Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-09 / 186. szám
6. oldal Horizont 1994. augusztus 9., kedd Hazai népbolondítás - avagy: teveháton ballagunk a Nyugat felé Addig mondják, mondogatják, hogy lassan elhisszük: teveháton is belovagolhatunk Nyugat-Európába. Addig mondják, mondogatják, hogy kasszasikert produkál a gazdaságunk, míg végül elhisszük. Elhisszük, ott vagyunk fent, hiszen a csúcstechnológia is itt van, meg az autógyárak, meg minden. És nem csak hogy sejtjük már, meggyőződésünk is. Az arcokon - távolodó remények Szibériai napló: magyar sörfőző A cseljabinszki reptéren a CSTZ, a volt harckocsigyár egyik igazgatója, Platonov úr vár minket. Szívélyes üdvözlések, hiszen vendéglátóm, Kati Béla már nem első ízben jár itt. Az általa forgalmazott sörfőző berendezés régebb óta működik a városban. Volga típusú járművel szállítmányoznak el bennünket a gyár nemrégiben felújított szállójába, ezután vacsora, éjfélkor. Az étterem, ahol eszünk, a sörfőzde mellett van, nagyon szép és elegáns. Az orosz konyha pedig remek, hál’ Istennek káposzta leves nem kerül az asztalra, ellenben lazac, rengeteg zöldség és persze vodka, valamint pezsgő. Vacsora után a szállóban már az sem zavar, hogy nincs melegvíz, csak minél hamarabb vízszintbe kerüljek. * Június 24., péntek. A mai nap üzleti tárgyalásokkal telik, azt tervezik, hogy a gyár majd sörfőzőtankokat készít. Harckocsit már három éve nem gyártanak, a traktorjaik is raktáron vannak. Egy harckocsi árán tizennégy traktort kell elkészíteniük. A régi szép időkben 160 ezer ember dolgozott a gyárban, most mindössze 40 ezren járnak ide munkába, a monumentális irodaépület mellett félig elkészült új árválkodik. Soha nem fogják befejezni? Az orosz konyha elnyerte tetszésemet. Semmi gyo- mor-fájdító, nehéz étek, sok zöldség, halak, saláták, lassú, kétórás eszegetés. Nincs kapkodás, megadják a módját. A vodka és a pezsgő most is az asztalon van, sajnos nem orosz, importáru mindegyik. Az igazgató külföldi útjairól mesél, sajnos nem sokat értek belőle, tolmácsunk bukdácsolva fordít. Későre jár, itt a nap egyébként is el van tolódva. Az emberek általánban 8 órakor kezdik a munkát, az ebéd négykor, a vacsora pedig este nyolc, kilenc felé van. Tizenegykor még süt a nap, éjszaka sincs teljes sötétség. * Június 25., szombat. A délelőtt vásárlással telt. A másfél milliós város iszonyatos méretű, egyébként nagyon csúnya, szocreál stílusban épült. Egyetlen szépsége, hogy a lakónegyedeket sok zöld terület választja el egymástól. A város három nagyobb részre tagolódik, a három nagy üzem szerint. A részek teljesen önállóak, saját lakótelepeik, színházuk, éttermeik, üzleteik vannak. Végigautózzuk a főutcát. Egy turista igen nagy bajban lenne, csak üres kirakatok vannak, a tájékozódás szinte lehetetlen. A boltokban viszont minden van: Barbie baba és Matrjoska, a legutolsó divatú ruhák és a legmodernebb technikai berendezések. Mivel kizárólag orosz termékek után érdeklődöm, nem is igen sikerül találnom semmit, legfeljebb csicsás mű-népit. Délután az étterem két vezetője egy tóhoz visz el bennünket saslikot sütni. Mindenhol hatalmas nyírfaerdők fehérlenek és kristálytiszta víz. Az erdőben szamócát szedünk, és közben kézzel-lábbal meséljük és mesélünk. Lassan kezdenek előjöni kilenc évi orosz tanulásom maradványai. (Folytatjuk) Kép és szöveg: Ótós Réka Médiaegyeztetés a frekvenciák elosztásáról És ugye milyen csúnya ez a Nyugat, ejnye! Hogy nem mondják már: gyertek, már csak titeket vártunk! Igen, igen. Csak, amikor reggel munkába indulunk és nem ugrik a kétütemű, akkor tudjuk igazán összevetni az egynyomtávú Magyarország közlekedését a fejlettebb országokéval. A baj az, hogy ritkán vesszük észre a dűlőúttól az autópályát. Szűkös-szűkölködős kis világunkban lépjünk ki egy percre (csak az Istenért, ne Keletre), s nézzük meg, máshol hogyan csinálják? Keressünk egy távoli pontot, ahonnan belátható városunk, Magyarország. Hogyan is van ez például Amerikában? Mindenekelőtt szembeötlő az, hogy az autóutak az autósokért vannak. Értük épülnek és valóban vannak! Igaz, a benzin literje átszámítva csák 30 forint, de azért vannak, és szépülnek. Nem ritka, hogy városok közelében 14-14 sávra is kibővül, mert az autóvezetők hangulata nem lehet közömbös, no meg az emberek ideje drága. A pályák, az express way-ek és a free-way-ék. éjszaka kivlá- gítottak. Ahol nem úszik fényárban az aszfalt, ott a sávok szaggatott vonalaiba piros macskaszemeket építenek be. Az utak gondozottak, jó minőségűek. Megengedett maximális sebesség autópályán mindössze 55-60 mérfölt (kb. 110 km/óra). Aki túllépi, számíthat rá, hogy hirtelen megjelenik - senki nem tudja honnan - a seriff, és sokat kell fizetnie. De sohasem azonnal! Helyszínbir- ságolás nincs, alkudozni nem lehet. Fizetni viszont sokat kell. Pontokban mérik a szabály- sértés mértékét. Ha valaki sok pontot elhasznált már, az jogosítványába kerülhet, de biztosítása mindenképpen megugrik. Szorult helyzetben ezek a pontok megválthatok egy tanfolyammal, amikor is valakit hetekig oktatnak: hogyan kell szabályosan vezetni. Azt mondják, az emberek szívesebben fizetnek inkább, mint hogy azt hallgassák sokadszorra, milyen csúnya dolog inni! Egyébként, aki inni szeret, az iszik is vezetés előtt. Sört mindenki fogyaszthat. Vezetés közben is, csak észre ne vegyék. Az utastérben szeszes üveget, dobozt nem szabad tartani. Gyakran ülnek volánhoz olyan állapotban, hogy be- és kiszállásnál nehezükre esik az állás. A kocsi azért megy! Mind mondják: magától is hazatalál az autó. Altalánban rosszul vezetnek az amerikaiak. Lassan, unalmasan és ritmustalanul. Nem európai ember vérmérsékletének való. Mégis, sok a baleset! Pedig ettől félnek legjobban. Egy kis törés miatt tulajdonokat veszítettek már el emberek (drága az ügyvédi és az orvosi munka). * A távolságot nem mérföldben, hanem órában mérik. Azt ugyanúgy nem tudják, hogy milyen távolságban van (méterekben kifejezve) egyik város a másiktól, mint azt sem, mikor van valakinek a névnapja. Fél órát, egy órát utazik az átlag amerikai a munkahelyére. Ez 50-100 kilométert jelent. Egy-egy kultúrális rendezvényre másfél órát is áldoznak. Torontóban az autópályán tapasztaltam, hogy egy óra hajtás után is még mindig Torontóban vagyok, pedig lámpa és fennakadás nem volt. Ugyanebben a városban - ha jól emlékszem - a Yang street 160 kilométer hosszú. A USA-ban hfi valaki a keleti partról a nyugati partra - mondjuk New York-ból Los Angelesbe - kocsival szeretne eljutni, napi 14 órás hajtással egy hét alatt átjuthat. Repülővel mindez 5 óra, s ezalatt 3 idősá- vot megy vissza az ember. Az amerikai ember nagy távolságokra rendezkedett be, ezért többnyire nagy kocsit vásárol. Evésre, ivásra alakították ki az utasteret. A jó közérzetet légkondicionálással próbálják teljesebbé tenni. A nyugalom csak egy-egy nagyvárosban törik szét, például New York-ban, ahol rosszak az utak és az iszonyatosan zsúfolt városban állandó tülkölés, anyázás közepette jutunk kicsit előbb. A rengeteg jármű ellenére - szinte hihetetlen - ben- zinbűz sosincs! A szegényebb vagy kényelmesebb emberek busszal, taxival, metróval járnak. A taxikat többnyire feketék vezetik. Vannak városok, ahol az első ülésre nem vesznek fel senkit csak az üvegfal vagy a rács mögé foglalhatunk helyet. * Hatalmas, jól kiépített metróvonalak szelik át a cityket. New York-ban erősen meggondolja az ember, hogy milyen jelzésű sabwayt választ, és arra is ügyel, hol menjen le és hol jöjjön fel a föld alól. Például a Harlemben és a. 42. utca sarkán csak kevés fehér megy le a föld alá, vagy jön a felszínre. Egy-egy át-, ki- és beszállásért olykor több emeletet kell bejárni. Itt bizony szorong az európai. Rácsok, sötét folyosók mindenfelé és alvó emberek. Találkoztam gyönyörű metrókkal is, más városokban, ahol tisztaság, szőnyegpadló, és sok-sok jól nevelt ember volt, de mert ez unalmas, erről most nem szólok... * A városi buszozás nagyon kellemes időtöltés. Percnyi pontosággal érkeznek a ritkán zsúfolt, jól légkondicionált járművek. Az öregek és nyomorékok számára helyeket jelölnek meg a busz elején, s egy-egy le- és felszállás alkalmával az ajtók felöli oldalt leengedik. Jelzésnél nem kell megkérni senkit, hogy „hapsikám, nyomd mán meg azt a gombot”, mert minden üléshez tartozik egy leszállásjelző. * Hosszabb utazásokra buszt, vonatot, és repülőt választ az amerikai ember. A távolsági buszok kényelmesek, légkondicionáltak. Az ülések nem zsúfolva követik egymást. Az utas közérzetét szolgálja a lábtartó is. Az 5-6 órás úton mindössze egyszer áll meg a vezető, néhány perc pihenőt engedélyez az embereknek. Ilyenkor és csak ilyenkor kerül sor az üdítők és a méretes szendvicsek elfogyasztására. A buszon sosem kerülnek elő a csirkecombok és a palackozott italok. Az utazás életforma, ezért beépült a zsige- rekbe a fegyelem, mely a felszállásnál kezdődik, mikor érkezési sorrendben szállnak fel a járművekre és a leszállásnál végződik, mikor kitartóan várnak a sorukra. Álló utas nincs, felállva nem utazhat senki. * A vonat még a távolsági busznál is emberibb léptékű. Nemcsak csepdes, gyors és tiszta, de az utas érezheti, hogy a pénzéért kiszolgálják. Minden kocsihoz két kalauz és egy felszolgáló tartozik. A pincér az indulás után azonnal frissítővel kínálja az embereket, majd percek múlva - napszaktól függően - bőséges ennivalót szolgál fel. A padló szőnyeggel borított, a hulladékokat óránként elviszik. Menet közben kiszállni, kiug- rani nem lehet, mert az ablakon a légkondicionálás miatt nincs zár, s az ajtókat csak a kalauz nyithatja ki egy különleges kulccsal, a mennyezeti zár kioldásával. Egy 600 kilométeres útért 40 dollárt kémek, azaz négyezer forintot. Ha magyarországi árakat nézem, itthon feleennyibe kerülne ez a jegy. Csak hát mivel átlagosan ötször kevesebbet keresünk, ebben a viszonylatban két és félszer többet fizetünk egy ilyen távolságért, s akkor még nem is beszéltünk az utazás balkáni feltételeiről. Sziki Károly A szabad rádiózásról és televíziózásról szóló törvénytervezetet előkészítő szakértői médiaegyeztetésen a parlamenti pártok, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vezetőinek, valamint érdekképviseleti szerveinek és a különböző magántelevíziók és -rádiók képviselői egyetértettek abban, hogy egy, az egész műsorszolgáltató rendszert felügyelő független testületet kell létrehozni, amely lebonyolítja a frekvenciaengedélyeztetési eljárásokat. Á törvény előreláthatólag azt is előírja, hogy a felügyelőbizottság tagjának csak a média területén hosszú ideje dolgozó személyt lehet jelölni. Ezzel egy hasonló presztízsű szakértői testület alakul ki, mint amilyen az Alkotmánybíróság. A kereskedelmi műsorszolgáltatók közül a testület aszerint dönt, hogy ki ígér magasabb frekvenciahasználati díjat, de az is latba eshet, hogy milyen arányban és minőségben kíván kultúrális és/vagy tájékoztatási programokat sugározni a műsorszolgáltató. A legjobb az lenne, ha a frekvenciaspektrumot úgy lehetne felosztani, hogy lehetőleg mindenhol szóhoz jussanak a kereskedelmi, a nonprofit és a közszolgálati műsorszolgáltatók. Tűzszerész szemmel: a robbantásokról Az utóbbi időben elszaporodtak a robbantásos bűnesetek. A tettesek ma még ismeretlenek, de a "másik félről", a tűzszerészekről is viszonylag keveset tud a közvélemény. Milyen a jó tűzszerész? - kérdeztük Faa Józsefet, a Magyar Rendőrség Tűzszerészeti Osztályának vezetőjét.- Nyugodt és körültekintő, megfontolt ember. Már a kiválasztásnál pszichológiai vizsgálaton esik át minden jelölt, aki fennakad a rostán, a pálya közelébe sem kerülhet.- És milyenek az ellenfeleik?- Jó kérdés! A helyszínen nem vár meg minket senki és nem mondja: én telefonáltam, én hagytam itt a bombát. De legtöbbször az, aki robbantani akar, nem is telefonál, ezt bizonyítja az utóbbi idők három esete is. Valamennyi profi munka volt. Nem olyan ember csinálta, aki életében először látott robbanóanyagot. Az igazi ellenfeleink ezek az emberek. A rendőrség tűzszerész alosztálya 1983-ban alakult. 1984-ben három alkalommal kellett akcióba lépniük. Az idén már több mint tíz esetet regisztráltak, de ebbe nem számították be a fenyegetéseket.- Honnan származnak a robbanóanyagok?- Az esetek többségében kimutatható a külföldi hatás. Gyakori, hogy szabvány katonai eszközökkel követik el ezeket a merényleteket.- Nem lehet, hogy a magyar honvédségtől származnak ezek az anyagok?- Előfordult olyan eset is, amikor a honvédségnél is rendszeresített anyagot használtak, de olyat, ami kizárólag a magyar honvédségnél fordul elő, még soha. Például a skóciai repülőgéprobbantásnál egyértelműen kimutatták, hogy Csehszlovákiából származó Sentex robbanóanyaggal követték el a merényletet, de ez az anyag a világ számos országában használatos. Mi is használtunk és még mindig van belőle a raktárakban. De szerencsére az anyagok felhasználását szigorú előírások szabályozzák, minden grammról pontos nyilvántartást kell vezetni.- Hogyan akadályozzák meg, hogy ezek az anyagok illegálisan bejuthassanak az országba?- Felkészítettük a határőrséget, mik azok a jelek, amelyek egy-egy csomagot gyanússá tehetnek. Ezen kívül vannak olyan kiképzett kutyáink, amelyek felismerik a robbanóanyagok szagát.- Nem tűnik el robbanóanyag?- A katonai célú szállításokból általában nem, de a civil szállítmányokból tűnt már el ipari robbanóanyag. Ez általában kisebb hatásfokú, mint a katonai.- Egy ügyes amatőr beszerezheti a szükséges alapanyagokat, hogy otthon bombát barkácsoljon?- Ha elég ügyes, akkor igen. Olyan alapanyagokból is lehet robbanóanyagot kotyvasztani, amelyek minden korlátozás nélkül vásárolhatók. 1972. óta Észak-írországban például be kell jelenteni, ha valaki fél mázsánál több műtrágyát vásárol... (roóz) (FEB) Savanyú uborkaszezon? Lassan forogtak az elmúlt hetekben a kormányzati gépezet kerekei. A rutin-ügyek intézése lelassult, érdemi döntések nem születtek, hiszen a régi kormány már nem, az új még nem működött. Száz nap helyett száz perc? A Horn-kormány jóelőre tudatta, hogy nem kéri ki az új adminisztrációk hagyományos jussát, a 100 napos türelmi időt. Bölcsen tette, mert úgysem kapta volna meg. Az ország állapota, a sürgős teendők sokasága egyszerűen nem tűr sziesztázó kabinetet, szemlélődő vezetőket. Rossz kezdet -fél balsiker? Senkit nem érhetett tehát váratlanul, hogy a belpolitikai rakétákat be kellett gyújtani és a koalíció máris nekifeszült a felgyülemlett feladat-halmaznak. A sietség persze nem kedvezett a körültekintő megfontoltságnak. Kormányzati bakikból és melléfogásokból - a polgármesteri jogállás erőltetett megváltoztatásától a média-kinevezések koraszülött aláírásáig - máris kisebb kollekció kerekedett ki. De ebből csak szándékolt söté- tenlátással lehet a visszarendeződés, a jogrend felbomlásának, a demokrácia végnapjainak veszélyét kiolvasni. A "savanyú-uborkaszezon" még hátravan? A Hom-kor- mány iránti bizalom igazi próbatétele, a gyógyszer-, a hús, az energiaárak emelése, a pótköltségvetés benyújtása most következik. így hát mégis szükség lesz több száz napos türelmi időre. Az elkerülhetetlen, keserves intézkedések elviselésére. Bajnok Zsolt
