Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-23 / 276. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. november 23., szerda Türelem és kölcsönös megértés szolgálhatja a megoldást Megjegyzés egy igen furcsa újsághírhez A Heves Megyei Hírlap no­vember 14-i Olvasói Fórumá­ban cégünk, a Mátrafood Kft. megszólíttatott, ezért - mintegy a cikk folytatásául - kérjük, szíveskedjenek az alábbiakat közreadni: A tárgyilagosság végett Ez év tavaszán a Mátrafood Kft. - az arra vállalkozó terme­lőkkel - termékértékesítési szerződést kötött, amelyben - az előző évtől és a környeze­tünkben élő gyakorlattól elté­rően - vállaltuk, hogy partnere­ink részére a gépi művelés és a növényvédelem teljes költségét megelőlegezzük. Ez a szerződés a garantált felvásárlási árat is tartalmazta, éppen úgy, mint a végzendő munkaműveleteket, azok meg­határozott árát, és egy kalkulá­ciót a beszerzendő anyagokra, növényvédőszerekre. Az élet, illetve a természet - mint oly sokszor az ember éle­tében - keresztülhúzta számítá­sunkat. Az időjárás okozta fo­kozott veszélyeztetettség miatt a tervezettnél több munkamű­veletre és több, illetve drágább növényvédőszerre volt szük­ség. Mindezek ellenére az álta­lunk végzett szolgáltatások költsége a környezetünkhöz vi­szonyítva a legolcsóbbak közé tartozik. E költségekről - a termelők kérésére - tételes el­számolást adtunk, s ezt a levél­író esetében is készséggel meg­tesszük. Mindazonáltal úgy véljük, elvitathatatlan az a tény, hogy egy adott területen megtermelt szőlő mennyisége, minősége a termelő által végzett kézi munka szakszerűségének és gondosságának éppen úgy függvénye, mint a gépi szolgál­tatások hatékonyságának. A cikkben említett Chardon- nay esetében a garantált árat messze meghaladó és a piacon némi értetlenséget kiváltó, minden várakozást felülmúló, 28 Ft/kg-os felvásárlási árat hirdettünk meg, amely valóban tartalmazza a kompenzációs felárat is. A vételárat a megál­lapodásunk szerint fizetjük ki. Az elmúlt két évben átlago­san, szinte valamennyi fajtára kiterjedően kb. 30 százalékkal emelkedett a szőlő felvásárlási ára, amely ezt megelőzően szinte egy évtizeden át stagnált. Nehéz tehát tényszerűen alátá­masztani a cikkíró azon megál­lapítását, ami a szőlőtermelés jövedelmezőségének csökkené­sére utal. Persze, a levélíró - miként senki más - nem statisztikai át­lag, olyan szubjektum, aki „megéli” a saját helyzetét, és ebből adódóan vannak érzel­mei, indulatai és érdekei. Talán még az is érthető, ha ezt az egyén általánosíthatónak és ki- vetíthetőnek érzi. Tapasztalat, hogy ilyen esetekben a türelem és a kölcsönös megértés szol­gálja a megoldást. A „mélységes megaláztatott- ság” forrása, melegágya általá­ban a kiszolgáltatottság. Úgy véljük, hogy a mi szakmánk­ban, a szőlő és a bor világában az elmúlt években e téren a helyzet gyökeresen megválto­zott... Amíg évtizedeken keresztül a szőlőtermelő kényszerűen in­tegrálódott valamilyen állami vagy szövetkezeti feldolgozó­hoz, illetve borászati üzemhez, s ilyen módon vált ténylegesen kiszolgáltatottá, addig ma a „szövetkezetek privatizálása”, illetve a kárpótlás hatására a szőlőtermelők kegyeit keresik (keresték!) a feldolgozók. Ezért alakulhattak ki az előbb említett árak. Ezek mind­annyiunk számára üdvözítő vál­tozások, s ha tetszik, ha nem, el kell fogadnunk az itteni, egyre erősödő verseny játékszabá­lyait, illetve annak következ­ményeit. Mi is, miként mások is, azt szeretnénk és azt reméljük, hogy képesek leszünk e ver­senyben helytállni, és jól tud­juk, hogy erre csak a termelők bizalmának és kedvének meg­tartásával van esélyünk. Mátrafood Kft. Gyöngyös Lapok a zúzdában Mint újságolvasó ember, nagy sajnálattal észlelem, hogy a megjelenő sok képes folyóirat és lappéldány egy-két nap múlva - bár ak­tuális és érdekes cikkeket tartalmaz - kárba vész, és a zúzdába kerül. Miért nem lehet ezeket a példányokat - amelyek még sokakat érde­kelhetnek - másnap leérté­kelve árusítani, eladni? így ugyanis sokan hozzájuthat­nának olyan lapokhoz, ame­lyeket azok magas árai miatt többen - különösen a kis­pénzű nyugdíjasok - nem tudnak megvásárolni. Hiszen mindenütt vannak leértékelt áruk, amelyek ol­csóbban megvehetők. Miért nem lehet ezt a kárbavesző és „másnapos” újságoknál megtenni? Ez talán közér­dek lenne, ezért is kérjük, hogy véleményüket ezzel kapcsolatban szíveskedje­nek közölni az újságban. Más... Egy ismerősöm­mel kis összegű adásvételi szerződést készítettünk, amelyet írásban, a szabá­lyoknak megfelelően, tanúk előtt aláírtunk, és benyújtot­tuk a telekkönyvi hivatal­hoz. Meglepetésünkre az iratokat visszakaptuk, még­pedig azzal, hogy csak ab­ban az esetben érvényesek, ha ügyvéddel vagy közjegy­zővel hitelesíttetjük. A hitelesítésnek több ezer forint a költsége, ami a ko­rábban érvényes rendelke­zésekkel teljesen ellentétes. Kérdés, hogy milyen célt szolgál ez az újabb költség­felszámítás? Az természetes, hogy in­gatlan elidegenítésekor ille­téket kell fizetni, de hogy egy ügyvédet vagy közjegy­zőt tetemesen honoráljunk azért, hogy egy - nem általa készített - iratra a bélyegzőt rátegye...? Nos, szerintem ez olyan szabály, amelyen változtatni kell, visszaál­lítva az előző rendelkezést. Kérjük, hogy erről is írni szíveskedjenek. Török Dénes Eger, Epreskert u. 16. Olvasószolgálatunk Szerkesztőségünk fenntartja magának a jogot, hogy a bekül­dött leveleket rövidítve, szer­kesztve közölje. A közölt leve­lek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet - a közérdeklődésre való tekintettel - ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármi­lyen gondjukkal forduljanak hozzánk bizalommal. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szer­kesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Eddig igazán nem érdekelt, hogy mi okból mondott le Mi- narik György magas hivatalá­ról, de most már nagyon. Kí­váncsiságomat egy, a napokban megjelent újsághír keltette fel, amely az APEH Üldözöttéi Szövetségének az APEH lekö­szönt elnöke és a pénzügymi­niszter titkos alkuja elleni tilta­kozását adta közre. Az APÜSZ (az üldözöttek szervezetének rövidítése) in­formációja szerint a megálla­podás lényege: az adóhatóság távozó elnöke nem nyilatkozik lemondása okáról, a PM pedig eltekint annak vizsgálatától, hogy milyen felelősség terheli az APEH-et a többmilliárdos fiktív áfa-visszaigénylések mi­att. Nagyvonalú ajánlat egy hallgatásért, s egyben elgon­dolkodtató. Gyanakvást keltő és tápláló az ország amúgy sem patyolattiszta közélete, s két, fontos - általában sem nagyon szeretett - közhivatal iránt. Egy ilyen hír hallatán joggal vetődik fel a kérdés: már megint mi tör­ténik a kulisszák mögött? Mi­Hirtelen felindulásból és elke­seredésből írok most Önöknek. Munkanélküli, szociális se­gélyen lévő huszonéves fiatal vagyok. Sajnos, iskolámat nem tudtam befejezni, ezért elmen­tem dolgozni, s jött a munka- nélküliség, és minden, ami en­nek „velejárója”. Hirdetnek tanfolyamot, és lehetőséget kí­nálnak arra, hogy tanulhasson az a munkanélküli. De pénzt mindehhez nem biztosítanak... Ma is három (!) olyan helyen voltam, amely úgymond a munkanélkülieket hivatott tá­lyen visszaélésekről, súlyos dolgokról tudhat a lelépő főhi­vatalnok, ha némaságának árát ily magasra szabták? Egy ilyen feltételezett ügy kivizsgálásá­nak mellőzése kinek kedvez? Mi jogon és indíttatásból tesz ilyen ajánlatot a miniszter, s egyáltalán hol áll: a törvényes­ség, netán a törvényeket kiját­szó „kiskapuzók” oldalán? Én hiszem, hogy az első csapatban. De mégsem véletlenül és előz­mények nélkül sorjáznak ezek a válaszra váró gondolatok. A pénzügy első embere néhány országgyűlési nappal ezelőtt előterjesztett egy olyan tör­vényjavaslatot, amit a hozzá legközelebb álló képviselőség­ben is társa azzal a megjegyzéssel illetett, hogy úgy rossz, ahogy van. Támadta ezt az ellenzék, nem értettek egyet vele többen a koalíciós és a pártbéli honatyák sem. A ja­vaslatot, amely mélyen sértette a kötelezettségeiket rendesen teljesítő emberek - még higy- gyük, hogy a többség - igazsá­gérzetét, visszavonta. S most mogatni. Mindhárom helyen ugyanazt a választ kaptam: „Sajnos, nem tudunk segíteni, nincs rá keret!” Úgy gondolom, esetem jó arra, hogy mások is okuljanak belőle. Hiába az elszántság, ha azt letörik a hivatalokban. Jómagam is - mint társaim - csupán munkát szerezni akaró ember vagyok. Hová lett a munkanélkülieket támogató hi­vatalok pénze? Elment a kedvem attól, hogy másoknak dolgozzam éhbérért. Tanulni szeretnék, munkát aka­egy egyezség, amely árnyékot vet a megkötőkre. Elsősorban a pénzügyminiszterre, mert olyan alkut kötött, ami - ha szavát tartja - akadályozza a közhiva­talából fakadó feladatai egy- némelyikének, például az ellenőrzésnek következetes el­látásában. Besározódik az APEH volt elnöke is, mert e megállapodás elfogadása részé­ről egyet jelent a személyes és az általa irányított szervezet felelősségének, a milliárdokat kitevő károkozás elismerésé­vel. A fenti gondolatokat az új­sághír megjelenését követő né­hány nap eltelte után vetem pa­pírra. Vártam a cáfolatot, azt, hogy az érintettek a nyilvános­ság elé állnak, és kijelentik: az APÜSZ információi valótla­nok, nem született ilyen alku, mert azt maguk is törvényte­lennek tartanák. De ez még nem történt meg. Eleddig csak az APEH Üldözöttéi Szövetsé­gének tiltakozása ismert. Én még bizakodom...- veröczey ­rok. Szeretném helyrehozni azt, amit akkor elrontottam, amikor nem fejeztem be az iskolámat. Most, huszonévesen jutottam el oda, hogy segédmunkásként a kutyának sem kellek. Szóval: letörték a lelkesedésemet, és elkeseredetten várom a csodát, amit úgy hívnak: munkahely! Kérem, ne haragudjanak, hogy - még ha névtelenül is - zavartam Önöket levelemmel, de tényleg el vagyok keseredve. A fentiek olyan élmények ha­tása alatt íródtak, amelyet csak egy munkanélküli élhet át. SZELLEMI SZILÁNKOK Egy meteoropatha tanácsai: Mindig az évszaknak megfe­lelően öltözzünk. Nyáron télikabátba, télen fürdőgatyába! * Amelyik kutya ugat, azt előbb-utóbb megharapják. * Ha tudnám, hogy én nyerem az ötöst, akkor lottóznék. * Olcsó húsnak híg a leve! De manapság már minden le­ves sűrű! * A vegetáriánus szereti, kíméli az állatokat. De még a dísznövényeket is felfalja. * Bosszantó: Szellemes dolgokat olvasok az újságban. Kár, hogy nem nekem jutot­tak az eszembe. Czenkár Béla dr. A Magyar Posta pályázata gyermekeknek A Magyar Posta pályázatot hir­det gyermekeknek azzal a cél­lal, hogy a legjobb munkákból 1995 karácsonyára bélyeg ké­szülhessen. Ez az első alkalom, hogy a karácsonyi bélyeg elkészítésé­hez és kiadásához a Magyar Posta a gyermekek közremű­ködését kéri. Arra biztatja mindazokat, akik kedvet és haj­landóságot éreznek magukban, hogy rajzolják meg a kará­csonyról, a szeretetről szóló élményeiket, gondolataikat. Rajzaikkal a pályázaton 4-14 éves gyermekek vehetnek részt - egyénileg -, és legfeljebb há­rom bélyegtervet adhatnak be elbírálásra. A témát ki-ki maga választhatja meg a karácsony gondolatköréből. Csupán arra kell ügyelnetek, hogy a válasz­tott elkészítési mód (zsírkréta, vízfesték, tempera avagy ceru­zarajz és grafika) nyomdai úton is megvalósítható legyen. Eh­hez csupán azt kéri a Magyar Posta, hogy a rajzokat A/4-es nagyságú rajzlapon készítsétek el 20 x 27, illetve 27 x 20 cen­timéteres képméretben. Természetesen ez a pályázat is jeligés: Karácsony 1995, Magyar Posta Vezérigazgató­sága, Budapest, 1540. Ezt írjátok a borítékra, s a rajzok mellé egy másik, lera­gasztott borítékban mellékeljé­tek a pályázó nevét, pontos lak­címét és az életkorát. A pályázatokat elbíráló szakmai zsűri csak a megfele­lően kidolgozott bélyegterveket fogadja el. így az is elképzel­hető, hogy a díjak valamelyikét nem adja ki, esetleg megosztva ítéli oda a díjakat. A pályázat díjai: az első há­rom helyezett munkáiból bé­lyeg készül, s ezek egyszeri dí­jazásaként az I. helyezett egy megközelítőleg 50 ezer forint értékű számítástechnikai be­rendezést, a II. helyezett egy színes tévét, a III. helyezett egy sztereó rádiós magnót kap. A pályázat kiírója - a Magyar Posta - felhívja a pályázók fi­gyelmét arra, hogy a díjazott tervekből készült bélyegek ki­adását bármikor megismétel­heti, a nem díjazott rajzokat nem küldi vissza. A tárgyjutal­makon kívül a gyermekek a ké­sőbbiekben egyéb díjazást nem kapnak! A pályázat beadásának határideje: 1995. január 31. Eredményhirdetés 1995. március 4-én, szombaton dél­előtt 10 órakor a Postamúze­umban (Budapest, VI. And- rássy út 3., I. emelet). A legjobb alkotásokból ugyanitt kiállítás nyílik. A pályázat fővédnöke dr. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter. A szak­mai zsűri elnöke dr. Török András, az MKM helyettes ál­lamtitkára. Társelnök Kovács Kálmán, a KHVM politikai ál­lamtitkára. „Elkeseredetten várom a csodát...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom