Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15-16 / 243. szám

Azok közé tartozom, akik kedvelik az egri piacot, szeretnek odajárni. Nemcsak a látványáért, a vásárlás öröméért, hanem a hangulatáért is. Ennek a semmihez sem hasonlítható, nyüzsgő világnak varázsát mostanában furcsa „zörejek” törik meg: perlekedések, önbíráskodások, fenyegetések. Élni és élni hagyni az egri piacon Szüle Rita riportja Hol az igazság? Valóban a hordó a bajok forrása? (Fotók: Kaposi Tamás) K áposztaháború, ahogyan az egyik árus jellemezte. „Nem kell Budapestre utaznia, ha szombatonként nagycirkuszt, kabarét akar látni” - mondta egy másik. Fényképezőgépünkkel kisétál­tunk tehát a Katona térre, és egyszerre be lecseppentünk a piaci „törvények” olykor ke­gyetlen és szövevényes valósá­gába. Van egy, a közgyűlés ál­tal elfogadott rendelet, létezik egy kft., mégpedig a városgon­dozási, amelyet az önkormány­zat bízott meg a piac kezelésé­vel, vannak - még ha kevesen is - piacfelügyelők, akiknek az a dolguk, hogy a rendeleteket, a rendet betartassák, és ott van­nak a kereskedők, akik nincse­nek kibékülve sem egymással, sem a kft.-vei, sem az előírá­sokkal. Meghallgattunk szinte mindenkit, aki az ügyben érde­kelt, véleményüket adjuk most közre. A csarnok üzemeltetésével a városgondozási kft.-t bízta meg az önkormányzat, Erdélyi György januártól a létesítmény gondnoka:- Egy hónappal ezelőtt kezdődött a ramazuri, még­hozzá a káposztaszezon előtt. Minden kereskedőt felkértem arra, ha káposztázni szeretné­nek, jelezzék igényüket. Ez megtörtént, valamennyiüket - pontosabban kileneiiket - le­vélben értesítettem arról, hogy hol árulhatják a káposztát. Hangsúlyozom: a káposztát, és ne pedig arra adtam engedélyt, hogy a csarnokban lévő üzle­tükből pakoljanak ki mindent. Hiába van kizárólagos jogom arra, hogy eldöntsem, kinek hol adok helyet dömpingcikkek árusítására, néhányan semmibe veszik. Az első nagyobb ösz- szecsapás éppen ebből kereke­dett. Voltak, akik a tavalyi terü­letükhöz ragaszkodtak, és ön­kényesen oda pakoltak. Ezt persze nem nézte jó szemmel a szomszéd, aki szintén önbírás­kodott, teherautójával letiporta a másik portékáját. A rendőrsé­get is ki kellett hívni, a béke mégsem állt helyre. Feljelenté­seket írtunk a szabálysértések­ről, feljegyzéseket a sértegeté­sekről, amelyekkel nemcsak egymást, hanem engem és a felügyelőket is illették. Min­dennaposak az inzultusok, túl­zás nélkül mondhatom: a tör­vények helyett sokszor az ököl­jog érvényesül. Egy biztos: jö­vőre másként rendezzük a dol­got. Drága „tanulópénzt” fizet­tünk, rendet kell tennünk, mindannyiunk érdekében. A csarnok egyik üzletének tulajdonosa, Kovácsné Árvái Anna nehezen tudta leplezni | idegállapotát, mondandója S többször sírásba torkollott: ; - A piac vezetője - mielőtt kiosztotta volna a területeket - ; összehívott bennünket. Csak ■ hárman jelentünk meg a meg­beszélésen, ahol elhangzott az is, hogy mindenki a tavalyi áru­sítóhelyét használhatja. Azt vártam volna, hogy újabb egyeztetés lesz, vagy végül sor­solással teszünk igazságot. Ez nem így történt, kiszorítottak mindenhonnan. A megszokott helyemen például egy hordó áll, ami nem üzemel, és leg­alább két ember standját elfog­lalja. Azt is hallottam, hogy tűzveszélyes, tilos lenne ott tá­rolni. Ha elszállítanák, talán megoldódnának a gondok. A piacszabályzatban az is szere­pel, hogy csak egyféle döm- pingcikket adhatunk a vevők­nek. Nézzen csak körül, két- három kiló zöldséggel, gyü­mölccsel is kipakolnak, bent meg bezárják a boltot. Kilenc éve vagyunk tulajdonosai a pi­acnak, ilyen veszekedésekre eddig nem volt példa. Termé­szetesen vannak viták, nézetel­térések, de hogy félnem kelljen a kollégámtól, mert fenyeget, rágalmaz - ez kiborító. Mögöt­tem nincsenek erős férfiak, akik megvédenének, itt már senki Megnyugodnak-e a kedélyek a káposztasoron? Békés pillanat a csarnokban, távol a kinti zajoktól sem mer szólni. Az üzemeltető kft. pedig még nagyon gyakor­latlan ezen a téren. Az is tartha­tatlan, hogy két felügyelő lás­son el ekkora területet, sőt még a használtpiacot is. Többször jártam a városházán, hogy sok a probléma, tegyenek rendet. Ed­dig nem sok eredménnyel... Az igazáért harcol Vígh And- rásné is, aki ebben a területvi­tában Kovácsnéyal került szembe:- Egész nyáron békességben dolgoztunk a piaco.mar^íg Ár- vaiék meg nem érkeztek. A fő­nökség utasításaira ügyet sem vetnek, csak a saját szempont­jaikat veszik figyelembe. Ha más be tudja tartani a szabályo­kat, a gondnok előírásait, ők miért nem hajlandók tudomásul venni? Alkalmazkodni kell egymáshoz, és ha egy ember nem fér meg közöttünk, akkor menjen el innen. A kilenc év, a tulajdonosi viszony nem lehet hivatkozási alap semmire, hi­szen azóta változtak a rendele­tek, most azokat kell érvényesí­teni. Kérdem én, ha sorsoltunk volna, és ők a kedvezőtlenebb helyet húzzák, vajon megnyu­godtak volna? Nem hiszem... A piacfelügyeletet ketten lát­ják el: Misik Sándor és Nagy Tibor.- Itt, kérem, már nem első­sorban konkurenciaharcról, fél­tékenységről van szó - mondta Misik Sándor. - Annál inkább személyes bosszúról, gyűlöl­ködésről. Képtelenek néhányan elviselni, hogy a másik is lé­tezni akar az egri piacon. Élni és élni hagyni, ennek szellemé­ben kellene dolgozniuk. Mi­csoda dolog, hogy még a rend­őrséget is ki kellett hívni! Ho­gyan jönnek ide nyugodtan a vásárlók, ha tudják, bármikor kirobbanhat a veszekedés? Az igazsághoz viszont az is hozzá­tartozik: ez a piac már rég ki­nőtte magát, nem azt szolgálja, amire hivatott.- Amióta az urbanisztikai bi­zottság megtiltotta a közterüle­ten az árusítást, jóval nehe­zebbé vált a helyzet - mondta Nagy Tibor. - Egyre többen lesznek ugyanis olyanok, akik a kárpótlás révén maguk termelik meg a zöldség- és gyümölcsfé­léket, és maguk is kereskednek velük. Nemcsak Egerből, ha­nem a távoli megyékből is sze­retnének itt eladni, sokszor jó­val olcsóbban, mint az itt lévők. Őket akkor tiltsuk ki innen? Nem a vevők érdekeit szol­gálná a bő választék és az eltérő ár? Sok helyen jártam már az országban, de ilyet sehol sem tapasztaltam. Hiába írjuk a fel­jelentéseket, mire az eljárás be­fejeződik, vége a dömpingsze- zonnak. Az egri piaccsamok-társas- ház közös képviselője Fodor Emilné.- A káosz, a fejetlenség, az önbíráskodás jelenleg totálisan eluralkodott, főleg a kereske­dők körében. Egyszerűen nem vagyunk urai a helyzetnek. Fel­sőbb intézkedésre lenne szük­ség, egy olyan jogszabályra, amely egyértelművé tenné, ki­nek mihez van joga, és mit kell betartatnunk. Ellentmondáso­sak ugyanis az előírások: a piacrendelet megengedi, hogy szezonális árut a parkoló mel­lett árusítsunk, ugyanakkor - városképi szempontokra hivat­kozva - egy másik határozat megtiltja az árusítást a közterü­leten. Mindenki el szeretné adni a termékeit, nem érdekli őket, hogy kicsi a hely. Olyan is elő­fordult már, hogy egyszerűen lesöpörték a másik áruját az asztalról. Sajnos, azt kell mond­jam, terror ellen terrorral lehet fellépni. A bibliai mondás sze­rint: „Ha megdobnak kővel...”, itt kérem, biztos, hogy kővel dobnak vissza... Időnként - elsősorban a sze­zonáruk idején - félre kellene tenni az urbanisztikai szempon­tokat, és a közterületek egy ré­szét fel kellene szabadítani, hogy zavartalan legyen az áru­sítás. Mindennek persze csak akkor van értelme, ha mindenki tudomásul veszi az előírásokat - mondta Bar ácsi Tibor idegen- forgalmi irodavezető. Kifelé jövet a csarnokból, egy kereskedő félrevont: ne fe­lejtse el megírni azt sem, hogy nemcsak hangoskodókból, folyton elégedetlenekből áll a piac. Dolgoznak itt csendes, rendes, a munkájukkal törődő békés árusok is, akiket nem a bosszú hajt, hanem a tisztessé­ges megélhetés. Az igazsághoz ez is hozzátartozik. De mi lesz a békességgel...?

Next

/
Oldalképek
Tartalom