Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-07 / 262. szám

1994. november 7., hétfő Heves Es Körzete 5. oldal Hidrológusok kiskörei találkozója A Tisza-tó környezeti állapota, a víz minősége, bakteriológiai vizsgálati eredményei, növény- és állatvilága kerül napirendre szerdán és csütörtökön Kiskö­rén. A kétnapos tudományos­szakmai konferencián a hidro­lógusok cserélnek véleményt. A takarékosságról vetélkedtek Hevesen Október utolsó napján - a vi­lágtakarékossági napon - ve­télkedőt rendeztek a hevesi Gyermekházban. Tizenkilenc helybéli csapat versenyben mérte össze tudását. Szó volt a takarékosságról és a pénzinté­zetek szerepéről is. A verseny­ben a Hevesi 5. Számú Általá­nos Iskola tanulói bizonyultak a legjobbaknak. A Rákóczi Taka­rékszövetkezet díjai közül né­gyet nyertek el. Jól szerepeltek még a Hevesi 1. Számú Általá­nos Iskola, valamint a Körzeti Általános Iskola diákjai is. Ma^uk újítják fel a művelődési központot Saját erőfeszítésekkel a hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központban - a szolgálati he­lyiségeket követően - a kiscso­portos foglalkoztatók felújítá­sára kerül sor. Ezt évek óta nem állt módjában sem a fenntartó­nak, sem a közművelődési in­tézménynek megoldania. így a művelődési központ dolgozói arra vállalkoztak, hogy kultu­rált feltételeket teremtenek a csoportok foglalkozásaihoz. A munkát három hete kezdték, és várhatóan november végére be is fejezik. Az ezáltal „kiváltott” pénzt a tartalmi munka javítá­sára fordítják. Az ősz szépségeit örökítették meg A hétvégén találkoztak a hevesi Gyermekház fotószakkörének tagjai. Jakab Tibornak, a Kodak helyi kirendeltsége vezetőjének irányításával az őszi táj szépsé­geinek megörökítésével foglal­koztak. Ezúttal az alföldi város központjában lévő parkba men­tek a gyerekek, ahol a sok-sok színben pompázó fákat fényké­pezték. Elhatározták, hogy a téli szünetben kiállításon mutat­ják be azokat a legjobban sike­rült fotóikat, amelyeket az el­múlt hetekben készítettek. A polgármesteri hivatal, ahol sokféle ügyet intéznek (Fotó: Mentusz Károly) Atányban: a faluban lakók bizalmából Átány nem tartozik a szokvány települések közé. Távol esik az iparterületek vonzáskörétől, s a munkahelyteremtők sem na­gyon tolonganak az egyre öregedő településen. A közel 1700 la­kos egyharmada idős, félezerhez közeli a cigánylakos, s a kere­sőképesek nyolcvan százaléka munkanélküli. Mindenképpen példaértékű az a lelkesedés, amelyet az önkormányzat tett a változtatásért, s amelyben meghatározó szerepet vállalt Nemes Kálmánná polgármester, akit a ciklus összegzésére, s a jövő meghatározására kértünk.- Való igaz, hogy hátrányos helyzetűek vagyunk - kezdi a beszélgetést a polgármester. - Talán ez adta az erőt munkánk­hoz, amelynek eredményében osztozik most a falu ap- raja-nagyja.- Hogyan született a prog­ramjuk?- Az önkormányzat a község fejlődésének tennivalóit fogal­mazta meg. Erre „fűztük fel” elképzeléseinket, erőnk és te­hetségünk arányában. Nagy se­gítséget jelentett munkánkban Danyiné Szórád Ibolya jegyző helybéli születésű, s szívvel, lelkesedéssel végzi a bizony sokszor nem éppen látványos munkát.- Hogyan sikerült az elmúlt időszak?- A pénztelenség végigkísért bennünket. Amivel gyarapod­tunk, azt úgyszólván ki kellett ügyeskednünk. Nos, a ciklus elején volt egy áthúzódó beru­házás, a közel egy kilométeres templomút kiépítése. Később is épültek kisebb szakaszok, egé­szen addig, amíg a „gázba” bele nem kezdtünk. Egy időben folyt a járdafelújítás és a közvi­lágítás bővítése is. Az intézmé­nyek is rászorultak a teljes tata­rozásra, különösen az óvoda, ahol az egész tetőszerkezetet fel kellett újítani. Közben há­rommillióból elkészült a rend­őriroda, s a hozzá tartozó lakás is. Régi lakossági óhaj teljesül­hetett ’91-ben, mert a volt párt­házból egészségházat varázsol­tunk. Itt kapott helyet a fogá­szati rendelő, amely kétmilli­óba került, itt alakítottuk ki a gyógyszertári szobát, illetve az anya- és gyermekvédelmi ta­nácsadót. Abban az időben épí­tettük meg a II. világháborúban elesettek emlékművét az át­ány iák nagy-nagy örömére. Az­tán a ’92-es esztendő sem szű­kölködött tennivalóban, hiszen az egészségházban korszerűsí­tettük a fűtést, s az ivóvízellátás terén célirányos támogatással bővítettük a hálózatot, ugyanis korábbról a lakosság egy része nem igényelte a vezetékes vi­zet, s akkor nem sikerült teljes egészében kiépíteni azt. Helyi rendeletet hoztunk a fiatal há­zasok lakásvásárlásának támo­gatására: öt év alatt kell vissza­fizetni - kamatmentesen - a vé­telár ötödéként kapott támoga­tást. Átány is élt a térségi gáz­hálózat adta lehetőséggel, így érthető, hogy a ’93-as esztendőt annak szenteltük. A közel 500 gázcsonk lekötése jelzi a foko­zott igényt. Azonban mindez 49 millióba került, saját erőből 19 milliót adtunk. A különbözetet meg kellett szereznünk. Az év utolsó hónapjában nálunk is fel­lobbant a gázláng, s az év vé­géig közel 90 lakást be is kötöt­tek. A nyolc intézményt azon­ban már csak az idén láttuk el gázzal, s ez 3 millióba került. Ha már az intézményeknél tar­tunk... Arra mindig odafigyel­tünk, hogy működésük során biztonságban legyenek.- Van-e még az idén tenniva­lója a testületnek?- Még mindig fúmak-farag- nak a faluban. Most közel 130 telefonigényt elégítünk ki, de gondolunk a jövőre is, mert 250-es központra kötik a digitá­lis hálózatot, ami decembertől az előfizetők rendelkezésére áll majd.- Vajon hogyan segítik a rá­szorulókat?- Az elmúlt évben közel hét, az idén 9,5 millióval támogat­tuk őket. Elsősorban a családo­sok támogatásáról gondosko­dunk, ezért minden évben a tankönyveket s a füzeteket in­gyen adjuk az iskolásoknak, no meg 2500 forint értékben étke­zési térítéshez juttatjuk őket és az óvodásokat. A főiskolások évente négyezer forint beisko­lázási segélyben részesülnek.- Mit „borítékolnak” az utó­doknak?- Annak idején kaptunk egy ajánlást az elődöktől, most ezt tesszük mi is. Benne az elkép­zelések. íme: á szennyvízháló­zat kiépítése az ivóvízvédelem érdekében, aztán az utak és jár­dák ügye sem tűr halasztást, s azért csak meg kellene építeni a tornatermet is. Most van ígéret egy varroda létrehozására, amely némiképp enyhítené a munkanélküliséget. Sajnos, községünk nemigen csábítja a vállalkozókat.- Polgármester asszony! Újra harcba száll azért, hogy Ön legyen a falu első embere?- Szeretnék. Mindig azt mondom, addig szabad egy te­lepülés irányítására törekedni, amíg elképzelése van az em­bernek. Én még nem fogytam ki az ötletekből... Cseh Béla A Rákóczi méltó utódjai... Az idén augusztus 18-a óta új hitelszövetkezet működik He­ves városban: a Rákóczi Hitel- szövetkezet. Ez az új pénzinté­zet a valamikori Rákóczi terme­lőszövetkezet jogutódja. A hi­telszövetkezet viszonylag ma­gas alaptőkével indult, mégis sok gondjuk van, mert a csődbe jutott takarékszövetkezet utód­jának tekintik őket - mondta kérdésünkre Orosz Péter elnök.- Miben különbözik a taka­rékszövetkezettől a hitelszövet­kezet?- Sok a hasonlóság. Az alap­vető különbség azonban az, hogy mi csak a saját tagjaink­nak adhatunk hitelt, és csak tő­lük fogadhatunk betétet is.- Milyen pénzügyi tevékeny­séggel foglalkoznak?- Működésünk egyelőre szűk körű, ez azt jelenti, hogy pilla­natnyilag csak betétgyűjtéssel és hitelezéssel foglalkozunk. Ez azért van, mert most tart az új banki számítógépes rendszer, a Giro bevezetése, amelybe előbb a nagybankok, később minden pénzintézet bekapcsolódik majd.- Miket szolgáltatnak?- Ahhoz, hogy nyereségünk legyen, 100 milliós betétállo­mánnyal kell rendelkeznünk. Azt, hogy az emberek minket válasszanak, és ide hozzák a pénzüket, úgy tudjuk elérni, ha kedvezőbb kamatfeltételeket biztosítunk, mint mások. Örömmel mondhatom, hogy kidolgoztunk négyféle betéttí­pust, amelyekre igény van. A hi­telezéssel már más a helyzet. Igény lenne, de mi óvatosak és bizalmatlanok vagyunk. A hite­lezés különben is a bankszakma legveszedelmesebb ága. Csak biztos üzlethez adunk pénzt.-Mika további terveik?- Jelenleg Hevesen egy iro­dában dolgozunk kilenc fővel. Szeretnénk fiókokat nyitni más településeken is, úgy, ahogy megtettük már Erdőtelken, Kis­körén és Kömlőn, ahol nagyon jók a tapasztalataink.- Kinek ajánlja önmagukat?- Főleg a lakosságnak, de a vállalkozók is érdeklődnek irántunk. Fontos, hogy mi azért tudunk többet fizetni, mert nin­csenek régi, rossz hiteleink - így reálisan tudunk többet ígérni. Nemrégiben Szegény Dániel elbúcsúzott a hevesiektől Elment a busz. És elvitte ma­gával az egri Gárdonyi Géza Színház színészeit. Itt állomá­soztak nálunk ezen az őszön, és mi már nagyon hozzájuk szoktunk. Olyan jó volt az a tudat, hogy ennek a kisváros­nak „van színháza". Tudtuk persze, hogy ez az állapot nem tart majd örökké, mégis fájdalmas a búcsú. Mióta az eszemet tudom, mindig azt hallottam: ez Heves, itt aztán soha nem történik semmi. Ahogy emlékszem, utoljára 1992-ben járt színházi társulat nálunk tájolni, azóta síri csend. És tessék, most itt vol­tak, direkt nekünk szólt a já­tékuk, és mégis - a sok munka és a sok kiragasztott plakát ellenére - (mit szépít­sük) kevesen voltunk. Tudom, már elszoktak a hevesiek az ilyen kultúrától, és a környékről sem járnak rendesen a buszok, és még so­rolhatnám a kifogásokat. De bennem mégis ott bujkál a kisördög - ha valakinek Egerbe bemenni nem távol­ság, és megoldható probléma, akkor Heves miért van olyan elérhetetlenül messze? Na de sebaj, szomorkodjon az, aki nem látta Robert Thomas: Szegény Dániel című darabját, amely a maga nemében egy gyöngyszem, és tapasztalat­ból tudom, hogy bár krimi, mégis többször megnézhető! A harmadik előadás után a maroknyi, de lelkes közönség vastapsát követően találkoz­tunk a színészekkel. Az öltö­zőből érkező művészek mind mosolyogtak. Látszott rajtuk, hogy egy jól sikerült előadás van mögöttük. „Mi hatvan embernek is ugyanúgy játszunk, mint négyszáznak, persze, az utób­binak jobban örülünk, de azért, mert 340 ember külön­böző okok miatt nem jött el, azért az a hatvan miért bűn­hődne?” „A közönség való­ban kicsi, kevés, de annál lel­kesebb. Valósággal élik a da­rabot. Kedvesek, aranyosak, felszólnak a színpadra, hogy vigyázz, meg hogy ne igya meg, mert méreg, és ha­sonló.” „A mi legnagyobb konkurenciánk a televízió. És ez a probléma országos szintű. Ezért örültünk, hogy a mi nézőink ennyire együtt voltak velünk.” „Hozzá kell szoktatnunk az embereket a színházhoz, az ilyen jellegű kultúrához. Mi - mivel jobban szeretjük a telt házat - addig nem nyugszunk, amíg ez itt Hevesen is meg nem valósul” - hangzottak az észrevételek. Azoknak a Heves és kör­nyékbelieknek, akiknek Eger közelebb van, mint Heves, egy jó hír: a Szegény Dániel a következő hetekben beköltözik Egerbe - legalább ott nézzék meg, mert érdemes. Molnár Csilla Tíz éve nyílt meg a körei falumúzeum Egy évtizede, 1984-ben nyitot­ták meg a közönség előtt a kis­körei falumúzeumot a Béke ut­cában. A nádtetős, fakerítéses ház magán hordozza a népi építészet jellegzetes vonásait. Nem véletlen, hogy azóta a falu egyik nevezetességének számít. Különösen nyaranta keresik fel, elsősorban a Kis­körére látogató és ott üdülő vendégek, főleg a külföldiek. Ebben a Tisza menti faluban a krónikák szerint a hagyomá­nyosan épített lakóházak ural­kodó típusa volt - századunk első felében - a szarufás-to- rokgerendás, nyereg-, illetve kontytetős, szabadkéményes, vályogkemencés épület. Kis­köre az elmúlt évtizedekben az építészetében is megújult, de az említett régi házakból is ta­lálni még néhányat. A kiskörei házat az idén is sokan felkeresték, főleg az érdeklődő külföldiek Már negyedik alkalommal: kulturális napok Kömlőn A korábbiak alapján jó tapasz­talatokat szereztek, így immár a negyedik alkalommal rendezik meg ebben a hónapban Kömlőn a kulturális napokat. Már hoz­záláttak az előkészületekhez, hiszen november 21. és 27. kö­zött kerül sor a gazdagnak ígér­kező programsorozatra. Mint Cseh Józseftől, a köz­ség polgármesterétől megtud­tuk, sok vendéget várnak az említett időpontban Kömlőre. Példaként említette, hogy önálló műsorral mutatkozik be Dévai Nagy Kamilla, aki elő­adóestet tart a faluban. A helyi könyvtárban a Kömlői Galéria rendez kiállítást, festményeket és grafikákat bemutatva. Az is­kolásoknak játékos vetélkedőt szerveznek, és ennek keretében mutatkozik majd be a Viszneki Általános Iskola bábcsoportja is. Természetesen lesz nyugdí­jas-találkozó, ahol az idős em­berek a kömlői önkormányzat tagjaival találkoznak majd. A program csúcspontjának ígérkezik a művelődési házban sorra kerülő kómsok találko­zója. Ez alkalommal színpadra lép a kartali és az ostorosi asz- szonykórus, a kömlői női kar és a helyi általános iskola gyer­mekkórusa, továbbá az ugyan­csak helybéli Térné Sagora ha­gyományőrző cigány együttes, a Jászsági Afész Székely Mi­hály-kórusa, az egri Megyei Művelődési Központ Haddel- hadd népzenei, valamint Észter- lánc néptáncegyüttese. A nagy­szabású eseménysorozat no­vember 26-án Katalin-bállal fe­jeződik be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom