Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-19 / 246. szám

1994. október 19., szerda Bűnügyi Kaleidoszkóp 9. oldal Az ál-Schwamberg Groupja Jelentkezzenek a károsultak! Es égre csap az emberhús szaga... Tájkép Kanadában, talán éppen itt történt az eset... Különös tüzek lobbantak fel az idei nyáron Amerika- és Kanada-szerte, amerre jártam. Lángolt egy kamion a sivatag­ban, tüzet fogott egy személy- gépkocsi Montreálban, hetekig égett az erdő a kanadai Pentin- tonban és a Washington ál­lambeli Seattle-ben. Már kissé kezdtem gyanakodni ma­gamra! Texasban szerettem volna megnézni azt a tanyát, ahonnan 1993-ban iszonyatos emberhús-szag csapott fel és tartotta rémületben az embe­reket 20-30 kilométeres kör­zetben. De a terület mind a mai napig megközelíthetetlen. Mindezekről nem is szól­nék, ha a „Mi újság felétek?” kérdésemre nem ezt hallom az éter hullámain Kanadából:- Megint égre csaptak a hullámok közelünkben. A krimibe illő mondatok egy öngyilkos (vagy gyilkos) szekta elszenesedett hulláinak kapcsán fogalmazódtak, s csak az erősebb idegzetűek szá­mára rendeztem egymás alá-mellé őket. A tűzoltóknak ezúttal Mo­rin Heightsben kellett megbir­kózniuk a lángokkal és az em­berhús sajátos bűzével, miután a propángázos-benzinpalackos gyújtószerkezet alapos mun­kát végzett az egyik tanyán. (A szerző felvétele) Valószínű, hogy távirányítás­sal robbantották fel az épüle­tet, amelyben egy szekta tar­tózkodott. Az öt hullából ket­tőnek a nyakán T. S. megjelö­lésű medált találtak. Ez a két betű egy rövidítést tartalmaz: Templum Solis (Nagytemp­lom) - egy szekta neve, amely az utóbbi időkben a világ számos táján több csoportos öngyilkosságot rendezett már. Vezetőjük a 70 éves kana­dai gazdasági vezető, Joseph di Mambro, aki ellen a nem­zetközi rendőrséget „műkö­désbe léptették”. Sziki Károly VILAGBUNOK VILAGBUNOK VILAGBUNOK A videokazetta összeszerelése - 80 forint darabonkénti szerelési díjjal számolva - igencsak jól jövedelmező otthoni bedolgo­zásnak számít(ana). így gondolta ezt egy eléggé élelmes miskolci férfi a felesé­gével közösen, s fel is adtak észak-magyarországi lapokban hirdetéseket, budapesti és mis­kolci postafiókcímeket jelölve meg. Április óta több százan je­lentkeztek erre a bedolgozói munkára. Mindegyiküknek egy-egy levél hozta tudtára, hogy mindössze az úgynevezett próbadarabot kell utánvéttel megvásárolniuk (887 forint), s utána „nagyüzemben” indul a szerelnivalók szállítása. Miután az alaposan becsa­pott emberek hónapok múltán sem kaptak azon az árva darab kazettán kívül semmit, annak árát pedig jócskán megfizették, a Szekszárdi Rendőrkapitány­ságon kezdődött meg sajátos „nagyüzemben” a munka. Ki­derült ugyanis, hogy a levélben feltüntetett Schwamberg Zoltán kis hazánkban nem is létezik, a neve alatt szereplő Gold Group pedig egy budapesti, sörfor­galmazással foglalkozó céget jelöl, akinek az ég adta egy vi­lágon semmi köze a kazettasze­reléshez. A szekszárdi rendőrök előtt azonban nem tudott sokáig ho­mályba burkolózni a miskolci férfi, aki minden próbakazetta vásárlójától mintegy 500 forint hasznot vágott zsebre. A ráfize­tett „bedolgozók”, jelenleg be­csapottak névsora azonban nem került elő az élénk fantáziával megáldott házaspártól. A Szekszárdi Rendőrkapi­tányság kéri, hogy aki a hirde­tésre jelentkezve megvásárolta a „próbakazettát”, az jelentkez­zen a kapitányság bűnügyi osz­tályán: 7100 Szekszárd, Várköz 4. A hívható telefonszám: (73)311-199/3201 -es mellék. Lefogták, mert az elnök mögé állt Hiúságának áldozata lett egy huszonkilenc éves amerikai asszony, Janice Payne. Az amerikai Clinton elnök ugyanis, abból az alkalomból, hogy törvényjavaslat került a kongresszus elé a bűnözéssel szembeni szigorúbb fellépésről (el is fogadták mindkét ház­ban), a Fehér Ház Rózsakertjé­ben vendégül látta azokat, aki­ket személyesen vagy családi­lag súlyosan sújthatott az alvi­lági erőszak. A meghívottak között volt a már említett Ja­nice Payne asszony is, akinek fiát kilencéves korában, nemrég gyilkolták meg. A könnyeit tö- rölgető anya úgy helyezkedett el az ünnepség során, hogy mö­götte állt, amikor az beszédét tartotta. Ezért a televíziós köz­vetítésekben hosszan, jól kive­hetően látható volt. Alighanem a bánatos vendég és az ese­mény szervezői egyaránt meg­lepődhettek, amikor az asz­szonyt a Rózsakertből, való tá- voztában a DE A, a Kábítószer­ellenes Hatóság emberei vár­ták, s azonnal letartóztatták. Kiderült ugyanis, hogy körözés alatt áll, s még az sincs kizárva, hogy szerencsétlen fiának ha­lála is a drogüzlet belharcaival függött össze. A büntetés: botütés Barbados, Szingapúr és Trini­dad-Tobago után most még egy állam visszatért a veréshez. Huszonöt éves szünet után Ja­maicában is - mellékbüntetés­ként - hat botütésre ítélt egy vádlottat a bíróság. A 23 éves férfi késsel súlyosan megsebe­sítette barátnője anyját, s ezért négyévi börtönt, valamint a testi fenyítést szabták ki. Az Egyesült Államokban is csak­nem visszahozták ezt a régi büntetést. Kaliforniában a szö­vetségi parlament illetékes bi­zottsága mindössze 12:11 sza­vazati aránnyal utasította el a törvényjavaslat beterjesztését. Eszerint akár tíz botütéssel bün­tették volna a köztulajdon megkárosítását, például a festé- kes falfirkát. Ezt maguk a lakók kérték. Családirtó családfő Rejtélyes dráma helyszíne az új-zélandi Dunedin város. A szó szoros értelmében kivégez­tek egy házaspárt és három gyerekét. A rendőrség feltéte­lezi, hogy a tettes az 58 eszten­dős családfő, Robin Irving Bain, aki előbb a feleségét, az 50 éves Margaret asszonyt, majd pedig a gyerekeket gyil­kolta meg, ezután öngyilkossá­got követett el. A gyilkos fegy­vert ugyanis az apa keze ügyé­ben találták meg a helyszínelő rendőrök. Az egyik szobát föl­dúlták, mintha verekedtek volna benne. A család egyetlen túlélője a 22 éves nagyfiú, Da­vid. Reggel hét órakor ért haza a hajnali újságkihordásból, és akkor fedezte föl a tömeges gyilkosságot. KÉK HÍREK Helybenhagyták a nejet, az apát Hagyományos, de koránt­sem elfogadott módon zárta le a családi perpatvart V. J. István pétervásári lakos. Mivel az asszony sehogy sem akart neki igazat adni, ezért olyannyira elverte, hogy a sértettet súlyos se­bekkel kellett rövidesen ápolni. A brutális férj ellen testi sértés bűntettének gya­nújával folytat eljárást a rendőrség. Semmiképpen sem tart­hatja magát szerencsésnek a kápolnai R. L., akit édesap­jával együtt Kompokon, a Dankó téren jócskán el- agyabugyáltak. A füzesabo­nyi kapitányságon emiatt az ügy miatt a Kompokra való B. Róbert és társai ellen in­dítottak büntetőeljárást. Veszélyes vidék a káli vasútállomás Az alcímbeli megállapítás teljesen jogos, hiszen az em­lített helyen már nemegy­szer fordult elő, hogy rátá­madtak jámbor polgárokra. Ez történt a minap is, ami­kor éjféli órán rohanták meg a váróteremben vonat után áhítozó M. Károly balmaz­újvárosi lakost. Jó néhány­szor megütötték, felpofoz­ták, majd a tettesek - mint akik jól végezték dolgukat - hamar elszeleltek. Hiába, mert az éber rendőrök rövid időn belül elfogták a bűn­ténnyel alaposan gyanúsít­ható személyeket, nevezete­sen K. Róbertét és barátait, akik valamennyien kom- polti illetőségűek. Könnyed baltacsapás az asszony fejére Nyilván nevelő célzattal használta a favágásra sokkal inkább alkalmas szerszámot az 57 esztendős F. Ferenc egri polgár. A rendőrséghez érkezett bejelentés szerint a vitában neki ellentmondó feleségére egy baltával súj­tott rá. Szerencsére nem volt elég erős és pontos az ütés, így az asszony csak köny- nyebben sérült meg. Lehullott a kődarab az útfelüljáróról Nem mindennapi baleset érte azt a személygépkocsit, amely az M3-as autópálya hatvani szakaszán haladt éppen. Ismeretlen elkövető egy követ hajított le a jár­műre, aminek következté­ben a szélvédő jócskán ká­rosodott. Nagy szerencse, hogy a vezető lélekjelenléte folytán nem következett be baleset. Stílustalan irkafirkák Ha valamire nyugodt lelkiismerettel használhatjuk a szót: bunkó­ság, az éppen ez a jelenség. A falfirkálás. Nehéz elképzelni, milyen perverz örömet okozhat némelyeknek az, hogy többnyire szexuális vágyaikat, álmaikat a szebbnél szebb épületek falaira mázolt förtelmeikkel juttassák kifejezésre. Azt sem könnyű megérteni még ebben a mai nagy-nagy demokráciában sem, miért éppen a többség által féltve őrzött és gondozott műem­lékeink válnak különös politikai vitafórumok színterévé. Csupán az látható-tudható bizonyosan, hogy ezek az irkafirkák rondítják me­gyeszékhelyünket, csakúgy sajnos, mint más településeinket. Rendszerint lemoshatatlan spray, zsíros kréta, csak csiszolással eltávolítható szén felhasználásával készülnek eme, remekbe egyál­talán nem szabott müvek. Formájuk és tartalmuk pedig teljes jog­gal botránkoztatja meg a jóérzésű polgárokat, a hozzánk látogató kül- és belföldieket egyaránt. Ismeretes persze, hogy az efféle „alkotások” megfigyelhetők a példakép nyugati városok egy részében is. De azt sem árt tudni, hogy azokban az országokban — Németország, Ausztria, Francia- ország stb. ahol keményen büntetik a firkátokat, és a lakosság maga is határozottan ellenzi az elterjedését, ott bizony eszébe se jut ifjaknak, szédülteknek ez a fajta szórakozás. Helyénvaló lenne hát nálunk is segíteni a hatóságoknak a rongá­lok felderítésében. Nem csupán azért, mert a helyreállítás ugyan­csak a mi zsebünkre megy, hanem azért is, mert különben mind­annyiunkat könnyen bunkósággal vádolhatnak... Márpedig ezt senki sem akarhatja! (-y) Magyar graffity Eger egyik falán (Fotó: Kaposi Tamás) Vigyázat, traffipax! Mivel sokan járnak - elsősor­ban üzleti utakon - Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében is, ezért az ottani sebességmérők mozgását is figyelemmel kísér­hetik alábbi összeállításunk alapján. Október 20-án, 6-14 óra: Eger és környéke, Szolnok kül­területe. 14-22 óra: Gyöngyös belterülete, Hatvan és kör­nyéke, 32. sz. főút Szolnok- Jászberény közötti szakasz. Október 21-én, 6-14 óra: Eger belterülete. 13-14 óra: 4-es számú főút Szolnok-Kar- cag, valamint Jászberény. 14- 22 óra: Gyöngyös és környéke, Hatvan belterülete. Október 22-én, 6-14 óra: Füzesabony belterülete, 3- 33-as számú főút, 4-es számú főút Szolnok-Karcag, valamint Jászberény. 14-22 óra: Gyön­gyös. Hatvan belterülete, 3- 24-es. 3-21-es számú főút. Október 23-án, 6-14 óra: Eger belterülete, 3-25-ös számú főút. 14-22 óra: Gyön­gyös, Hatvan belterülete, 3- 24-es, 3-as számú főút, 4-es számú főút Fegyvernek. Október 24-én, 6-14 óra: Hatvan belterülete, Tószeg-Ti- szajenő, 32-es számú főút Já- noshida. 14-22 óra: Eger, Gyöngyös belterülete, 4-es számú főút Karcag környékén. Október 25-én, 6-14 óra: Hatvan és környéke, Szolnok belterülete. 14-22 óra: Füzes­abony és Gyöngyös környéke, 4-es számú főút Szolnok-Kisúj- szállás, valamint Mezőtúr. Október 26-án, 6-14 óra: Hatvan és környéke, 32-es számú főút 11 jszász-Jászbe- rény. 14-22 óra: Eger és kör­nyéke, Gyöngyös belterülete, 3- 24-es számú főút, 4-es számú főút Szolnok-Karcag közötti szakaszon. Könnyen ebül járhat, aki nem elég óvatos Hovatovább már ott tartunk, hogy meg kell tanulnunk ku­tyául viselkednünk az utcán! Érzékeny pontjainkat harapásálló ruhakiegészítő­vel gondosan fedve, fogsora­inkat sűrűn csattogtatva jár- nunk-kelnünk. Ellenkező esetben könnyen marcona ebek okozta „halálos baleset” áldozatai lehetünk - leg­alábbis a honi ebtenyésztők egyesületének elnöke szerint. Az illető úr felettébb sajá­tos elmélettel lepte meg a közvéleményt egyik napila­punkban, midőn harcias ku­tyák közelmúltbeli „rémtet­teit” próbálta bőszen meg­magyarázni. A legbájosabb a szövegében az volt, ahogy ha­tározottan védelmébe vette a négylábúakat, amelyek meg­vakítottak egy koros asz- szonyt, s eltörték a lábszár­csontját, másutt pedig ha­lálra martak egy másik sze­rencsétlen idős nőt. „Szó sincs arról, hogy ezek az állatok gyilkosok lenné­nek!” - jelentette ki. Hozzá­tette még, hogy a pitbull terri­ereket a társaik elleni küzde­lemre nevelik, s nem embe­rek lerohanására. (Még szép!?) Arról már nem ezek a habzó szájú jószágok tehet­nek, hogy a túlbuzgó gazdik leginkább azt erősítik ben­nük: semmiképpen se enged­jenek állkapcsaik szorításá­ból mindaddig, amíg via­dalra képzett fajtársaik vagy netán éppen önmaguk bele nem pusztulnak. (Figyelemre méltó igyekezet embertől, ál­lattól egyaránt...) A legédesebb az egészben az az indoklás, miszerint nagymértékben közrejátszott a tragédiában az áldozat cseppet sem higgadt maga­tartása. Tudniillik: hadoná­szott a karjaival! (Az ebte- nyésztéstöl elrugaszkodott többség szerint valójában ez a normális viselkedés ránk rontó, vérben forgó szemű vérebek láttán...) Megtudhattuk még a bő­beszédű, ügyvédnek sem ép­pen kutya szakembertől, hogy nincs egyetlen olyan ku- tyus sem, amely eredendően agresszív lenne, netán öldök­lésre hajlamos. Különben is, az efféle 20-30 kilós jám­borságoknak” semmi esélyük a legalább 70 kilogramm sú­lyú kétlábúakkal szemben. (Hát, mindez igazán meg­nyugtató.) Az már más kér­dés, hogy a megtámadottak­nak nem volt jó a reflexük... A tanulságok sorában azért akadt egy odavetett mondatocska holmi szakvé­leményről is, amely az ebtar­tásban többszörös szabálysér­tést állapított meg. Semmi több. Egyetlen szó sem arról, hogy miként cselekedjék bárki is, ha akarata ellenére hasonló helyzetbe kerül. (Nemegyszer volt már példa rá: az efféle sokkhatás, gyer­mekkori élmény egész életre szóló lelki torzulást idézett elő.) Még csak egy mondat sem arról, hogy létezik egy rendelet, melynek értelmé­ben tilos a pitbull terrierek honi tenyésztése. (Miért is iz­gatnák ezzel a műkedvelő ál­lattartókat?!) A következtetés tehát: könnyen ebül járhat az, aki nem eléggé óvatos! Vagy leg­alábbis nem „szereli fel ma­gát” egy báránytermészetü harci kutyával - embertársai ellen... (szalay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom