Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-15 / 217. szám
1994. szeptember 15., csütörtök Hatvan Es Körzete 13. oldal A gázberuházás az idei legnagyobb feladat (Fotó: Kaposi Tamás) Mit csinált Nagykökényes négy évig? A múlt héten indított sorozatunkban Hatvan képviselő-testületének ténykedését mutattuk be ’90-től napjainkig. A közelgő önkormányzati választásokra tekintettel sorra vesszük körzetünk valamennyi települését, hogy elemezzük az eltelt ciklus történéseit. Ezúttal Nagykökényesre látogattunk. Területünk legkisebb településén a vezetés mindent megvalósított, amit célul tűzött ki. Rendbe hozták a temetőt, három utat elkészítettek, így gyakorlatilag az összes utca portalanított. Elvégezték az iskola külső tatarozását, szigetelték a falakat, kicserélték a nyílászárókat. Az áfésztől megvásárolták az üzlethelyiséget, melyben a kibővített polgármesteri hivatal, a posta, vegyesbolt, presszó, valamint kocsma kapott otthont. Az épület eredetileg annyira leromlott állapotban volt, hogy a Köjál nem járult hozzá a működtetéshez. Gondot jelent, hogy a privatizáció során meg kellett vásárolniuk egykori saját ingatlanukat, s mivel nem szolgáltatók, az áfát sem igényelhették vissza. Elkezdték a gázvezeték kiépítését. Lehetőségeikhez képest segítik a rászorulókat: minden elhunyt után 5 ezer forintot adnak a hozzátartozóknak. Ugyanennyit kapnak az újszülöttek is. A település 12 millió forintból gazdálkodik évente. A bérek kifizetése után fejlesztésre alig marad pénz, a szükséges költségeket pályázatok útján fedezik. A képviselő-testület jónak ítéli működését. (t. o.) Látogatás a hatvani családsegítőben Indul a kampány a selypi cukorgyárban Egyévi kihagyás után ma indul a répafeldolgozási idény a Mátra Cukor Rt. selypi gyárában. A három műszakos termelés előreláthatólag hatvannégy napig tart. A vállalat másik üzemében, Hatvanban még néhány hetet várni kell a „nyitányra”. Zarándokútra mennek a boldogi hívek A Balatontól délre, otthonuktól mintegy 200 kilométerre zarándokolnak a boldogiak. Felkeresik az andocsi Szűz- anya-szobrot, amely arról híres, hogy a világ minden tájáról kapott már öltözéket. Lengyel rendőrök lőrinci látogatása A hatvani rendőrkapitányság és a lőrinci őrs régóta szoros szakmai és baráti kapcsolatot tart fenn a jaroschini kollégákkal. Az együttműködés újabb állomásaként péntek délelőtt a lengyel város delegációja Lőrincibe látogat, ahol megtekintik a tájházat, majd a római katolikus templomban virágot helyeznek el a II. világháború lengyelországi menekültjeinek emléktáblájánál. Francia küldöttség tanulmányozta Csányt A francia Paraszt Szövetség elnöke - egy kutató kertész, egy műszaki ember és egy gazda társaságában - felkereste a csá- nyiakat, hogy „békejobbot” nyújtsanak. A nyugati látogatók ugyanis riválisoknak tekintik a magyar gazdálkodókat, s azt szeretnék, ha a jövőben partnerekként működnének együtt. A hatvani kastély hasznosításáért A Grassalkovich Antal-kastély Egyesület szeptember 16-án, pénteken 17 órakor a könyvtárban tartja közgyűlését. A tanácskozás témái: tisztújítás, a hatvani barokk napok programjai, valamint a szövetség további tevékenysége. Az ötven- tagú alapító testület újabb érdeklődők jelentkezését is várja. Meglátásuk szerint külső segítségre nem lehet számítani, ezért a hatvaniaknak kell összefogniuk a kastélyért. Az életszínvonal romlásával az emberek egyre elégedetlenebbekké válnak, ám a bajokon több-kevesebb sikerrel megpróbálnak úrrá lenni. De mit tehet az, akit már a szerencséje is elhagyott? Erről és a munkájával kapcsolatos kérdésekről is faggattam Zsitvay Katalint, a hatvani Családsegítő Szolgálat irányítóját.- Intézményünket az egykori tanács alapította még 1989-ben - beszélt a kezdetekről a vezetőnő. - Intézményesített formában nem volt elődünk.- Mekkora apparátus húzódik meg e munka mögött?- Rajtam kívül három főállású családgondozónk, egy ügyintézőnk, s egy pszichológusunk van. Emellett - tiszteletdíjjal - jogász és pszichiáter is segíti tevékenységünket.- A szakemberek képzése megoldott?- Ezen a területen folyamatosan biztosítani kell a szinten- tartást. Pályázatokkal próbáljuk a tréningek, tanfolyamok költségeit előteremteni.- Mely problémákkal fordulnak a leggyakrabban Önökhöz?- Az itt folyó munkát két részre bonthatjuk: szociális és mentális segítségnyújtásra. Előbbire tavaly óta nincs segélykeret, ami annyit jelent, hogy a hozzánk fordulók anyagi problémáit nem enyhíthetjük, holott ez látszik a legégetőbb gondnak. Az is vitathatatlan, hogy a mentális támogatás is igazi kapaszkodó lehet. Vannak, akik pénzért jönnek be hozzánk, holott lelki instabilitásban szenvednek. Ezt felismerjük, s hozzásegítjük, hogy önmaga találjon megoldást bajaira. Ugyancsak a profilunkba tartozik a ruházat és az egyéb adományok közvetítése is.- Pozitív visszajelzések érkeznek a szolgálathoz?- Ha valaki konkrét kérelemmel fordul hozzánk, s mi azt más formában orvosoljuk, könnyen ránk sütik: nem segítettünk. Számunkra a legnagyobb örömet az jelenti, ha az ügyfél élete ennek ellenére egyenesbe jön.- Beszélne a jelen és a közeljövő terveiről, feladatairól?- Most éppen a Thomas Gordon-féle tréning alapján szülői csoportot működtetünk. A kurzuson elsajátítottak támpontot nyújtanak a szülő-gyerek kapcsolat harmonikusabbá tételéhez. Szeptember végétől szeretnénk beindítani a serdülő- és az „egy szülős”-klubot is. Lényeges, hogy szolgáltatásainkat önkéntes alapon vehetik igénybe a rászorulók.- Úgy tudom, a családalapítás előtt álló fiatalok is megkeresik Önöket...- Valóban, s ennek nagyon örülünk. Az ismert gondok ellenére is megpróbálunk támaszt nyújtani nekik, hiszen az otthonok belső egyensúlya mindennél fontosabb. Tóth Andrea Ahol mindenki egyforma Az idegen elsőként Csizmás Kandúrral találkozik a lugasban, ha belép a hatvani MÁV-óvoda kertjébe. Aztán amint hátrébb merészkedik, megleli a gyerekeket is: a csúszdánál, a homokozóban, a fából faragott gőzösön. Száznál is több kicsi jár ebbe az intézménybe, mégis úgy hat, mintha alig lennének. Hatalmas a park, élő sövény választja el a csoportókat egymástól, s oly sok eszköz áll az „örökmozgók” rendelkezésére, hogy egy-egy játéknál csak négy-öt csemetét látni. Kotán Pálné vezető óvónő végigkísér az épületben is. Mindenütt rend és tisztaság. A csoportszobák barátságosak, öröm bármelyikbe belépni. Megtudom tőle, hogy amióta bezárták a bölcsődét, újabb helyiségeket nyertek. Az egyikben a minik kaptak otthon, azok az apróságok, akik még nem töltötték be 3. évüket. A másikban pedig berendeztek egy tornatermet bordásfallal, sporteszközökkel. Ebben az oviban külön szobát kapott a logopédus, aki rendszeresen foglalkozik a beszédhibás picikkel. Van külön konyhájuk, ahol igazi csemete-csemegék főnek, sülnek az edényekben.- A MÁV eddig mindent megadott, s a vasútnál dolgozó szülőknek semmit sem kell fizetniük. De járnak hozzánk nem „vasutas" gyerekek is. Az ő költségeikre kaptunk most támogatást az önkormányzattól. Azt szeretnénk, ha itt minden kicsi egyforma lenne — mondja a vezetőnő. (A képviselő-testület legutóbbi ülésén 22 ezer forintot szavazott meg gyermekenként az intézmény javára.)- Az épület fenntartásáról, üzemeltetéséről továbbra is a MÁV gondoskodik. Létrehoztak egy alapítványt is - „A vasút a gyermekekért” címmel -, hogy tovább segíthessenek bennünket. S hogy jó helyre kerül ez a pénz, azt mi sem bizonyítja jobban: a gyerekek szeretnek ebbe az oviba járni. Erről meggyőződhetnek a szülők is, a foglalkozásokkor is nyitva áll előttük az ajtó. (n. z.) Megy a gőzös... (Fotó: Kaposi Tamás) Mozgáskorlátozottak közgyűlése Hatvanban A napokban tartotta éves közgyűlését a Hatvanban és környékén működő Mozgáskorlátozottak Egyesülete. Az eseménynek a Damjanich János Szakképzési Intézet adott helyet. A 256 tag, valamint a meghívottak megemlékeztek az utolsó találkozás óta elhunyt sorstársaikról. Ezt követően Koszteczky László elnök beszámolt az elmúlt évi munkáról, eredményekről, kiemelve a hiányosságokat. Javasolta, hogy a nehézségekre való tekintettel a tagdíjakat ne emeljék. A beszámolóban elhangzott, hogy az egyesület számára a város polgármesteri hivatala bérelt klubhelyiséget, rajtuk kívül a környékről csak Petőfibá- nya nyújtott anyagi támogatást. A pályázaton nyert pénzeket - némileg megtoldva - rehabilitációs célokat szolgáló sporteszközökre és fénymásolóra költötték. A drága rendezvények helyett több, egynapos kirándulást szerveztek. A halmozottan mozgássérült társaik megsegítésére mielőbb alapítványt kívánnak létrehozni. Petrovics István gazdasági vezető annak a véleményének adott hangot, hogy a szervezet a szűkös körülmények ellenére is képes lesz fenntartani önmagát. A közgyűlés határozatot fogadott el az alapszabály átdolgozására, a költségvetés módosítására, majd személyi ügyekről döntött. Ver eb István Sör és sramlizene Változás a külcsínben, változás az étlapban, változás a tulajdonos személyét illetően... Gazdát cserélt Hatvan egyik legismertebb szórakozóhelye, a HBH-söröző. Az új tulaj, Czifrik Gyula - aki többéves külföldi tapasztalattal a háta mögött vágott bele vállalkozásába - figyelemre méltó ötlettel kíván látogatóinak kedveskedni: eredeti bajor ételkülönlegességek és magyar specialitások teszik ínycsiklandozóvá a kínálatot. A minőségről pedig a budapesti Kárpátia étterem egykori szakácsa gondoskodik. A létesítmény hajdanvolt - az utóbbi időben némileg megkopott - nimbuszát mielőbb szeretnék helyreállítani. Hozzájárulhat ehhez a szintén egyedinek számító sramlizene is, ami esténként szűrődik ki a hangulatos vendéglő ablakain. Egy népművelő sirámai Gratulálok újonnan megválasztott kormányunknak, különösképpen a Művelődési Minisztérium államtitkárának, aki „megnyugvással” vette tudomásul, miszerint a pénzügyi tárca a közművelődéstől, és nem az oktatásügytől von el még ebben az évben másfél milliárd forintot „megtakarítás” címén. Mielőtt végképp belenyugodna ebbe az államtitkár úr, felhívnám figyelmét, hogy múzeumaink, művelődési házaink, színházaink, galériáink szinten tartása, könyvtáraink új könyvekkel, folyóiratokkal történő ellátása, civil szervezeteink, egyesületeink megmaradása már eddig is nehézségekbe ütközött. Csak így tovább! Ha ez a tendencia (netán koncepció?) érvényesül, a közeljövőben már nemigen lesz gondja az érintett minisztériumnak közművelődési intézményeinkkel, kulturális jellegű egyesületeinkkel. Egyszerűen leépülnek, működésük ellehetetlenül... A következmények szóra sem érdemesek. Mégis jelzem, csak később nehogy álságosán siránkozzunk: növekvő bűnözés, céltalanul csellengő tinédzserek, a kiscsoportok közösségi szellemét nélkülöző magányos nyugdíjasok, alkoholista és drogos középgeneráció... Tudom, ezeken a problémákon a közművelődés önmaga nem tud segíteni, de általa „finomodhatna a kín”, s már az sem lenne kevés. Válaszra - s természetesen csodára - nem várva, egy magát tehetetlennek érző népművelő: Monori Zoltán
