Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-01 / 179. szám
1994. augusztus 1., hétfő Panoráma 7. oldal KONYHAI TANÁCSOK Vendégváró. A sós mandulához hasonló csemegét készíthetünk otthon, házilag is, vendégváráskor. Lényegesen olcsóbb és egész évben kapható az amerikai mogyoró. Tisztítsuk meg héjától, tegyük tepsibe, kicsit vizesítsük meg és sózzuk, majd lassú tűznél inkább szárítsuk, mint pirítsuk. A finom csemegét kis tá- nyérkákra téve kínáljuk a vendégeknek. Csak csendesen. Nem kellemes, ha csörömpölés, kopogás veri fel a házat. A konyhában is előfordul ilyen „zajos” munka. A húst például szinte hangtalanul verhetjük ki, ha a deszka alá konyharuhát helyezünk. Tartós kabátakasztó. Minden háznál akad elromlott cipzár. A fél cipzárból vágjunk le akasztó nagyságút, és vonjuk be danúbiával, majd jó erősen varrjuk fel a kabátra. Evekig kitart, még a gyerek kabátján is. Ha életlen a kés vagy olló. Kissé már életlen ollónkat házilag is élesíthetjük egy tű segítségével. A tűt enyhén az olló éleihez szorítjuk, másik kezünkkel pedig az ollóval lazán vágó mozdulatokat végzünk. A tűt közben az olló hegye felé toljuk. Ezt ismételgetve, ollónk újra éles lesz. Ha ezt az ollót már száműzni kívánjuk, ne dobjuk el. Arra még mindig jó lesz, hogy azzal élesítsük a konyhakéseket. Állítsuk az ollót félig nyitott helyzetben az asztalra, s a kést az éleihez nyomva tologassuk. Hol a gomb? „Hol van egy inggomb?” - hányszor halljuk otthon. A gomb elgurul, elvész, mit tehetünk? A megoldás igen egyszerű: a nagyobbakat s egyformákat fűzzük fel erős fonalra, kössük össze, a kisebbeket nagyméretű biztosítótűre húzzuk rá, és így rendbe szedett gombjainkat egy dobozba téve, szükség esetén bármikor megtaláljuk. Tapad a vasaló. Nemegyszer tapasztaljuk, hogy a vasaló alja érdes, tapad, ragad - valószínű, műszálas anyag éghetett meg alatta. Finom dörzspapírral könnyedén dörzsöljük át (de csak akkor, ha nem teflonos a vasaló alja), majd egy gyertya végére tegyünk kis vászondarabokat, s azon át a gyertyát húzzuk többször végig a vasaló talpán. Kertésztál 4 személyre. Elkészítési idő: 1 óra 20 perc. Könnyű. 205 kalória adagonként. Hozzávalók: 60 dkg burgonya, 3 paradicsom, 40 dkg juhsajt, 1 gerezd fokhagyma, egy kis darab csípős pirospaprika, 2 evőkanál olaj, bazsalikom, só. Tegyünk 2 kanál olajat egy kis tálba, és adjuk hozzá a megtisztított, áttört fokhagymát, a nagyon apróra vágott csípős paprikát, 10 szál megmosott, megszárított, megvágott bazsalikomot, egy csipet sót, és alaposan kavarjuk össze. Hámozzuk meg a burgonyát, és vágjuk félcentis karikákra, majd egy percre tegyük forrásban lévő sós vízbe. Utána szűrőkanálban csöpögtessük le. Tegyük a burgonyát kiolajozott tűzálló tálba, és locsoljuk meg az elkészített fűszeres olaj felével. Mossuk meg a paradicsomot, töröljük meg, karikáz- zuk a burgonya tetejére, és locsoljuk meg a maradék fűszeres olajjal. Tegyük 200 fokra előmelegített sütőbe 30-35 percre. Vegyük ki, szórjuk rá az apróra vágott juhsajtot, kis megvágott bazsalikomot, és még 10 percre tegyük vissza a sütőbe. Melegen tálaljuk. Muki professzor a vad keresésében Régi őzbak - egy egykori májusból- „Lucerna női, őz legel, csak gyere!” - érkezett a telex akkor, még egri munkahelyemre. Noha nem a legszebb irodalmi nyelvezettel íródott, de ki törődik ilyenkor az irodalmiság- gal?! És bizony, nagy szó: tró- feás vadra - baráti alapon vendéget várni. Mert egy jó bakért a külföldiek nem kevés valutát fizetnek, és akkoriban - jó húsz évvel ezelőtt történt - itthoni nagyjaink közül is lett volna ilyen bakra nem kevés aspiráns. Alig vártam a hétvégét, és persze hogy mentem. Mit mentem? Rohantam... Lajos barátom várt a busznál, és egyenesen a kis vadászkunyhóhoz mentünk egy jó ló húzta kis fogaton. Nagy tölgyek árnyékában a kis kunyhó, nem vadászház, csak kunyhó: egy kis szoba, benne két ágyféleség, hasított rönkből és szénával tömött szalmazsákkal, kis asztalka, lóca és gyertya. Agyoncivilizált világunkban főnyeremény nekem ez a kis kunyhó. És főnyeremény, hogy egyedül vadászhatok, ámbár Lajos pontosan elmondta, hova menjek, mit várhatok. Valahogy így... „Innen a cserkelőúton egyenesen a Tarjánka-tetőhöz érsz, ott lakik a bakod.” - Csak így: „a bakod”... „Jól benne van már a korban, rövid, vastag, gyöngyös az agancsa, szemágai már alig. Jár oda ki a lucernára még két másik bak is, de azok fiatalok, vigyázz, hogy mire puskázol. Majd úgy késő reggel jövök oda én is a Mukival.” Még elbeszélgettünk, vad- ról-halról, fűről-fáról, s amikor elfogyott a gyertya, elfogyott a rizling is az üvegből, hazako- csizott a barátom is. Én meg a nagy erdő tövén a kis kunyhóban eltettem magam holnapra. Hűvös volt az éjszaka, de még hűvösebb a hajnal, amikor még sötétben, három órakor kiléptem a házból. Lassan óvakodtam Tarjánka felé, és mire közelébe értem, már a szürkület közeledett, bár a nap még messze járt, valahol a Föld túloldalán. Azt is mondta Lajos, ne siessek, ne kapkodjak, mert a bak fél hatkor jön ki. Ezt a „fél hatot” úgy mondta, mint a vasúti hangosbemondó, hogy igen, kérem, „fél hatkor indul a vonat Eger felé”. így hát bőven van időm, és arra gondolok, vajon a bak honnan tudja, hogy akkor kell majd kiballagnia a lucernára. Nehezen telnek a negyedórák. Még akkor is, ha tudom, minden úgy lesz, mint Lajos mondta, hiszen ő már ötször, tízszer, talán hússzor is ott és akkor látta ezt a bakot. Már két suta legel kint az erdő mellett, óvatosan, fel-fel- kapva fejét, és nemhiába, mert az egyik fiatal bak - szép, hosz- szú szárú 6-os - ekkor bújik ki a kökénybokor mögül. Jól megnézem a messzelátóval, mert nagyon tetszik, de ez a bak majd csak 3^1 év múlva lesz golyóra érett. Egyre gyakrabban nézek órámra - és hinni is alig akarom: pontosan fél 6-ot mutat, amikor megjelenik „Ő”. Előbb csak a kereső távcsővel nézem, tényleg olyan, mint bemondta volt Lajos: rövid, vaskos, gyöngyös agancs, vastag nyak és zömök a teste. De ekkor már szinte vacog a fogam - fene ezt a vadászlázat! -, pedig a bak nyugodtan csipeget, és se közel, se messze, olyan 80 méterre. A szelem jó, takarásom jó, csak éppen a lábam remeg, ég a kezem is lehetne nyugodtabb. Eltelik vagy 10 perc, mire úgy-ahogy megnyugszom, de nem merek még lőni. Ezt a bakot megpiszkolni, sebezni nem szabad, inkább menjen el! Végre! Amint a fatörzshöz támasztott puska moccanatlan, a célzótávcső vastag, fekete keresztje a bak lapockáján: kegyetlen éleset csattan a Mauser... A lövésre a bak eltűnt a már elég magas lucernában. Ámde látom jól, hogy ott, ahol eltűnt, többször is megrázkódik a lucemacsomó: ott viaskodik bakom az elmúlással... Rágyújtok a pipámra, ez vagy fél óra, addig semmiképpen se megyek hozzá. Soha nem megyek sebzett, még élő vadhoz, úgy vélem, tartozom annyival, hogy csendes elmúlása lehessen. Mehetek immár, parázs lett a dohányból. Lelépem, rövideket lépek, így hát 92 lépésre fekszik a szép öreg bak, levett kalappal, hosszan álldogálok ravatalánál. Ezenközben magasra jött fel a nap, s bár még csak májust írunk, de máris jól melegít. Nem is kell sokat vámom, megjön Lajos és vele a Muki. Fényes kis pofa ez a Muki: szálkaszőrű tacskó, s mint mondják, professzor a sebzett vad utánkeresésében. Itt - szerencsére - ilyesmiről nem lesz szó, de amikor fotózom bakomat, Muki melléje telepedik, díszőrséget „ül” ravatalánál. Lajos öröme tán még enyémnél is nagyobb. Az ő „járandósága” volt ez a bak, és engedte át elejtését nekem. Mint mondja, ő már életében lőtt vagy 40-50 őzbakot, míg én csak hetet, hát szívesen adta... Kakukkszótól hangos reggelen zsigerelünk, majd elbúcsúzva a kis vadászkunyhótól, elbúcsúzva a Tarjánka-tetőtől, Lajostól is búcsúzom. Szép bakom fejét majd ő fogja „rendbe tenni” - és majd eljuttatja nekem. így is történt: a bak trófeája - nagykoponyával - 430 gramm volt, és bár Lajos azóta messze került tőlem, az agancs itt van a szobám falán, s emlékeztet, hogy vannak napok, amelyek nem múlnak el soha... Ferenczy Ferenc HUMOR- Hogyan érheti el az ember, hogy ne hagyja cserben a memóriája? - kért tanácsot a híres gondolkodótól az egyik barátja.- Próbálja meg a felesége memóriáját igénybe venni! *- Hogyan bizonyítsam be a feleségemnek, hogy ő is tud tévedni? - kérdezte szomorúan Szazonovtól egyik barátja.- Kérd meg az asszonyt, hogy ő töltse ki a lottócédulát! - válaszolt a jó emberismerő. *- Mennyire szeretném meglelni a saját arcomat - sóhajtott fel a kezdő költő.- Menjen el egy kozmetikushoz! - ajánlotta legott Szazonov. *- Milyen a gyakorlati érzékű asszony? - kérdezte egy ízben valaki Szazonovtól, a híres emberismerőtől.- Az olyan feleség, aki érti a módját, hogy a házi teendőket a férjére hárítsa - magyarázta Szazonov. *- Mitévő legyen az, akinek semmilyen hobbija sincs? - tudakolta Szazonovtól a felesége.- Próbáld meg házimunkával lekötni magad! - válaszolta szilárd meggyőződéssel az író. *- Hogy lehetséges, hogy egy ilyen monstrumot, mint amilyen egy modem repülőgép, csak úgy, ukk-mukk-fukk, elrabolnak!- Nem érted te ezt, barátom! Hát nem akkor rabolják el, mikor lent áll a földön, hanem mikor ott fent van az égben, és olyan picike! Akkorka csak, mint a fél karom. * Jóska a barátjához: - Mit szólsz hozzá, a megtévesztésig úgy tudok bömbölni, mint egy oroszlán. Aki nem lát közben, csak hallja, megremeg a félelemtől. Pali Jóskához: - Az semmi. Én meg úgy tudok kukorékolni, hogy amint rákezdek, rögtön feltűnik a nap az égen! *- Gondolja, hogy ebből a tyúkból jó levest főzhetek?- De még mennyire! Hiszen leveskockákkal etették! Angol iskoláslányokat előkészítendő leendő anyaságukra, az iskolai oktatás keretében élő kisbabákkal hozzák össze. Az eleven játékszer nemcsak örömet okoz a kislányoknak, hanem megtanulják, hogyan kell bánni a kicsikkel. (FEB-fotó) A Poitou községben élő szamarakat a kihalás veszélye fenyegette. A faluban lévő különleges típusú szamarakat megőrizték, és most már szaporodásnak is indultak. A faluban tenyésztelepet hoztak létre, ahol a hosszú szőrű, különleges állatokat tenyésztik majd. (FEB-fotó)
