Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-09 / 290. szám

1994. december 9., péntek Eger És Körzete 5. oldal Hídvégi Pál, a búcsúzó polgármester: szerény alázattal szolgálni a falut... Hídvégi Pál - Tamaszentmá- ria 4 évre választott polgár- mestere - búcsúzik 68 évesen a község elöljárói tisztétől. Nem jelölteti magát újra, de amit maga után hagy, az út­jelző is Tesz az utódnak, ho­gyan kell a község szolgálatá­ban élni, és szerény alázattal szolgálni a falut, ahonnan vé­tettünk. Amilyen a háza, olyan a lelke is az embernek. Hídvégi Pál a híd után lakik - a Géza fejedelem korából származó templomhoz közel -, tisztes­ségesen épített házában, amely nem emelkedik ki hivalko­dóan szerény társai közül, fe­gyelmezetten húzódik meg a sorban, tartja a rendet, és belül a tisztaságot. Ilyen a lelke is Hídvégi Pálnak - fegyelme­zett, kötelességtudó, közügyet vállaló és szolgáló ember, aki a vezetésben csak azzal emel­kedett ki a sorból, hogy sze­rénynek maradt, de beszél he­lyette saját élete, és amit hagy maga után örökségül a falu­nak: az egészséges ivóvízháló­zat, a közkút, víztározó, a köz­temető 5 méter magas támfala, a hangos híradó, a több kilo­métert kitevő aszfaltozott és makadámút, valamint a bon­gott anyagból épített orvosi rendelő, amelyik csak az or­vost várja. Ennyit adott a falu­nak, de milyen élet árán? Ezért beszél életéről Hídvégi Pál, a leköszönő polgármester, egy tanulságos életről, amely őt ide állította. Szegény családból szárma­zott, csak a tufakövet örökölte mostani házához. Apja a Han­gya-szövetkezet ügyvezető könyvelője volt, négy hold szántóval tartotta el gyerme­keit, de ő harangozott a falu­ban is, hogy dugjon be még egy lyukat a szegénység rostá­ján. (Bár mindezekért kétszer is keményen kellett fizetnie később az ő fiának.) Másfél évesen árva lett, nevelőanyjá­tól örökölt házhelyet, jól ta­nult, de csak négy polgárit vé­gezhetett Egerben. Noha sze­retett volna tovább járni isko­lába, de a sors nem engedte. Három évig tanulja Pesten a kőfaragást, 22 éves korában nősül, hozzáillő feleséget vá­laszt. Behívják katonának, 1943-ban frontszolgálat, és a háború után a lerombolt or­szág romjai közt újra keresi a megélhetést: kőfaragásból és alkalmi munkákból él. 1955-ben kőbányában dolgo­zik, szállításvezető lesz, de itt két beosztottja, akik később magasabb politikai beosztásba kerülnek, feljelentik, hogy apja katonatiszt volt és haran­gozó. Ő pedig, a gyermek, a papok szoknyáját rángatta. A vállalat igazgatója Gyön­gyösre hívatja Hídvégi Pált, elébe teszi az oldalas feljelen­tést. Ő csak a valót mondja, igaz, hogy apja harangozó is volt, de katonatiszt soha. Az igazgató széttépte a feljelen­tést, de a későbbi utódja újra kapta a leveleket, hogy med­dig tűrik még a klerikális re­akció előretolt bástyáját. Pe­dig ő csak a bazaltkövek „bás­tyáinak” elszállításával törő­dött. Már csak önérzetből is megírja a felmondólevelet, hogy szabaduljon a rágalmak szennyes indulatától. Kita­nulja a lakatosszakmát, jelent­kezik a Mátravidéki Fémmű­veknél, de itt is újból kísért a kitalált múlt „fekete árnya”, és megint „harangoznak neki”... Több évig munkanélküli, de pártonkívülisége is jobban megerősödik benne, ami kellő alap arra, hogy csak alkalmi munkákból tengesse életét, el­lássa családját, és nevelje két fiát becsületben, tisztesség­ben. Majd ’58-ban a vasútnál helyezkedik el, raktámok, táv- írász, személyi pénztáros Recsk-Parádfürdő állomásán, és kál-kápolnai állomáshelyé­ről megy nyugdíjba 1987-ben. Hiába érettségizett levelező tagozaton, és hiába tett vasúti tiszti vizsgát, mégsem lett be­lőle állomásfőnök, mert apja valamikor harangozott, ő pe­dig a papok szoknyáját fogta, mivel ministrált is néha. Ezzel megint harangoztak az előlép­tetésének. De némi elégtétellel emlékezik, hogy: - „azért a nép 1990 tavaszán mégis en­gem választott egyhangúlag polgármesternek”. És tegyük hozzá: egy becsületes, meg­szenvedett élet árán. Ha már nem is vállalja Híd­végi Pál a polgármesteri hiva­talt, azért amikor elindul az Akácfa utca sima aszfaltján, emlékeztetni fogja, hogy ezt még az ő idejében építették becsületes munkáskezek, ame­lyekre csak a fekete bitumen foltja tapad, amit le is lehet mosni... Csak azt a foltot nehéz fe­lejteni, amit az átkos múlt szennye ráfröccsentett életraj­zára, de most már biztosan tudhatja magáról Hídvégi Pál, a búcsúzó polgármester, hogy a haldokló múlt ártó szellemei neki már „nem harangoznak” többé... v Gál Elemér Mikófalván - együtt örömben, gondban Zeneiskolai verseny az egriek sikereivel Az Egri Állami Zeneiskola nö­vendékei országos oboa-fagott verseny döntőjében szerepeltek Sopronban. A magas színvo­nalú versengést két fordulóban bonyolították le, a megyeszék­helyiek végig versenyben vol­tak a helyezésekért. Nagy sikert arattak az új, modem zenemű­vek bemutatásával. A legjobb eredményt Juhász Orsolya érte el, aki a korcsoportjában máso­dik lett. Felkészítő tanára, Papp János különdíjban részesült. Ä csoport többi tagja: Czitán Da- niella, Honfi Mónika, felkészítő tanáruk Miklovitz László. Zon­gorán kísért Bódiné Vincze Te­réz tanárnő. A SZETA várja az újabb adományokat A Szegényeket Támogató Alap várja azoknak az egri szemé­lyeknek, vállalkozóknak, isko­láknak az adományait, akik szí­vesen segítenek egri szegény családokon. A felajánlott aján­dékokat (könyvek, játékok, ru­haneműk) hétfőtől péntekig délután 2 és 6 óra között adhat­ják le a Egerben, a Ráckapu tér 1. szám alatt. Téli népszokások, hagyományok játéka Holnap délután 4 órától a Me­gyei Művelődési Központ dísz­termében a téli ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományokat mutatják be szűkebb pátriánk általános iskolásai. Az egrieken kívül a gyöngyösi, a rózsa- szentmártoni és a terpesi gye­rekek idézik fel játékosan a las­san már elfeledett szokásokat. Közreműködnek: Fajcsák At­tila és Dsupin Pál, a népművé­szet ifjú mesterei. Ugyancsak itt, vasárnap este 7 órától újabb népzenei program várja az ér­deklődőket. Diákszínjátszókat keresnek a Forrásba A Forrás Gyermek-Szabadidő­központ diákszínpada program­jában sok érdekes, ismert és eddig be nem mutatott darab szerepel. A „társulat” már ösz- szeállt, de várják újabb ifjak je­lentkezését, elsősorban 12-16 éves fiúkét. A foglalkozásokat - a tervek szerint - hétfőn és pénteken, délután fél 4-től tart­ják a szabadidőközpontban. Szokatlanul nagyszámú érdek­lődő részvételével tartották meg Mikófalván az év utolsó falugyűlését. A képviselő-testület négy­éves munkájáról Kovács Fló­rián polgármester számolt be, aki az eredmények mellett nem rejtette véka alá a hiányosságo­kat. Hangsúlyozta ugyanakkor: csak az az ember nem téved, aki nem csinál semmit. Az elmúlt ciklusban volt tennivaló bőven. Még emlé­keznek az itt élők, hogy hosszú ideig nem elsősorban ők hatá­roztak a falu sorsáról, de négy éve a döntés joga hazakerült. Sokszor parázs hangulatú testü­leti ülésen próbálták előbbre vinni ügyeiket. Számos beruházásra mond­tak igent: portalanították a szinte járhatatlan mellékutcá­kat, felújították a villanyhálóza­tot, kiépítették a 12 csatornát sugárzó kábeltelevíziós rend­szert, amely már 260 lakásban biztosítja - a szórakozás mellett - a naprakész információkat a helyi eseményekről. Ä legnagyobb beruházás a gázhálózat megépítése volt, amelynek bekötését 220 família igényelte. Igaz, nem volt látványos gáz- fáklyagyújtás, és az útburkola­tot sem javították ki mindenhol, az igénylők fele azonban már élvezheti a kényelmes fűtés előnyeit. A közintézményeknél a zavartalan működés biztosí­tása mellett fejlesztésekre is sor került, mint például a kultúrház teljes felújítása, az orvosi ren­delő felszereltségének bővítése, a polgármesteri hivatal műszaki beruházásai. Segítették anyagilag a temp­lombelső renovásálát, parket­táztak az óvodában, kicserélték az iskola teljes csatornarend­szerét. A nagy terveket hitelfelvétel nélkül valósították meg, még­sem adnak át üres „pénztárcát” az új testületnek. Mindez annak a jó kapcsolatnak az eredmé­nye, amelyet az önkormányzat a lakossággal alakított ki. A helybéliek vállalták a rájuk eső kiadásokat. A legnehezebb feladatnak a szociális problémák orvoslása bizonyult, a rendelkezésre álló kevés pénzt úgy kellett elosz­tani, hogy minden rászorultnak jusson. A jobbító szándékú hozzászólások után a polgár- mester berekesztette a falugyű­lést, és ezzel véget ért a testület megbízatása is. Kovács Endréné Az óvó néni dallal hív munkára Az óvodáskor a legszebb a gye­rek életében - gondolhatnánk -, hiszen ilyen önfeledt játszásra később már nemigen lesz lehe­tősége. Ennek ellenére gyakran találkozunk olyan kisgyerek­kel, aki nem szeret óvodába járni, és az ott töltött évek rossz emlékként élnek benne. A szakemberek úgy gondolták, megszabadulhatnak az óvodai kötöttségektől. A Wal- dorf-módszer segít ebben. Az Eger és körzetében lévő óvodák közül Verpeléten Sajbán Lász- lóné vezető óvónő is ezt alkal­mazza.- A legkisebbeknek is na­gyobb szabadságot kell biztosí­tani - mondta az óvónő, aki 23 éve neveli a gyerekeket. - Ez a módszer sokkal közelebb áll a valóságos élethez és hozzám is, de valójában csak akkor alkal­mazható sikerrel, ha a szülők is együttműködnek velünk. Ver­peléten minden feltétel adott volt a bevezetéséhez. Annyit azonban pontosítanék: a miénk nem Waldorf-óvoda, hanem Waldorf szellemben dolgozó, személyiségközpontú csoport.- Mi jellemzi a csoport mun­káját?- Pedagógiai alapelveink: a példa, a bizalom, az utánzás. Az óvónő egyenjogú társként van jelen, aki nem hatalmi szó­val nevel, hanem jó példát mu­tat, és mindig azt teszi, amit a gyerekektől elvár, így például fest, rajzol, vagy éppen kalá­csot süt. Az apróságok melléte­lepszenek, és követik példáját, vagyis utánozzák, hiszen az óvó néni mellett dolgozni öröm. A gyerek utánzásból ta­nul a legtöbbet, a direkt tanítás kevésbé értékes. Kötelező fog­lalkozás nincs, de nálunk is le­het festeni, rajzolni, sütni, szőni, gyapjúképet készíteni, szoktunk túrázni, az éneklés pedig munka közben történik. A vezető óvónő olyan lelke­sedéssel beszél e módszerről, amelyet immár negyedik éve alkalmaznak, hogy nem marad kétség bennem: szívvel-lélek- kel teszi a dolgát, és meg van róla győződve, hogy ez a gye­rekeknek jobb, mint az eddigi. Javasolja, tekintsek be a kicsik életébe, aminek örömmel te­szek eleget. Mind a külső, mind a belső környezet ápolt, tiszta és barát­ságos. Virágos folyosó, rajzok­kal díszített előtér. A szobában kellemes pasztellszínek fogad­nak. Az asztalok, a székek, a bútorok, a játékok szintén fából és hántolt fűzfából, míg a fali­díszek gyékényből, a babák puha rongyból, kis tányérkáik cserépből készültek. Közben a kis óvodások fehér kendőt és kötényt kötöttek, ugyanúgy a csoportban dolgozó óvónő, Molnárné Nagy Mária is, aki dallal hívja munkára a gyerekeket. Csakhamar igazi háziasszo­nyok módjára formázzák a ka­lácsot, majd mákkal, dióval dí­szítik, és a tepsibe helyezik. A kicsik teljes odaadással mun­kálkodnak: egy göndör, szőke hajú kislány húzódott csupán a babaházba játszadozni. Megtelik a tepsi, lekerül a fehér ruha, előveszik a seprűt és lapátot, összetakarítják a földre került lisztet. Majd jön a mesélés, aminek ugyancsak külön hangulata van. A gyerekek körbeülnek, és amikor teljes csend van, gyer­tyát gyújtanak. Egymás kezét fogva, az együvé tartozás jele­ként elénekelnek egy dalt. Ez­után egy kislány feltelepedik a „mesélőszékbe”, és szinte szó­ról szóra mondja a „Sárga kicsi kígyó” című mesét, ami egyál­talán nem okoz gondot neki, mint ahogy a következő mesé- lőnek sem. A gyerekek mindvégig él­vezték, amit csináltak, érdek­lődtek iránta, és ez annyira le­kötötte figyelmüket, hogy nem is volt idejük „rossznak” lenni, így Marika óvó néninek fe­gyelmezési gondja nem akadt, mindig csöndesen, halkan be­szélgetett a kicsikkel. Bevallom, a látvány nagyon lenyűgözött, és úgy éreztem, ezek az apróságok örömmel fognak visszaemlékezni az óvodában töltött évekre. V. Varga Éva A Kolping-család bálján... Sok évtizedes hagyomány volt Egerben a Katalin-napi Kol- ping-bál egészen 1947-ig. Ez a folyamat aztán megszakadt, de három esztendeje újra életre hívták a Megyei Művelődési Központban a jótékony célú es­tet. A legutóbbi igen meghitt volt, hiszen senki nem ütközött meg azon, hogy a legkisebbeket is elhozták, de azok is eljöttek, akiket nem a tánc vonzott. A Katolikus Legényegylet egy­kori szellemiségéhez híven fő­ként a fiatalok, de a hitoktatás­ból önhibájukon kívül kimaradt felnőttek érdeklődésének fel­keltésére játékos vetélkedőt is tartottak. - Ha látszólag nem is illik a bálhoz az ilyesmi - mondta Ferencz József, az egri Kolping-egylet vezetője -, fon­tosnak tartjuk a keresztény mű­veltség terjesztését, hiszen bő­ven van pótolnivalónk. A to­vábbiakban megtudtuk: a meg­egyezés szerint 1996-ban ven­nék ismét birtokba a legényegy­let egykori székházát, amelyet a jövőben sem kívánnak más célra fordítani, mint kultúrára. A hangulatos esten ki-ki vá­sárolhatott tombolát és zsák­bamacskát, amelynek ajándé­kait az egylet iparosai készítet­tek. Meg kell szorongatni a tobzódó dilettánsokat Nemcsak a magyar színházmű­vészetben, de határainkon túl is ismert a Gárdonyi Géza Színház tagjának, Sziki Ká­roly nak neve, aki buzgó szor­galommal kutatja fel a világ számos országában élő tehet­séges magyar művészeket. Köl­tők, színészek, képzőművészek szívesen tesznek eleget meghí­vásának, és örömmel, barát­ként fogadják otthonukban is. Hívó szavára megmozdultak Amerikától Ausztráliáig, és egyenként feliratkoztak azok közé, akik segíteni, fellendíteni I kívánják a kultúrát. A nyár de­rekán Sziki Károly alapítványt, | illetve Misztérium címen mű­sorszolgálatot hozott létre. Az elképzeléseiről, terveiről kér­deztük a színművészt.- Ez egy színházon kívüli, | és nem gazdasági vállalkozás. | Eger- és Heves megye-szerte évek óta dolgoznak azon, hogy bel- és külföldi turisták, de el­sősorban az itt élők számára vonzóvá tegyék ezt a tájat - mondta. - Több színházi, egy­házi, irodalmi-művészeti kez­deményezés van már mögöt­tünk, s végre nevet is adunk ennek a többéves „gyereknek”.- Mi a célja, jelentősége en­nek a közösségnek?- Elsősorban a hazánkban és a külföldön élő művészek, a művészethez közel állók koor­dinálását tartjuk szem előtt. A könyvkiadáson és -terjesztésen túl élő kapcsolatot kíván kiala­kítani az alkotók és közönsé­gük között. Célunk nem az ér­tékmentés, hiszen arra ott van­nak a muzeológusok, archeo­lógusok, a tanárok, a sajtó. A művész értéket teremt, úgy gondolom, ezért van. Valami­lyen közös erővel a tobzódó di­lettánsokat meg kellene szo­rongatnunk. Mi ezt úgy képzel­jük el, hogy a városba hozzuk a tehetségeket, a világszerte is­mert művészeket. Bízom benne, hogy kellenek Egernek is. Ha hívnak bennünket műso­rok rendezésére, előadására, akkor mellénk állt ez a vidék; ha nem...? Egyet biztosan ígér­hetünk: operett nem lesz, de nem viszünk színre évtizedek óta konzervált produktumokat sem. Lesznek viszont új köny­vek, kazetták, műsorok. Szponzoraink kultúrát kedvelő hazai és külföldi üzletemberek, akik ismerik és kedvelik a he­vesi tájat. Várjuk a jelentkező­ket írásaikkal, alkotásaikkal és az előadásaikról szóló ajánla­tukkal. Címünk: Misztérium Műsor­szolgálat, Eger, Malomárok u. 10. Tel.: 328-618.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom