Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-01-02 / 231. szám

1994. október 1-2., szombat - vasárnap Gyöngyös Es Körzete 5. oldal Nehéz évek után fellélegeztek a Mátrépnél Végső búcsút vettek a györki polgármestertől Tegnap Sarudon - korábban el­hunyt felesége mellé - nagy részvéttel temették Varga D. Istvánt, az életének 45. eszten­dejében meghalt vámosgyörki polgármestert. Az immár örökre eltávozott községi ve­zető a jelenlegi ciklusban vá­lasztott ilyen rangú tisztségvi­selők közül körzetünkben az első, akitől a gyászolók végső búcsút vettek. Kisnánai szakköriek szlovákiai kirándulása A kisnánai iskola hét éve ala­kult szlovák hagyományőrző szakköre pályázaton nyert 40 ezer forintjával jelenlegi és ko­rábbi tagjainak kedvezményes külföldi kirándulásra teremtett módot. Az autóbusznyi diák és pedagógus október 7-én indul háromnapos útjára, amelynek során Zólyom, Selmecbánya, Besztercebánya, Kürt, Nyitra városok, visszafelé pedig Esz­tergom nevezetességeivel is­merkedik. Más formában ismét nyit a Patavár Gyöngyöspata volt áfészes kis­vendéglőjét, a Patavárat ma­gánvállalkozó alakítja, bővíti új zenés szórakozóhellyé, panzi­óvá. A nívósabb üzlet szálló- vendégeit hét szoba várja majd a nyitás után, s ha többre is szükség lesz, további néggyel növekszik a számuk. Pipis-hegyiek véradása Gyöngyösön A gyöngyösi kórház ellátásá­hoz októberben is folytatódnak az önkéntes véradások a kör­zetben. A jövő kedden a Pi- pis-hegyi Interbip Invest dolgo­zóira számítanak a segítségben. Új vezető a Vidróczki élén Szeptembertől - érdemei elis­merése mellett - visszavonult hivatalos munkájától Zeltner Imre, a Vidróczki Néptánc­együttes eddigi vezetője, és át­adta helyét Széles József volt táncosnak. A művészeti veze­tésre továbbra is a pesti táncos, Ombódi András kapott megbí­zást, akit a hét közepi „társu­lati” találkozón mutattak be a csoport fenntartóinak. Valamikor jobb időket éltek a gyöngyösi Mátrépnél az embe­rek, a vezetők és a szövetkezet tagjai, alkalmazottai is. Amikor ezt szóba hoztam, Gáspár And­rás elnök csendesen felsóhaj­tott, majd mintha halvány fény villant volna a szemében. Nem minden büszkeség nélkül mondta:- Ma már azért könnyebben élünk, mint az utóbbi két-há- rom évben. Kutya nehéz esz­tendők voltak azok, de sikerült talpon maradnunk. Sőt az idei év végén már nyereséget is ki­mutathatunk! Amikor mindennek az oka felől érdeklődtem, csak egyet­len szóval adott magyarázatot: likviditás.- Voltak, akik már többször „elsirattak” bennünket. A csőd szélén álltunk. Bármennyire is sok a hitelek után fizetendő harminc-negyven százalékos kamat, „örültünk”, ha pénzhez jutottunk.- Meg kell fizetni a tanuló­pénzt?- Nagyon. Számoltunk és számoltunk, kalkuláltunk és tárgyaltunk, mentünk a munka után. Voltak régebbi partnere­ink, akik tönkrementek, és ke­resnünk kellett a helyükbe má­sokat, újakat.- Járták az országot és a kül­földet?- Olyan is volt. De nekünk külön üzletkötőink nincsenek, ezért főként a régebbi ismeret­ségeinkre támaszkodtunk. A rá­fizetéses készítményeinket leál­lítottuk. Főleg az irodai mun­káknál ésszerűsítettünk.- Mi a legfontosabb manap­ság az üzleti életben?- A megbízhatóság, a pon­tosság, a minőség. Az ismeret­ség sokkal nagyobb mértékben számít, mint valaha. Ilyen mó­don jutottunk egy bonni meg­rendeléshez. Néhány tízmilliós feladatról van szó, de ha elége­dettek lesznek a munkánkkal, tikkor ez növekedhet is a jövő­ben. Az export mindig jelentős té­tel volt a szövetkezet munkájá­ban. Ma sincs másként. A né­met piac nyitva áll előtte. De a hazai megrendelések sem ma­radtak el. Az ország legkülön­bözőbb részében dolgoznak, főként kórházi berendezéseket szállítanak. A gyöngyösi mun­kások a Nyírségtől a Dunántú­lig megtalálhatók.- Ezek a távolságok nem nö­velik a költségeket?- Dehogynem! Úgy kell gazdálkodnunk, hogy beleférje­nek az árajánlatunkba.- Nehéz pályázatokat el­nyerni?- Van, ahol mi kerekedünk felül a helybeliekkel szemben, s van, ahol mi maradunk le. Pél­dának említhetem a gyöngyösi kórházat, de ellentétként mondhatom akármelyik távo­labbi munkahelyünket is. Ezek változó dolgok. Egyszer így, máskor úgy. Ilyen a piaci ver­seny.- Van olyan, hogy egy ké­sőbbi nagyobb megrendelés reményében „szerényebben” kalkulálnak először?- Hogyne! Ha egy új piacról van szó, akár az önköltségig is lemehetünk. Persze, a későbbi munkáknál már a hasznot is meg kell céloznunk.- Eddig főként a bútorgyár­tásról szólt. Egyéb munkák?- Bár kőműveseink már nin­csenek, de építési feladatokra is vállalkozunk. A fémle­mez-üzemrészünk is jelentős té­telekkel rendelkezik. Mondha­tom, az idei kapacitásunkat már lekötöttük, ezek egy része a jövő évre is áthúzódik.- Mi van a ház- és lakásépít­kezéssel?- Valamikor jelentős tétel volt ez, de az általunk épített utolsó húsz lakás értékesítése óta megváltozott a helyzet. Ma már az a „biztos” megrendelés, ami költségvetési tételekre épül. Nagyon meg kell gondol­nunk, hogy mire vállalkozunk. A régi partnereknél megvan a bizalom, az újaknál pedig álta­lában előleget kérünk. De mind­járt baj van akkor, ha az előle­get megkapjuk ugyan, de a végső elszámolásnál kiderül, hogy a partner fizetésképtelen!- Az üzletkötés előtt megné­zik, hogy a másik fél mennyire biztos lábon áll anyagilag?- Igyekszünk, de ez sem olyan egyszerű dolog. Marad a megbízhatóság, mint nagyon fontos tényező. Az üzleti élet­ben manapság a megbízható­ságra építeni lehet. Ez ránk is vonatkozik éppen úgy, mint másokra.- Mondta, hogy az elmúlt „szűk esztendők" után az idei már könnyebb és később még könnyebb lesz. Hogyan lehet ezt számokkal jelezni?- Az idei bevételünk úgy 300-400 millió forint között mozog majd, azt még pontosan nem lehet most megmondani. A nyereség...? Erről ne kelljen most nyilatkoznom. A lényeg: a mínuszból kijövünk, és a pluszba jutunk.- Hogyan vélekednek mind- erről a munkatársak?- Értik, látják a gondokat. De manapság már az is nagyon fontos tényező, ha valakinek van munkahelye. Mert egészen más dolog naponta munkába járni, mint az önkormányzatnál a munkanélküli-segélyért ücsö­rögni. Tény az is, hogy az el­múlt években is tudtunk jöve­delmet emelni, ha nem is halad­tuk meg a húsz százalékot egy­szer sem. De volt bérnövelés, ami önmagában megnyugtató. G. Molnár Ferenc Műszak közben a központi üzemben (Fotó: Kaposi Tamás) A Nimród Fogadóban Az M3-as még csak félig van készen, ott húzódik egy kar­nyújtásnyira a Nimród Fo­gadó mellett, s a vendégváró épületcsoporton is van még egy kevés igazítanivaló. De ez a körülmény egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy ne csak romantikát, ha­nem sokrétű szórakozást, pi­henést, kikapcsolódást is nyújtson a betérőknek. Az Atkárra vezető útról kell letérni az egykori Encs- pusztára, amely már tavaly óta egyáltalán nem „puszta”, sem a betű szerinti értelmé­ben, sem áttételesen. Az érkezőt egy nagy tábla igazítja el az elágazásnál, amelyről a német szövegű tá­jékoztatás sem hiányzik. Eb­ből is kiderül, hogy a fogadó külföldi érdeklődőkre is szá­mít. Jó állapotban lévő, nemrég aszfaltozott út visz a hajdan­volt udvarházhoz, amely fel­frissülve, kicsinosítva, át­építve, kibővítve kínálja ma­gát a kíváncsiskodónak. Ha a most érkező körülnéz, három repülőgépen akad meg a tekintete. Van egy helikop­ter is a légi járművek között. Aki a levegőből akar körül­nézni a Mátra környékén, csak egy szavába kerül, és máris teljesül a kívánsága: csupán a díjat kell kifizetnie a nem mindennapi passziózá­sért. A lóistálló a kifutóval, a kerítésen belül csendesen le­gelésző négylábúakkal azt jelzi, hogy nyeregbe is pat­tanhat bárki, ha arra fáj a foga. S két kis autó, meg mo­torkerékpár áll a fiatalabb korosztály tagjainak a rendel­kezésére. A saját tulajdonú mikrobusszal vittek már le kíváncsiskodó csoportot a Hortobágyra is. Szauna, szolárium, fürdő..., épül a teniszpálya is. Valósá­gos üdülőparadicsom az Al­föld szélén! Ide varázsolták, mint a mesében a kacsalábon forgó kastélyt. Kíváncsi voltam rá, kinek az ötlete volt az, hogy egy le­romlott épületcsoportot meg­vegyen, és egy elbűvölően szép pihenőegyüttest alakít­son ki a helyére. Miután a csa­lád feje, Bordák József nem volt otthon, a felesége vála- szolgatott a kérdéseimre.- A kezdet kezdetén nem lelkendeztem igazán - mondta őszintén. - De ma már el sem tudom képzelni az életemet a tanya nélkül. Tavaly év végén érkeztek meg az első vendégek a házba. Több mint félszáz sze­mélynek tudnak szállást nyúj­tani. A szobák kényelmesek, a berendezés modem. Az étte­remben annyi vendégnek ké­pesek teríteni, mint amennyit a szobákban tudnak elhe­lyezni. Hogy kik járnak ide? Ezt már a „főnöktől” tudtam meg, aki kis idő múlva csak haza­ért. Nos, vendégeiknek a mó­dosabb személyeket nézték ki. Ezért is van a sok-sok kénye­lem. Ezért van az, hogy étel­kínálatukban sokféle „extra csemege” szerepel. Például cápahúsból is készítenek többféle fogást. Szinte nincs olyan különlegesség, amit ne tudnának felszolgálni a ven­dégnek. A legfőbb törekvésük, hogy aki betér, jól érezze ma­gát. Amikor az építkezés pénz­ügyi részéről is érdeklődtem, megtudtam a „tulajtól”, hogy több tízmilliós nagyságrendű kölcsönt vettek fel. Egyéves kifutási időt kaptak, és a tör­lesztést már meg kell kezde-: niük.- Amikor megláttam, hogy az M3-as itt megy el a tanya mellett - emlékezett vissza Bordák József arra a bizonyos percre -, azt mondtam ma­gamban^ ennek a vállalko­zásnak van jövője. Bár a jelenre sem panasz­kodtak, ha nem is olyan a for­galmuk még, mint amilyen lehetne, mint amilyet szeret­nének. Kicsit meglepődtem, ami­kor kiderült, hogy a „fizető” nem férfi, hanem egy karcsú, nagyon fiatal kislány, Bodócs Katalin inkasszál.- Ha egy háromtagú család egy úgynevezett polgári szín­vonalú ebédet fogyaszt, mit kell ezért fizetnie? ,-T Itallal együtt úgy négyez­ret - hangzott a válasz. Mégis vannak már törzs-j vendégek, akik két-hámm he­tente térnek vissza pihenni, A konferenciák, csoportos megbeszélések is egymást kö­vetik.- Egy pedagógusokból álló csoport is bejelentkezett már. Ismerve helyzetüket, húszszá­zalékos kedvezményt kínál­tunk fel a részükre. De van olyan is, amikor közük: a csoport milyen összeggel rendelkezik, és ilyenkor en­nek megfelelően állítjuk ösz- sze az ebédet és a vacsorát. A reggeli benne van a szoba árában, amit személyekre le­bontva állapítottunk meg - mondta a tulajdonos.- Mi van akkor, ha valaki csak egy pohár sörre tér be?- Természetesen szívesen látjuk. Ha valaki este tíz előtt öt perccel jön be, és vacso­rázni akar, hiába van este tíz­kor a záróra: figyelmesen ki­szolgáljuk. De diszkót nem rendezünk, és olyan ifjú höl­gyeket sem engedünk be, • akik..., szóval, tudja, kikre gondolok...? (gmf) Nagy tűz után - a ludasiak között Nehéz esztendők járnak a lu- dasi lványi Andrásékra. Tavaly januárban asszonylányukat, áprilisban ennek sokáig ápolt fiát - az unokát - temették. Az elmúlt héten pedig - a feltéte­lezés szerint valamilyen elekt­romos hiba miatt - kiégett, tönkrement a Fő utcai házuk... A régi otthontól két portával arrébb találom a károsultakat.- A polgármester úr segített bennünket ide - mondja az asszony, Iványiné, Irénke néni. - Felajánlott sokkal jobbat is, mehettünk volna az öregek je­lenleg használaton kívüli nap­közi otthonába, ahol víz, für­dőszoba is van megint, nyu- godtabban ellehetnénk egy da­rabig, de a mi korunkban már nagyon távolinak találtuk. Ezt meg Szabó István gyorsan ide­adta... Lakatlan volt az épüle­tük, látszik is rajta, s igencsak érezzük, de az a legfontosabb, hogy megint fedél van a fejünk fölött. Szerencsére már beren­deznünk is sikerült valameny- nyire, a legfontosabbak össze­jöttek. Áthozattuk, ami amott az egyik szobában megmaradt, a többit pedig gyűjtötték ne­künk, mint a ruhafélét, s az élelmet. Juhász Jóskáék siettek talán legelőször a legszüksége­sebb holmival, de igazán állít­hatom, hogy Ludas nagy része megmozdult az érdekünkben... Az emberemlékezet óta párat­lan tűz utáni negyedik éjszaká­tól alszik ismét együtt a család, mi és a három unoka. Elva­gyunk valahogy, de az elve­szett sajátunkat nagyon fájlal­juk... Átsétálunk az üszkös, be­szakadt, kormos, füstszagú romhoz. A pázsitos-fenyős szép udvaron békés szüretre előkészített hordók, szerszá­mok mellett a kőlábas torzó, amely még néhány napja is kedves verandával, konyhával, kamrával, két szobával, fürdő­szobával, teraszos hátsó kijá­rattal szolgálta lakóit, s redő­nyös utcai ablakait a községi iskolára nyitogatta.- Dehogy gondoltuk volna, hogy az a nap másképpen vég­ződik majd, mint amilyenre éb­redtünk! - magyarázza Ivá- nyiné. - Az uram a hátsó szo­bában tévézgetett, a parlamenti tudósítást nézte, én meg tet- tem-vettem körülötte, mint máskor. Délfelé indultam a kertbe, amikor utánam balla­gott, s szólt, hogy majd a diót szedné. Ám még a kiskapuig sem értünk, amikor furcsa, szokatlan szagra lettünk fi­gyelmesek. Gyanút fogtunk, visszasiettünk a lakáshoz. Amint benyitottunk, a férjemet úgy képen csapta a kitóduló füst, korom, hogy olyan lett, • •• mint egy kéményseprő. Akkor már lángolt minden odabenn, úgy, hogy az iskolából is ész­revették. Sőt - ahogyan utóbb megtudtuk - az igazgatónő, Sike Nándorné telefonált is a gyöngyösi tűzoltóknak. Azok két autójukkal gyorsan ki is jöttek, s oltani kezdték a tüzet. S még előttük a szomszédasz- szony veje is hordta a vizet, hogy locsoljon, át ne csapjanak a lángok hozzájuk. Mondha­tom, hogy mindent megtettek, még estefelé is itt voltak a tűz­oltók - de mindenünk odave­szett... Csak a befőttből 70 üveggel tettem el télire, s ezenkívül sem igen hiányzott az ennivalónk, mégis más kosztjára szorultunk. Vigasz­taló, hogy szívesen adják, az önkormányzat a meleg ételt még a helyünkbe is küldi. S ta­lán hamarosan lesz rendesebb házunk is, ami kedvünkre va­lóbb, mert a biztosító segítsége addig terjed. Amikor a baj jött, őszintén szólva azt sem tudtuk, hogy jó-e még a szerződésünk, az egriek, gyöngyösiek derítet­ték ki kérés nélkül is, hogy ér­vényes az okmány, mert a nyugdíjunkból rendszeresen fizették nekik a díjat. Hevér Lászlóné községi jegyző meglehetősen vaskos dossziéból idéz:- Önkormányzatunk rövid­del a katasztrófa után kiutalta gyorssegélyként a házikassza összes pénzét, az éppen benne lévő 20 ezer forintot. Sokkal nagyobb anyagi segítséggel je­lentkezett az AB-Aegon Észak-magyarországi Igazga­tósága, amely a gyorsabb megoldás érdekében a helyre- állítás helyett utóbb a házvá­sárlást ajánlotta. A károsultak­nak is tetsző ingatlan azonban az említett összegnél talán va­lamivel többe kerül, így ebben még egyezkedni kell... Iványiék mellé állt ugyanakkor a gyön­gyösi Családsegítő Központ, további támogatást remélve hivatalunk a Magyar Vöröske­reszt Országos Központját is megkereste. Megteszünk min­dent, amit tudunk, mert a csa­lád vesztesége nekünk is fáj. A kiválasztott másik porta - szemrevaló, takaros. Á külső szemlélőnek úgy tűnik: feled­tetni tudja majd az eredetit.- Örülnék, ha így lenne - búcsúzik Andris bácsi, hogy visszatérek. - Emezt azonban - mutogat az üszkös romokon körbe — az ötvenes években hi­tel nélkül ott építettük, ahol a nagyszüleim is laktak. Sokáig készült, mindig igazítottunk rajta valamit, a fürdőszobánkra például csak két esztendeje fu­totta a tehetségünkből. Min­denhez emlékek kötöttek ben­nünket. S úgy érezzük: ezeket semmi sem pótolhatja... Gyóni Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom