Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-12-13 / 267. szám
4. oldal Hazai Tükör 1994. november 12-13., szombat - vasárnap Pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuit megyénk legújabb, s talán mint a felvételen látszik, legimpozánsabb autókereskedése. A hatvani Opel Tóbi azonban az új Opel személy- és haszongépjárművek értékesítésén kívül jól felszerelt szerelőműhellyel, számítógépes színkeveréssel áll a rászoruló autósok szolgálatára. (Fotó: Kaposi Tamás) Egy eredményes kísérlet: a Sandoz a koleszterin ellen A gyógyszereiről, gyógyké- szítményeiről leginkább híres-nevezetes Sandoz Pharma magyarországi képviselete november 15-én, kedden délután 5 órakor tudományos ülést tart Egerben, a Megyei Művelődési Központban. A tanácskozáson az elképzelések szerint neves hazai szakemberek, továbbá gyógymódjaikról jól ismert orvosok tartanak előadást arról a kutatásról, amelynek rép. , vén a szervezet koleszterin- mennyiségét csökkenteni .lehet. A Sandoz terméke, a Les- coli kitűnő medicina erre, hosszú esztendők kísérlete révén bizonyították be hathatósságát. Az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház I. számú belgyógyászati osztályán is több mint száz betegen próbálták ki, sikerrel. A tapasztalatokról, illetve a Sandoz idei eredményeiről hallhatnak majd bővebbet a résztvevők. Csütörtöki tárgyilagosság Az egész ügy közelharccal kezdődött. Az egyik fél én voltam, a másik a családom. Háromnegyed órába tellett, mire sikerült meggyőznöm őket: szakadjunk el ettől az exhibicionista, öntöm- jénező Friderikusztól, aki újabban gusztustalan is. Váltsunk csatornát. Hogy végül ez megtörtént, nem nekem köszönhető. Amikor előkerültek a kondomok, mi több, azokat a szereplők a fejükre is húzták - véleményem szerint nem azéra, akiére kellett volna! feleségemnek is elege lett. Nézzük, mi van a kettesen! Vita folyt a mezőgazdaságról. Lakos László miniszter és Torgyán József ellenzéki frakcióvezető - úgy is, mint pártelnök - javarészt egyetértettek a legfontosabb kérdésekben, így akár szent lehetett volna a béke. Nem így történt, s mindez Lipovecz Iván „tárgyilagos" műsorvezetésének köszönhető: nem győzte hangsúlyozni a kormánytag felkészültségét, rátermettségét, miközben direkthen szurkapiszkálta Torgyán stílusát. Félreértés ne essék, nem tartozom a kisgazdák táborába, mint ahogy a szocik sem elvbarátaim, így hát objektivitásom megkérdőjelezhetetlen. Am a rengeteg ízléstelenség, ami ezen a csütörtök estén megadatott, megrendítette a Magyar Televízióba vetett - soknak nem mondható - maradék bizodalmamat is. Több alternatíva nem lévén, a falnak fordultam, és perceken belül elaludtam. (tari) Sírkerti pavilont adtak át Gyöngyösön Pénteken reggel Gyöngyösön, a Felsővárosi temetőben adták át a főbejárat mellett létesített sírkerti pavilont. A bensőségesen kialakított új szolgáltatóegység avatásán megjelenteket Iványi Zsolt, a Városgondozási Rt. igazgatója köszöntötte, majd kiemelte, hogy a Heves Megyei Temetkezési Kft.-vel és a Pöszi Virágbolt Bt.-vei közösen jött létre ez az új vállalkozás, amelynek célja a komplex temetői szolgáltatás. Magában foglal minden olyan tevékenységet, amely a temetési szertartások bonyolításához szükséges, a sírhely-értékesítéstől kezdve a hamvasztások intézéséig, ide értve a kegyeleti cikkek árusítását, a gyászhirdetést, az anyakönyvvezetést, koszorúk, sírcsokrok eladását, egyszóval a nehéz és fájdalmas ügyintézést, amelyre a nehéz pillanatokban mindannyiunknak szüksége van. Keresztes György polgármester az önkormányzat nevében megköszönte a tervezőknek, a kivitelezőknek és a vállalkozóknak az elvégzett munkát, majd aláhúzta: gyorsabb, kényelmesebb, kulturáltabb lesz az állampolgároknak a sírkerti pavilon létesítésével a kegyeleti ügyintézés. Mindezek után a tervező Grafit Kft.-től Kurta Zsolt bemutatta a jelenlévőknek az épületet, és ismertette az új temetői főbejárat arculatának megváltoztatására vonatkozó további elképzeléseket. A sírkerti pavilon hétfőtől péntekig 7.30-tól 16 óráig tart nyitva, de éjjel-nappali ügyeletet is tartanak a Csömör Kálmán u. 2. szám alatt, a 311-845-ös telefonszámon. (K. B.) Megújult a gyöngyösi Szt. Erzsébet-templom Az 1400-as években épült kápolna vagy templom az 1600-as évekig alig szerepel a feljegyzésekben. 1645-1649 között a helybeli ferencesek a Felvidékről betelepült szlovákokkal rendbe hozták. Húsz év múlva e rendtagok a szomszédos épületet ispotállyá (szegények „menházává”) alakították át. Ezért is nevezték még a legutóbbi időben is a gyöngyösiek „ispita-temp- lomnak”. Jelentős átalakítása, bővítése 1776-ban, külső és belső tatarozása 1875-ben történt. Az 1930-as években azonban már alig használták „kedves templomukat” a helybeliek, mert a „belső díszítményei és felszerelései annyira tönkrementek, hogy évente csak háromszor volt benne ájtatos összejövetel” - amint arról a város építészmérnöke az 1942. évi felmérésében a képviselő-testületet tájékoztatta. Ekkor támadt Dul- kai László hittanámak az az ötlete, hogy a gimnáziumtól alig néhány méterre álló templomot teljesen rendbe hozatja, és diáktemplom lesz belőle. A díszesen helyreállított templomot 1944. január 23-án Ulmanek Ignác, a gimnázium nyugalmazott paptanára diáktemplommá nyilvánította, és megáldotta. „A gyöngyösi hívek és a városi elöljáróság áldozatvállalása a történelem mai válságos idejében is megmutatta, hogyan lehet megmenteni egy ősrégi épületet a végpusztulástól” - írta azt a polgármester az alispánhoz címzett beszámolójában. *** A gyöngyösi templomokat ért háborús károk nyomait közadakozással 1945-ben hevenyészve kijavították, de az „ispita-templomnak” csak a tetejét fedték be. Az egyházi összejövetelekre alkalmatlan épület „bizonytalan időre” zárva maradt. Ez a bizonytalan idő öt évtizeden keresztül tartott. Az 1950-es évek elején kis híja, hogy a város akkori vb-elnöke a Jókai utcai „Rossz-templommal” együtt le nem bontatta. Teljes helyreállításának első gondolatát 1959-ben Varga Ferenc vb-elnök fogalmazta meg, de korai távozása miatt terve nem vált valóra. 1961-től a Szt. Erzsé- bet-templomban raktározták a szabadtéri színpad 2000 személyes széksorát - 1968-tól az áfész bútorraktára és az mgtsz növényvédő-raktára kapott benne helyet. Az 1980-as évek végére annyira romlott az épület állaga, hogy az anyaegyház, a Felsővárosi Római Katolikus Plébánia már bármely célra átengedte volna az épületet, még üzletháznak is, csak megmentse a végső pusztulástól, összeomlástól. Csupán azt kérte a leendő bérlőktől, hogy a felújításkor őrizzék meg a templomkülsőt, és a benne működők ne folytassanak kegyeletsértő tevékenységet. *** Az egyházi műemlékek mielőbbi helyreállítását a városi polgármesteri hivatal még 1990-91-ben a fontos feladatai közé iktatta. A felsővárosi plébánia örömmel látta, hogy ezt a törekvést az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMH) szintén támogatja. 1992-ben Gyöngyösön rendezték meg az Országos Egyházművészeti Tanács konferenciáját, 1993. április 14-én a Műemléki Világnap országos tanácskozását. Ezeken dr. Nagy Lajos apát-plébános már befejezett tényként említette a Szt. Bertalan-templom szakszerű, külső helyreállítását és környezete rendezési munkálatainak megindítását. Bejelentette: a Szt. Erzsébet-templom van soron. E templom helyreállítása, amely része a felsővárosi plébánia hozzá tartozó egyházi építményeinek megmentését célzó kezdeményezésének, egyben műemlékvédelmi tevékenység is: városi ügy, mert nemcsak a település arculatának egyik meghatározója, hanem kevés műemlékeinek is egyike. Ez vezette a felújítás minden mozzanatában legfőbb szorgalmazóját, dr. Nagy plébánost, akinek sikerült a helyreállítási összeg nagy részét előteremtenie. Elsőként a tetőszerkezetet kellett teljesen újjáépíteni. A tetőzet ácsmunkája, amelyet 1992-ben Csulák Tibor mester és emberei végeztek el, egyúttal az építmény legfelső falazatának úgynevezett vasbeton koszorúval való megerősítésével járt. Ezzel főleg az északi falszakasz további dőlését állították meg. Bár a teljesen elpusztult, eredetileg boltíves tetőzáródást a hajóban most sík mennyezettel oldották meg, ezzel statikailag is biztonságossá tették a főfalakat. A faanyagot a plébánia vásárolta, a cserepeket a Szt. Bertalan-templomról, annak teljes újracserepezésekor le- szedettekkel pótolta. A külső helyreállítás a toronynak és rézlemezbontású sisakjának elkészültével 1993-1994-ben befejeződött. A bádogosmunkát Bagyinszky Tibor pásztói mester és társai végezték. Az 1994. év a belső helyre- állítással telt el. A felmérést és az újjáépítési terveket a gyöngyösi Grafit 37. Építőipari Kft. mérnökei készítették - Harmath Sándor elképzelései szerint, amelyhez Komáromi Zsigmond villamosmérnök elektromos szerelési terve kapcsolódott. Az építést Csaba Ferenc kőművesmester és emberei végezték. A kőművesmunkákba besegített Kecskés György vállalkozó és Alapi Imre is. A villanyszerelő a pásztói Pernyész Lajos volt. Noha az előkerült gót és a szinte minden korábbi elemet eltüntető barokk stílusjegyek megőrzése nem kis fejtörést okozott, az OMH tanácsadói és a felsorolt szakembergárda példás munkát végzett. Úgyszintén megtartotta a szentély alatti kripta feltárásakor dr. Valter Ilona régész, az OMH osztályvezető-helyettese is a leletanyag mentésének előírásait. Sőt, az anyag nagy részét dr. Nagy plébános hozzájárulásával átadta a Mátra Múzeumnak. Ezeket a múzeum gondosan restauráltatta. A plébániának és a múzeumnak közeli célja a helyreállított vagy konzervált leletek bemutatása. A nyáron egyre láthatóbbá lett a templombelső megújulása, megszépülése. Már csak az orgona beállítása-megszer- zése okozott gondot a plébániának, de ennek a megoldása sem váratott sokáig. Az ausztriai Zeltweg székhellyel működő VAE-Eisen-bahnsys- teme AG-tól, amelynek a gyöngyösi váltógyár is társult egysége, küldöttsége járt Gyöngyösön, és megtudta a plébánia templomavató tervét. A cég igazgatója, Edmunk Auli kétmanuálos, 26 regiszteres elektromos templomi orgonát ajándékozott. *** Az annak idején öt percig tartó légitámadás bombái közül egy is elég volt ahhoz, hogy ezt a templomot egy pillanat alatt elpusztítsa, ellenben ötven év kellett ahhoz, hogy újjáépülhessen - dr. Nagy Lajos apát-plébános kezdeményezésére mindazoknak a szervezeteknek, intézményeknek, hivataloknak és személyeknek a közreműködésével, akiket a gyöngyösiek méltán megőrzik az emlékezetükben... Végre! Elérkezett az a nap, amely örömünnep - hívőnek, nem hívőnek, róm. katolikusnak és más vallásának, hiszen Gyöngyös egyik régi műemlékét sikerült a végpusztulástól megmenteni, és arculatát ezzel az egy épülettel is vonzóbbá tenni. Éppen ötven év múltán, november 13-án, vasárnap délután 2 órakor kezdődik az a szentmise, amelyet az egri egyházmegye érseke, dr. Seregély István tart a Szt. Erzsé- bet-templomban. M. L. 18.rész Hiszen mindnyájan ismerjük azt az adomát, amidőn Gallina püspök éppen így tetszhalottá lévén, nosza rajta minden titkárja, cselédje hozzálátott, hogy amíg nem jönnek az in- vertáriummal, „dugd el, vedd el”, amit közel talál, elkaparinthassa. Volt pedig a püspöknek egy kedvenc majma is; hát ez amint meglátta, hogy mindenki siet elcsízelni valamit a gazdájától, hogy ő se maradjon el a többitől, kapta a püspöksüveget, felrántotta a fejére, úgy iramodott tova. A tetszhalott pedig merev szemeivel látta ezt a furcsa figurát, s afelett oly nagyon elővette a nevetési inger, hogy felszakadt az idegeit lekötő merevség; felkacagta magát az innenső világra. Éppen egy ilyen nagy felindulás kellett a nagytiszteletű asszonynak, s ezt neki is megszerezte a macska. Tudniillik, hogy a szomszédban kenyeret sütöttek. A temetési pompára aztán mind otthagyták a befű- tött kemencét; a macska ott kas- tankodott: egy parázs ráragadt a farkára, azzal ijedtében felszaladt a padlásra; ott volt a sok száraz kukoricahaj; az egy perc alatt lobot vetett, s mikor éppen a legjobban énekelnék a halott felett, hogy por és hamu minden világi javunk: egyszerre csak kiüt a ház tetején a láng, s a népség. elordítja magát: „tűz van!”. De már erre a szóra elfelejti az ember a tréfát! Nem úgy értettük mi azt a por és hamuvá léteit, hogy most mindjárt meglegyen; hanem majd csak ítélet napján! Hagyd el, kántus! „Ad arma!” a jelszó. Fusson oltani, aki csak bír, mert ideég a ház is. El is futott az mind, diák, professzor, esperes, s otthagyta valamennyi a halottat, aki a koporsó fedelén keresztül jól hallhatá a tűzi lármát, hogy milyen nagy égés van a szomszédban! Ha az ide átcsap, akkor ő háromszoros halált szenved. De bizony két jó léleknek mégis eszébe jutott a halott is. Az egyik volt Veronka, a másik volt Ádám. Veronka nem akarta elhagyni az anyját, Ádám pedig Veronkát.- Ó, édes Adám, gyere, mentsük meg szegény anyámat. Vegyük ki a koporsóból, vigyük el biztos helyre, ahol nem ég meg.- Megteszem azt Veronkám kedves, a te jó szívedért. De amint odahajolt Adám a megboldogultra, hogy kiemelje a koporsóból, aminek hirtelen lefeszítette a tetejét, hát az csak egyszerre a nyaka körül fonta a karjait, hogy a szegény Ádám majd nyavalyássá lett ijedtében, s ő kiáltott most már igazán, hogy „tűz van!”. De annál nagyobb volt az örömsikoltozás Veronka részéről, amint a halottat feléledni látta; nem ijedt ő meg attól, hanem odarohant hozzá, s amíg a lábait kiemelte a koporsóból, százszor is összecsókolta azokat: „ó, én édes jó anyám! Feltámadtál az én imádságomra!”. A halottaiból feltámadott beszélni úgyan még nem tudott; de elég volt az tőle, hogy élt. Nem is volt ez nagyon disku- rálni való idő, mert már ugyan ropogott a tűz odakinn. Dallos hirtelen bebugyolálta a jámbor lelket a szemfödelébe, a koporsó födelét újra helyére szegezte (még akkor is tréfán járt az esze), s azután az ölébe vett alakkal, meg Veronka kisasz- szonnyal keresztültört az eszeveszett sokaságon (mert mikor égés van, minden ember elveszti az eszét). Nem ügyelt órájuk senki; azt sem kérdezték, mit visznek? Veronkának volt egy Manci nénje a Cegléd utcában, oda vitték a jámbor teremtést, az a jó lélek aztán megértve a dolgot, levendulaszesszel meg tárkonyecettel addig dörzsölte a feltámadott hátát és nyakcsigolyáját, míg lement róla a bőr, ellenben visszatért beszélő életműszerének teljes használata. Na hiszen el lehet képzelni, hogy miket beszélt ez a meg- és visszaboldogult lélek Manci- nak, Veronkának meg Ádám- nak? Alig tudták visszatartani, hogy ki ne rohanjon, és a tíz körmével le ne húzza a bőrt megbántói arcáról. Ádámot pedig ugyancsak keresték ezalatt mindenfelé.- Föld nyelte el? Víz nyelte el? Sehol nincsen a „nagybotos”.- Hát hiszen csak nem mehettem a selyemtógámban tüzet oltani - védé magát, midőn végre előkerült. Akkor aztán ki is tett magáért. Megmutatta, hogy mit tud. Úgy járt az égő háztető gerincén, mint egy Szent Flórián, s bontotta szét az égő gerendákat, s hajigálta le a földre. A fecskendővel csak őtet locsolták, hogy meg ne égjen a zsarátnok között; de nem történt semmi baja; s fél óra alatt a diákság a nagybotos lelkesítő példaadása mellett szétmorzsolta az egész tüzet, nem terjedhetett az tovább. Meg lett mentve a professzorék háza. Arra aztán a harangokat is abbahagyták félrevemi; s újra kezdték a halottra harangozást; a tűzoltósereg megint összealakult kántussá, s azon kormosán, felgyürkőzötten folytatá, ahol elhagyta. (Folytatjuk)
