Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-08 / 185. szám
T 6. oldal Horizont 1994. augusztus 8., hétfő Kinek használna napjainkban az újabb élelmiszer áfa-emelés? A fogyasztói árakat érintő, egyszázalékos adókulcs emelés is hátrányosan hatna a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékekre - nyilatkozta Mészáros Gyula, az Agrárkamara közgazdasági igazgatója a tervezett fogyasztási és általános forgalmi adó emelésével kapcsolatos hírekre utalva. Mint ismeretes, a pénzügyi kormányzat a költségvetési hiány mérséklésére emelni kívánja a fogyasztási adókat és az általános forgalmi adót úgy, hogy az áfakulcsot egységesen 25 százalékban állapítaná meg. Az Agrárkamara megítélése szerint az adó oly mértékben emelné a: árakat, hogy a termelők a saját költségnövekedésüket már nem tudnák érvényesíteni az árakban, hiszen kevesebben tudnák megvásárolni a megdrágult élelmiszereket, csökkenne a belföldi kereslet, beszűkülne a piac. Ezért nem értenek egyet azzal, hogy a költségvetés tovább terhelje az ágazatot és a lakosságot, hiszen már amúgyis számos olyan diszkrimináció van jelen az adópolitikában, amely érzékenyen és súlyosan érinti a hazai mezőgazda- sági termelőket. Mészáros Gyula egyébként hiányolja, hogy a koalíciós szerződésben nem esett szó á mező- gazdasági kistermelők adómentes jövedelemhatárának felemeléséről. Pedig jó lenne, ha az legalább megközelítené a többi európai országban elfogadott mértéket. Az igazgató szerint a kistermelőket megillető jelenlegi egymillió forintos adómentesség nevetségesen alacsony összeg, hiszen például a szomszédos Ausztriában 700 ezer schilling, azaz mintegy 7 millió forint a mezőgazdasági kistermelők árbevételének adómentessége. Ami pedig a költségvetés várható hasznát illeti? A számítások szerint nem jelentene különösebb többlet-bevételt a kistermelők által befizetett személyi jövedelemadó, ugyanakkor az adómentes jövedelem határainak megemelése gesztus értékű intézkedés lenne, ami jelentősen növelné a termelői kedvet és ezzel együtt az eladható árualapokat is. U. G. Forgács Tibor színművészről: emléksorok tizenkét év távlatából Lapozgatom a Magyar Színművészeti Lexikont és emlékeimben kutakodom, titkaimmal szembesülök, soha el nem mondott mondatok tolulnak elő, sok-sok arc a régmúltból. Forgószínpadra állítva tűnnek fel és újra el maszkos emberek, utolsó szerepükben vagy éppen a kávézóasztal mellett ücsörögve - a csendes délutáni pihenőkben. így hívják elő a múlt percei Forgács Tibort is, emlékeim akadozó filmszalagjáról, mely pörög-pörög órákat átölelő másodperceken, majd hónapokig áll, s újra indul. Évek óta küszködöm ezzel az érzelmes - mechanikával, s ha most leírom, nem szakad-e el örökre? Remélem, nem így történik! Gondolatban Kecskeméten vagyok, huszonegy évesen, találkozom egy nagyszerű művésszel, a hihetetlen eleganciával élő és játszó Forgács Tiborral. Csak próbálgatom ízlelni a színjátszást, a versmondást, akkor, míg távolról tisztelem Thá- lia papjait és a forgószínpadot. Boldog békeidők, egy felejthetetlen Shakespeare és Schiller színésszel, Macduff, Puzsér, Callimacó csodás maszkjai állnak egymás mellé, és összekötik Hatvant, Egert, Debrecent, Kaposvárt, Kecskemétet, Győrt, Békéscsabát és Zalaegerszeget - egy évenként átadott gyűrűvel legalább. Hosszú útnak tűnik e rövid élet, mely 51 esztendőben jelöltetett meg. Talán valaki emlékszik még rá Hatvanban is, ahol 1930. január 2-án született. Ezért írom e sorokat, hogy próbáljanak emlékezni rá és Egerben is, ahol - mint mondják ma is - szerették, ha színre lépett, ha 1960-63 között a miskolci társulattal egy-egy vendégjátékra „átugrott”. A jellegzetes hősszínész és a kiváló karakter nem találtatott méltónak arra, hogy Pestre „megvegyék”, ott „kipróbálják” vagy egyáltalán: a legjobbak közé fogadják. Nála persze nem volt ez mérce, de akik az ő erejét lopjuk ma is, már sosem tudjuk meg: harcában kibékült-e magával, háborúival. Talán igen, hiszen a legszebb örökséget hagyta hátra, a Reményt, melyben gyermeke koptatja tovább a deszkákat új lázadó Beatles-tagként máskor sakkzó orosz zseniként. És Péternek itt nincs emlékezet kihagyása, ő Mesterét követi, útjának földi létét folytatja, harcait tovább vívja. Sziki Károly Ármány és szerelem - Gárdonyi Géza Színház, Eger, 1956. Június 23. csütörtök, 9 óra 5 perc. Az ablakból pont a szárnyra látni, hogy úgy mondjam, a „keréken” ülök. Állítólag jó, mert így épp a forgások tengelyében vagyok. Hát igyekszem örülni. A szárnyon rengeteg a csavar, alaposan tanulmányoztam, és a legteljesebb bizalmamat fektetem beléjük. Repedéseket nem észlelek. Bekapcsolom a biztonsági övét és jó erősen megszorítom a szék karfáját. Mosolyfélét próbálok erőltetni, végül is vendég vagyok. Hiába ismételgetem, hogy jó helyen ülök, a gyomrom mégis imbolyog. Lassan gurulunk a kifutóra, megállunk egy mély lélegzetvételnyi időre, majd feldübörögnek a turbinák és nekilendülünk az égnek. Már túl vagyok az első hányingeren. Ki hitte volna, hogy az ég ennyiféle kék tud lenni tizenegyezer méter magasban! A szárny enyhén inog, repedéseket továbbra se látok. Ki tudta előre, hogy egy légifolyosó ilyen zötyögős? Már egy órája robogunk Moszkva egyik repteréről (Se- remetyevo) a másik felé (Do- monyedovo), de szürke bérháztömbökön kívül semmi egyebet nem láttunk. Minden teljesen egyforma, és ronda. A nemzetközi tranzitban már csak két és fél óránk van a gép indulásáig. Egy macska „döglik” a balomon lévő koszion fotelban. Délutáni sziesztáját két ferde szemű lány zavarja meg, boldog nyaugolá- suk nem aratott túlzott sikert, a macska pánikszerűen távozik. A reptér körül rengeteg a szedett-vedett bódé, ahol azért mindent lehet kapni, import cigarettát, whiskyt, elegáns bőrtáskát, persze magas árakon. Ez az „aeroport” azért más, mint ahonnan jöttünk. Csak belföldi járatok használják, itt a repülés olyan, mint nekünk egy személyvonatra szállni. Gyakorlottabb utazók kényelmesen, cipőt ledobva he- verésznek ezeken az „ultramodern”, minden kényelmi szempontot kielégítő váróberendezéseken. Én is kezdek álmosodni. Végül felzsúfolódunk egy Jak-típusú kisgépre. Egy ötven év körüli férfi ül mögöttem, minden erejét latba vetve igyekszik beszélgetésbe elegyedni velünk. Alkoholos kipárolgása jócskán csökkenti kommunikációs kedvem, habár orvos Alekszandrovics szerint - így mutatkozott be - a magyar nők szépek. Később vidáman énekel, s amíg én a zacskós túlélési kosztot sajtolom magamba, addig a dal sorai közt fáradhatatlanul ismerteti a tájat. Utóbbi valóban lenyűgöző. (Folytatjuk) Kép és szöveg: Ótós Réka Jellegzetes Ural menti táj Szibériai napló: az úticél Cseljabinszk Újabb drog-világcsúcs a láthatáron Indiánátok-e a kokain? Egyszer s mindenkorra bosszút álltak Európán, az egész világon azért, mert fél évezreddel ezelőtt a spanyol felfedezők olyan embertelenül bántak az indiókkal, az inkák utódaival a mai Bolívia, Peru és Kolumbia területén. Olyan szerhez juttatták a valamikori felfedezők, tömeggyilkos kizsákmányolok utódait, amelynek kábító hatásától szabadulni jóformán nem lehet, élvezetéről lemondani lehetetlenség. Nyolc évvel ezelőtt szenzációként hatott, hogy elkoboztak másfél tonna, Európába csempészett kokaint. Tavaly már tízszer annyit találtak meg a vámosok. különleges rendőri alakulatok, és ez csupán a jéghegy csúcsa! Minden kábítószernél erőteljesebben hódít és terjed a tudományos nevén erythroxylum coca növény hatóanyaga, amely mindenekelőtt az idegrendszerben, az agyban fejti ki roncsoló hatását. Es persze rágja a társadalmat is, mivel'óriási üzlet a kábítószer-kereskedelem (egy gramm kokain 16 ezer forintnak megfelelő összegbe kerül a nemzetközi piacon, a crack nevű kokainszármazék ennek a felébe), melegágyává vált a határokon, kontinenseken átnyúló bűnözésnek. Újabb drog világcsúcs: öt- százmilliárd dollárra becsülik már a kábítószer-kereskedelem éves forgalmát. Ennek az irdatlan pénznek több, mint a harmada származik a kokainból, mivel nem csupán megrögzött kokósok, hanem másod- és kiegészítő drogként heroinfüggők is fogyasztják, nagy mértékben növelve a kábítószer-maffiák nyereségét, és annak kockázatát, hogy e piszkos és embertelen üzletből származó százmil- liárdokat belemossák a tisztességes gazdaságok pénzkeringésébe. Az éjszaka - (azonos) hullámhosszán... j Számos oka lehet annak, hogy I az éjszakai órákat teljesen, vagy csak részben nem alvással tölti az ember. Vannak, akik ügyeletben, szolgálatban végeznek munkát, mások rosz- szalvók, egyesek az éjszaka első felében kialudjék magukat, mert lefeküdnek a tyúkokkal. Sokan vannak azonban olyanok is, akik kifejezetten készülnek az éjszakai ébrenlétre. Utóbbiakhoz csatlakozva az előbbi példákban felsoroltak már népes gyülekezetét alkotnak, s ha úgy gondolják, képzeletben és gondolataikban összeköti őket a rádió éjszakai adása. Márpedig sokan úgy gondolják. Az állandó hallgatók szinte vadásszák a műsort, mert könnyedsége és közvetlensége feloldja a nappalok feszültségeit. Kikapcsolja az embert az élet viharos forgatagaiból és pihenteti. Részben, talán még a szervezet számára feltétlen szükséges alvást is pótolja. A csevégős hanghordozás beavatja a hallgatót a műsorba, szinte kényszeríti, hogy kérdezzen, elmondja véleményét, bíráljon és dicsérjen telefonhívással. A rádió mellett a telefon, mint a technika másik eszköze még szorosabbá teszi azjegyüttlétet. Órákon át van idő meggondolni és kiokoskodni, hogy mivel érdemes „beszállni” a körbe. A műsorok fő száma az irodalom, a zene és általában a művészetek, a napi politika híreinek óránként azért szentelnek öt percet. A hírek inkább időjelzők a több órás programban, esetenként arra döbbentik rá a hallgatót, hogy jobb lenne mégis aludni, mert holnap is nap lesz. A ma és a holnap állandó zavara, az éjszakai átmenet teszi nehézzé a telefonálók be- köszönését, kissé ügyetlennek tűnik éjjel úgy szólni, hogy jó estét, vagy hajnal tájban már jó reggel kívánni, mikor még bizony egy rövidet legalább aludni kellene. A műsor ismert vezetői közül alighanem a legnépszerűbb Kolozsi Béla, aki remekül ért ‘ a hallgatóság nyelvén. Legutóbb Takács Magdival, a tangóharmónika kitűnő kezelőjével közvetítettek olyan műsort versekkel fűszerezve, amit, ha már megkezdett hallgatni az ember, vétek lett volna elugrasztani. Örökzöld melódiák keltek életre az éjszakában azon a hangszeren, amely néhány évtizede a fiatalság álma volt. \ Érzelmekben sokkal gazdagabb lenne a mai fiatalság is, j ha ismémé a tangóharmónika tudományát, de hát most más világot élünk. Az idősebbek szívét dobogtatja meg, ha a hangszer által felzeng egy Ave Mária, vagy a kék nefelejcs, meg a piros pünkösd »apján kezdetű ének, említve néhányat a műsorban elhangzottakból. Egy telefonáló, aki férjét és fiát gyászolja azt kérte sírós hangon: játsszák el a Most kéne élni még című melódiát. A következőkben szólók egyike megnyugtatta a műsorvezetőt: higyje el Kolo- ' zsi úr '>z éjszaka során nagyon 1 sokan azonos hullámhosszra kerülünk, és ez jó... (fesztbaum) Kérdőjelek: bomba-üzlet...? A Mátyás-templomnál felrobbantott szerkezet több mint 30 milliós kárt okozott, s a merényleg nyomait az egyház önerőből nem tudja eltüntetni. A hívők és a segítőkész nem hívők adakozásából azonban remélhetően hamarosan begyógyíthatok a patinás templom sérülései. Még nine ■ nagy baj? Ezzel nem nyugtathatjuk magunkat. Még akkor sem. ha hál’Istennek nem folyt vér, nincs emberáldozat. Ha úgy tudni is, hogy a szerkezet gyilkos ereje fékezett, beállítása nép- telen hajnalra időzített volt. Csakhogy minden jel szerint valamilyen agyakban, valamilyen célból megkomponált sorozatról van szó. S valódi v eszély, hogy nem tudni, a sorozat mikor, hol folytatódik. Bomba üzlet? Biztonságérzetünk megingásának másik oka, hogy az elmúlt időszak hasonló jellegű bűcselekményei kivétel nélkül felderítetlenek maradtak. Pedig nemtörődömséggel, szakszerűtlenséggel biztonsági szerveink nem vádolhatok. De vajon a felszereltség, a bűnüldözés modem eszköztára elegendő-e az alvilággal folytatott verseny megnyeréséhehez? Nem inkább haladéktalanul többlet-forrásokat kellene keresni e terület számára, mint a nyomravezetői díjtételek "bomba-üzletével" próbálkozni? Erősöd11 körülöttünk a terrorizmus, az ideologikus erőszak fertőzése. A vámegyedbeli pokolgép robbanása újabb riadójelzés: mi sem vagyunk védettek ellene. De a megelőzésért semmi nem lehet drága.. Ba jnok Zsolt
