Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-02 / 206. szám

2. oldal Világtükör 1994. szeptember 2., péntek RÖVIDEN Figyelmeztetés az USA-ból Haitinak Az amerikai kormány kép­viselői ismételten figyelmez­tették a haiti katonai vezető­ket: távozzanak a hatalom­ból, mert máskülönben számolniuk kell egy nem­zetközi intervenciós erő fel­lépésével. Leszögezték, hogy ellenszegülés esetén elfogás vár a katonai rezsim tagjaira, akiket az inváziós csapatok át fognak majd adni az új haiti polgári kor­mányzatnak. II. János Pál megy Szarajevóba II. János Pál pápa Ivó Kom- siccsal, a boszniai kollektív államfői testület horvát tag­jával a Vatikánban folytatott szerdai megbeszélésén megerősítette, hogy a terv­nek megfelelően elutazik Szarajevóba - jelentette be szerda este a szarajevói rá­dió. (A római katolikus egyházfőt szeptember 8-ára várják a boszniai fővá­rosba.) Három kubai aknára lépett Gyalogsági aknára lépett és súlyosan megsebesült szer­dán Guantanamo közelében három kubai, akik az ameri­kai támaszponton akartak menedéket kérni - jelentette csütörtökön az AFP ameri­kai katonai vezetőkre hivat­kozva. Összesen 28 kubai hatolt át a támaszpont körüli aknamezőn, de a guantana- mói hatóságok visszafordí­tották őket. A szerencsétlen­ség úton visszafelé történt. Északír tűzszünet szerda éjféltől Bejelentése után tizenhárom órával, helyi idő szerint szerda éjfélkor életbe lépett az ír Köztársasági Hadse­reg által meghirdetett, meg­határozatlan időtartamra szóló tűzszünet. Az AFP je­lentése szerint Belfastban az este folyamán nagyobb in­cidensekre nem került sor, csupán késő este hallatszott néhány lövés a város nyu­gati részében. Komoly viharok Észak-Olaszországban Három ember halálát okoz­ták szerdán az Olaszország északi részén végigsöprő szélviharok - vált ismere­tessé csütörtökön. Az ítéletidő jelentős anyagi károkat okozott, Észak-Olaszországban ko­moly fennakadások voltak a vasúti és közúti közlekedés­ben. Carlos sanyarú napjai a börtönben, három őr felügyeli minden lépését Carlost, a párizsi Santé börtön legújabb „sztárfoglyát” három börtönőr felügyeli állandóan. Magánzárkájának nyitását és zárását négyen ellenőrzik. Ha a fogadószobába megy, hogy ügyvédeivel találkozzon, öt­hat börtönőr kíséri. Illich Ramirez Sanchez a Santé börtön öreg falai között, a különösen őrzött raboknak fenntartott 3-as számú részleg­ben, a földszinten kapott elhe­lyezést egy magánzárkában, a 258187/P szám alatt. Zárkája éppen Michel Gar- rettáé, a francia Vértranszfú­ziós Intézet volt vezetőjéé alatt van. (Garettát, akinek az ügye annak idején nagy port vert fel, négy évre ítélték amiatt, hogy fertőzött vért használt átöm- lesztésre vérzékeny betegek­nél.) A Carlost mozgás közben ál­landóan követő erősített őrize­ten felül (négy csendőr) a bör­tön külső védelmét is megerősí­tették különleges biztonsági erőkkel. A terrorista napi két sétáját reggel és este egyedül teszi meg egy rácsokkal telje­sen körbevett belső udvaron. Egyedüli látogatói az ügyvédei. A Bruguiere vizsgálóbíró ál­tal elrendelt további óvintézke­dés, hogy amikor Carlos ügy­védeivel tárgyal, a két másik fogadószobát is kiürítik. A vizsgálóbíró különös óvatos­sággal intézkedett Carlos fog- vatartásának körülményeit ille­tően, tekintve, hogy a börtön­ben még a közelmúltban is elő­fordult egy szökés. Carlost az őt körülvevő őrök „ nyugodtnak", sőt egyenesen nagy hidegvérrel megáldott embernek tartják. A nyolcvanas évek egykori legfélelmetesebb terroristája azonban érthetően leginkább ügyvédei előtt nyi­latkozik meg. Mourad Ousse- dik szerint Carlos fokozatosan ébredt rá, mi is történt vele. Miután engedélyezték számára, hogy tévét és rádiót béreljen, sokat néz televíziót, a legkü­lönbözőbb csatornákon, a leg­különbözőbb műsorokat, és sű­rűn olvassa a francia lapokat is - számolt be az ügyvéd vé­dence börtönbeli napjairól. Carlos egy listát is összeállí­tott azokról a könyvekről, ame­lyeket olvasni szeretne. Ezen főként politikai és filozófiai tárgyú művek szerepelnek, de köztük van Liszkai László ma­gyar újságíró „Carlos a vasfüg­göny védelmében” címmel franciául is megjelent könyve. Carlos ügyvédei szerint nem kifogásolt semmit fogvatartá- sának körülményeivel kapcso­latban. Különösen elégedett az orvosi ellátással. Közvetlenül letartóztatása előtt ugyanis ki­sebb műtéten esett át, sebe vi­szont nem gyógyult megfele­lően, ezért antibiotikumos keze­lést kapott. (A terroristát nor­mál esetben hetente kétszer látja orvos.) Carlos a napi menü függvényében eszik vagy nem eszik, de nem tart igényt sem­miféle különleges étrendre. Carlos dohányzik, de keveset. Gitanes-t szív. Pap Zsófia A túlélés ára: a szlovák fegyveripar dilemmái Nagyszabású nemzetközi fegyverkiállítást rendeznek október 5-8. között Trencsénben, ahol kiváló alkalom nyílik a szlovák fegyveripar új termékeinek bemutatására a nagyközönség előtt. A rendezvény tudatosan illeszkedik a szlovák fegyverkereske­delmi politika irányvonalába, amely az iparág termékeinek ex­portját létfontosságúnak tekinti az ország keményvaluta-tarta- íékainak gyarapítása céljából. A szlovák (és cseh) fegyveripar több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A második világháborút követően Cseh­szlovákia volt a Szovjetunió után a szocialista tábor máso­dik legnagyobb fegyvergyártó országa, és az 1980-as évek második felében a 7. helyen végzett a fegyverexportáló or­szágok világranglistáján. Az előkelő helyezés ellenére azon­ban Csehszlovákia sohasem ré­szesedett 2,5 százaléknál maga­sabb arányban a világ fegyver­kereskedelmi forgalmából. Ez­zel a relatíve csekély részese­déssel északi szomszédunknak kevés esélye volt eladásaival politikai vihart kavarni, viszont párszor azért sikerült a nyugat szemében hírhedt üzleteket nyélbe ütnie. Az első ilyen „az 1955-ös cseh fegyverüzlet” néven vo­nult be a történelembe. A prá­gai kormány - szovjet nyo­másra persze - nagy értékű szá­razföldi fegyvereket adott el Egyiptomnak, ami durván meg­sértette a Közel-Keleten már 1950 óta működő fegyverel­adási moratóriumot, és jelentő­sen hozzájárult az 1956-os szu­ezi háborúhoz. Az 1980-as évek végén a Líbiával folytatott aktív kereskedelem keltett visz- szatetszést. A rendszerváltást követően is előfordultak azonban „kétes” tranzakciók. Az Öböl-háborút követően 1991-ben például mintegy 300 darab T-72-es tank került Szíriához, amely ekkor még javából a Nyugattal szemben ellenséges kategóri­ába tartozott, következéskép­pen fegyvereladási szempont­ból tilalmi listán volt. Bár a fordulat után cseh poli­tikusok Vaclav Havellal az élen meghirdették a fegyverkeres­kedelem volumenének csök­kentését és az eladási normák nyugati ízléshez igazítását (pl. az Irak-Irán-Líbia típusú or­szágokkal való üzletkötés kerü­lése), ez Szlovákiában éles el­lenzésbe ütközött a kezdet kez­detétől. E nézeteltérés egyike volt a szétváláshoz vezető okoknak, és a függetlenség el­nyerése után a szlovák vezetők nem késlekedtek az új doktrína meghirdetésével. Ez tulajdon­képpen a régi (1989 előtti) gya­korlat revidiálása - eltérő moti­vációval. Mielőtt követ vetnénk azon­ban gazdasági reálpolitikát folytató szomszédainkra, ér­demes tisztában lennünk alter­natíváikkal. A szlovák fegyver­ipar egyébként is súlyos vál­ságban van, mivel az utóbbi években nagymértékű kereslet- csökkenés tapasztalható. Ez egy minden ország minden fegyverágát érintő világméretű jelenség és a piacon véres kon­kurenciaharc várható, amely­ben - szlovák felfogás szerint - az érzékeny gyomrúak hamaro­san fájdalmas búcsút vesznek az élettől. Ezt Szlovákia nem engedheti meg magának, mivel az 1940-es évek vége óta ez kulcsfontosságú iparág a Felvi­déken. Néhány évvel ezelőtt még mintegy 130 ezer ember kereste kenyerét közvetve vagy közvetlenül a fegyveriparban. Ez mára lecsökkent, de a teljes összeomlás most is súlyos kö­vetkezményekhez vezetne, munkanélküliség, növekvő szociális terhek, költségvetési deficit, mind-mind ismerős je­lenség. Egy másik opció az ún. konverzió. Ez a hadiipar polgári célú termelésre való átállítását jelenti, és gyakorta ajánlott gyógymód a fegyvertúlterme­lésben szenvedő országok szá­mára. Az átállás azonban rend­kívül költséges, és erre a célra sem a szlovák költségvetésnek, sem a nyugati országoknak nincsenek forrásai. Szomszédaink dilemmája fő­képpen a Nyugattal való kap­csolat ápolásában áll. A fegy­verkereskedelem önmagában nem tiltott és erkölcsileg sem ítélhető el a jelenlegi legna­gyobb fegyverexportőr-orszá- gok: USA, Franciaország vagy Anglia által. Viszont, ha Po­zsony a nyugati országok poli­tikai irányelveinek figyelembe­vételének mellőzése mellett dönt üzletpolitikájának kialakí­tása során, azt nem fogják jó néven venni. Márkusz László Space Godzilla címmel újabb folytatást készítettek ja­pán filmesek a nagy sikerű sorozatból. 1954-ben csinál­ták meg az első szörnyfilmet, majd 19 folytatás követte. (FEB-fotó) A szerbek katonai erejéről Az egykori Jugoszlávia nemze­tei közül továbbra is a szerbek rendelkeznek a legtöbb katoná­val és fegyverzettel - írja csütör­töki számában a Borba. Az utóbbi hónapokban ugyan valamelyest csökkent a szerbek fegyverzetbeni fölé­nye; a harckocsik számát te­kintve azonban négyszeres, a tűzerőben kétszeres, a repülő­gépnél tízszeres fölényben vannak. A londoni Stratégiai Tanul­mányok Nemzetközi Intézetének adatai szerint a boszniai mu­zulmánok 110 ezer, a boszniai horvátok 50 ezer, a horvátok pedig 110 katonával rendelkez­nek, míg a boszniai szerbek 80 ezer, a krajinai szerbek 50 ezer, Jugoszlávia haderői pedig 125 ezer katonát tartanak fegyver­ben. A horvátok és a muzulmá­nok összesen 215 harckocsival rendelkeznek, míg a boszniai, krajinai, a jugoszláv sereg 1170 tankot mondhat a magáénak. Kohl cselekvést kér a szélsőségesek ellen Kohl német kancellár felszólí­totta honfitársait, hogy amikor szélsőségesek cselekedeteinek szemtanúi, ne fordítsák el rész­vétlenül fejüket, hanem lépje­nek fel a szabadság és az em­beri méltóság érdekében. Az Allgemeine Jüdische Wochen­zeitung című zsidó hetilap leg­újabb számában a szeptember hatodiki zsidó újév alkalmából közölte Helmut Kohl írását. A kancellár leszögezte, hogy hajthatatlanul küzdeni kell az erőszakot alkalmazó szélsősé­gesek, az újnáci izgatás és az antiszemitizmus ellen. Az el­múlt évek szélsőjobboldali erő­szakcselekményei egyértel­műen jelezték, hogy a német demokrácia csak akkor marad­hat fenn, ha védekezik, s ezért fontos, hogy az állami erő­szakmonopóliumot senki ne kérdőjelezze meg - írta Kohl. A múlt tanulságait újra és újra fel kell eleveníteni, és számos alkalom lesz a náci erő­szakuralom alóli felszabadulás 50. évfordulójára emlékezni. A haiti invázió forgatókönyvének részletei Pentagon-körökben általános az a vélemény, hogy ha végszük­ség esetén sor kerül rá, a haiti intervenció katonai értelemben nem fog sok problémával járni, legalábbis a beavatkozás első szakaszában nem. Az amerikai katonai vezérkar tanult a gre- nadai akció komédiába hajló - a fegyveres erők technológiai felszereltségi szintjéhez képest azonban valójában szégyenletes - parancskiadási, kommunikációs és összehangolási hiányos­ságaiból, és állítja, hogy a haiti beavatkozást teljes hatékony­sággal hajtaná végre. 1983-ban, a grenadai műve­letben nem egy esetben elő­fordult, hogy a partra szálló csapatok szabad szemmel lát­ták ugyan a parancsnoki hajót, de kommunikálni már nem tudtak vele, mert különböző frekvenciájú rádió adó-vevő­ket használtak. Fejetlenség jel­lemezte az eltérő haderőne­mekhez tartozó alakulatok együttműködését is. A védelmi minisztérium tábornokai han­goztatják, hogy Haitin viszont minden olajozottan működne. Sajtóértesülések szerint az intervenciós erőt 10.000- 12.000 fősre tervezik, a kon­tingens derékhadát amerikai katonák alkotnák. A beavatko­zás azzal kezdődne, hogy ria­dókészültségbe helyeznék a 10-es hegyivadász-, illetve a 82-es és a 101 -es légidé- szant-hadosztályt; hasonló­képpen riadót renáelnének el a karibi szigetország körüli vi­zekre vezényelt hajókon állo­másozó tengerészgyalogos egységeknél. Bili Clinton el­nök időponthoz kötött ultimá­tumban szólítaná fel a haiti ve­zetőket a távozásra. Az ultimá­tum visszautasítása esetén, az éjszaka leple alatt különleges ejtőernyős egységeket dobná­nak le a haiti fővárosban, és egyéb más, speciálisan kikép­zett alakulatok is behatolná­nak Port-au-Prince-be: egy részük villámgyorsan elfog­lalná a két legnagyobb repülő­téri leszállópályát és a kikötőt, illetve biztosítaná az amerikai nagykövetség épületét; a többi kommandós alakulat támadást intézne á haiti hadsereg főha­diszállása ellen, semlegesítené az elnöki palota testőrségét, és megpróbálná elfogni Raoul Cedras altábornagyot, a kato­nai junta vezetőjét. Közben re­pülőgépekről bombáznák a legfontosabb katonai vezetési és kommunikációs pontokat; a kommandósok elfoglalnák a televízió és a rádió épületét is. A kikötő és a repülőtér biz­tosítása után az intervenciós erő többi része is megvetné lá­bát a fővárosban; helyszínre juttatnák a nehézfegyvereket és a szállítójárműveket is. Az amerikai katonai tervezők nem számolnak szervezett ellenál­lással: a haiti hadsereg hétezer katonából és ötezer milicistá- ból áll. A külföldi alakulatokra az orvlövészek, a terrorme­rényletek és a gerillaakciók je­lentenék a legnagyobb ve­szélyt. A művelet legkényesebb szakaszát a haiti hadsereg és a rendőrség kompromittálódott vezetőinek elfogása képezné. Mostar: a kísértetváros, új német polgármesterrel Tizennyolc esztendőn át ve­zette közmegelégedésre a tar­tományi jogokkal bíró Bréma városát Hans Koschnick, a né­met Bundestag szociáldemok­rata képviselője, aki azt ter­vezte, hogy az októberi Bun- destag-választások után visz- szavonul a politikától. Négy év­tizeddel ezelőtt ő volt az akkori Nyugat-Németország legfiata­labb képviselője, s hatvanöt éves korára már csaknem min­den fontos tisztséget betöltött. A mostani kérésének azonban nem tudott ellenállni: elvállalta életének talán legbonyolultabb, de mindenképpen legveszélye­sebb feladatát. Újra polgármes­ter lesz, de nem Németország­ban, hazai pályán, hanem a bosznia-hercegovinai Mostar­ban. A békeidőben 130 ezer la­kosú város nyugati részét hor­vátok, a keletit bosnyák mu­zulmánok lakják. Ez utóbbit in­kább csak lakták, mert a kiégett romok közötti halotti csend kí­sértetvárost idéz. A Neretva fo­lyó annyiszor megfestett és megénekelt híres hídját elso­dorta a háború vihara, s Kosch­nick, kétszáz tagú stábjával, a két városrész határán levő Erő szállóból próbálja a várost életre kelteni. A joviális, társaságot ked­velő brémai-mostari polgár- mester minden lépését a német GSG kommandó marcona tag­jai vigyázzák. Ami nem vélet­len: Koschnick máris halálos fenyegetések tucatjait kapta. Réti Ervin Ferenczy Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom