Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-19 / 246. szám
1994. október 19., szerda Tudomány Es Világa 11. oldal „Puskás Ferenc úr, Budapesten lakó magánzó” 1880. május 13-án kapott engedélyt arra, hogy a fővárosban telefonhálózatot létesítsen. Mindez a hivatalos lapban közel egy évvel később, 1881. július 3-án jelent meg és lépett érvénybe. Tulajdonképpen ettől a naptól számíthatjuk a magyar telefon történetét. Ennek a fontos készüléknek a megjelenésétől sokan idegenkedtek. Nemcsak nálunk, hanem a hazájában, Amerikában is. Többen csupán tudományos játékszernek tekintették. A telefon népszerűsítésében és elterjesztésében talán senki sem tett annyit, mint a két Puskás-fivér. Erre emlékezünk Puskás Ferenc születésének másfélszázadik évfordulóján. A magyar „telefonügy” főszereplője Gyöngyösi lapban az „új csodáról” írtak Mindössze egyetlen korabeli lap, az akkoriban Gyöngyösön megjelent Közügy írt a Puskás-féle hazai telefonról. A tudósítás nagyon rövid, és csak megemlíti Puskás Ferenc nevét. „Már folyamodott engedélyért, hogy Budapesten telephonintézetet állíthasson, amelyből a város minden részébe telephonsodronyok vezetnének...” Ám azt, hogy mi lenne az ilyen központnak a haszna, a Közügy is elhallgatta. Az elvek ma is azonosak... Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten. A ditrói előnevet viselő, székely eredetű Puskás család a XIX. század elején Felsőbányán élt, ahol az apa - Puskás Tivadar - tiszteletnek örvendő városi főtisztviselő volt. Jövedelme megengedte, hogy fiait, Tivadart és Ferencet a bécsi There- sianumba küldje tanulni. Ferenc katonatiszt lett. Tivadar előbb jogot tanult, majd átiratkozott a bécsi műegyetemre, de mérnöki oklevelet nem szerzett. A csapongó fantáziájú fiatalembertől távol állt az egyetemen megkívánt pontosság, szorgalom, elmélyülés. Nem konstruktőrnek, hanem feltalálónak született. A huszonkét éves Tivadar otthagyva az egyetemet, Angliába utazott szerencsét próbálni. Németül, franciául tudott, és angolul is gyorsan megtanult. Ám hamarosan Erdélyben találjuk. Egy angol vasútépítő vállalat szolgálatában utazott oda, hogy a személyzet és a magyar dolgozók között közvetítsen. A kolozsvári vonalat 1870-ben nyitották meg. Puskás Tivadar a vasútépítőktől megválva, összegyűjtött pénzével Bécsbe ment, ahol utazási irodát nyitott. Ez egy ideig jól működött, de aztán be kellett zárnia, és kiutazott Amerikába. Őt is elkapta az aranyláz, és a Colorado völgyében arany-, illetve ezüstbányászattal próbálkozott. Sikerült is neki némi kis vagyont összecsákányoznia, de felhagyott vele. Puskás felkereste az akkor már világhírű amerikai Alva Edisont, és egy ötletét felajánlotta neki: a telefontulajdonosok se közvetlen vonalakon beszéljenek egymással, hanem központon keresztül, így olcsóbb és gyorsabb a kapcsolat- teremtés. A telefonközpont gondolata akkoriban már nem számított újnak, mások is foglalkoztak vele, sőt a New York-i „tőzsdei távíró” is központtal dolgozott. Ezek viszont csak néhány készülék összekapcsolására vállalkozhattak. A központ minden alkatrésze már megvolt, de azt, hogy a nagyszámú telefonkészüléket miként lehet tetszés szerint összekötni, Puskás Tivadar oldotta meg. Ő látta meg elsőként, hogy a telefon mihamar tömegigénnyé válik. Tehát inkább szervező, vállalkozó, szellemes megoldásokat kereső feltaláló volt, mint laboratóriumi tudós vagy részletproblémákon rágódó konstruktőr. Edison ezt felismerve, megbízta érdekeinek európai képviseletével Puskást. így került 1878-ban Párizsba, ahol az Avenue de L’Opéra egyik házában berendezte az első telefon- központot. Ezenkívül megszervezte az Edison-féle fonográf angliai gyártását, és találmányainak a propagálásával is foglalkozott. Puskás, mint Edison megbízottja, hallatlanul jól keresett, más vállalkozásokban is részt vett. Közben a hazai eseményeket is figyelemmel kísérte. A kiegyezés után Magyarország hallatlanul gyors gazdasági fejlődését látva elhatározta, hogy Budapesten is meghonosítja a telefont. A lovas tisztként szolgálatot teljesítő öccsét, Ferencet meghívta Párizsba, megismertette az üzleti élettel, kiküldte Angliába a telefon és más technikai újdonságok tanulmányozására, és rábeszélte, hogy hagyja ott a hadsereget, és szervezze meg a pesti telefon- hálózatot. Megnyugtatta, hogy anyagiakra nem lesz gondja, de azért próbáljon bankhitelt szerezni, mert abból lemérhető a telefon magyar fogadtatása. Ferenc hazatérve felkereste a pesti bankok vezetőit, de valamennyi fanyalgott az ötlet hallatán, egyáltalán nem bíztak a telefonban, akárcsak néhány évvel korábban az amerikaiak, játékszernek tekintettek azt. A közvélemény meggyőzésére Ferenc pesti lakásán, a földszinten és a második emeleten felszereltek egy-egy telefont. Ferenc ismerősöket, újságírókat, bankárokat, gyárosokat hívott meg, akik nagy érdeklődéssel nézték, hallgatták, kezelték az új csodát: beleénekeltek, órát tettek a mikrofon elé, s figyelték, hogy a ketyegés felhallatszik-e az emeletre. Ferenc végül is megkapta az engedélyt, és a pesti telefon Tivadar pénzén 1881-ben működni kezdhetett, amelyet az állami távírda ellenőrzése alá helyeztek. A központ a régi Fürdő - a mai József Attila - utcában, egy azóta rég eltűnt házban volt. Amerikai szerelők rendezték be. Elsőként a Pesti Hírlap telefonját kötötték be a központba. Eleinte maga Puskás Ferenc is kapcsolt, aztán az előfizetők számának növekedésével öt „telefonos kisasszony” dolgozott a központban. Ám a magánemberek húzódoztak tőle. Túl drágának tartották: évi előfizetési díja 180 forint - azaz egy ló ára - volt! Puskás Ferenc erejét meghaladó buzgalommal intézte a telefon ügyeit. A túlfeszített munka kikezdte egészségét. Ezért kérte bátyját, hogy írják át a szerződéseket az ő nevére, hiszen sohasem csináltak titkot abból, hogy a vállalkozást Tivadar pénzeli. Ferenc 1884-ben, 36 eves korában meg is halt. Tivadar egy ideig még Párizsban maradt, azután ügyeit felszámolva, végleg hazajött Budapestre. Itthon a Ferenc betegsége idején elhanyagolt telefont rendbe hozta, s ez igen sok pénzébe került. De maradjunk még Párizsban. Puskást előkelő társaság vette körül, villanyautón járt, villanymotoros léghajót tervezett. Nagyszerű alkotását, a dalműtelefont a párizsi világkiállításon, 1881-ben mutatták be: az opera előadásait egy teremben fejhallgatóval lehetett hallgatni. Puskásnak ez az alkotása nálunk Telefonhírmondóként - Telefonújságként - vált népszerűvé: Pesten már nemcsak dalműveket, hanem híreket is közvetített. Önálló stúdiója volt, de a hálózatát csak később építették ki. Amikor a húszas években a rádióadás megkezdődött, a Telefonhírmondó bemondója lett a rádió első bemondója. Talán a fiatalkori kalandos élet emléke kísértett, amikor Puskás Abrudbányán megvett egy régen felhagyott aranybányát. Am vagyonának jelentékeny része ráment e vállalkozásra. Hogy mentse, ami menthető, bonyolult jogászi és üzleti műveletekbe kezdett, s sikerült is neki a pesti telefonvállalkozásból körülbelül 60 ezer forintot és néhány évre mérsékelt jövedelmet kicsikarnia. Az így összehozott pénzből élhette volna a jómódú „magánzók” életét, de ehelyett ismét délibáb után futott: az erdélyi föld olaja csábította. Ám éppen csak csordogált az olaj, ezért hamarosan ott kellett hagynia az „ígéret földjét”. Nem kevésbé fantasztikus a Vaskapuhoz fűződő vállalkozása sem. Ott a víz alatti tömör sziklákban kellett hajózócsatornát robbantani. Sajátos eljárást dolgozott ki. Az elképzelés emlékeztetett azokra a török háborúk várharcaiban használt petárdákra, amelyekkel várkapukat döntöttek be. Ez viszont nem működött jól a tömör sziklában. Emiatt otthagyta az Al-Dunát, és hazautazott Budapestre. Puskás Tivadar 49 éves korában, 1893. március 16-án, szívroham következtében halt meg. Sokan azt beszélték róla, hogy öngyilkos lett. Valójában nem ő volt az az ember, aki az élet nehézségei elől bárhogyan is elmenekült volna. Mentusz Károly Puskás Tivadar oly korban élt, amikor a parlamentben Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc és Wesselényi Miklós felszólalásait hallgatták. Akkoriban alakult meg a hazai ipart támogató Védegylet, és megkezdte működését Ganz Abra- hám vasöntödéje. Petőfi Sándor megírta a János vitézt, Erkel Ferenc pedig a Himnuszt. Sorra születtek a technikai újdonságok is. Akkoriban tették meg a Budapest-Vác közötti vasútvonalon az első kapavágásokat. De mi maradt Puskás Tivadar gondolataiból az ezredfordulóra? Nos, azt mondhatjuk, hogy ami az elveket illeti, szinte minden. Természetesen a Puskás által elképzelt telefon- központban a kisasszonyok hozták létre a kapcsolást, és nem az automaták. A Telefon- hírmondóban sem előre rögzített hírek indultak el rézvezetékeken, de az elvek ma is azonosak. Tíz esztendővel Puskás Tivadar halála után, 1903-ban született Neumann János, aki egy másik gondolattal, a programvezéreit számítógéppel járult hozzá a technika fejlődéséhez. Talán szerencsésebb volt, mint Puskás, de az ő tudományos szerepéhez kevesebb kétség fér. Nos, a technika fejlődésében ennek a két nagyszerű embernek a gondolatai ötvöződnek most, az ezredforduló előtt. Ennek egyik szép példája a tárolt programvezérlésű telefonközpont, amelynek teljes vezérlését számítógép látja el. A Telefonhírmondó modern utódjának tekinthetjük az audiotex szolgáltatásokat. Ez utóbbiak lehetővé teszik, hogy a telefonszám tárcsázása után tetszés szerinti régió időjárás-jelentést, tőzsdei árfolyamokat, vagy repülőtéri információkat kapjunk számítógép-vezérelt adatbázisok és digitálisan rögzített hanginformáció segítségével. Neumann és Puskás persze igencsak meglepődne, ha látna egy ilyen berendezést, hiszen a technológia haláluk óta hatalmasat fejlődött. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a mai korszerű információs szolgáltatások alapkőletételénél ők is jelen voltak. Puskás Tivadar két „telefontölcsérrel” a kezében Körlevelet bocsátott ki A ma telefonra várakozók elcsodálkoznak, hogy annak idején Puskás Tivadar kénytelen volt körlevelet kibocsátani, amelyben igyekezett találmányát népszerűsíteni: „ Van szerencsém értesíteni a tisztelt közönséget, hogy a Nagyméltóságú Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium engedélyokmánya által szabadalmazott budapesti Telefonhálózat Központi Hivatala Fürdő utcza 10. szám alatt megnyittatván, mindenkinek alkalma nyűik magát az előfizetők közé bejegyeztetni. Ezen végtelenül fontos és közhasznú találmánynak jótéteményeit élvezni...” Mindezek ellenére lassan terjedt a telefon. Főleg a hírlapok és a bankok épületeiben szerelték fel. A magánemberek húzódoztak tőle. Drágának tartották az évi 180 forintos előfizetést. Történelmi pillanatkép. 1878 elején az akkor harmincegy éves Alva Edisont fonográfjával örökítette meg a híres New York-i fényképész, Mathew Brady. A Puskás-féle telefonközpont 1882-ből, a Magyar Postamúzeumban található Ma múzeumi különlegességnek számít Puskás Ferenc „házi” telefonja
