Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-19-20 / 195. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. augusztus 19-20., péntek-szombat Egy közkeletű tévedés: „az új kenyér ünnepe” A fiatalabb nemzedékek tudatában Szent István király ünnepéhez természetes módon kapcsolódik az új kenyérről való megemlékezés. Ha azonban fellapozzuk a régi falusi élet krónikáit, akkor azokban nyomát sem találjuk legfontosabb eledelünk és államalapítónk közös ünneplésének. 1. Pedig, mint minden nép életében, úgy nálunk is mindig igen nagy becsben állt a mindennapi kenyér. A középkor végétől - ahogyan a hús- fogyasztás meghatározó szerepét egyre inkább a gabonafélékből készült ételek veszik át - a történeti források mind gyakrabban emlékeznek meg a kenyérről, mint adóköteles áruról, a végvári katonaság fontos táplálékáról. Korábban csak főúri asztalokon volt megtalálható, a köznép kásaféléket - mint amilyen például a ma is kedvelt puliszka - fogyasztott kenyér gyanánt. 2. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen bonyolult ismereteket, sokféle - és drága - eszközt igényelt a kenyér készítése, nem is beszélve a kemencéről, amely a mai értelemben vett kenyér sütésére is alkalmas formájában viszonylag új keletű. A 17. században, amikor már fogyasztott a magyar köznép is erjesztett búzakenyeret, egyszeriben kultusza is megélénkült, de még mindig nem Szent Istvánhoz kapcsolódóan: a karácsonykor, "húsvétkor megáldott kenyér morzsája óvott rontás és betegség ellen, megszegése előtt keresztet rajzoltak rá a protestáns magyarok is, elejtett darabját megfújták, megcsókolták. Rontás és varázslás övezi a hétköznapi kenyér életét is: ha valakinek kenyeréből sikerült ellopni egy darabot, és arra rávizelni, akkor a következő sütéskor folyós lett a vekni belseje, a kovászt pedig a hozzákevert disznótrágya védte a rontástól. 3. Ebből kölcsön nem szívesen adtak, ahogy a tészta dicséretének sem örültek, nehogy ez a kenyér ártalmára legyen. Mivel a kenyér a család gazdagságát, egészségét jelentő szimbolikus értelmét is már korán elnyerte, ezért kapott helyet varázscselekményekben. Az új házba vitt kenyér és só a majdani lakók jólétét biztosította. Szórványos adatok szerint az első szántáskor az ekevas alá is tettek belőle a jó termés érdekében. 4. Fiatalasszonyok - termékenységüket előmozdítandó - a következő szavak kíséretében kaptak belőle: „A farából adok, hogy gyerek legyen, meg is hámozom, hogy piros legyen (már tudniillik a születendő gyerek arca), s meg is vagdalom, hogy bodor legyen”. E Hódmezővásárhelyről származó mondóka gyűjtője jegyezte fel azt is, hogy aki utazáshoz kenyérrel, sóval és paprikával is felszerelkezik, annak mindig ád az Isten a legfontosabb eleségekből. 5. Túl a nyár derekén, amikor a cséplés fáradalmain is túljutott a parasztnép, valóban régóta sütnek sok helyütt kenyeret először az új búzából. Ezen a címen kötötték néhány évtizede az államalapító emlékéhez az új kenyeret, s lett augusztus 20. egyes naptárakban „a kenyér ünnepévé” is. (FEB) A szent ereklye kalandos, hosszú útja Szent István halálát követően, 1083. augusztus 15-ére a Lovagkirály, Szent László összehívta az országlást Székesfehérvárra. Ekkor már birtokában volt VII. Gergely pápa brévéje, amely szerint Istvánt, fiát, Imrét és Gellért püspököt szentté avatják. Felnyitották a sírt, és megtalálták az épen maradt jobb kart. László király elrendelte, hogy az ereklye őrzésére építsenek egy kolostort. Nagyváradtól harminc kilométerre. Szabó Géza plébános, pro- tonotárius kanonok a budapesti bazilikában a Szent Jobb őre. Az ország egyik legbecsesebb történelmi emléke sorsának legjobb tudója. Őt idézzük:- Mercurius kanonok vette magához az ereklyét, és elvitte Szentjobiba, ahol nagy becsben őrizték egészen a tatárdú- lásig. Ekkor visszaszállították Székesfehérvárra, majd Dalmáciába, Raguzába (Dubrovnik) került. Nagy Lajos király a Szent Jobbot kettéválaszt- tatta, és annak alsó karcsontjait megküldte a Báthoriaknak, akik Lembergben helyeztették el, és ezt mind a mai napig itt őrzik. A kézfej pedig Dubrov- nikban maradt. Még egy csontszilánkot őriznek ezenkívül Bécsben, a Hofburg kincstárában.- Amikor a török uralom után Mária Terézia császár- és királynő megkezdte hazánk újjáépítését, elhatározta, visszaadatja a magyar népnek az országalapító ereklyéjét. Raguza város tanácsa és a dominikánus rendház azonban ellenállt. De a történelem közbeszólt: amikor a velenceiek fenyegetően léptek fel a dalmát partoknál, a raguzaiak a hadiflottájuk fejlesztésére kapott ösz- szeg fejében inkább lemondtak a Szent Jobbról. Selyemkendőbe tekerve vitték Bécsbe, majd 1771-ben Mária Terézia királynői karéket tetetett rá, egy henger alakú kristály ereklyetartóba helyeztette, amit a császámő és a prímás pecsétjével lezártak. így adta vissza az országnak a szent ereklyét. Győrön és Pannonhalmán keresztül 1771. július 21-én érkezett vissza Buda várába István király mumifikálódott jobbja. A budai egyetem rektorát kérték fel a Szent Jobb őrének, aki az Angolkisasszonyok templomában helyezte el a kristályhengert. Később átvitték a királyi várkápolnába, ahonnan 1944 őszén az ereklyét a Szent Koronával együtt Nyugatra hurcolták.- 1945. augusztus 19-én éjszaka került vissza a Szent Jobb Magyarországra. Kalandos út után egy magyar származású amerikai alezredes segítségével ismét az Angolkisasszonyokhoz került, itt őrizték egészen 1949-ig, amikor a szerzetes és tanító rendeket feloszlatták. Akkor került át a bazilikába. Az állam évtizedekig nem járult hozzá, hogy az ereklyét közszemlére tegyék, nyilvános tiszteletadásra kihelyezzék. Évente csak egyszer, augusztus 20-án reggel nyolckor tehette ki a bazilika plébánosa a főoltár elé, és este nyolckor vissza kellett helyeznie rejtekhelyére.- 1971-ben, kétszáz évvel a Szent Jobb raguzai hazatérése után a bazilika egyik oldalkápolnájában alakították ki mai helyét, ahol zárt ajtók mögött vigyázzuk. Amikor 1985-ben, Szent István király napján a megújított kupolát megáldották, a Szent Jobbot átvitték a tér túlsó oldalára. 1947 óta ez volt az első eset, hogy az ereklye elhagyta a templomot. 1987-ben készítették el a mai tárolót, golyóálló üvegből. 1988-ban úgy döntöttek, hogy országjárásra viszik a Szent Jobbot, előtte azonban egy tudósokból álló bizottság döntésére bízták: ki szabad-e tenni az ereklyét egy ekkora utazásnak? A tudósok igent mondtak... (FEB) Eber szemek vigyázzák a nemzeti kincset Szent Jobb, a magyarság egyik legfontosabb ereklyéje. Vajon nincs-e veszélyben manapság, amikor három történelmi emlékünk ellen is esztelen robbantásos merényleteket követtek el? Erről kérdeztük Szabó Gézát, a bazilika plébánosát, protonotá- rius kanonokot, akinek hivatalos rangja az is, hogy a Szent Jobb őre. Elmondta, hogy a Szent Jobbot is, a bazilikát is olyan biztonsági rendszer védi, amelynek „szemeit” egyenesen a Budapesti Rendőr-főkapitányság ügyeletére kötötték be. Bonyolult kódrendszer ismeretében lehet csak bejutni a Szent Jobb-kápolnába, ha pedig valaki illetéktelenül megkísérelné kinyitni az ajtót, rajtaveszne. A Nemzetbiztonsági Szolgálat, a bazilika helyi restaurációs bizottsága és a műszaki szakértők a közelmúltban úgy döntöttek, hogy még ezt a kitűnően működő biztonsági rendszert is korszerűsítik. Tűzijáték: miért augusztus húszadikán rendezzük? Guy Fawkes protestáns családban, az angliai Yorkban született. Később áttért a katolikus hitre, és Hollandiában, a spanyol hadseregben szolgált. Hívására mégis visszatért Angliába, és részese lett a Gunpowder Plot-nak, a történelembe puskapor-összeesküvés néven bevonult eseményeknek. 1605. november 5-én megkísérelte felrobbantani a parlamentet. Tetten érték, elítélték, felakasztották. Nagy-Britanniában jó ideje hagyományosan minden év november 5-én rendezik a legnagyobb tűzijátékokat. Ám már jóval Guy Fawkes előtt is volt tűzijáték - másutt. A hatalmas kínai birodalomban mint annyi mindent, ezt is évezredekkel az európaiak előtt feltalálták. A pontos dátumról nincsenek hitelt érdemlő adatok, de a Krisztus előtti 3-1. évszázadra teszik az első tűzijáték idejét. Hiteles írás azonban csak a Szung-dinasztia korából áll rendelkezésre (Kr. u. 960- 1279 között). Ez arról szól, hogy a nagy ünnepségeket tűzijátékokkal tették látványossá. Később a tűzijáték bevonult a hadviselés történetébe is: a Szung-dinasztia utolsó négy évtizedében jelzésekre, valamint megfélemlítésre használták a mongolok ellen. S mivel ennek hatásaként 1232-ben a támadók között pánik tört ki, megszületett az ötlet, hogy petárdákat szereljenek a nyilak és lándzsák végére. A színes fény, szikra és robbanás, azaz a tűzijáték Kínán kívül is elterjedt. Indiában, majd Perzsiában hódított, aztán megismerték az arabok is. Az ő révükön jutott Európába, pontosabban Velencébe ahol vészjelzésre használták a bajba jutott hajósok. Az ünnepek tűzijátékkal való színesítése a mi öreg kontinensünkön a XVI. századtól terjedt el. Magyarországon a tűzijáték története szorosan összeforrt a hadviselés történetével. Például az egri vár kitűnő konstruktőr védője, Bornemissza Gergely rengeteg kellemetlen meglepetésben részesítette a támadókat elmés szerkezeteivel. Bem tábornoknak az 1848— 49-es szabadságharcban már voltak rakétaosztagai! Angliában az említett par- lament-robbantóra emlékezve durrognak a petárdák és a különféle pirotechnikai eszközök, az USA-ban a függetlenség napján van nagy népi tűzijáték a keleti parttól a nyugatiig, a legkisebb településtől a legnagy óbbig. Las Vegasban, a Mirage Hotel előtt például sötétedéstől hajnalhasadtáig óránként van tűzijáték, amit egyébként könnyen égő és robbanó anyagokból állítanak elő. Libaláb, legyező, nap, csillagszóró, röppentyű a legnépszerűbb formációk, és roppant látványos a görög és a bengáli tűz. Amint Kreuzer Andreától, a Hadtörténeti Múzeum kutatójától megtudtuk: „Az augusztus 20-i tűzijáték hagyománya 1938-ra nyúlik vissza. Akkor volt a Szent Ist- ván-év, és a ’30-as törvénycikkben tették nemzeti ünneppé Szent István napját. Augusztus 20. addig csak egyházi ünnep volt”. Tehát az 1938. évi volt az első Szent István-napi tűzijáték. A következő években is ki- gyúltak a tűzfények a Gellérthegy felett, 1941-ig. Aztán 1966-ban volt újra tűzijáték. Augusztus 20. szombatra esett, és a 23-i Népszabadság ezt írta: , „Feketéllett a Duna-part az emberektől. A rendezők nagyszerű rekordot javítottak. Már az is nagyszerű volt, hogy az eredetileg húszpercesre tervezett program több mint félórás lett, és mintegy ezeregyszáz csőből röpítették az ég felé a röppentyűket. Az eddigi legnagyobb tűzijáték 400 csöves volt. És nem hiányzott a hagyományos piros-fehér-zöld bengáli tűz sem.” Hol készültek a pirotechnikai eszközök? • A nitrokémiai gyár egyik részlegében, amelyet találóan tűzijáték-gyár névre kereszteltek. Némi vita után (honnan kerítsenek pénzt) idén augusztus 20-án este újra kigyúlnak a tüzes fények a budapesti Gellérthegy és a Duna felett. Ne feledjünk ekkor egy hálás gondolatot küldeni az ókori Kína és Anglia irányába... (FEB)
