Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-27 / 227. szám
Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal 1994. szeptember 27., kedd Megújulásra vár a lakóival együtt korosodó hevesi szocotthon A zsúfoltságot jól érzékelteti folyosói szekrénysor Merengés a bejárat előtti pádon: mindennapos látvány Hevesen Az öreg épületről már a vakolat is lekéredzkedik (Folytatás az 1. oldalról) Tudom, nem kis feladatot vállaltam Szegő doktor úr után - közli aki szívvel-lélekkel segített az idős embereken. Pontosabb persze, a jelenidő, hisz ő most is itt lakik, itt folytatja a gerontológiával kapcsolatos munkáját. Emellett, nyugdíjba vonulását követően, hivatalosan négyórásként orvosi teendőket is ellát. Ez azonban valójában a nap huszonnégy óráját jelenti. Szívesen dolgozik, a lakók pedig örülnek, hogy régi ismerősük, mondhatni, barátjuk kezeli őket. * — Mik voltak a pályázatának a lényegesebb szempontjai, amelyek elnyerték a bírálók tetszését? - kérdezzük az otthonvezetőt.- Egyetlen mondatba sűrítve talán ez: valóban otthont teremteni az itt élőknek! A legtöbb hasonló intézetnek az a fő baja, hogy nyújt ugyan fedelet, szállást, élelmet, de a benne lakók nem érzik igazán jól magukat. Csak annyi marad meg bennük, hogy a nap 24 órájában egyebet sem kell tenniük, mint alkalmazkodniuk. Igazodni a műszakhoz, a nővérekhez, az orvoshoz, a napirendhez. Ennek a nyomasztó érzésnek a megváltoztatására kívánunk minél nagyobb gondot fordítani. Farkas Mariann még hozzáteszi, hasznosabbak lennének országunkban is a nyugaton már bevált ápolóházak, amelyekben a hozzátartozókat kisegítve gondozzák a rászoruló időskorúakat. Tulajdonképpen csak végszükségletként kellene igénybe venni a szociális otthonokat.- Hevesen még szerencsés a helyzet - halljuk vendéglátónktól -, hiszen a legtöbb lakónkat rendszeresen látogatják, gyakori, hogy szabadság idejére hazaviszik őket. Megvan persze, az árnyoldal is, amikor a hozzátartozó kizárólag nyugdíjosztáskor jelenik meg... Az alapító okirat úgy szól, hogy száz idős ember és negyven mozgássérült fogadására szolgál az intézet. Jelenleg 145-en laknak a majd’ ötven esztendős falak között, tizenkilencen pedig azt várják, hogy felszabaduljon hely a számukra. Azt persze, senki sem kívánja, hogy más halála nyomán helyezzék el.- Sajnos, elég nagy a halálozási arány - említi szomorúan az intézet irányítója. - Ebben az évben június 1-jéig 14 lakónktól kellett végső búcsút vennünk. Megrendítő mindegyik eset valamennyiünknek. Emellett vannak, akik visszakerülnek családjukhoz, s olyanok is, akik más intézménybe távoznak. Ekkor van mód a jelentkezők felvételére. A hevesi otthon körzete természetesen elsődlegesen Heves megye, ritkábban Szolnok és Pest megyékből is érkeznek időskorúak. A szociális körülmények romlásával együtt nő a rászorulók száma is. Kit a családja nem vállal, ki teljesen magányos. Többen jöttek az egri, hajléktalanokat befogadó intézményből, de akad, akit az utcáról hoztak. Van néhány öreg alkoholista is. Még töb viszont a teljesen magatehetetlen, az ágyban fekvő.- Pedig a rendelkezések szerint - világosít fel Mariann - ide az utalható be, aki képes a saját maga ellátására. Hát bizony a gyakorlat ellentmond a jogszabálynak... Ez azért is érdekes, mert a gyógyszerek, a gyógyászati eszközök költségeinek alakulása egyáltalán nem mellékes az otthon gazdálkodásában. A feltételek ugyanis mindenképpen jobbításra érdemesek. Ákik nem korlátozottak a mozgásukban, azok az emeleten laknak. A zsúfoltság nem éppen kedvderítő. Van 1 kilenc-, azután 4 nyolc-, 3 hét- és 5 hatágyas szoba. A földszint a mozgássérülteké, az ágyban fekvő betegeké. Egy lakóra 5,25 négyzetméter jut, ami igen kevés. Komoly gond, hogy kevés a mellékhelyiség is, mindössze tizenkét WC van, ezek és a mosdók elhelyezése sem szerencsés. A térítési díj személyenként 6500 forint. Ki lehet számítani, mennyire elég ez napi háromszori étkezés, mosás, gondozás, szállás mellett...- Az éves költségvetési előirányzatunk 42 millió 669 ezer forint - tudjuk meg Balogh Fere ne né főkönyvelőtől. — A lakók 8 millió 490 ezer forintot fizetnek be, a saját bevételünk 1 millió 480 ezer. A többi állami támogatás. Ezek nem valami nagy ösz- szegek. Csak az itt dolgozók bére elvesz mintegy 20,5 millió forintot, holott a fizetések ugyancsak átlag alattiak. Egy 12 éves gyakorlattal bíró szakképzett nővér bruttó bére 13 ezer 600 forint, ezt 5 ezer műszakpótlék egészíti ki. A gondozottak ellátására mindent egybevéve 13 millió forint jut. S akkor még nem volt szó a közterhekről. Sorolhatók tovább a gondok: a fűtés még mindig szénnel történik, korszerűtlen. A mosoda állaga közegészségügyi és munkavédelmi szempontból egyaránt életveszélyes! Nem válik az intézet hasznára az sem, hogy az épület Heves városé, a működtetés viszont a megyei önkormányzat feladata. * — Hogyan próbálnak úrrá lenni a nehézségeken?- Mindenek előtt emberséges bánásmóddal - feleli az otthonvezető. - Munkatársaim nagyon jól dolgoznak. Akkor is segítenek, ha netán munkaidő végén keresik meg őket a lakók. Törekszünk az egyhangúság feloldására is, ne csak a TV-nézés legyen az egyedüli program. Születésnapi összejöveteleket, klubdélutánokat tartunk. Az összeférhetetlenek, az iszákosak megfékezésére lakóbizottságot hoztak létre gondozottjaink. A testület az arra rá- »szolgálókat megbünteti, például megvonhatja a kimenőt.-S a körülmények jobbításáért mit tesznek?- Beszélgettünk erről dr. Rubóczky Bélával, a megyei önkormányzat egészségügyi irodájának vezetőjével is. Egyetértettünk abban, hogy előbb tisztázni kell a tulajdonviszonyokat. Ezután lehetséges a felújítás elkezdése. Feltétlenül szükséges a gáz bevezetése, de talán ezt is megelőzően a mosoda, a konyha korszerűsítése. Ezt követheti majd a lakóépület rendbe tétele. Az otthonnak természetesen minden apró segítség jól jön. A megyei irodavezető lehetősége szerint támogatja a megújulást, miként a megyei pénzügyi iroda is. A parlamenti képviselő Godó Lajos szintén ígéri a maga eszközeivel a segítséget. Ő példával is elől járt: intézkedése nyomán az intézet sertéstelepe kedvező áron juthatott jelentős mennyiségű takarmányhoz. Van egy igen figyelemre méltó táblája is az intézménynek. Azok neve olvasható rajta, akik adományokkal járultak hozzá az egyre növekvő költségekhez. Bukus Béláné a 96. születésnapján például 70 ezer forintot adott. Bozó Pál 40 ezer forintján vehettek kerti traktort. Herbai János szintén takarmányra 60 ezret juttatott. A két éve elhunyt Vankó János 146 ezer forintot hagyott az otthonra. Nemes cselekedetük a példa illetékeseknek és polgároknak, vezetőknek és beosztottaknak. S mindazoknak, akik figyelmen kívül hagynák: bárki válhat idős korára magányossá, rászorulóvá... Perl Márton Szalay Zoltán A mosoda mind egészségügyi, mind pedig munkavédelmi szempontból életveszélyesnek minősül T ermészetgyógyász-tanácsok, szívbetegeknek Korunkban egyre több embernél jelentkeznek szívpanaszok az enyhe szívdobogástól az infarktusig. Mindenkinek azt tanácsolom, vegye komolyan a leg- ] enyhébb jelzést is, és forduljon orvoshoz! Én ugyan nem tartozom a gyógyszert tanácsolok közé, de ez esetben azt mondom: nagyon fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés, és bizony szükség van a gyógyszerekre! Az orvos utasításainak szigorú betartásával, a gyógyszerek szedésével ebbe a betegségbe se muszáj belehalni. Sőt meg is lehet szelídíteni. Adnék néhány tanácsot: nem kell pánikba esni. A szívpanaszokkal együtt lehet élni. Attól, hogy valaki beteg, még élhet normális életet. Dolgozhat. Sőt dolgoznia kell. Dolgozzon, de ne hajtsa túl magát. Táplálkozzék egészségesen, ez is nagyon fontos. Egyszerre ne egyék sokat, inkább gyakrabban, ötször-hat- szor naponta egy keveset. A nagy evéseket kerülni kell, ugyanígy a puffasztó, nehéz, zsíros,, fűszeres ételeket is. Egyék sok zöldséget, lehetőleg nyersen. Nem szabad meghíznia! Ha már kövér, fogyjon le. S ha vastagszik a bokája, ujjpercei, vagyis ha vizesedik, azonnal le kell mondania a konyhasóról. Vízhajtásra igyék gyógyteát csalánból, cickafarkból, ezerjófűből. Egyék retket, az is jó vízhajtó. Legalább két darabot naponta. Természetesen só nélkül. Alkohol, kávé, cigaretta szi- gúan tilos! A teáknak (angol, kínai, orosz) fordítson hátat. Mindennél fontosabb a jó alvás. Az éjszakát nyugodtan át kell aludnia, hogy pihenhessen a szív. Ha másként nem megy: enyhe altatóval. Én - a szívbetegek kivételével - az altatóról mindenkit lebeszélek, de nekik még mindig jobb ez, mint egy rossz éjszaka. Lefekvés előtt alaposan szellőztessék ki a szobát, s ha környékükön jó a levegő, nyitott ablaknál aludjanak. Egyébként is sokat legyenek jó levegőn. És mozogjanak, mozogjanak! Kerüljék a stresszt, az izgalmakat. Ha ilyen helyzetbe kerülnek, mondogassák magukban: Nem idegesítem fel magam, mert élni akarok! Kiss Sándor Töprengés a hazafelé vezető úton Az emberélet kellően hosszú, még abban az esetben is, ha idősebb fejjel úgy tekintünk vissza rá, mint egy röpke álomra, amely mintha csak tegnap lett volna, s máris elillant. A teremtett világban csodálatos rend van. Életünknek is van hajnala, reggele, délelőttje, de- lelője, délutánja, alkonya, estéje és éjszakája. Csakhogy a következő szakasz mindig nehezebb az előzőnél, és akinek már van bölcsessége (ez is Isten ajándéka) - készül rá. Az élet- úton megszerzett ismereteivel, tapasztalataival néz elébe. Oly sok mindenre készülődünk életünk során. Csak az öregségünkre ne készülnénk...? Igen, igen! Ha tudnám, hogyan...? Talán valahogy úgy, hogy nem futunk előle: ha abban a szerencsében van részünk, hogy utolér, ne orvul, hátulról gáncsoljon el, mint ellenség! Az öregség lehet meghitt barátunk is! Ha idejében megbarátkozunk vele, és elfogadjuk a Teremtő ajándékát. Minél böl- csebb és érettebb az ember, annál komolyabban veszi a szakadatlanul múló időt. A vissza- hozhatatlant. Csak a gyermekkori nyarak végtelenek; a felnőtt érzi már az apostoli igazságot és intést: „Áron is vegyétek meg az alkalmat, mert a napok gonoszak." Miért?... Azért is, mert tovatűnve elmúlnak! Belénk kúszott, ivódott, néha cementálódott az út végének tudása. Hát erre is lehet készülni? Igenis lehet! Annál is inkább, mert hiszen öregségünket is mi magunk éljük (sajátélmény szinten): eddigi életünk rendje — vagy éppen rendetlensége - torkollik bele, így nem lesz az sem idegen, sem ismeretlen. Ha jól belegondolunk nincs ok a szorongásra. Valójában ez nem így jelentkezik. Aggodalmaskodásra okot adó baj mindössze annyi, hogy az öregség az utolsó szakasz, ott sajnos küszködnünk kell az időnként ránk rontó szorongással (beszorított érzéssel), még ha el is döntöttük a kérdést, hogy valójában Krisztus követők vagyunk-e vagy sem. Érezni, tudni és látni kell, hogy az ismeretlen hídon ugyanaz a kéz vezet át, vagy visz át karjaiban, amelybe a földi vándorlásaink során bizton megkapaszkodhattunk. Ez az a bizonyos Isten-hit kérdése. Ez nem megtanulható tétel! Ez több: megtapasztalható! És ha zavartalan béke nincs is ezen a Földön, létezik azonban a mindig helyreálló, és ezért meg nem semmisíthető békesség! Öregkorban is. Patkós Attila
