Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-28 / 228. szám
2. oldal Világtükör 1994. szeptember 28., szerda Válaszút előtt az ország: felemelkedés vagy hanyatlás Támadás Iránban magyar diplomata házaspár ellen Keddre virradóra ismeretlen tettes vagy tettesek betörtek Nagy József magyar kereskedelmi főtanácsos teheráni lakásába. Megtámadták és súlyosan bántalmazták a feltehetően alvó Nagy Józsefet és feleségét. A támadás következtében Nagy Józsefné a helyszínen meghalt, a férjet életveszélyes állapotban kórházba szállították. A betörés indítékai egyelőre ismeretlenek, a rendőrség megkezdte a nyomozást - vált ismeretessé illetékes magyar forrásokból. Az esetről hírt adott az ÍRNA iráni hírügynökség is, és jelentése szerint a gyilkosfok) elmenekült(ek) az előkelő Mahmudije negyedben lévő lakásból. Az ÍRNA jelentését idéző francia hír- ügynökség, az AFP szerint az iráni hatóságok különbizottságot hoztak létre a bűnügy kivizsgálására. A hírszolgálati iroda mindehhez azt is hozzátette, hogy Teheránban rendkívül ritkák a külföldiek ellen elkövetett támadások, az iráni metropolis a világ egyik legbiztonságosabb nagyvárosának számít. Mindazonáltal a bűnügyi ráta az elmúlt 2-3 évben megemelkedett, a külföldieket sújtó betörések száma megsokszorozódott. Túszul ejtették az egész salvadori parlamentet (Folytatás az 1. oldalról) Ám mindig is úgy vélte az MSZP, hogy a vagyoni kárrendezéssel képtelenség igazságos jóvátételt megvalósítani. Két- százötvenmilliárdra tehető a kárpótlás összes költsége, amely a még megmaradt állami vagyont terheli. Utalt arra is, hogy a kárpótlás kapcsán óriási spekuláció alakult ki. A privatizációs ügyeket érintve Horn szólt arról, hogy sok bírálat, korrupciógyanús bejelentés érkezett a privatizációs döntések kapcsán. Mint mondta: az előző kormányzat nem volt képes egyértelmű gazdasági érdekeltséget teremteni a gazdaság szereplői számára, a vagyon gyarapításának szempontjai mindvégig háttérbe szorultak. A két vagyonkezelő szervezet pedig személyi felelősség nélkül, szűk politikai megfontolás alapján döntött. A súlyos hiányosságok miatt az elmúlt négy év során sok száz milliárd forint értékű vagyont veszített a társadalom. 1994 májusáig például egyszerűen nem vizsgálták azt sem, hogy az új tulajdonosok betart- ják-e a szerződéseket. Vesztesegek forrása volt az is, hogy az ÁVÜ nem szerzett be kellő információkat a vevőkről, így fordulhatott elő, hogy az Autóké r privatizációja után (mivel nem kértek banki információkat és biztosítékokat) a vevő évről évre halogatja a közel 50 millió márkás vételár kifizetését. Sok esetben egyes befektetők az állam megkárosításával épületeket, telkeket szereztek maguknak. Jellegzetesnek ítélte a Diplomáciai Testületeket Ellátó Iroda botrányát is, ahol az állami vagyonvesztés akkora volt, mint azok nyeresége, akik a cég közvetítésével lakáscserékben vettek részt. A miniszterelnök összegzése szerint ma mind kevesebb a készpénzbevétel a privatizációban. Az összesen 1500 milliárd forint értékű állami vagyon értékesítéséből csak 319 milliárd forint bevétel keletkezett. A személyi felelősségre vonás kérdéseiről szólva úgy fogalmazott, hogy tudomásul kell venni: a privatizációval és a kárpótlással foglalkozó állami szervezetek a mindenkori kormány politikáját hajtják végre. A politikai felelősségre vonást az állampolgárok a májusi választásokon már megtették. Felfoghatatlannak minősítette Horn, hogy az előző kormány összesen 2200 titkos kormányhatározatot hozott, melyekben 16 milliárd forintot juttatott nem állami szerveknek, 30 ingatlant és körülbelül 800 millió forint névértékű értékpapírt adott alapítványoknak, 283 milliárd forint összegben garanciát nyújtott külső szervezeteknek, és összesen 15 milliárd forintot engedett el különböző gazdálkodó szervezetek adósságaiból. Leszögezte azt is, hogy elfogadhatatlan a végkielégítés rendszere, ezért a kormány módosítani kíván ezen, és a törvényhozói, valamint az állami tisztségek összefonódását is mindenképpen meg kívánja szüntetni. A kormány egyszerűsíteni akarja a polgárok mindennapi ügyeinek intézését, ezért 1994 végéig ezzel kapcsolatban új intézkedések lépnek életbe. Megemlítette azt is, hogy gátat fognak szabni az adó- és tb-hátra- lékok be nem fizetésének, és a feketegazdaság virágzásának. Az oktatáspolitika helyzetére kitérve hangsúlyozta: az új oktatási törvény alkalmatlan a normális stabilitás megteremtésére, ezért ezen is változtatni fognak. Mint mondta: nem híve annak, hogy a kormány felülvizsgálja az egyházi iskolák támogatási rendszerét, de ha szükségesek a módosítások, akkor azokat csak az egyházakkal egyeztetve teszik majd meg. A salvadori hadsereg obsitosai elfoglalták a parlament épületét, miközben egy másik közép-amerikai országban, Nicaraguában a sandinista hadseregtől leszerelt katonák szállták meg Venezuela managuai nagykövetségét. Az akciók oka mindkét esetben hasonló: pénzt, illetve megélhetési lehetőséget követelnek a munka nélkül maradt harcosok. A salvadori kormány és a gerillaszervezet 1992-ben kötött békeszerződését követően a hadsereg létszámát a felére csökkentették, és a megállapodásban előirányozták az elbocsátott katonák végkielégítését, illetve megművelhető földek kiosztását a volt harcosok között, függetlenül attól, hogy Az Északi Ligának tett engedményekkel elhárul az olasz kormánykoalíción belüli szakadás veszélye, amelyet az állami televízió és a rádió, a RAI új szakmai vezetőinek kinevezése okozott. Az olasz kormánypártok első számú vezetőinek hétfői maratoni egyeztetésén a koalíció egységének megőrzése és megerősítése mellett voksoltak. Az egység bizonyításaként egyhangúlag elfogadták azt a költségvetési megszigorító programot, melynek révén a kormány a költségvetési hiány és a csillagászati összegre rúgó belső eladósodás további növekedését próbálja megállítani. A terv a hónap végén kerül a törvényhozás elé. A koalíciós pártok egységes kiállása azért is rendkívül fontos, mert a nagy szakszervezeti szövetségek a szociális kiadások lefaragása és különösképpen a nyugdíjrendmelyik oldalon álltak. A parlamentbe behatolt mintegy száz fegyveres ennek a személyenként mintegy 1500 dollárnyi juttatásnak az azonnali kifizetését és a földosztás meggyorsítását követeli. Ugyancsak pénzsegélyt kémek a polgárháború lezárultát követően feloszlatott félkatonai osztagok egykori tagjainak is, noha a véres megtorló akciókban részt vett brigádok számára szerződés ilyet nem írt elő. A 230 képviselő, illetve parlamenti alkalmazott csak az éjszakai órákban távozhatott az épületből, miután a túszejtők ígéretet kaptak arra, hogy a kormány illetékes tagjai közvetlenül tárgyalnak velük követeléseikről. szer tervezett reformja miatt a lassan három éve életben lévő szociális megegyezés felrúgásával, általános sztrájkkal fenyegetőznek. A koalíció sorainak összezá- rásához azonban feltétlenül szükség volt arra, hogy megbékítsék az Északi Ligát, mely a RAI új szakmai vezetésének kinevezése miatti felháborodásában késznek mutatkozott alkalmi szövetségre lépni a legnagyobb ellenzéki erővel, a Baloldal Demokratikus Pártjával. A párt irányítója, Umberto Bossi a kinevezések megsemmisítését és a RAI igazgatói tanácsának távozását követelte. A Ligának tett első ajánlatban a RAI milánó központjának „átadása” , egy rádiós híradó program és az egyetlen állami tulajdonban lévő országos napilap, az II Giorno irányítása szerepel. Vélemények Horn Gyula beszédéről- A célok világosak és azokkal egyetértünk, de azok elérésének útja nem látható. Eszköztelen- ség és válságfilozófia jellemzi a miniszterelnök beszédéből kivilágló koncepciót - hangsúlyozta Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője Horn Gyula beszédére reagálva. Úgy érzi: a privatizációt érintő kritika nem annyira a technikáknak, mint inkább magának a folyamatnak szól. Visszautasította az elmúlt négy év kormányzására vonatkozó vádakat, és emlékeztetett arra, hogy számos negatív jelenség az egykori szocialista rendszer öröksége volt. Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője úgy vélekedett, hogy az ország nehézségeiről, gazdasági helyzetéről csak őszintén szabad beszélni, mert a társadalomnak tudnia kell: a nehéz éveknek még nincs vége, és könnyebb esztendők csak akkor jönnek, ha az ország bírja türelemmel a változtatásokkal járó megszorításokat. Ezeket a változtatásokat pedig nem lehet tovább halogatni, mert nélkülük a gyengék tovább csúsznak lefelé. Torgyán József, az FKGP képviselőcsoportjának vezetője szerint a támadott kárpótlásra és privatizációra azért van szükség, mert a kommunisták elvették az emberek vagyonát. A magánosítást illetően pedig nem elég a visszaélések felsorolása, tenni is kell a törvénysértők ellen. Füzessy Tibor kereszténydemokrata frakció- vezető közölte: a válságból nem a felelősök keresésével, hanem a megoldások fáradhatatlan kutatásával lehet kilábalni. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke elmondta, hogy Horn Gyula beszédében az elmúlt négy év felszínes botránykrónikáját adta közre, miközben úgy beszélt az ország állapotáról, hogy egyetlen szót sem szólt arról: mi volt itt 1990 előtt. A beszéd „csáléra sikerült szénakazal” volt. A kormányprogramhoz képest a beszéd nem tartalmazott semmilyen újdonságot, amely a gazdaság fellendítését segítené. Horn Gyula a beszédével kapcsolatban elhangzott felszólalásokra reagálva kiemelte: az általa elmondottakban nem volt tetemrehívás, felszólalása nem tartalmazott ilyen utalást. Már csak azért sem, mert a továbblépést tartja a legfontosabbnak, és a kormánykoalíció együtt kíván működni az ellenzékkel. Kész megállapodni, de nem enged abban, hogy lelassítsák és elhúzzák azoknak a döntéseknek a meghozatalát, amelyek szükségesek az ország előrelépéséhez. - Ha az elmúlt két hónap gyakorlata folytatódik, akkor nem 42, de 20 törvényt sem lehet majd meghozni az év végéig - hangsúlyozta a miniszterelnök. A gazdasági jellegű kérdések sorában ismét leszögezte: a privatizációs visszaélések vizsgálatára létrejött egy kormánybizottság, amelynek jelentését a Parlament is megismerheti majd. A kormány elkötelezett a korrupció felszámolására. A gazdasági helyzetet nem a kormány festi le sötét színekkel, független nemzetközi tekintélyek véleményét is tükrözi ez az értékelés. (MTI) Paradicsomháború. Spanyolországban minden évben egy napon „feldolgozzák” a megmaradt paradicsomot. Ez a nap a vörös nap, a paradicsomháború napja. A kisváros, Bunol négy teherautót fogadott 125 tonna zöldségfélével, estére egy ép darabot sem lehetett találni. Mindenütt folyt a paradicsom leve. (FEB-fotó) Engedmény az Északi Ligának Ukrajna Európában: támpillér vagy válsággóc? Az ukrán függetlenség 1991-ben történt deklarálása óta folyamatosan foglalkoztatja a nemzetközi politika elméleti és gyakorlati művelőit egyaránt az, hogy vajon életképesnek bi- zonyul-e az új állam Európa keleti felén. Az ország politikai jövőjének jelentősége - méreteinek és stratégiai pozíciójának köszönhetően - jócskán túlmutat a regionális kereteken, és komoly figyelmet kap Nyu- gat-Európában, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Sokan vélték az európai biztonság egyik alappillérét látni a függetlenné vált Ukrajnában, amely mintegy ütköző államként ellensúlyozza és elválasztja Európától Oroszországot. Ez év augusztusában egy tanulmány jelent meg az Arms Control Today nevű tekintélyes biztonságpolitikai szaklapban, ami viszont Ukrajnával, mint Európa következő lehetséges krízisével foglalkozott. Keleti szomszédunk a volt szocialista országok jellegzetes „posztkommunista” problémáinak összes lehetséges változatával néz farkasszemet. A politikai élet ziláltsága az egyik különösképpen szembetűnő válságjelenség az ukrán parlamentben (rada). A demokratikus intézmények gyengék, a politikai pártok között mély szakadék tátong olyan alapvető kérdésekben, mint a gazdasági átalakulás, illetve a nacionalizmus. Ennél sokkal súlyosabb következményekkel jár viszont az a gazdasági válság, amely 1991 óta sújtja Ukrajnát. A Szovjetunió felbomlását követően a nemzeti jövedelem 11-15 százalékkal csökkent minden évben, és az infláció mértéke 1993 végén elérte a havi 100 százalékot. Ráadásul mindez jelenleg a gyors és érezhető pozitív változás legcsekelyebb ese- lye nélkül megy végbe, mivel az eddigi kormányok elmulasztották a gazdasági reformok következetes végigvitelét, s az utóbbi időkben még a tervgazdálkodáshoz való visszatérés jelei is mutatkoztak. Az akut energiahiány még tovább nehezíti a helyzetet. Az ukrán gázimport 90 százaléka és az olajimport mintegy 50 százaléka Oroszországból származik, ami Kijevet rendkívül kiszolgáltatottá teszi Moszkva politikai és gazdasági hullámverésének. Az igazság azonban az, hogy ami miatt az elmúlt években a keletről jövő csatornák elzárultak néha, az nem holmi politikai szeszély vagy megszorultság volt Oroszország részéről, hanem a teljes ukrán fizetésképtelenség. A politikai és gazdasági krízis, az életszínvonal szabadesése egy pont után újabb válságokat gerjesztett. Ukrajna több pontján feléledt a szeparatizmus, ami tovább növelte az ország túlélését veszélyeztető tényezőket. Az egyik törésvonal Kelet- és Nyugat-Ukrajna között húzódik. Az ukránlakta keleti résszel, amely a fő bázisa volt az ukrán függetlenségi mozgalomnak, élesen szemben áll az ország túlnyomóan orosz ajkúak által lakott nyugati fele. Ez utóbbi a nehéz- és hadiipar központja is, tehát gazdaságilag is erős szálakkal szövődik Oroszországhoz. Az ország egységének másik gyenge pontja a jól ismert Krím, amely 70 százalékban oroszok által van benépesítve, minthogy a terület csak 40 évvel ezelőtt, 1954-ben került Ukrajnához, „bőkezű” hruscsovi döntés eredményeképpen. A krími parlament 1992 májusában megszavazta függetlenségét, és azóta elkeseredett háború folyik a kijevi és szimferopoli képviselek között - szerencsére egyelőre csak az alkotmányosság frontján. A vitába azonban orosz részről is beleszóltak, ami csak tovább növelte az ukránok egyébként is túlburjánzó ruszo- fóbiáját. Az ukrán-orosz kapcsolatok súlyosan meg vannak terhelve egyik oldalról az orosz értetlenségek az ukrán függetlenségi mozgalom és a jelenlegi szituáció irányában, a másik oldalról pedig az orosz biro- dalmiság és expanzionizmus feléledése miatti félelemmel. Emiatt Ukrajna megpróbálta elkerülni a FÁK-ban való részvétel minden formáját, viszont gazdasági létérdekei (orosz nyersanyagokra való rászorultság) éppen az ellenkező irányba dolgoztak. Ukrajna csapdája éppen abban rejlik ekképpen, hogy onnan kíván szabadulni, ahova a leg erősebb szálakkal van kötve. Bár mind az Európai Unióval, mint a szomszédos közép-európai országokkal (így Magyarországgal is) szépen fejlődnek kétoldalú kapcsolatai, az orosz medve szorításából való kiszabadulást célzó kísérlet még nem ért el átütő sikert. Ennek fő oka, hogy a partnerek egyike sem rendelkezik elegendő tőkével az ukrán gazdasági szekérnek a jelenlegi kátyúból való kimozdításához. A szomszédos közép-európai kisállamok esetében az egy pluszfintora az életnek, hogy éppen azokban van a legkisebb esélye kapacitás hiányában segíteni, akiknek leginkább érdeke a független ukrán állam továbbélése. Márkusz László
