyelbarátság A bukaresti Magyar Kultu­rális Központban szerdán mutatták be a Művelődés című kolozsvári folyóirat lengyel-magyar számát. A Művelődés, amely ta­valy ünnepelte alapításának 45. évfordulóját, gyakran szenteli egy-egy számát egyetlen témakörnek, így bemutatott egyes vidékeket, mint a Szilágyság, Udvar­helyszék vagy Szatmár, je­les romániai magyar szemé­lyiségeket, mint Sütő And­rás, Debreczeni László, Kós Károly, és különszám fog­lalkozott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület­tel. Mint Szabó Zsolt főszer­kesztő elmondta, ezt a ha­gyományt folytatta a Műve­lődés a „lengyelbarátság­nak”, az erdélyi-magyar- lengyel történelmi, kulturá­lis, emberi kapcsolatoknak szentelt számában, amely egyfajta kísérlet. Fogadtatásától függően más kapcsolatrendszereket is körüljárhat a jövőben a folyóirat gárdája. A szerzők között szerepel Gáspár Attila, Winter Péter, Gábor Dénes, továbbá Kiss Gy. Csaba, Kovács István krakkói magyar főkonzul, Jerzy Berzala lengyel törté­nész és több más lengyel és magyar közreműködő. Az esten beszámolók hangzottak el az erdélyi magyar intézmények, isko­lák és lengyel partnereik közötti kapcsolatokról, köl­csönös látogatásokról, egy­üttműködésről, elsősorban a sejnyi Határvidéki Alapít­vány és vezetője, Krzysztof Czyzewski és kolozsvári, szilágysági partnerei között - amint arról a Művelődés­ben is lehet olvasni. A megjelenteket köszön­tötte Roman Wyborski bu­karesti lengyel kulturális ta­nácsos és Kálmán Béla, a bukaresti magyar nagykö­vetség kulturális tanácsosa. Jelen volt a Romániai Lengyelek Szövetségének több tagja és a lengyel-erdé­lyi kapcsolatok újabb témáit vetette fel Csortán Ferenc, a román művelődési miniszté­rium nemzeti kisebbségi osztályának vezetője. A magyar Kulturális Központ előcsarnokában al­kalmi kiállítás illusztrálta a témakört. A héten ez az intézmény második rendezvénye volt, az új esztendő tevékenysé­gének startjaként hétfőn a magyarországi Széchy Be­áta művésznő könyv-tárgy kiállítása nyílt meg. (MTI) Háborús balál - Csecsen asszonyok siratják azt a 12 férfit, akik Butan-nál meghaltak, amikor egy bomba becsapódott. fotó: feb-reuters Amerikai - svájci pengeváltás „A nagykövet söpörjön a saját háza előtt” - ajánlja a világ­szerte olvasott Neue Zürcher Zeitung az Egyesült Államok berni nagykövetének, aki két hete cikket helyezett el a svájci lapban. Larry Lawrence nagy­követ január 6-án tudatta svájci olvasóival, hogy az Egyesült Államok novemberben behoza­tali és egyéb szankciókat foga­natosított két svájci vállalkozás ellen, amelyek „tudatosan és konkrét módon támogattak” egy külföldi vegyi fegyverke­zési programot. Az amerikai kormány első ízben folyamo­dott ilyen lépéshez nyugat-eu­rópai cégekkel szemben - hangsúlyozta a nagykövet, és megmagyarázta, hogy a szank­ciók árthatnak a cégek hírnevé­nek, és korlátozhatják játékte­rüket az amerikai piacon. Az amerikai diplomata cikkében hivatkozott arra, hogy Irak Szaddám Húszéin alatt nyugati cégek közreműködésével fej­lesztett ki biológiai és vegyi fegyvereket, ért el számottevő haladást atomfegyverkezési programjában. „Szégyen, hogy nyugati és más ipari államok vállalatai segítik ezeket az erő­feszítéseket, és ezzel megköny- nyítik veszélyes célok elérését" - írja Lawrence nagykövet. A válaszcikk szerzője, Domini­que Brunner a svájci „akaratki­alakítási folyamatba való be­avatkozásnak” minősíti az ame­rikai diplomata írását, és az Egyesült Államokban ismeret­len, közvetlen demokrácia svájci intézményrendszerét fi­gyelmébe ajánlva megjegyzi: „Nem Svájc látta el fegyverek­kel Irakot az Irán elleni háború idején, hanem az Egyesült Ál­lamok, Franciaország, Izrael és mások... Svájc az Egyesült Ál­lamoktól eltérően soha nem ha­gyatkozott atom-, baktérium- és vegyi fegyverekre. Nem ment bele az atomfegyverek tudatos elterjesztésébe, mint az Egye­sült Államok, amely a Varsói Szerződéssel való konfrontáció idején nem alaptalanul tette meg ezt, atomfegyvereket és célba juttató eszközöket átadva szövetségeseinek.” „Az a több mint 14 millió halott, akik 1945 óta különböző háborúk következtében vesztet­ték életüket, majdnem kizáró­lag hagyományos fegyverek - kések és szuronyok, gránátok, puskák és géppuskák, tüzérségi lövedékek, bombák, rakéták, valamint aknák - alkalmazásá­nak áldozata. 1988 és 1992 kö­zött az Egyesült Államok a ha­gyományos fegyverek világelső exportőre lett - 54,9 milliárd dollárral. Ugyanakkor Svájc 847 millió dollár értékben szál­lított külföldre fegyvereket, eb­ből 725 millió dollárért ipari országokba. Ajánlható az ame­rikai nagykövetnek, hogy sö­pörjön a saját háza előtt” - áll a Neue Zürcher Zeitung válasz­cikkében. Clinton és a kisebbségi jogok A clevelandi beruházási és ke­reskedelmi értekezlet alkalmá­ból Bili Clinton elnök találko­zott az Egyesült Államokban élő közép- és kelet-európai et­nikai közösségek - köztük hat amerikai magyar szervezet - képviselőivel. A találkozón az elnök kije­lentette: a kisebbségi jogok biz­tosítása a térséggel kapcsolatos amerikai kormánypolitika egyik fontos vetülete. A Ma­gyar Amerikai Koalíció szer­dán közzétett sajtóközleménye szerint ugyancsak lényegesnek nevezte a szövetségi kormány­zat és a nemzetiségi csoportok közötti párbeszéd fenntartását. Az etnikai szervezetek kép­viselői előzőleg konzultációkat folytattak több magas rangú washingtoni tisztségviselővel. A beszélgetés során elhangzott: a kormányzat kezdeményezte a törvényhozásnál, hogy a jelen­legi 359 millióról 390 millió dollárra növeljék a közép- és kelet-európai országok átalaku­lásához nyújtott állami segély éves összegét. Richard Holbrooke külügyi államtitkár-helyettes a magyar kisebbségek helyzetével kap­csolatos felvetésekre reagálva közölte, hogy a kisebbségi kér­déskör politikai és morális je­lentőséggel bír az Egyesült Ál­lamok számára, és a kétoldalú tárgyalásokon gyakran fel is merül ez a téma. (MTI) Különös tiltakozás - Sharon Maughan angol tv-sztár tiltakozásul a borjak exportja el­len, bemászott egy szállítóketrecbe. A kontinensen ugyanis olyan állattenyésztési módokat alkalmaznak, amelyet Angliában négy éve betiltottak. fotó: feb-reuters A csapatok továbbra is maradnak Noha az Egyesült Államok és Eszak-Korea viszonyában dip­lomáciai területen az utóbbi időkben némi előrehaladás tör­tént, az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti katonai szö­vetségnek továbbra is erősnek és élőnek kell maradnia. Ezt hangsúlyozta csütörtökön Szö­ulban John Shalikashvili, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának el­nöke, aki Japánból érkezett kétnapos dél-koreai látogatásra. A védelmi minisztériumban új­ságíróknak felolvasott nyilat­kozatában a tábornok megálla­pította, hogy a Koreai-félsziget helyzete évtizedeken át mozdu­latlanságba dermedt és kezelhe­tetlen volt. Az utóbbi időkben azonban - Kim ír Szén halálá­val, a nukleáris problémával és az Észak- és Dél-Korea közötti közeledésre tett erőfeszítések­kel összefüggésben - sokkal cseppfolyósabbá váltak a tér­ségbeli állapotok. Az amerikai tábornok Szöulban megbeszé­lést folytatott dél-koreai kollé­gájával, Kim Dong Dzsinnel, és udvariassági látogatást tett Li Jang Ho védelmi miniszternél. A védelmi minisztérium szóvi­vőjének tájékoztatása szerint a félsziget, illetve tágabb kitekin: tésben Északkelet-Ázsia biz­tonságával foglalkozó eszme­cseréken a katonai vezetők egyetértettek abban, hogy a Ko­reai-félszigeten uralkodó álla­potok kiszámíthatatlanok. Szö­uli katonai források szerint egyetértés alakult ki abban is, hogy ha Észak-Korea nem tesz teljes mértékben eleget az Egyesült Államokkal tavaly ok­tóberben kötött megállapodás­ban vállalt kötelezettségeinek, akkor Washington és Szöul fel­újítja az évente megrendezésre kerülő „Team Spirit” (Csapat- szellem) fedőnevű nagyszabású hadgyakorlatokat. A vezérkari főnök megvitatta a dél-koreai katonai vezetőkkel az Egyesült Államoknak az ázsiai és csen­des-óceáni térségben követett új stratégiáját is. E tekintetben megnyugtató hírrel szolgálha­tott: megerősítette, hogy - egyes korábbi szöuli aggodal­makkal ellentétben - Washing­ton nem kívánja fokozatosan visszavonni Dél-Koreában ál­lomásozó csapatait, s egész Északkelet-Ázsia vonatkozásá­ban is fenntartja erőinek több mint 100 ezres létszámát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom