Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-04 / 260. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. november 4., péntek Sztrájkbizottság - az oktatásért A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ), az Ag­rároktatási Dolgozók Szakszer­vezete és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége által alakított sztrájkbizottság levél­ben kérte a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot: tegyen lépéseket a legfontosabb feladatok megoldására. Erről Kis Papp László, az FDSZ el­nöke tájékoztatta a sajtó képvi­selőit, miután találkozott Csirik János helyettes államtitkárral. A szakszervezetek követelik: 1995-ben is legalább ugyan­annyi hallgatót vehessenek fel (33.600 fő), mint az idén. Tart­hatatlan számukra, hogy a köz­alkalmazotti bértábla alapillet­ménye jövőre is 8000 forint maradjon. Követelik továbbá, hogy az intézmények az ener­giaár-emelés miatt kapjanak kompenzációt, és a tervezett el­bocsátásokat is indokolatlannak tartják. A sztrájkbizottsághoz csatla­kozott a Pedagógusok Demok­ratikus Szakszervezete is. Házbizottsági vita az expo-szavazásról Nem tudtak megállapodni az Országgyűlés Házbizottságá­nak tagjai csütörtökön arról, hogy a jövő heti parlamenti plenáris ülésen sor kerüljön-e az expo lemondásáról benyúj­tott kormány-előterjesztés hatá­rozathozatalára. Az MTI értesülése szerint az ülésen a két koalíciós frakció- vezető a jövő heti döntés mel­lett foglalt állást, míg a négy el­lenzéki frakció képviselői ha­lasztást javasoltak. (MTI) Ma: Balassi-gála Az Egri Kulturális Alapítvány immár második éve hirdetett pályázatot a városban tanuló diákoknak különféle kategóri­ákban. Tavaly Gárdonyi Géza emlékére rendezték a versenyt, az idén pedig Balassi Bálint ha­lálának 400. évfordulója al­kalmából. A múlt esztendőhöz hason­lóan szinte valamennyi egri ok­tatási intézmény jelentkezett a felhívásra, és több fordulóban dőlt el, hogy kik léphetnek majd fel a gálán, amelyre ma este 7 órakor kerül sor a Me­gyei Művelődési Központ dísz­termében. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is Katona Józsefné alpolgármester, a kura­tórium elnöke köszönti majd a résztvevőket, akik műsor kere­tében adnak számot tudásukról. A pályázatra rajzolni, festeni tudó gyerekek is jelentkezhet­tek, az ő munkájukból rendezett tárlatot a gálaműsor előtt, este fél 7-kor ajánlják a közönség­nek. 12. rész- Az ám! - világosítá fel Ha­ranginé asszonyság. - De úgy vagyunk ám, lelkem galam­bom, hogy én urambátyámmal vagyok egy véleményen, nem teveled; asszonyánk meg teve­led tart, nem uramatyámmal.- Finis Poloniae (vége Len­gyelországnak)! Hisz akkor én más országba költözöm! A másik oldalon meg Tóbi- ássyné asszonyság csapta össze a kezét, megtudva a nagy disz- szidenciát (szakadást), mely a szerencsétlen családot ily fele­kezetekre osztotta.- No, ebből nem lesz jó - mondta nagy tiszteletű Tóbi- ássyné asszonyság. - Ily hábo­rúnak nem szabad kitörnie. Egyik férj felesége és veje el­len, a másik ipa és felesége el­len, egyik asszony férje és leá­nya ellen, a másik férje és mos­tohája ellen. Adjuk bíró eleibe a dolgot, s legyen az ítélet bír­sággal összekötve. Amelyik fél elveszti a pert: megnyugszik, és Ki nézheti Gyöngyösön a városi tv adásait? Csütörtökön Gyöngyösön a testületi ülés szokatlanul ko­rán kezdődött, mivel a városi televízió létrehozásával kap­csolatos napirendet a testület a városi tv helyiségében tár­gyalta, zárt ülésen. A napi­rendről a nyilvános ülésen a vita tovább folytatódott. En­nek során felvetődött: meny­nyibe került eddig annak be­indítása? Szerencsés János tv-refe- rens válaszában elmondta, hogy a tervezett 8,3 millió fo­rintból az év végére 7 millió forintot költenek el. A mű­ködtetés ellentmondásaival több képviselő foglalkozott, mivel a kábeltelevíziós laká­sok nem tudják fogni a városi tv adásait. A kábelláncszem­nek a tulajdonosai, Gedei Imre és Bartha Arnold pénzért engedélyeznék továbbítani a helyi televízió adásait azok­nak az állampolgároknak, akiknek az adófizetéséből is finanszírozzák a városi tv működését. Ezért a képvise­lők sürgették a megegyezést a televízióadást működtető fe­lek között. Ezután a GATE főiskolai kar fejlesztési terveinek tá­mogatásához dr. Magda Sán­dor főigazgató, egyetemi ta­nár fűzött szóbeli kiegészítést. A testület elfogadta a főiskola fejlesztési tervének támogatá­sát, amelyhez ezer forint esz­mei értékben az önkormány­zat területeket ad át oktatási és konferenciaterem, sport­csarnok és tanuszoda létesíté­séhez. A továbbiakban a testület a Pacsirta-telep intézményköz­pont rendezési tervével fog­lalkozott, ahol elhelyezésre kerülne egy élelmiszer-, egy cipőáruház és töltőállomás. A telepen lakók 93,8 százaléka támogatja az üzletközpont építését. A rendezési terv megvalósítása 100-500 mil­liós összeg között mozog, és lehetőséget teremt új munka­helyek létesítésére is. Az el­képzelések szerint 1995 má­jusára elkészül a Pacsirta-te­lep új bevásárlóközpontja. Bodó Attila, a körzet képvi­selője ismertette: több lakó­gyűlésen vett részt, és a lakók többsége támogatja a tervet. Keresztesi /ózse/képviselő el­lentétes tapasztalatait emlí­tette, különösen a benzinkút megépítésével kapcsolatosan. Ez ellen a lakók aláírást gyűj­tenek. (horváth) Gázár-emelés: a MÓL szeretne száz százalékot A napfényes Alpok csúcsai között (4.) A boszorkánykilátótól Vaduz főteréig A Tanár úr (jobbra) Párizsban főhőse lett a Kandi Kamera műsornak. Még a nyakkendőjétől is megszabadították... Legkésőbb november 25-ig ke­rül a kormány elé a Magyar Energia Hivatal, valamint a gázszolgáltatók által kidolgo­zott gázár-emelési javaslat - mondta az MTI érdeklődésére Künzler Béla, az Állami Va­gyonkezelő Rt. energia-portfo­lió vezetője. Elmondta, hogy a javaslatot az IKM terjeszti be, hiszen 1996. december 31-ig az ipari miniszter látja el az ár- meghatározó szerepet. Emlé­keztetett arra, hogy a gázszol­gáltatók és a MÓL Rt. novem­ber 1-jei határidővel kapták A német Theobald Böhm szüle­tésének 200. évfordulóját kö­szönti a fuvolástársadalom, s a Magyar Fuvolás Társaság Gyöngyösön szimpóziummal, hangversennyel ünnepli a jubi­leumot. A város és intézménye, a Pátzay János Zeneiskola szá­mára egyaránt megtiszteltetés, elismerés az országos emlék­nap, amelyre holnap kerül sor. A délelőtt 10 órakor kezdődő eseménysorozatot Keresztes György polgármester nyitja meg a feladatot, hogy az ener­giahivatal számára teljes körű költséganalízist végezzenek. Az energiahivatal hivatott arra, hogy ezt elbírálja, kontrollálja. A MÓL Rt. által kívánatosnak tartott 100 százalékos gá­zár-emelés vélhetően a cég sa­ját költségelemzésén alapul. Ez közel sem tekinthető azonban véglegesnek, hiszen a Magyar Energia Hivatal még vizsgálja az adatokat. Az áremelés mér­tékéről tehát csak később szüle­tik döntés. (MTI) meg a zeneiskolában, ahol Cse- tényi Gyulának, a Magyar Fu­volás Társaság elnökének veze­tésével hangzanak el különböző szakelőadások Elek Tihamér- től, Tösér Dánieltől és Csider Károlytól. Délután négytől pe­dig a hangszerek is megszólal­nak a koncertteremben. A rendezvényre — amelynek si­keréért dr. Fodor Gábor műve­lődési és közoktatási miniszter vállalta a fővédnökséget - Böhm egy kései leszármazottját is várják. „Mint a Mont-Blanc csúcsán a jég,/ Minek nem árt se nap, se szél...” - Vajda János 1876-ban írt Húsz év múlva című költeményének gyönyörű sorai térnek újra és újra vissza, ahogy a Keleti- és Nyugati-Al­pok kanyargó útjain haladunk. Szemkápráztatóak a hófödte csúcsok, a csodák világát idéző simogató őszi fények. Képte­lenség betelni a látvánnyal. Ka- rintiában a festményekre emlé­keztető apró hegyi falvakkal, a pázsiton legelésző tehéncsor­dákkal, Twimbergnél a szél ost­romolta boszorkonykilátó nyúj­totta képpel. A taljánok földjén a sebes folyású patakokkal, a meredek sziklák oldalába tele­pült kolóniákkal. Sehogy sem feledhető „egy magyaremberes”, szűk utcái­val, pórázon vezetett termetes macskáival, a Grand Canale habjait gyorsan szelő vaporettó- ival, no és Szent Márk terével, tömérdek építészeti remekével Velence. A cölöpökre épült te­lepülés a tüntetések városa is. Kora reggel kezünkbe nyom­nak egy röplapot, amelyen az október 14-i országos általános sztrájkra invitálnak. Az elővá­ros Mestrében a Via del Popo- lón diákok vonulnak fel az ala­csony ösztöndíj és a rossz men­zakoszt miatti elégedetlensé­güknek nyilvánosságot te­remtve. (Hja, itthon hányszor lenne erre alkalom...?!) Kilométerek és alagutak. IBUSZ feliratú autóbuszunk - a főzés tudományában is jártas tulajdonos, Ficsor Sándor és a mindig segítőkész Farkas Imre jóvoltából - rendületlenül nyomul előre. Nem kis telje­sítmény: 5 ezer kilométeren át, egyetlen gátló műszaki hiba nélkül! (Kiderül közben: azokat a bolti lélekőrlő túrákat nem az IBUSZ, hanem más utazási iro­dák szervezik.) Miközben gyönyörködünk a folyvást meglepetéssel szolgáló tájakban, arra is jut idő, hogy csiszoljuk gyér matematikai tu­dásunkat. A Nevers-be vezető utunkon összesen 53 alagutat számolunk. Hosszuk átlagban - leszámítva a Mont-Blanc alag­utat, amely 14 kilométeres!!) - 2400 méter. Majdnem 128 ki­lométer. Mintha Egertől a fővá­rosig falak között kellene utaz­nunk! Mindegyik hegybe vájt folyosóban teljes a kivilágítás, óriási turbinák cserélik a leve­gőt. Mondani sem kell: min­denhol tükörsimák az úttestek. Álmélkodásunkat az autópá­lyák végén rövid megállások szakítják meg. Errefelé ugyanis mindenütt fizetni kell úthaszná­lati díjat. (Eszünkbe ötlik: va­jon itthon mikor lesz útjainknak olyan a minősége, hogy mi is bátran szedhetnénk hasonló pénzeket...?! Talán akkor nem a benzinárakba építenék be a pá­lyákra fordítandó összegeket...) Nagypapakorban is elénk tárulnak az emlékképek. A La Roche-ról Macon közelében. Ezt a karcsú sziklát minden má­jus 9-én, a győzelem napján megmássza Francois Mitter­rand köztársasági elnök, a mi­niszterekkel együtt. Azután La Machine bányamúzeumáról, ahol idős kalauzunk főleg lá­nyaink rémisztgetésében leli örömét. Chateau Chinonról, amely helységben találhatók azok a tárgyak - sakk-készle­tek, kínai kerámiák, festmé­nyek, kitömött nagyvadak, uralkodókról készült, portréfo­tók, érmék -, amelyeket Mitter­rand külföldi utazásain kapott ajándékba. E falunak ajánlotta fel őket, mondván, ezek a fran­cia népet illetik. Kell-e hosszasan szólni Pá­rizsról'! A méltóságot árasztó Eijfel-toronyról a Szajna part­ján. A Művészetek utcájáról, a Champs-Élysées csillogásáról, a Napóleon koporsóját őrző In­validusok templomáról, a Notre Dame-ról, a Diadalív körüli át­láthatatlan, de balesetmentes forgalmi kavalkádról órákig le­hetne mesélni. Ugyanígy Ap- remontról, a már-már kihalt községről, amely XVIII. szá­zadi kastélyával igazán vonzó a turistának. „Egyenfalunak” is nevezhetjük, hiszen a házak túlnyomó része teljesen egy­forma. Az egyetlen kivétel egy makacs kávéház-tulajdonos. Ő nem volt hajlandó behódolni a Schneider családnak. Vajon akad-e a csoportból, aki mással cserélné fel azokat a pillanatokat, amikor tűző nap­sütésben a Genfi-tó partján sé­tálhat egy szombat délután?! S még arra is vetemedik, hogy mezei ötforintossal telefonáljon onnan haza?! Avagy azt, hogy éjfélkor a miniállam, Liechtens­tein fővárosának, Vadúznak a főterén szemlélheti az égbe szökő szikla tetején éjszakai fényében pompázó hercegi pa­lotát?! Ugye, nincs! Nyugodtan hajthatják álomra a fejüket otthon a szü­lők, s a csoportot hivatalosan is útjára engedő Fehérvári Andor, az Egri Mezőgazdasági Szak- középiskola igazgatója a 11 nap során. A zsúfolt program, s leg­alább egy igazi diszkó elmara­dása miatti elégedetlenkedést, az ilyen utakon szokásos apró összezördüléseket leszámítva végig fegyelmezett a csapat. Köszönhető ez az osztálymin­denes Gyöngyösi Szilviának, a nehéz perceken is mosolyogva túllépő Béres Anitának, a társa­ságban tekintélynek örvendő Szabó I. Krisztiánnak, vagy a Sanyi bácsinak a szakácsko­dásban segítőknek: Bőgős Ni­kolettának, Jurecska Brigittá­nak, Farkas Piroskának. S per­sze, ne hagyjuk ki a sorból Cseplye Sándornét, a már emlí­tett két készséges buszvezetőt, s nem utolsósorban Zay Zoltán tanár urat és idegenvezető segí­tőjét, Várkonyi Tündét. Az összegyűjtött élmények igazi hatása az a kérdés, amit még hetekkel később is a Tanár úrnak szegeznek: „Tessék mondani, mikor lesz a követ­kező utazás...? (Vége) Perl Márton Szalay Zoltán Fuvolaünnep a Mátraalján- M-izé? fizet egy átalag máslást (aszú­törkölyre másodszor feltöltött és leszűrt bor); amelyik nyer, igaza lesz és megissza a más­lást. Én Nyaviga urat választom bírónak. - Hát hisz én is komp­romittálok benne - mondá Tó- biássy úr.- Valóban okosabb emberre nem lehetne bízni az ügy eldön­tését -járult hozzá Harangi úr.- Én se bánom - tévé hozzá felesége.- Ilyen nagy tudományé, ol­vasott férfiú! - magasztalé őt Tóbiássyné asszonyság.- És ilyen nagy fizikus - di­csérte őt a professzor élettárs.- S ilyen filozófus - mondta a második professzor. És sorban valamennyien: „Akiről példát vehet az egész fiatalság!” - „Aki ártatlanabb egy leányzónál.” - „Aki görö­gül és zsidóul tud.” - „Aki soha bálba nem jár.” Ez mind ma­gasztalás volt, s a választott bíró megvesztegetésére intézett kísérlet. Végre közbevágott az ifjú nagytiszteletű asszony.- Édes Nyaviga úr: én csak azt mondom, hogy nem szük­ség magának sem szépnek, sem jónak, sem bölcsnek lenni ezút­tal; hanem csak röviden meg­mondani, hogy látta-e hát a lu- nátikust vagy nem látta? Nyaviga úr vette észre, hogy vesztére visszakerült abba a ke­lepcébe, ahonnan már egyszer kiszabadult. Azelőtt csak kettős kereszttűzben volt, most már négyesbe fogták; kinek adjon most igazat? Megbántani egyik félt sem illik, nem is tanácsos; pedig kötelesség. Hivatalos kö­telesség.- No hát, halljuk az ítéletet!- Tehát kérem alássan, annyi van a dologban, hogy - izé.- A múlt éjszaka felköltenek, azt mondják, hogy a lunátikus most jár éppen a padláson.- Ahá! - kiáltá Tóbiássy pro­fesszor úr.- Én azonban azt mondtam rá, hogy - nini, milyen nagy pók mászik a professzor úr ka­bátján!- Hagyjon békét az úr az én pókomnak! Azt mondja, hogy mit mondott? - Azt mondtam, hogy az abszurdum.- Nesze neked - szólt most Harangi professzor úr öröm­mel.- Kimegyek azonban. S lá­tom a hold fényes világánál, hogy egy emberi alak járkál a kollégium tetején.- Ugye mondtam! - erősíté Tóbiássy és Haranginé.- Mondám azonban; ez bi­zonyosan valami diák, aki éj­szakán ki akar szökni a kollégi­umból.- Hát persze! — biztatá Ha­rangi és Tóbiássyné.- Nem mertem azonban egész bizonyossággal állítani, mert tudom a fizikából, hogy vannak oly szerencsétlen embe­rek, akik a holdba szerelmesek.- Most szólt igazat.- Meg akartam azonban győződni felőle, hogy csak­ugyan voltaképpen holdas-e az odafenn, avagy pedig szöke­vény? Vettem a lámpást, és felmentem szépen a padlásra. Három dárdás jött utánam. Kettő pedig ment előttem, ha­talmas gerundiumokkal.- No most mindjárt megtud­juk hát, mi volt?- Amint a padlásablakhoz érünk, az egyik dárdás elordítja magát mögöttem, hogy ő vala­mit látott, a másik kettő előttem megijed, megfordul, engem fel­taszít, a lámpást összetöri, s ro­han le a grádicson, egymás he- gyin-hátán. Egyik a homlokát is betörte, másik egy fogát ütötte ki. - És azután? - Azután sötét lett, s én négykézláb másztam le a padlásról a szobámig, hogy valami kárt ne tegyek magam­ban.- Már most csak azt szeret­ném tudni - mondá Tóbiássy professzor úr -, hogy ki veszi meg az átalag (régi űrmérték, kb. 75 liter) bort?- A dolog így van - mondá Nyaviga úr; - azok, akik látták, hogy ott volt, nem tudják, hogy mi volt? Akik pedig tudják, hogy mi volt? Nem látták, hogy ott volt.- És így mindnyájunknak igaza volt.- És így nem iszunk bort. De mármost feleljen meg domine Nyaviga arra, miért nem jelen­tette ön fel ezt az esetet a se- desnek (iskolaszék)? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom