Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-13 / 215. szám

1994. szeptember 13., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Csomagokkal hazafelé... (Fotó: Perl Márton) Mit mond Nostradamus? Nostradamus néven vált halha­tatlanná a francia király udvari orvosa, akinek rejtélyes jósla­tait évszázadok óta elemzi a vi­lág. A XVI. században élt Mi­chel de Notredame csaknem ezer négysoros versikébe szedte jövendöléseit: magyarázói sze­rint előre látta Hitlert, az atombombát, a Kennnedy elleni merényletet és a pusztító AIDS- betegséget. Aki tehát kíváncsi rá, mi fog történni a következő években, helyesen cselekszik, ha tanul­mányozza V. J. Hewitt írásait. Az ismert brit Nostradamus- kutató ugyanis - legalábbis állí­tása szerint - megtalálta Dél- Franciaországban a Századok című versfüzér megfejtésének kulcsát. Ebből jutott például arra a következtetésre, hogy jövő márciusban sikerül majd megfigyelni a Himalája lankáin élő óriási majomembert, a jetit; áprilisban Kína bevonul Észak- Koreába, májusban pedig Ang­liában megkoronázzák Károly herceget és tőle külön élő fel­eségét, Dianát. Az idén a Nostradamus-di- vat minden korábbit felülmúl. Zsebkönyvek és díszes kiállí­tású albumok árasztották el a nyugati könyvpiacot a mágus próféciáival, s a napokban mu­tatják be a 15 millió dolláros költséggel készült Nostradamus életrajzi filmet (rendező:Roger Christian). Nostradamus bírálóiban mindenesetre komoly kételye­ket ébreszt az a körülmény, hogy a versek állítólagos 1555- ös első kiadásából egyetlen példányt sem sikerült felku­tatni. Ezért előszeretettel táplál­ják a gyanút, hogy talán csak utólag volt "okos" a próféta a baleset ügyében? A jóslatok hí­veit a csalás gyanúja természe­tesen nem zavarja, hiszen - mondják - a kétértelmű versi­kék sokkal később bekövetkező eseményeket is beharangoztak. A "csillagok járására és az is­tenségre" hivatkozó Nostrada­mus tévedhetetlennek nevezte önmagát. Megjövendölte a halála utáni visszatérést is - a levegőből, hirdetik a hívei, s így is történt. ■ Tény: a provence-i Salonde 1986-ban bronzszobrot állított a vidék szülöttének, s az alko­tást helikopter emelte a talpa­zatra. S hogy mi várható a kö­vetkező években, évszázadok­ban - Hewitt értelmezésében? íme egy kis ízelítő. 1995: új pápát választanak; 1996: fél Amerikát erdőtüzek pusztítják; 1998: súlyos atom­baleset történik Franciaország­ban; 1999: a napfogyatkozás napján eljön a "terror királya", és a világot súlyos háború rázza meg; 2020: Japán lenyeli Kínát, és a világ első számú hatalma lesz; 2099: megszületik az első mesterséges Nap: 2100: meg­szűnik az öregedés, az emberek 300 évig élnek; 2230: létre jön­nek az első víz alatti települé­sek; 2273: az emberiség három új faja alakul ki; 3979: vége a világnak. Túl drága az iskolatáska... A szülők többsége nehéz szív­vel vette tudomásul, hogy mé­lyen a zsebbe kellett nyúlnia a szükséges könyvek, füzetek és egyéb iskolaszerek vásárlása­kor. Igaz, senki nem szívesen takarékoskodik gyereke rová­sára, s ezt nem is ajánljuk. Le­het azonban okosan takarékos­kodni; úgy csökkenteni az isko­lai rezsit, hogy a tanulásban, az iskolai munkában ne jelentsen semmiféle hátrányt. Sok taneszközt „átmenthe­tünk” az előző tanévből. Otthon alighanem föllelhetők tört he­gyű Írónők, betét nélküli tollak - olcsóbb ezeket „felújítani”, mint újakat venni. A félig telt füzetek is befoghatok tovább- szolgálatra, s még segítséget is jelent a kisdiáknak, ha jegyzete­lés, tanulás közben visszala­pozhat az előző évi anyagra. A kemény fedelű, drága spirálfü­zetek helyett jól használhatók a lényegesen olcsóbb, puha borí­tású tűzött irkák, ha bekötik és vigyáznak rájuk, hogy ne ron- gyolódjanak el. Semmiféle hátrányt nem je­lent, ha a tanulás munkaeszkö­zeiből - vonalzókból, festékek­ből, körzőkből - a drága lu­xus-készletek helyett olcsóbb, de még jó minőségű darabokat vásárolunk meg. A radíron, a hegyezőn, az ollón azonban nem érdemes spórolni, mert a filléres portékák nem tartanak ki a tanév végéig. Egy-egy tan­könyvet több évfolyam is hasz­nálhat. A szülők kérésére bizo­nyára segít az iskola a „börze” megszervezésében, de egyedi­leg is meg lehet venni a hasz­nált könyveket a felsőbb osztá­lyosoktól. Vétel előtt azonban feltétlenül érdemes konzultálni a szaktanárokkal, nehogy olyat is beszerezzünk, amelyet újjal cserélnek föl. Köpenyből, Mi végre vagyunk a világon? Esetenként mérlegeli az em­ber: mi végre vagyok a vilá­gon, mi dolgom, vajon mit érek, kinek mi haszna belő­lem, mit adok, mit kapok, merre billen ki életem mér­lege? Nem haszontalan dolog mindezeken tűnődni, hiszen az ép lelkületű ember mindenkor négy ponton rögzül a valóság­hoz. Ha ez valóban így van, akkor bizton tudja magáról, hogy ő értékes ember, azt is megérzi: ö szeretett lény, tuda­tában van annak, hogy biza­kodó, valamint az is nyilván­való előtte - úgy, ahogy van -, hogy elfogadható. Nézzük csak az első ismérvet, az em­ber értékét: Az anyagiaknál azért ne időzzünk, mert játékos kedvű kutatók gondosan kiszámol­ták, és a legmerészebb kalku­láció sem érte el a 2500 forin­tot! De álljunk csak meg! Az iménti - nevezzük morbid elemzésnek - a lélek nélküli, vagyis az élettelen testre vo­natkoztatható. Amíg élünk, élhetünk, merőben más az ér­tékünk - ugyanis felbecsülhe­tetlen. Az élet valódi értékét csak az tudja megbecsülni, aki érzi, hogy öregszik. Hogy van szemünk, azt csak akkor vesz- szük észre, amikor először szorulunk szemüvegre. Hogy egészséges lábunk volt, amellyel úgy szökkentünk, mint a zerge, futottunk vagy fél éjszakát táncoltunk, csak akkor ismerjük fel, amikor botra kell támaszkodnunk. Hogy egészséges fülünk volt, annak tudatára akkor ébre­dünk, amikor már hallókészü­lékre van szükségünk. Nos te­hát, testünk szerveinek értékét gyakran csak akkor tudjuk megbecsülni, amikor teljesí­tőképességünk csökken, vagy baleset során valamelyiket hir­telen elveszítjük. Gondoljuk csak meg! Mi­lyen értékesek voltunk mind­nyájan fiatalkorunkban, egészségesen és erősen, és mi­lyen értéktelenné leszünk, ahogy megöregszünk! Csakhogy ez végképp nem igaz! Minden szinten törlendő. Itt vannak például a vörösvér- sejtek, amelyek fiatal- és öregkorban egyaránt másod­percenként millió- és millió- számra képződnek a csontve­lőben. S ha csak egyszer kel­lene megfizetnünk a hemo­globin - a vér vörös színét adó anyag - árát, akkor ébrednénk rá igazán, hogy milyen értékes vérünknek csupán ez az egyet­len alkotórésze. Avagy gondoljunk a has­nyálmirigyre és az inzulin­hormonra, amely a cukrok le­bontásához szükséges. Ennek értékét a nagyszámú cukorbe­teg ismeri igazán, aki naponta kénytelen inzulin-injekciót fecskendezni magába; azt a valóban drága gyógyszert. S mennyi inzulint termel a has­nyálmirigy az emberélet során - teljesen ingyen! De említ­hetnénk az életfolyamatainkat szabályozó további nagyon fontos és értékes hormonokat is. Ha mindezeket meg kellene vásárolnunk, akkor milliókat költhetnénk a kémiai anyagok sokféleségére. Igazi értékünk nem ez, még csak az sem, hogy adót fizetünk. Értékesek vagyunk, mint a magyar nép tagjai. Egyesek értékét meg­adja a szolgálat; mint apák és anyák, áldozatokat vállalva gondoskodhatnak családjuk­ról. Mennyire nagyon értékes a nagymama, ha bármi ok mi­att helyettesítheti az édesa­nyát. S milyen boldog az a nagyszülő, aki szorgoskodhat unokái, dédunokái körül. És nevelhet! S akinek ez nem ada­tik meg? Még mindig biztosan érezheti, hogy ő értékes. Van olyan dolog, melyet csak ő tud egyedül. Igenis megtalálhatók azok a pontok, amelyeket tökélyre fejlesztett a vándorút egyes ál­lomásain. S ha valaki ennek ellenére még mindig értéktelennek érezné magát, hát csendes ma­gányban gondoljon arra, hogy Teremtője és elhívója szemé­ben értékes. Ezért él, és ezért élhet hosz- szú ideig a földön. Téged is neveden szólított, megváltott, az övé vagy. Szeretett lény vagy, ha neta­lán úgy éreznéd, az emberek többsége által nem is, hát Te­remtőd által igen. Ezért vagy egyben elfogad­ható, és ezért lehetsz bizakodó is. Patkós Attila A táviraton mindenki keresni akar A posta és a távközlés 1990-es szétválása óta a táviratszolgá­lat az 1992-ben jóváhagyott távközlési törvény értelmében a Magyar Távközlési Részvény- társaság szolgáltatói joga lett. A Matáv Rt. megbízásából a táviratok felvételét, továbbítá­sát - alvállalkozóként - a Ma­gyar Posta vállalta fel. 1990-ben telefonon és posta- hivatalban összesen 10.509.806 darab táviratot adtak fel az ügy­felek, tavaly már csak 6.665.879 darabot. Ez a csök­kenő tendencia afelé mutat, hogy talán az ezredfordulóra a távbeszélők és telefaxok szá­mának növekedése kiszorítja a távirat- szolgáltatást.- A jelenlegi rendszerben a távirat-kézbesítés és az ezzel kapcsolatos ügyintézés évről évre komoly ráfizetést jelent - állítja Egerváry György, a Ma­gyar Posta Rt. vezérigazgató­sága üzemeltetési osztályának főmunkatársa. - A legdrágább az élőmunka, azaz a kézbesítők díjazása, továbbá a hivatalok­ban lévő távbeszélő- és telexál­lomások fenntartási és haszná­lati költsége. A ráfizetést valakinek meg kell fizetnie, ezért drasztikusan megemelték a hétvégi kézbesí­tés díját. Ezentúl szombaton­ként a városokban és a megye- székhelyeken a déli 12 óráig, egyéb településeken a reggel 8 óráig megérkezett táviratokat 300 forintos pótdíj ellenében fogják csak kézbesíteni. Az új tarifák szerint a legolcsóbb a közönséges ötszavas távirat lesz: 115 forintba kerül a szö­veg, a 300 forintos pótdíjjal együtt összesen 415 forint az ára Budapesten és vidéken egy­aránt. Vasárnap és munkaszü­neti napokon Budapesten kívül ötvenegy település - Baja, Ba­lassagyarmat, Balatonfüred, Békéscsaba, Bicske, Budaörs, Cegléd, Dabas, Debrecen, Do­rog, Dunakeszi, Dunaújváros, Eger, Esztergom, Érd, Gödöllő, Gyöngyös, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Keszthely, Komá­rom, Miskolc, Monor, Mór, Nagykáta, Nagykanizsa, Nyír­egyháza, Orosháza, Oroszlány, Paks, Pécs, Ráckeve, Salgótar­ján, Sárbogárd, Siófok, Sopron, Százhalombatta, Szeged, Szek- szárd, Szentendre, Szentes, Székesfehérvár, Szigetszent- miklós, Szolnok, Szombathely, Tata, Tatabánya, Vác, Veszp­rém, Zalaegerszeg - postahiva­talaiban vállalnak kézbesítést. Mind a közönséges, mind a dísztáviratokat eljuttatják ez­után a címzetthez, de a három­száz forintos munkaszüneti pótdíjat természetesen felszá­mítják. Szeptember 1-jétől a húsz meglévő mellett tíz új dísztáv­iratot hozott forgalomba a Ma­gyar Posta. Hogy miért kellett ilyen drasztikusan emelni az árakat? Amíg azelőtt egy cég keresett a postai szolgáltatáson, most kettő szeretne megélni belőle - és nem is rosszul. Tény, hogy jelenleg a Magyar Postának év­ről évre több százmilliós vesz­teséget jelent a Matávval való együttműködés. Hogy az üzlet ismét egy kézbe kerüljön? Eszükbe sem jutott, azt remélik, hogy majd megfizettetik a dupla költség árát az ügyféllel. Mi pedig mit tehetünk mást? Fizetünk. (FEB) Egy kis szakáll-tan Az kideríthetetlen, hogy külföldi példák vagy hazai kezdeményezések adták az indíttatást, de tény, hogy re­neszánszát éli a szakálldi- vat. A régi-új férfiúi ékes­ségnek azonban többféle változata van, s a megjele­nés, az összhatás szempont­jából nem mindegy, hogy ki melyiket választja. Érdemes megfogadni a szakember tanácsait, mert a termet, az arc- és fejforma nagyban befolyásolja, hogy kinek milyen szakáll előnyös vagy előnytelen. Az úgynevezett egyhetes szakáll a fiatalos, sportos megjelenésű férfiaknak il­lik. Hátránya, hogy ha nincs szakszerűen gondozva, ápo­latlan borostának tűnik. A körszakáll manapság kiváltképp nagy divat. Va­lószínűleg azért, mert elő­nyösen keretezheti az arcot, hangsúlyozza a szemet, és viselőjének méltóságot köl­csönöz. Leginkább az oldalt elválasztott haj illik hozzá - s természetesen dús bajusz. A pofaszakáll romantikus hatású; különösen a kerek, széles arcot változtatja meg előnyösen, mert keskenyíti, markánsabbá teszi. A hosz- szúkás arcúaknak tehát nem ajánlott, mivel tovább „nyújtja” az ábrázatot. A kecskeszakáll kevéssé elterjedt, pedig igen karak­teres jelleget ad viselőjének. Igaz, csak akkor, ha nem túl gyér és jól nyírott. A hosszú arcot rövidíti, s kihangsúlyozza az orrot. Jól illik hozzá a szemüveg. A drámai szakáll csak hosszú, lobogó hajjal és ba­jusszal ajánlott. Igazán jó benyomást, „művészi” hatást azonban csak akkor kelt, ha gyakran mosott, rendezett haj társul hozzá. (MTI) Monty-pizsama Rendkívüli pizsamavásár lesz szeptember végén Londonban. Már maga az ár is rendkívüli, mivel várhatóan 500 fontba, azaz 75 ezer forintba fog ke­rülni egyetlen pizsama, amely anyagát tekintve flanel, neveze­tessége pedig az, hogy Mont­gomery tábornoké, a II. világ­háború brit hőséé volt. A halványlila pizsamát a Sotheby’s aukciós cég bocsátja kalapács alá, a Sotheby’s kala­pácsa alá pedig egy 60 éves hölgy, bizonyos May Camp­bell. A pizsamát saját állítása sze­rint egy tombolán nyerte, még tízévesen. (Meglehet, a pi­zsama is annyi volt akkoriban, de ezt nem tudni, sem azt, hogy mit keresett a tombolán.) munkaruhából, tornafelszere­lésből bő a választék. Célszerű arra a gyakorlatias szempontra figyelni, hogy melyik hogyan kezelhető és tisztítható. Trikó­ból azonban a drágább az ol­csóbb, mert a gyakori mosást csak a jó pamutanyag viseli nyúlás és szakadás nélkül. Tor­nacipőkből is nagy a választék. Ha gyerekeink nem abban ve­télkednek, kinek van menőbb, méregdrága topánja, jól megfe­lelnek testnevelési órákra a márka nélküli olcsó cipők is. (A növésben levő lurkóknak eset­leg néhány hónap múlva amúgy is újat kell venni.) Ami pedig az iskolatáskát illeti: a széles pántú, merevített hátú, egy­szerű kivitelű, masszív anyagú táskák minden szempontból áll­ják a versenyt a 7-8 ezerforin­tos táskacsodákkal. (FEB) A kilencvenéves George Koltanowski sakkbajnok még ma is a legjobb, ha vak­sakkot játszanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom