Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-28 / 254. szám
1994. október 28., péntek Panoráma 7. oldal Halott lelkek kísérője - a teliholdban Szent Dávid hegedül Elegáns szitakötő Régi szólásmondás, hogy a babonák alulról jönnek, de előfordult már bizony sokszor az ellenkezője is. Régen a falvak népe nagy jelentőséget tulajdonított a Holdnak, a „Föld halott leányának”. Az „éjszaka vándora” soha, semmi néven nevezendő és kézzelfogható szerepet nem töltött be a földi életben, esetleg talán annyit, hogy holdtöltekor, ha az eget felhők nem takarták el, akkor egy kis „útravaló fényt” adott a hazafelé botorkáló legénynek, vándornak, utazónak. így aztán talán a Hold az egyetlen égitest, amelyet egyedül csak a kutya respektál, és esetenként meg is ugat. Ennek ellenére mégis sokkalta több babona, mendemonda fűződik a Holdhoz, mint például a Naphoz vagy éppen az Esthajnalcsillaghoz, a Vénuszhoz. A nép régen nem sok jót, de annál több rosszat olvasott ki a Hold fényéből, az égen való állásából, formájából, sugarainak a Föld felé haladó irányából és a havonként periodikusan bekövetkező fényváltozásaiból. Szülőfalumban, gyermekkorom idején, ahol bőségesen volt időm és alkalmam megfigyelni ezt az égitestet, ott a Holdnak bizony jelentős kultusza dívott a nép hiedelemvilágában. Először is: a halott lelkek kísérőjének tartották. A Hold vetett fényt a hazajáró lelkek útjára. A gyerekeknek nem volt szabad azt mondani: „Ni, feljött a Hold”, csak „kalkának” nevezhették. Arra tanították a gyerekeket, hogy a Holdban, amikor teljes korongja látható, akkor benne Szent Dávid hegedül. Addig néztük, figyeltük, míg könnybe lábadt a szemünk, és a kíváncsiság könnyein keresztül tényleg úgy látszott, mintha egy emberi alak hegedülne ott. A hivatalos tudomány képviselői általában elítélik a Holddal kapcsolatos népi mondákat, népmeséket, szokásokat, de még az időjárással kapcsolatos több évszázados megfigyeléseken alapuló tapasztalatokat is. Ez eddig és így talán érthető is, de azt sehogy sem tudnám tudományosan és tudománytalanul megmagyarázni, hogy akkor a kalendáriumokban, naptárakban, miért szerepeltetik a Hold keltét és nyugtát számokban kifejezve, a fényváltozás fázisait pedig gyakran rajzokban is. A falvak népének, de főleg a pásztorembereknek régen egyik meteorológiai segédeszköze volt a Hold. Éppen ezért nézzünk szét előbb a juhászok portáján. Elmondásuk szerint a kos ondójára, az anyajuh petéire a Hold állásának igen fontos szerepe van. Annak idején a falunk határában lévő, tanyán lakó intéző a Hold állásának megfelelően párosította a hollandi tarka házinyulait. Megállapítása szerint megfelelő holdálláskor a nőstények 99 százaléka ivarzik, és ebben az időszakban a fogamzás mértéke, az ellések, valamint az almok száma is lényegesen jobb, mintha nem a megfelelő holdálláskor zajlik le a párosítási aktus. Fejből tudta, hogy melyik állatot mikor kell pároztatni, és mikor a legkedvezőbb a holdállás a tenyésztésnek rendkívül fontos láncszeménél. Pontosan tudta, hogy melyik hónapnak mely napján legeredményesebb a házinyu- lakat pároztatni. A holdállás és a termékenyülés közötti kapcsolat tudományos igazolására nem ismerek hitelt érdemlő kísérleti vagy egzakt megfigyeléseket. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az égitesteknek ne lenne valami kozmikus sugárhatásuk a földi lényekre. Megítélésem szerint van, és ezt a néphiedelmet a tudomány fokozatosan kezdi is elismerni. Például egy kísérlet alkalmával fehér egereket ólömdo- bozban tartottak, és azok nem szaporodtak. Ha kivették a fehér egereket az ólomdobozból, akkor ismét szaporodtak. Az infravörös, ultraibolya sugarak hatása az élőlényekre ma már eléggé közismert. Az ember általános közérzetére például nagy hatással vannak a légtérből különböző „források”-ból érkező viharfrontok és az azok okozta depressziók, amelyek légköri nyomásként „préselődnek” Földünk felszínére. Ilyenkor még a normális vérnyomással rendelkező emberek vérnyomása is meginog. Ha elhaladt felettük a viharfront, ha le- csendesült a szél ereje, ha kisüt a nap, az ember közérzete átformálódik, és visszazökken a normális mederbe. Megszűnik a szorongás, a halálfélelem, kevesebb vérnyomáscsökkentő tabletta szükséges, és kevesebb idegnyugtatót szednek az arra rászorulók. Viharfront bármikor átvonulhat felettünk, de ha az a holdtöltével párosul, tehát egy időben jelentkezik, akkor az igen súlyos lehet az emberi szervezetre. Mit mondjak? Vannak orvosok, akik frontátvonuláskor és bizonyos holdálláskor nem vállalják a műtétet, részben a végzett munka minősége, végső soron a beteg érdekében. Maradjunk azonban a megkezdett témakörnél. Az ikerel- lést egyes állatfajoknál ma a fejlett tenyésztéstechnika eredményeinek deklarálják az állattenyésztésben ügyködő genetikusok. Ezt tudva és ezzel szemben a régi juhászok juhállományaiban ez már több száz évvel ezelőtt általános gyakorlat volt, mert a Hold állása szerint irányították a fedeztetések idejét. Ezzel magyarázható, hogy kevés eltéréssel csaknem egyidejűleg zajlott le az állományoknál az ellés. Ezt az ősi „fejlett módszert” az újdonsült juhászok, juhtartók nem nagyon ismerhették. Aki ezt a „tudományát” másnak is elmondta és híre ment, arról azt tartották, hogy „ördöge van”, vagy „az ördöggel cimborái”. Bevallom, mindezekről eddig jómagámnak is elmarasztaló ítéletem alakult ki. A „megszégyenülés napja” néhány hónappal ezelőtt következett be, amikor az USA Dallas városában szerkesztett Rabbit Talk című szakmai világlap ajánlatát olvastam ezzel a címmel: „Tenyésszen holdállás szerint”. Az említett szaklap évenkénti és havonkénti bontásban ajánlotta ezt a tenyésztési módszert a mindenkori holdállásnak megfelelően. Tetőzte az ajánlást az American Rabbit Journal, a nagy példány- számú szaklap. Jum Ross, a lap állandó munkatársa az általa vezetett rovatban, amelyben szakmai tanácsokat ad az eredményes és gazdaságos tenyésztéshez, többek között szintén azt ajánlja, hogy „tenyésszünk a holdjárásnak megfelelően”. Azt állítja, hogy ez az eljárás igen jó eredményeket adott már eddig is a tenyésztésben, az almok népesebbek, a fiókák életképessége is jobb. Ezt az eljárást angolul „Moon Bre- eding”-nek nevezik. Ez magyarul annyit jelent, hogy „hold-tenyésztés”. A holdállás szerepét az élőlényekre többek között azzal is bizonyítják az ezzel a tudományággal foglalkozó szakemberek, hogy pl. a New York-i Empire State Building nevű felhőkarcolóból leugrott 28 öngyilkos is (mind a 28!) azonos holdálláskor követte el tettét. írásos dokumentum van a kezemben, amely azt igazolja, hogy falunkban H. J. egy holdas este (holdtöltekor) felkelt az ágyából, és ingben, alsónadrágban - úgy, ahogy érte a kozmikus hatás - a Szilvás-sorról (ma Szabadság u.) a temetőn át, a Templom-soros kertek alatt kiment a falu végére, és a Templom-soron (ma Széchenyi u.) „jött vissza igen erős tempóban”. A bátrabbak tisztes távolból követték. Az anyja a kapuban sírdogált. Amikor hazatért, „megvizsgálták”, de egy karcolást sem találtak rajta. Holdkóros - mondták az öregek. Ilyen volt V. J. is, aki őszi éjjelen a deres káposztafejek között úgy ment ingben és gatyában, hogy egy levél sem rezdült meg. Egyszer meg is kérdezték egymás között a fiúk H. J.-től, hogy most merre járt és mit csinált, és miért ment ki éjnek idején az ágyból? De ő erre a kérdésre soha semmi választ nem adott. Önkívületi ál- lappiban tette? Ki tudja? Újonc katona koromban nagygyakorlaton voltunk a Mátra hegyvonulata délnyugati részén, és ott láttam egy számomra akkor igen félelmetes esetet. Az egész tábor aludt a sátorlapokból készített sátrak alatt. Az egyik éjjel soros lévén, őrségben álltam a tábor, illetve az erdő szélén. Ha jól emlékszem, ez éjjel 12 órától hajnali 2 óráig tartott. Éjfél után a vaksötétséget felváltotta a magas hegy mögött felbukkanó telihold. Sárgás, sejtelmes fény árasztotta el a környéket. Csak a völgyben, az ágyúk mellett berendezett tábori istálló rögtönzött jászlaiból ropogtatták a lovak a szénát, olykor-olykor nagyokat „prüszkölve”, a poros széna ellen tiltakozva. A „felállítási helyen”, vagyis az őrhelyem mellett egy hatalmas tölgyfa állt. Hozzádőlve vártam a leváltásomat. Egyszer arra leszek figyelmes, hogy a bokros rész mögötti erdőrészből, a sátrak irányából az egyik katona az erdő széle felé tart, természetesen ingben és alsónadrágban, és két kezét maga elé emelve, megmerevedett arccal néz az ég felé, a Hold irányába. Felismertem, és még szorosabban húzódtam a nagy tölgyfa törzséhez, s Vártam a fejleményeket. Én még ilyen esetet nem láttam. Már rá akartam kiáltani az előírásnak megfelelően: „Állj, ki vagy?” De ennek nem láttam szükségét, mert ismertem és veszélytelennek tartottam, hiszen lenge magyarban haladt el, úgy 15-20 méternyi távolságra. Amikor teljesen kiért az erdő szélére, akkor megfogott egy fát, és a Hold felé tartva a fejét, apró tánclépésekkel foglalta el magát. Valamit már abban az időben is hallottam a holdkórosokról, de azt csak mesének, babonának tartottam. Az éjjeli jelenetről nem szóltam senkinek, nem is nagyon mertem, mert az illető katona tiszti rangban volt. Tudok olyan esetről, hogy az asszony elvált a hites urától, mert az minden holdtöltekor, a legnagyobb éjszaka, elillant mellőle. „A frászt hozta rám” - védekezett a válóper során. - Osztán úgy gyütt haza, mintha egész nap szőlőt kétágúzott volna, folyt rúla az izzadság, hát kérem, akinek a Hold kell, az éljen a Holddal, de én egy percig sem maradok vele” - nyilatkozott a menyecske. (Kincses Kalendárium) A szitakötők, akárcsak egy sor másfajta rovar, elegáns repülésükhöz olyan felhajtó-mecha- nizmusf használnak, amely csodálatot és irigységet kelt a repülőgép-konstruktőrökben. Hiszen a repülési és szárny- technikájuk olyan felhajtóerőkkel operál, amelyek saját testük súlyának 10-15-szörösét is elérik. Ezek a tények a coloradói egyetem kutatóit arra késztették, hogy új vizsgálati eljárásokkal megfejtsék a repülő rovarok technikai titkát. Megállapították, hogy egyenlőtlen, nem állandó aerodinamikai állapotok biztosítanak a szitakötőknek ilyen felhajtóerőt. Ezzel szemben valamennyi, ma használt repülőgép- számy-profil „megfúvatással” dolgozik. A rovarok az egyenlőtlen légörvényeket maguk keltik számymozgásukkal; ennek ellenére képesek arra, hogy repülésüket pontosan irányítva a levegőben megálljának, de villámsebesen el is repüljenek. Okos hangyák Eddig azt hitték, hogy zárt genetikai program vezérli azokat a hangyákat, amelyek a táplálékszerzésben velük vetélkedő állatokat - gyakran más fajtájú hangyákat - felismerik és megtámadják. A Harvard egyetem zoológusai azonban most azt tapasztalták, hogy - legalábbis az általuk megfigyelt Phei- dole hangyák katonái - annál gyorsabban veszik fel a harcot a közéjük helyezett Tet- ramorium gyepi hangyákkal, minél gyakrabban kerültek kapcsolatba velük. Ez a kutatók szerint annak a jele, hogy viselkedésükben alkalmazkodnak környezetükhöz, vagyis tanulnak, azaz öröklött védekező viselkedésüket nem zárt, hanem nyitott program határozza meg. A veszély iskoláját 1981-ben alapította Bob Duggan Aspenben. Alapításának oka, hogy ebben az időben szaporodtak el a terrorista-támadások, és a véres bűnügyek. Iskolájában kapják a kiképzést azok a testőrök, akik magánüzletként űzik ezt a foglalkozást (FEB-fotó) Jean Rossat tervezte azt az óriás keresztrejtvényt, mely 3150 négyzetméter alapterületű. Dijon közelében, rögbipályán állították fel az óriást. 1987-ben készült az első óriásrejtvény, majd 1990-ben a következő, melyben 16.800 kérdés volt. (FEB-fotó) Hol lehetne máshol, mint Amerikában a „Szerelem kápolnája”. Hirdetésük ígéri, hogy az itt köttetett házasságok hosszú életűek lesznek. Az anyakönyvvezető Elvis Presley maszkjában adja össze a párokat. Minden van itt: orgona, művirág, rendelt autó, stb. (FEB-fotó)
