Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10-11 / 213. szám
1994. szeptember 10-11., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin 9. oldal Egy patinás szálloda - kalapács alatt Négy egész napon át lengette fáradhatatlanul a kalapácsot Holger Hampel árverésvezető, amíg a mintegy 4000 tárgy és műtárgy vevőre lelt, és befejeződött az eddigi legkülönösebb aukció - a 102 esztendős előkelő müncheni szálloda, a Grandhotel Continental dobra verése. Több ezer résztvevő Európa számos országából - köztük az arisztokrácia képviselői - kísérte élénk figyelemmel az árverést, amelyről a londoni Sotheby’s képviselője elismeréssel jelentette ki, hogy ehhez foghatót még nem látott. Maximilian Flieder, a szálloda egykori főportása könnyek közt vallotta be, hogy úgy érezte magát, mintha temetésen lenne. Nemkülönben szomorú volt a 180 szállodai alkalmazott is, akik elvesztették munkahelyüket. De eljöttek „búcsúztatni” a hotel egykori vendégei és taxisofőrök is, akik gyakran vittek vendéget a szállodába. A Grandhotel Continental elárverezett berendezési tárgyai közt volt a „Sissi-ágy” - a későbbi Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné leánykori ágya -, amely valamikor a Starnbergi-tó melletti Possenhof családi kastélyban állott, a szállodában pedig a 218-as szoba ékessége volt. Ennek ellenére csak 11.000 márkáért kelt el, holott a kikiáltási ár ötvenezer márka volt. Tulajdonképpen ezzel még mindig nem fejeződött be a szálloda kiárusítása, mert az augusztus 2-i „pótárverésen” különböző használati tárgyak kerültek kalapács alá. Később pedig lebontják a reprezentatív épületet, amelynek falai közt császárok, királyok, nemesek, államférfiak, művészek, üzletemberek hajtották álomra fejüket. Helyére a bajor fémipari egyesület fel akarja építeni a „Bajor Gazdaság Házát”. Beethoven életrajzírója hamisító volt A zenekedvelők általában azt hiszik, hogy maga Ludwig von Beethoven (1770-1827) nevezte el „Sorsszimfóniának” az V. szimfóniát. Most kiderült, hogy ezt az elnevezést egy hamisító találta ki. Anton Schindler (1795-1864), aki a zeneköltő kortársa volt, és több mint négy évtizeddel túlélte, már Beethoven életében legendákat és anekdotákat írt róla, olyanokat, amelyek nem voltak igazak. Minthogy Schindler volt az egyetlen kortárs életrajzírója Beethovennek, az utókor fenntartás nélkül hitt neki. A Beet- hoven-kutatók az ő művei alapján írtak újabb és újabb életrajzokat Beethovenről. Most azonban a Beethovenről szóló életrajzokat sok tekintetben át kell írni. „Már nem is tudjuk, ki volt voltaképpen Beethoven” - mondta a DPA német hírügynökség munkatársának dr. Helga Lühning bonni zenetudós. „Túlságosan Schindlerre hagyatkoztunk. Kiderült, hogy Schindler összesen két és fél évig tartózkodott Beethoven környezetében, méghozzá nem mint bizalmasa, hanem mint egyfajta mindenes”. Anton Schindler hamisításait Münster városában leplezték le. Megtalálták ugyanis Schindler egyik kéziratát, amely 1860-ból származik, és Eduard Hüffer zenekiadó (1813-1899) birtokában volt. Kiderült, hogy a kéziratban számos kiagyalt, sőt, kifejezetten hazug rész található. Ezt több kutató is megállapította. Az egyik hazugság: Schindler azt írja, egy séta alkalmával „be akartam hatolni az V. szimfónia mélységeibe”. A zeneköltő a beszélgetés során kijelentette a szimfónia első négy taktusáról: „íme, a sors kopog a portán!” Ez a kijelentés sze- menszedett hazugság volt. Szakértők szerint a Schind- ler-kézirat „betekintést nyújt egy hamisító munkamódszerébe”. Egész bekezdéseket törölt, átragasztott és átírt a szerző. Minden soron látszik, hogy Beethoven alakjának bemutatásával saját fontosságát akarta igazolni. Nemcsak tévedések vannak a kéziratban, hanem tudatos hamisítások is. így például kiderült, hogy az úgynevezett „Beszélgetési füzeteket”, amelyeket a csaknem süket mester használt, „átjavította”.- Schindler nagy károkat okozott - állapította meg dr. Helga Lühning. - Most meg kell vizsgálni, hogy Beethoven egyetlen kortárs életrajzírója mikor írt igazat Beethovenről, és mikor hamisította meg a tényeket. Csernobili gyerekek. A kubaiak meghívására a csernobili gyermekek egy csoportja töltött a közelmúltban néhány hetet Havannában. A beteg kisgyerekeknek bizonnyal felejthetetlen élményt nyújtottak a tengerparti nyaralás pillanatai, s talán a gyógyulásukhoz is hozzájárult ez az utazás... Emlékbélyeg Lennonról. Mostanság ismét egyre többet hallani a hajdani legendás csapatról, a Beatlesről. Talán ez is közrejátszott abban, hogy bélyeget adtak ki John Lennon emlékére. Az ötlet gazdái azt szeretnék elérni, hogy a világ ne felejtse el a már nem élő Beatles-fiút, Lennont... Prágában sem hiánycikk a prostituált A prágai örömlányok által legkedveltebb utcasarokra látogatott nemrégiben éjjel a cseh parlament védelmi és biztonsági bizottságának két tagja, Oldrich Kuzílek és Vladimír Suman. A két honatya persze, nem szórakozott, hanem dolgozott: a cseh rendőrség és a prágai városi rendőrség nagyszabású közös razziáján vett részt. A főcsapás iránya a belváros szívében található Perlova utca volt, amely a prostitúciószakértők szerint a legolcsóbb „húspiacnak” tekinthető a cseh fővárosban. Ennek folytán leginkább a vékony pénztárcájú helybéli kuncsaftokat vonzza, annak ellenére, hogy a turisták által is nagyon keresett, frekventált helyen van. A Vencel tér alsó végében található Bata-cipőbolt alatt egy passzázs vezet át a Jungmann térre, s onnan nyílik a Perlova, amelynek túlsó végétől csak néhány méterre esik az U dvou kocek nevű, vagyis a Két macskához címzett patinás söröző. (Ez nem tévesztendő ösz- sze az U kocoura nevű, vagyis a Kandúrhoz címzett sörözővel, amely a Malá Strana fölött, a Vár tövében található.) Itt csaptak volna le a rendőrök és a törvényhozók az éjszakai műszakra, ha egyáltalán lett volna olyan. Merthogy a CTK jelentése szemérmesen hallgat arról, találtak-e akár egyetlen előállítható személyt is. Csupán annyit jegyzett meg a hírügynökség, hogy a Perlován „ezúttal viszonylag szerény volt a forgalom, ezzel szemben a közeli Vencel téren valósággal hemzsegtek a prostituáltak”. Kuzílek honatya mindazonáltal „kedvezően értékelte a rendőrségi akciót”. A prágai városvezetés az utóbbi időben egyre erőteljesebben törekszik a prostitúció kiűzésére a városközpontból. Tény, hogy a híres-nevezetes Vencel tér és környéke ma már esténként túlontúl is benépesül az örömlányokkal, futtatókkal, valutaüzérekkel, zsebmetszőkkel... A tér „vonzáskörzetének” lokáljaiban állítólag szórványosan megjelentek a kábítószer-kereskedők is. A legősibb mesterség űzé- sére - ahogy azt a főpolgármesteri hivatalban, íróasztal mellett elképzelik - a Florenc autóbusz-pályaudvar és a Masaryk- ról elnevezett vasúti pályaudvar közötti sötét utca szolgálhatna. Kérdés azonban, hajlandóak-e önszántukból átszokni oda a lányok... A vöröslámpás negyedhez „infrastrukturális létesítmények” (bárok, kicsiny panziók) is szükségeltetnek, márpedig a szóban forgó utcában egyelőre mindennek semmi jele. (MTI) Eszperantó, avagy a remény nyelve Az idén immár huszonötödik alkalommal kezdődtek kurzusok eszperantó - magyarul „a reménykedő” - nyelven Európa legnagyobb eszperantista központjában, a svájci La Chaux-de-Fonds-ban - adta hírül az AFP francia hírügynökség. Az 1887-ben a lengyel Ludwig Lazar Zamenhof által szerkesztett, gyakran kigúnyolt és lebecsült mesterséges nyelvet ma már több száz ország sok millió embere beszéli. Képviselőik nemrégiben Szöulban tartották világkongresszusukat. Az Eszperantó Kulturális Központban (KCE) büszkén újságolják, hogy nemrég a nemzetközi Pen Club hivatalosan elismerte az eszperantó irodalmat, és a pápa az idei húsvéti üdvözletét eszperantóul is elmondta. A nemzetközi vállalatoknál és intézményeknél hatalmasak a fordítási költségek - a kilenc hivatalos nyelvet használó Európai Unióban ez naponta több mint 12 millió francia frank. Erre, az egyesek által Bá- bel-szindrómának nevezett problémára kitűnő gyógyír lehetne az eszperantó nyelv, amelynek nyelvtana nagyon egyszerű, a mintegy 15.000 szótőből kialakított szókincse pedig több mint 270.000 kifejezésből áll. Ennek ellenére az eszperantó előtérbe helyezésére irányuló minden eddigi kísérlet kudarcot vallott a kulturális nagyhatalmak féltékenysége miatt - panaszkodnak a KCE aktivistái.- Az eszperantót ismerni annyi, mint nyitott szemmel járni a világban, ezért tiltotta be használatát Hitler és Sztálin is, és ezért félnek tőle még ma is Eszak-Koreában - mondják a műnyelv hívei. (MTI) Újabb elefántcsont-háború készülődik? Novemberben a floridai Fort Lauderdale-ben könnyen megpecsételődhet az afrikai elefántok sorsa. A veszélyeztetett állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló' ENSZ-konvenciót (CITES) aláírt 120 ország ugyanis ekkor határoz arról, enyhítsen-e az 1989 óta fennálló, az elefántcsont-kereskedelmet teljesen betiltó rendelkezéseken. Dél-Afrika, Namíbia, Zimbabwe, Botswana és Malawi már az egyezmény felrúgásával fenyeget, amennyiben a szervezet ezúttal sem enged több éve hangoztatott követelésüknek. A helyiek szerint ugyanis nem a vadászok és vadorzók jelentik a legnagyobb veszélyt az afrikai elefántok számára, hanem a gyors szaporodás. A mindinkább terjeszkedő szántóföldeken és legelőkön átcsörtető, túlnépesedett elefántcsordák hatalmas károkat okoznak. így elszaporodásukat a helyi farmerek szervezett kilövésekkel akadályozzák meg. A raktárakban felhalmozott agyarak időközben dollármilliókkal érnek fel, amelyet környezetvédelemre vagy a helyi parasztok megsegítésére fordíthatnának - ha értékesíthetnék. Az állatvédők azonban Daphne Sheldrick állatkutatóra hivatkoznak, aki többéves kutatás után megállapította, hogy az elefántok család- és haláltudata nagyon hasonlít az emberéhez, és ugyanúgy képesek a barátság, a szerelem és a hűség érzését megélni, mint mi. Németországban az adakozó kedvű polgárok 500 márkáért úgymond örökbe fogadhatnak a Sheldrick által alapított elefántárvaházból egy-egy kis jumbót, akinek fejlődéséről azután évenként részletes jelentést kapnak. Közvetlenül a CITES-konfe- rencia előtt a „gyámszülők” egy 100 fős csoportja számára nagy felhajtással kísért utat szerveznek Nairobiba, az árvaházba. Az állatvédők szerint: ha csak egyetlen ország is legálisan exportálhatna elefántcsontot, az orvvadászok pillanatok alatt lelőnék Afrika összes elefántját. Tény, hogy a fehér aranyért dúló harcban 1989 óta fennálló tűzszünetet megelőző 10 évben 1,2 millióról 600 ezerre csökkent a kontinens elefántállománya. Az elefántcsont-kereskedelem részleges engedélyezése esetén Namíbia vagy Dél-Afrika hivatásos vadászegységei ugyan ellenőrzés alatt tarthatnák az elefántgazdálkodást, arra azonban semmiféle biztosíték nem lenne, hogy zairei vagy tanzániai banditák által kilőtt állatoktól származó, hamisított papírokkal ellátott elefántcsont ne kerüljön ugyanúgy a kereskedelembe. Abban az esetben, ha Floridában mégis enyhítenének a kereskedelmi szabályokon, úgy Németország - amely 1989-ig a fehér arany harmadik legnagyobb importőre voll a világon - ismét nagyon fontos célországává válhat az elefántcsont-maffiának - teszi hozzá a DPA tudósítója. Egy érdekes centenárium Századik születésnapját ünnepelte az antik latin nyelv legnagyobb szótára, a Thesaurus linguae Latinae. 1894-ben öt, német nyelvű akadémia kezdett hozzá az adatgyűjtéshez, s ma már a Bajor Tudományos Akadémia irányításával tíz nemzet mintegy húsz tudósa dolgozik „a latin nyelv kincsestárán” , amely - történetesen a lexikon - időközben kétharmadrészt elkészült, és szállítható. Az ő munkájukat a világ minden részében 15 kontrollszerkesztő segíti, akik a nyomdába kerülés előtt átnézik az írásokat. A lexikon alapjául szolgál minden, az ókorból fennmaradt latin nyelvű szöveg, Krisztus után 600-ig bezárólag. A lexikon felvilágosítást ad egyebek mellett a latin szavak eredetéről és továbbélésükről a latin nyelvekben. A Thesaurus minden egyes latin szóhoz átfogó, gazdagon dokumentált ismertetést ad a szó lehetséges értelmeiről és történetéről. Az időközben rendelkezésre álló adatbankok ellenére a Thesaurus híres cédulaarchívuma - a maga tízmillió címszavával - még mindig a lexikografikus munka alapjául szolgál mindazoknak a tudósoknak, akik a világ minden részéből Münchenbe zarándokolnak. A jubileumot a Nemzetközi Thesaurus Bizottság Münchenben ünnepi rendezvénnyel és nemzetközi tudományos kollokviummal tette emlékezetessé. „Akárcsak a levelek a fa ágain, úgy váltakoznak a szavak” - vélekedik Josef Delz ba- seli professzor. (MTI)
