Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-17-18 / 219. szám

1994. szeptember 17-18., szombat - vasárnap Gyöngyös Es Körzete 5. oldal Negyven év a színház világában - emlékezik az együttes vezetője Negyven év. Nem is oly rég ez a két szó különleges értelmet nyert. Az „elmúlt”, az '„átkos” jelzőkkel összekapcsolva illett morcosra vonni a szemöldököt, vagy gúnyosra biggyeszteni az ajkat, de semmiképpen sem gondolni arra, hogy ezekben az év­tizedekben is lehetett boldogan élni. Pedig a boldogság nem függ politikai rendszerektől. Jankovits Jenő negyven éve dolgo­zik az amatőr színjátszó-mozgalomban. S boldog ember. Mun­kája elismeréseként az idén májusban Gyöngyös Város Ön- kormányzata Pro Civitate-díjjal jutalmazta, míg az általa veze­tett Gyöngyösi Játékszín Egerben a „Heves Megyéért” kitün­tető díjban részesült augusztus 20-a alkalmából.- 1948-ban jöttem át Losoncról Gyöngyösre, mert Szlovákiában akkor megszüntették a magyar nyelvű oktatást - mondja. - Az általános iskolát már itt fejez­tem be. Miskolcra kerültem a Gépipari Technikumba, de ek­kor már a színpad is érdekelt. Inkább nem ettem, de bérletet váltottam a Miskolci Nemzeti Színházba. Kitűnő társulata volt abban az időben! Nagyon sokan jöttek le játszani Pestről is, akik ott nemkívánatossá vál­tak. A művészvilág bohém lég­köre rám is átragadt. Szerettem a szabadságot. Inkább aludtam albérleti szobában, matrac nél­küli sodronyozott ágyon, sem­mint a kollégium zárt, fegyel­mezett szobáiban. 1953-ban érettségiztem, utána hazajöttem Gyöngyösre. Életem első és egyetlen ^ munkahelye a Gyön­gyösi MÁV Kitérőgyártó Üzem. Itt állítottam össze 1954-ben egy esztrádmüsort, amelyben benne volt Beethoven kürtszo­nátája, Muszorgszkij Bolhadala, a Nabucco Rabszolga-himnu­sza, stb. Az akkori üzemi párt­vezetés kétségbe volt esve, hogy nem csasztuskákat lát a színpadon. Micsoda dolog ez - mondták -, az élenjáró dolgo­zóknak bolháról énekelni?! A Nabuccót pedig egyházi műnek tekintették. A műsort felküldték a megyei pártbizottságra. Put- noki, aki akkor ott ágit. prop. vezető volt, megdicsérte a mű­sort, s ez önbizalmat adott. A következő évben Jakkel Miska barátom biztatására bele­fogtunk Schubert Három a kis­lány című zenés darabjába. Ez már igazi siker lett! A bemuta­tót Vámosgyörkön tartottuk a régi művelődési házban, majd szériában harmincszor játszot­tuk. Azután jött ’56. A gyár ép­pen sztrájkolt akkor, amikor mi Huszka Lili bárónőjét próbál­tuk. A következő év elején, amikor lecsillapultak a kedé­lyek, mi már jártuk vele a vidé­ket. Ez az előadás 50-es szériát élt meg. Az emberek nevetni akartak, felejteni. Nem győztük a meghívásokat elfogadni, any- nyi pénzt kaptunk, hogy még zongorát is tudtunk venni. Aztán jött a tévé is. Rá kellett jönnünk, hogy az amatőr moz­galomnak nem az az elsődleges célja, hogy színházasdit játsz- szon, hanem hogy keresse meg a közönségét. A felejtéshez az is hozzátartozott, hogy ha egy or­szág leül a tévé elé, nagyon ne­héz onnan kimozdítani. Kon­cepciót váltottunk. Ki kellett menni a laktanyákba, üze­mekbe, üdülőkbe, az utcára, hogy a közönséget ne veszítsük el. A repertoár is módosult. Az egész estét betöltő darabok he­lyett a kisebb, de intellektuáli- sabb irodalmi összeállításokra helyeztük a hangsúlyt. Az ama­tőr mozgalom törvényszerűen ment el ebbe az irányba, hiszen például a Csárdáskirálynőt nem lehet egy hegedűvel eljátszani, mert az egész színvonaltalanná válik. Szakmailag is lépést kel­lett tartani a korral. A hatvanas évek elején elvégeztem Mis­kolcon egy kétéves, úgyneve­zett rendezői akadémiát. Na­gyon jó tanáraim voltak, sokat tanultam dramaturgiából, be­szédtechnikából, helyzetgya­korlatokból. Ekkor vált tuda­tossá a rendezés számomra.- Gondolt valaha is arra, hogy hivatásos rendező legyen?- Ha különbözeti vizsgát te­szek, akkor az „A” kategóriát is megkapom, s hivatásos ren­dező lehetek, de nem akartam otthagyni a tanult szakmámat sem. Ugyancsak a ’60-as évek­ben végeztem el a Műszaki Fő­iskolát. Megtörtént, hogy dél­előtt mechanikából szigorlatoz­tam, este pedig főpróbát tartot­tam az Orczy-kert színpadán, Gyöngyösön. Visszatekintve, rengeteg élmény kötődik az elmúlt 40 évhez. Nagyon sok hivatásos művésszel dolgoz­tunk együtt: Kiss Manyi, Leb- lancz Győző, Moldován Stefá­nia, Sólyom Nagy Sándor, So- mogyvári Rudolf, hogy csak néhány nevet említsek. Ezzel együtt a hatvanas évek elejétől bizonyos műfaji keresések is történtek a Játékszínen belül: zenés színpadi művek, pódium­játékok, teljes estét betöltő pró­zai színpadi művek, szerkesz­tett irodalmi műsorok voltak a repertoárban.- Melyek a legemlékezete­sebb előadások?- Nagyon sok volt, például 1961-ben, amikor Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című darabját adtuk. Már csontig le­rágtuk a darabot, amikor arra gondoltunk, meghívjuk pgy-két előadásra Kiss Manyit, aki Pes­ten a Madáchban játszotta ezt a darabot. Elvállalta. A simító próbán nem akart játszani, de képtelen volt megállni, hogy fel ne menjen a színpadra. Freneti­kus élmény volt vele játszani! Mondanom sem kell, hogy két telt házas előadást adtunk az akkori művelődési házban, még a Török Ignác utcában. Aztán az Orczy-kert szabadtéri szín­padán, a hatvanas évek máso­dik felében a János vitéz, a Háry János, a Parasztbecsü­let... Több ezer ember látta eze­ket az előadásokat. Itt kell megemlítenem Záborszki Jó­zsef nevét, aki a helyi Zeneis­kola igazgatójaként rendkívül sokat segített.- Voltak-e holtpontok a negyven év során?- Voltak nehéz időszakok. Említettem a tévé megjelenését. Nagyon nehéz volt visszahozni a közönséget. Aztán ezt is túlél­tük. Anyagilag még mindig nyereségesek vagyunk a Mátra Művelődési Központban. A szabadtéri színpad hiánya vi­szont nagy érvágás. A kitüntetéseknek teirnésze- tesen nagyon örülök. Úgy ér­zem, méltó elismeréseink. Mi azonban már a következő feladatokra koncentrálunk. Nemrég jöttünk haza Erdély­ből, ahol a perkői búcsúban nagy sikerű előadást adtunk. Szeptemberben pedig Szlová­kiában turnézunk. Továbbá ké­szülünk arra a decemberi ese­ménysorozatra, ahol a helyi kö­zönségnek újra számot adha­tunk arról, hogy hol tart ma a Gyöngyösi Játékszín, 40 évvel a megalakulása után. Nagy Gyula Lakossági fórum a „Pacsirta”-telepről Községi számvetések a visontai munkákról A jövő hét csütörtökjén értékeli a visontai önkormányzat képvi- selő-testülete, illetve a polgár- mesteri hivatal elmúlt négy évi munkáját. A „községatyák” egyidejűleg az önkormányzat vagyonának és vagyongazdál­kodásának szabályozásáról szóló rendelettervezetről is tár­gyalnak. Új tanévtől igazgató a markazi iskolában Az új tanévtől új igazgatója van a Markazi Általános Iskolának, Szekrényes Géza személyében. A régi helyi pedagógus koráb­ban volt már községi vezető is, de saját intézetének élén most áll először. Rédei építkezések újabb útlezárásokkal A nagyrédei szennyvízvezeték építése miatt további szakaszos útlezárások történnek. A közle­kedők a Szabadság, a Hunyadi és a Fő út vonalán számolhat­nak átmeneti kellemetlenség­gel. Százezres segítség domoszlói öregdiáktól Önkormányzati támogatással, tanári és diáksegítséggel szüle­tik a Domoszlói Általános Is­kola új könyvtára, számítás- technikai és nyelvi laboratóri­uma. Legutóbb az intézet egyik régi tanulója, Safranka Imre vállalkozó kerek 100 ezer forint adománnyal könnyítette az el­képzelések megvalósítását. A létesítmények már befejezé­sükhöz közelednek, rövidesen átadják rendeltetésüknek. Mátraaljai kiállítások müvészetkedvelőknek A mátraaljai művészetkedvelők több kiállítást is élvezhetnek ezekben a napokban. A gyön­gyösi Richter Gyógyszertárban a Siroki Általános Iskola nö­vendékeinek legsikerültebb raj­zaiból láthatnak bemutatót az érdeklődők, a Mátra Művelő­dési Központ galériájában a nemzetközi gyermekrajz-pályá- zat anyagából tekinthetnek meg válogatást, míg az abasári köz­ségházán mától egy héten át Sisa József zománcművész fi­gyelemkeltő, érdekes munkái láthatók. A város képviselő-testületének határozata alapján elkészült az úgynevezett Pacsirta-telepi in­tézményközpont részletes ren­dezési terve. Csaknem 8 ezer négyzetméter nagyságú, jelen­leg beépítetlen területet érint a program, amely intézmény és kereskedelmi központ kialakítá­sával kapcsolatos. Megvalósí­tásával a térség középfokú ellá­tását biztosíthatják. Mint Eper­jesi László főépítésztől megtud­tuk: a beépítési terv három fő épületegységet különít el, a Pla­tán és Hunyadi utcák közötti részen - egyebek mellett - rég­óta várt áruház is lesz. Az elképzelésekről Gyön­gyösön hétfőn délután 5 órától az 5. számú általános iskolában lesz lakossági fórum. Várják az érdeklődőket! (k. b.) Két saját stúdióval - rádió lesz Gyöngyösön Addig, amíg zárt képvi­selő-testületi ülésen foglal­koztak a városatyák a helyi te­levízió ügyével, mert befekte­tőt találtak, már-már rádió­adó kezdi meg működését Gyöngyösön. Igen, jól érti a tisztelt olvasó, a mátraaljai városnak ilyen is lesz, hogy az aktuális információkhoz a lehető leggyorsabban hozzá­juthassanak az itt élők. S ez teljesen függetlenül sugároz majd a polgármesteri hivatal­tól. Erről beszélgetünk az újabb gyöngyösi médiát fi­nanszírozó - stílszerű nevű - Média Kft. ügyvezetőjével, Láng Józseffel.- Nevet adtak-e már a gyöngyösi rádiónak?- Egyelőre csupán az üze­meltető társaságnak van meg a neve. A rádióé még „titok”, mert több céggel tárgyalunk arról, hogy esetlegesen a ne­vet reklámcélra eladjuk - mondja az üzletember.- Ügy hallottuk, hamaro­san megkezdik adásaikat.- Igen, valóban úgy néz ki, hogy szeptember végén, októ­ber elején - nagyon ideális esetben - megszólal a gyön­gyösi rádió. A határidők nem rajtunk múlnak, különböző bürokra­tikus hatósági ügymenetnek a függvényei. Viszont a stáb már nyolcvan százalékban együtt van, legalábbis a kezdő csapat. Szervezünk majd egy tehetségkutatót is. Kkiválogatjuk azokat a ké­sőbbi kollégákat, akik az úgynevezett profiktól átve­szik majd a stafétabotot, és a továbbiakban önállóan készí­tik a rádió műsorait.- Kereskedelmi vagy köz- szolgálati rádióadóról van szó?- A gyöngyösi végül is közszolgálati rádió lesz, de kétségtelen, hogy az egyetlén bevételi forrása a reklám. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a rádió akkor tud rek­lámból bevételt elérni, ha hallgatják, úgymond nép­szerű, s kommerszebb műsort is sugároz... Nem engedhetjük meg magunknak, hogy pél­dául egy tanácskozást egy az egyben adjunk, vagy hosz- szabb ideig komolyzene szól­jon. Műsorainkkal magas hall­gatottságot, s remélhetően nagy reklámbevételt kell el­érni, ami a rádió fennmaradá­sát biztosíthatja.- Hol lesz a stúdió?- A „ Vármegyeházán” be­lül, a volt szakszolgálat eme­leti részébe kerül a rádió, két önálló stúdióval, a mai kor csúcsát jelentő technikával. Az összeköttetést a Sár-he­gyen egy mikrohullámú lánc biztosítja majd.- Milyen frekvencián sugá­roznak, és milyen nagy lesz a vételi körzet?- A frekvencia olyan ultra­rövidhullámú sávban lesz, hogy a nyugati-keleti URH-n akár a régi, akár az új rádió­val lehet venni az adást. A vé­teli körzet szempontjából az egyik legéletképesebb rádió lesz a most szerveződő gyön­gyösi. Ez annak a speciális hely­zetnek tudható be, hogy Gyöngyös közigazgatási ha­tára Kékestetővel ér véget. A törvény pedig azt mondja, hogy a közigazgatási határtól számított 5-8 km sugarú kör­ben lehet rádiót működtetni. S ez esetünkben azt jelenti, hogy ezen a körön belül töké­letes sztereó hangzás lesz, de például a Mátrában - csök­kentett minőségben - még ezen a körön kívül is lehet hallgatni a műsort. A már említett speciális adottságból kiindulva több lesz, mint városi rádió, a gyöngyösi.- Szignál van-e már, vagy ez is kötődik a névhez?- Jelenleg a reklámanya­gok, s más műsorok, meg a szignálok készítése már fo­lyik. Két személy lesz, aki rá­diós vagy tv-s múlttal rendel­kezik, és nálunk fog dolgozni. Az egyik Szabrics Erika, aki a Magyar Rádiónál, illetve az MTV-nél van, a másik rá­diósunk pedig egy Gyöngyös­ről elszármazott, volt egri vá­rosi tv-s, Jónás Zoltán. Mindemellett még tárgya­lunk négy neves rádióssal, akiket szeretnénk ide csábí­tani, legalábbis addig, amíg a szakmai fogásokat megtanít­ják.- Végül is a naponta reggel 5-től este 5-ig sugárzó gyön­gyösi rádió nem kis befekte­tés. Mennyibe kerül mindez a Média Kft.-nek?- Tekintettel arra, hogy a rádió nem veszi igénybe az Antenna Hungária szolgálta­tásait, mert önálló adója, an­tennarendszere, mikrohul­lámú lánca lesz két stúdióval, nagy valószínűséggel a költ­ségek 15 millió forint körül megállnak. Jártunk olyan stúdióban, amelyet 800 ezer, 1 millió fo­rintból hoztak ki, s ebből lát­szik, hogy a gyöngyösi nem éppen az ország legrosszabb rádióstúdiója lesz... Bízunk benne, hogy nem­csak izgalmas, szép elképze­lésekről van szó, hanem az elmondottak valóban már a közeljövőben valósággá is válnak. Korcsog Béla Patai nosztalgia-találkozó - elszármazott falubeliekkel Nem mindennapi rendezvény­nyel, nosztalgia-találkozóval teszi a mai napot emlékezete­sebbé Köteles Hona, a művelő­dési ház igazgatója Gyöngyös­patán. A községből elszármazotta­kat várják a településen mara­dottak, akik közül Tóth Elemér plébános előbb bemutatja a vendégeknek az időközben megújult, megszépült műemlék templomot, majd a kultúrcent- rumban Búzás András gyergyói művész kiállításának megnyitá­sával örvendeztetik meg a láto­gatókat. Az alkotó művei a bu­dapesti OTP-galériából kerül­nek a faluba, hosszabb bemu­tató után. Közös ebéd után sétán - és lovas kocsiról - tájékozódnak a meghívottak a település válto­zásairól. Kirándulnak a Várte­tőre, koccintanak a volt tsz-pin- cében, s megkóstolják a magán- termelők borait is meg-meg- állva, netán leülve a hordók mellett. Visszafelé a rokonok­hoz, ismerősökhöz is benéznek egy kis szóváltásra - egészen a vacsoráig. Mivel este ismét asztalhoz ülnek a művelődési házban, ahol folytatják a még délben kezdett beszélgetést az elmúlt évtizedek történéseiről, s a bar- kochbás találgatást arról, hogy voltaképpen ki is, aki ezt vagy azt mondja, miután néhány vendéggel igen sok év után most találkoznak újra. S mi más is tehetné még fe­ledhetetlenebbé a viszontlátást? Természetesen lesz tánc is - a „végkimerülésig”. SÍ ■ 1 Művészi festmény - detki képeslapon A közelmúltban Detk is azon mátraalji községek közé lépett, amelyek újból képeslapot je­lentettek meg a településről. Vállalkozása azonban szokat­lanabb, mint amikkel eddig ta­lálkozhattunk. Az ismertebb összeállítás - mozaik - mellett az önkor­mányzat más megoldást is vá­lasztott. A faluban már kiállí­tással is szerepelt művész, Csikós András egyik kedves festményét, a detki Nagyhídról készült munkát fényképeztette lapméretre. Háttérben a templommal, s néhány házzal: rendkívül kife­jező a megjelent falurészlet az üdvözlethez. Minden bizonnyal szívesen vásárolják Detken, ha néhány sorban akarnak üzenni a távo­labbra szakadtaknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom