Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24-25 / 225. szám
Rovarevők klubja Mexikói bankárrablások A szexvideók sztárja Gyermekpornográfia Halálos fertőzések Lagerfeld divatbotránya f1 # Jt 1994. szeptember 24-25., szombat - vi j— I p1' {y rj- | XÜ B P* Bellii Lelkibeteg amerikaiak Az amerikaiaknak csaknem a fele megy át valamiféle lelkibetegségen életének valamely időszakában - közölte egy nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmány. „Ettől nem kell megijedni, mert ez része az életnek” - mondta a tanulmányt készítő csoport vezetője, Ronald C. Kessler, a michigani egyetem szociológiai professzora. A tanulmány készítői 8098, tizenöt és ötven év közötti férfit és nőt kérdeztek ki. Az eredményt az amerikai Általános Pszichiátriai Archívum című szakfolyóirat közölte. A kutatók a 14 legáltalánosabb lelkibetegséget vizsgálták. A megkérdezettek 48 százaléka élete során legalább egyfajta lelkibetegségben szenvedett. Ez az eredmény nem változtatja meg azt a korábbi becslést, hogy az amerikaiaknak csupán 3-5 százaléka szorul pszichiátriai kezelésre. Mint Kessler professzor mondta, a legtöbb lelki rendellenesség enyhe, és az emberek segítség nélkül is megszabadulnak tőle. A tanulmány során azonban egy fontos új felfedezést is tettek: az esetek 79 százaléka a lakosság egy kis csoportjánál jelentkezik. A legtöbb rendellenesség az idők során fokozatosan alakul ki. A szorongás például iváshoz vezethet, ami azután depresszióba csaphat át. A tanulmány szerint a leggyakoribb lelkibetegségek az alábbiak:- Átmeneti depresszió, amely legalább két héten át rosszkedvben és minden örömteli dologtól való idegenkedésben nyilvánul meg. A vizsgált személyek 17 százaléka ment át ilyen időszakon.- Alkoholizmus: a lakosság több mint 14 százaléka szenvedett benne legalább egy időszakon át élete során.- Szociális fóbia: állandó félelem attól, hogy a társadalmi élet során nem állják meg helyüket. Ez a lakosság 13 százalékánál volt kimutatható.- Egyszerű fóbia: állandó félelem állatoktól, rovaroktól vagy vértől, zárt helyiségektől vagy repüléstől. Ez a lakosság 11 százalékát érinti. A leghosszabbnak a szorongásból következő rendellenességek bizonyultak. Ez hat hónapon, vagy még hosz- szabb időszakon át jelentkezik. Az ebben szenvedő személyek szorongást éreznek jövőbeli események, múltbeli cselekedetek vagy amiatt, hogy nem felelnek meg munkahelyükön. Koldus „elefántistenek” Jégre bukkantak a tűzforró bolygón? íme, így néz ki a Merkúr északi pólusa körüli krátermező A régi sziámi királyság szent állatai, az elefántok nyomorult csavargókká válnak: az erdők kipusztulásával lelkiismeretlen emberek prédái lesznek egy városiasodó társadalomban.- Törvényre lenne szükség, amely megvédi a megszelídített elefántokat - mondta Soraida Salvala asszony az AFP francia hírügynökség tudósítójának. Salvala asszony az Ázsiai Elefántok Barátainak Alapítványát igazgatja. 1989-ben az őserdők kipusztítását megakadályozandó, a thaiföldi kormány megtiltotta a favágást... Ezt a törvényt azonban nem tartják be, éjszakánként titokban tovább pusztítják az őserdőt. 1993-ban 112 ezer hektárnyit irtottak ki. A törvénytelen favágók számára munkát végző elefántok kizsákmányolása borzalmas: erős serkentőszereket adagolnak ételükbe, levágják értékes agyarukat, nem gondozzák lábaikat. Az elefántok sokszor már fiatal korban egész éjszaka vonszolják a fatörzseket. - Néha 24 órán át is dolgoznak - panaszolja Salvala asszony. - Pedig egy elefántnak csak néhány órát szabadna dolgoznia. Ha ilyen ütemben pusztulnak, 20 év múlva nem lesz elefánt Tha- iföldön - mondta. Ugyanakkor az elefántvezetők, a mahutok képtelenek munkát találni. Minthogy elefántjaik számára nem tudják megszerezni a napi 200 kilo- grammnyi élelmet, kénytelenek otthagyni azokat az állatokat, amelyeket pedig gyerekkoruk óta gondoztak. Sok mahut eladja „elefánttársát”, pedig ismeri a rá váró szomorú sorsot. Csupán azok az elefántok járnak jól, amelyeket sikerül Burmába vinni, ahol sokkal jobban bánnak velük, mint Tha- iföldön. A régi Thaiföldön - Sziámbán - istenként tisztelték az elefántokat, hiszen a buddhizmus tanai szerint Buddha is néha elefánt formáját öltötte. Ma az őserdők törvénytelen kiirtása, az állatok túlhajszolása oda vezethet, hogy az egykori isteneknek már csak az emléke marad meg. (MTI) A Napunk körül keringő Merkúr csillagunk fényétől alig látható, a hajnali vagy esti szürkületben csak nagyon ritkán tűnik fel. Sokáig nagyon keveset tudtunk róla, eredetét és fejlődését csak találgattuk. Amikor az ember a Mariner-10 űrszondával elküldte kameráit, azok meglepő részletességgel tárták fel az égitestet. A szonda által küldött információk elemzése céljából 1975 júliusában öt ország tudósai gyűltek össze a kaliforniai műszaki egyetemen. A küldöttek különböző szakterületeket képviseltek: jelen voltak a sugárzások különböző formáinak kutatói, a légkört elemző és vizsgáló szakemberek és a felszíni alakzatok szakértői. Kitűzött céljuk volt a bolygó múltjának feltárása. A Mariner-10 űrszonda pályáját úgy választották meg, hogy útközben találkozzon a felhőkbe burkolózó Vénusszal is. Először 1974 márciusában, majd a következő egy év alatt még kétszer került sor „égi randevúra”. Csaknem háromezer felvételt küldött, amelyeken kráterek és más, az égitest ősi korszakában keletkezett alakzatok látszottak. Az itt lezajlott folyamatok kapcsolatban állnak a belső Naprendszer égitestjeinek történetével, így a Merkúr krátereiről készített felvételek a bolygó történelmének fontos dokumentumai. Ötmilliárd évvel ezelőtt egy gigantikus robbanásban megsemmisült csillag maradványaként óriási gáz- és porfelhő sodródott a Tejútrendszerben. Az egyre növekvő középpont körül lassan örvénylő felhő fokozatosan korong alakúvá lapult. A felhőben kis örvények alakultak ki, amelynek eredményeképpen az anyag részecskéi szilárd testekké tömörültek. A nagyobb tömegek tovább nőttek, mert keringésük közben pályájuk mentén is összegyűjtötték az anyagot. A felszabaduló gravitációs energia felmelegítette a testeket. így történt ez a Merkúr esetében is. És amikor évmilliárdokkal ezelőtt Napunk belsejében begyulladt a nukleáris tűz, megindult az atommagok egyesülése. Erős sugárzása szerteszét repítette a környezetében lévő gázt és port. A hő hatására a belső égitestek megolvadtak. A Merkúrt folyamatosan bombázták a törmelékdarabok, amelyek a felszínen krátereket hoztak létre. Kialakulásának ebben a fázisában belső hőjétől még vörösen izzott. A nagy sziklatömegekkel való ütközés következtében forró láva öntötte el a felszínt. A lávafolyásokat okozó hő a bolygó belsejében levő kőzeteket és fémeket is megolvasztotta. A nehéz vas az égitest középpontjába süllyedt, és sűrű magot hozott létre, amelyet a lávafolyások által felszínre dobott köny- nyebb anyagokból álló héj vett körül. A planéta arculatát ismét becsapódások sorozata formálta át, és nyomukban óriási kráterek maradtak. A csillagászok a Mariner-10 felvételein először pillanthatták meg ezeket az ősi alakzatokat. Ezek egyikét egy hatalmas tömegű test becsapódása okozhatta. Az óriási kráter nagyobb fele a bolygó éjszakai oldalán rejtőzött. Ézt az alakzatot Calo- ris-medencének nevezték el. A kozmikus katasztrófa következtében a felszínre kidobódó kőzet csaknem két kilométer magas, gyűrű alakú hegységet épített, a nagy medence alját pedig széles és mély repedések szabdalták fel. A felszín fejlődése akkor folytatódott tovább, amikor a mélyben a vasmag kezdett összehúzódni. Egyes területek megsüllyedtek, aminek eredményeként több száz kilométer hosszan meredek sziklafalak keletkeztek. A későbbiek során feltörő láva feltöltött néhány krátert, így sima felületű síkságok alakultak ki. Végezetül a fejlődés utolsó szakaszában a nagy síkságokon apró becsapódások keletkeztek. Azóta a Merkúr halott égitest. Három és fél milliárd évvel ezelőtt is ugyanilyennek láthattuk volna. A szakértőknek nemcsak az volt meglepő, hogy az űrszonda kamerái holdbélihez hasonló tájat örökítettek meg, hanem az is, hogy a geológiai események is hasonlóan követték egymást. Ez azért is különös, mert e kicsiny bolygó belseje más, mint a Holdé. Emiatt más hatások érték belülről a két égitestet, másképp játszódtak le felszíneik felmelegedései. Mivel elég messze is vannak egymástól, a külső hatások is különbözőek lehettek. Mégis: felszínük története hasonlónak látszik, ami nagyon meglepő. Krátereit három alkalommal sikerült megfigyelni, mivel 88 földi nap alatt kerüli meg a Napot. A Mariner-10 egy keringése pontosan kétszer ennyi ideig tartott. Ez lehetővé tette, hogy még két alkalommal sor kerülhessen megközelítésére. A szonda legelőször a sötét, második alkalommal a napsütötte oldal felett repült el, ami a fényképezés szempontjából kedvezőbb volt. Újabb hat hónap elteltével került sor a harmadik randevúra. Ekkor ellenőrizték azt a nagyon fontos felfedezést, amely szerint a Merkúrnak a földihez hasonló mágneses tere van. Mindez nagyon meglepő volt: ugyanis a lassú tengelyforgásból sokan arra következtettek, hogy a bolygónak nem lehet mágneses tere. A technika jóvoltából több meghökkentő adattal is bővültek ismereteink: a mérések szerint az összes többi bolygó közül itt a legnagyobb a hőingadozás. A hőmérséklet plusz 427 és mínusz 180 Celsius-fok között változik, s kimutattak egy igen ritka héliumlégkört is. A vizsgálódások során a legnagyobb meglepetés 1991 augusztusában következett be, amikor amerikai rádiócsillagászok felfedezték az északi sarki jégsapkát. Ez azért is meglepő, mert olyan forróság uralkodik a felszín közelében, amely magasabb az ólom olvadáspontjánál. A földi megfigyeléssorozatot akkor kezdték el, amikor a Merkúr legközelebb tartózkodott: a félmillió wattos radarjeleket a NASA Goldstone-i antennájával bocsátották ki, a visszaverődő hullámokat pedig az Új-Mexikóban felépített VIA (Very Large Array - nagyon nagy rendszer) 27 darab, 25 méter átmérőjű rádiótávcsöveivel fogták fel. A megfigyelés jellegzetessége volt az északi pólus vidékéről érkező rendkívül erős rádióvisszhang, amelyet az arecibói óriási antennával végzett mérések is megerősítettek. A visszaverődő jelek tulajdonságai alapján a jég jelenléte tűnt a legvalószínűbb magyarázatnak. Mivel a Merkúr forgástengelye merőleges keringési síkjára, így a pólusokról nézve az egész napkorong sohasem emelkedik a látóhatár fölé, ezért a kráterfenekek, a mélyebb völgyek környéke mindig árnyékos marad. Becslések szerint ha a poláris vidék világos színű, akkor a ráeső fény felét visszaveri. A hőmérséklet ebben az esetben a mélyedésekben mínusz 148 Celsius-fok alatt lehet. Ez év tavaszán a Puerto Rico-i óriás rádiótávcsővel hasonló, több száz kilométer átmérőjű „foltot” észleltek a déli pólus körül is, amelynek jelentős fényvisszaverő képessége is alátámasztja a jeges felszínre vonatkozó elképzeléseket. V. Tana Judit Csodálkozzon, de semmiképpen se ijedjen meg vagy háborodjon fel, ha kínai utazása alkalmával netán hangyát talál például levesében, vagy italában... Nyugodjon meg, mert meg kell ennie, ráadásul igencsak egészséges. Kínában immár oly kelendő a hangya, hogy Nanking városában hahgya-gásztroközpontot hoztak létre, ahol legkevesebb negyvenféle hangyasüteményt, több tucat hangyabort és -teát lehet rendelni. Nem tudni, milyen íze is van a hangyának, de tudományosan bizonyított, hogy tele van fehérjékkel, ami- nosavakkal és cinkkel. Hivatalos kínai jelentés szerint a hangyaétkek segítenek a betegségek megelőzésében, az öregedés folyamatának lassításában és a gyermekek növekedésében. Az Új Kína hírügynökség például arról írt, hogy igen sok, a 100 évet is megélt idős ember hosszú életét mindenképpen összefüggésbe lehet hozni a hangya-diétával. Egyébként Nankingban a hangyafogások egyelőre még ínyencségnek számítanak, de semmiképp sem kuriózumnak. A kínai orvoslás már háromezer éve használja a hangyákat gyógyszerként. A kínai konyha az európai íny számára sokszor furcsábbnál furcsább ízekkel rukkol elő, a szokatlannál is szokatlanabb alapanyagok miatt: skorpiók, földigiliszták, csirkelábak, fecskefészek, cápauszony... Nemrégiben számoltak be kínai tudósok arról, hogy tápanyagokban igen gazdag kivonatot sikerült előállítaniuk az egyszerű, „konyhai” légy petéjéből. Százesztendős lett a Tower Bridge A londoni Tower Bridge-nek és a Towemak csak a környezete azonos. Az egykori királyi vár, a maga kínzókamráival és a halálra szánt nemesuraknak kínált utolsó szálláshelyeivel ugyanis jó 800 esztendővel öregebb a szomszédságában a Temzén átívelő technikai unikumnál. Az 1894-ben elkészült, valamikor „Albion büszkeségeként” emlegetett Tower Bridge nemrégiben 30-án ünnepelte századik születésnapját, és túlzás nélkül elmondható, hogy mint London nevezetessége, régen maga mögött hagyta a Towert. Pedig a londoni városatyák hajdan egyáltalán bem voltak egységesek abban a kérdésben, hogy szükség van-e az új híd megépítésére. Míg egyrészről a gyorsan növekvő London közlekedése összeomolni látszott, ha gyorsan nem épül újabb híd a Temzén, addig a kereskedők és a hajógyárosok attól tartottak, hogy nagyméretű vitorlás hajóik fennakadnak majd az új híd pillérein, és nem jutnak be a város kikötőibe. Végül is a közlekedési káosztól rettegők álláspontja győzött, és - a parlament nyomásának engedve - a híd ellenzői 1886-ban beadták a derekukat. A kompromisszum lényege az volt, hogy olyan acélhíd épüljön, amelynek ívei a hinta működési elvei szerint hidraulikus erővel felnyithatók. így aztán a járművek is áthaladhattak, de a hajózás sem szenvedett kárt, sőt, a sietős gyalogosoknak sem kellett várakozniok, ha a híd történetesen nyitva állott - a folyó fölött 46 méter magasban fedett átjáró vezetett a híd egyik tornyától a másikig. A tervek elkészülte és a megvalósítás között nyolc év telt el. Heti 56 órás munkaidőben több mint 400 munkás hozta létre a „technikai diadalt”, „az angol nagyság új kifejeződését” - amint a walesi herceg a híd felavatásakor mondott beszédében büszkén hangoztatta. Nem kis rosszmájúsággal emlegették az angolok annak idején a „haszontalan” Eiffel-tomyot, mint „Franciaország hivalkodásának kifejezőjét”. Az viszont már nem zavarta az általános ünneplést, hogy a Tower Bridge 1,1 millió font sterlingbe került - az előirányzottnak éppen a kétszeresébe. Nem sokkal a híd átadása után kiderült, a modem hajózásnak nincs szüksége ilyen technikai megoldásokra. Ezzel együtt azonban a Tower Bridge kiállta az idők próbáját. Két világháborút sértetlenül úszott meg. A Tower Bridgemég ma is rendszeresen megnyitja íveit a tízezer tonnánál nagyobb hajók előtt - amennyiben az áthaladást írásban legkevesebb 24 órával előbb bejelentették. Fennállásának első évében 6160 alkalommal kellett felnyitni, 99 évvel később azonban már mindössze 441-szer. És éppen néhány nappal a centenárium előtt jelezte korunk legmodernebb vitorlás hajója, a „The Other Woman”, hogy árboca túlságosan magas, nem fér el a híd alatt... Hangyaborral koccintanak
