Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-11 / 188. szám

6. oldal Horizont 1994. augusztus 11., csütörtök Nyáresti állomási történet, Istennel A lépcsőn egy középkorú maszatos férfi ül. Zse­béből töredezett cigaretta lóg ki. Odalépünk hozzá. Nyomban sími kezd.- Jól megvertek ezek a szemetek. Lefogták a kezem, lábam, aztán elvették a pénzem. Csúnya, varas sebek éktelenkednek a karján.- Mennyit ivott ma? - kérdezi tőle a barátom.- Csak három decit.- Három deci micsodát?- Bort. Ők hívtak meg.- Ők, akik elvették a pénzét?- Igen. És most nincs miből hazautaznom Nyékládházára. A fiam is most jön haza a kato­naságtól.- Jól megjárta a kisöreg - toldja meg a hoz­zánk csapódó szakállas férfi. Loyala Ignácra hasonlít. A barátom, P. A. már sok ilyen emberrel találkozott. Csodálom apadat- lan jólelkűségét. Tovább faggatózik. Kusza tör­ténet kerekedik ki a férfi válaszaiból.- Leégett a házunk is. Az újságban is benne voltunk. A helyi lap fotóval illusztrált tudósítást adott arról, hogy a Széna téren kigyulladt egy félig kész épület. A benne menedéket kereső hajlékta­lanoknak, Istennek hála, nem esett bajuk.- Hogyhogy, hát nem ma érkezett a városba?- Már nyolc hónapja itt élek - vallja be töre­delmesen. - A pénzemet se ma lopták el, de haza akarok menni.- Próbáljon meg felkéretszkedni a vonatra.- Leszállítanak, uram. Nem úgy nézek én ki. Némi alkudozás után ráállunk: megvesszük a jegyet Nyékládházára. A pénztárosnő sipító han­gon figyelmeztet.- Inkább adja a kezébe a pénzt, úgyis vissza­váltja a jegyét. Hagyjanak ki engem ebből.- Csak ennyit akartam tudni - jegyzi meg la­konikusan a barátom. Leülünk a padra. Az egyre ritkábban érkező és induló vonatokat bámuljuk, mintha várnánk va­lamire. Loyala Ignác hosszú monológba kezd. A barátommal Istenről vitáznak. Én és a kisöreg csöndben hallgatjuk. Talán áhítattal is. Éjfél felé feláll, kezében a tejre kapott húsz forintossal el­indul az éjszakába.- Jó volt magukat hallgatni. Nem mindig értet­tem, de olyan szép volt. Egy mosoly jelent meg az arcán. Kacskarin­gózó lépteit figyeltük, amíg végképp el nem tűnt a párhuzamosok végtelenjében. Bozsó Bea E heti film- es videopremierek Beverly Hills-i zsaru III. Egy detroiti garázs közelében gyanús alakok bújnak össze, és nagyon elmélyülten pusmog­nak valamiről. Az eligazítást Axel Foley (Eddie Murphy) rendőr tartja egy minden hájjal megkent, tapasztalt gengszter­király stílusában... Most a Vidák parkban áll a bál. Az óriáskerék és az ős­lényvasút árnyékában ugynis hamis bankók sorozatát nyom­tatják az álnokok, míg lelep­lezve őket, a Beverly Hills-i zsaru fel nem ülteti őket a me­netrend szerint közlekedő szel­lemes vonatára. A mennyor­szágig meg sem állnak... Az akció-vígjáték harmadik részét az egri Uránia mozi mu­tatja be. A hegyek ura A ’30-as évek elején játszódik a romantikus, humánummal beli film cselekménye. Egy család története áll a központban. Az édesanya szanatóriumba kerül, az édesapa ügynökösködik, ezért nagyon kevés időt tölt otthon. Két gyermekük van, akik közül az egyiket a szülők a rokonokhoz küldik, míg az idő­sebb, a 12 éves fiú egyedül ma­rad. Az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Meg kell állnia a Isaját lábán. Csalódik az embe­rekben, de új barátokat is sze­rez. A sok erőszakot, embertelen­séget bemutató filmek tengeré­ben üdítő kivétel ez a kedves, bájos hangulatú történet, amely megtalálható az egri Videotop videotékában. My Girl 2. Vada két éve hódította meg a mozinézők szívét. Most ott folytatja, ahol abbahagyta.... A 13 évessé cseperedett kis­lányban lassanként ébredezni kezd a nő. Apja (Don Aykroyd) és mostohaanyja (Janie Lee Curtis) mindent elkövetnek, hogy megkönnyítsék a fruska belépőjét a felnőttkorba. Egy nagynéni elviszi Vadát Los Angelesbe a tavaszi szü­netre. Ott megismerkedik Nick-kel, s megtapasztalja az első igazi csókot is... Az érzékien romantikus, re­mek hangulatú filmvígjátékot a gyöngyösi Puskin mozi mutatja be. Anna Chlumsky - mint Vada a My girl 2. című filmben Vidám gyerekek a nyírfaligetben Szibériai napló: nyet, szpasziba...! Platonov igazgatóval és fel­eségével, Natasával délben ta­lálkozunk. Meghívtak ben­nünket a „dácsájukba”, ami nincs messze a várostól. Valószínűleg itt is a gyáré a nagy telep, ami körülbelül száz négyszögölnyi parcel­lákra van felosztva. A kis kertben azonban mindenféle zöldségből van tíz-tizenöt tő, üvegházi paprika, uborka, pa­radicsom, körte- és almafák. A telken szauna is van, a férfiak be is vetik magukat. Szerjózsa a sofőr és mindenes aprítja a fát, hordja be a vizes sört a kövek locsolására, én ülök a kertben és nézelődöm. A telep, ahol a ház áll, ret- tendő zsúfolt. Egymás he- gyén-hátán az épületek, ap­rócska kertek, mindenféle tá­kolmányokkal. Vannak persze szebbek is, emeletesek, fafa­ragásokkal, díszítésekkel. Ma elég meleg van, húsz fok körül. A szaunából vad csapkodások zaja hallik, nyír­faágakkal verdesik magukat. A „célszerszámot” mi magunk előzőleg az erdőben szedtük. Nemsokára megint enni kell, mert hát visszautasítani a végletekig nem szabad. Már így is a fejünkre olvasták, hogy milyen keveset eszünk, mindenre csak azt válaszoljuk, hogy: nyet, szpasziba. Szerin­tük ez valami új fajta magyar szlpgen. Éjfél van. Újra a gépen ülök, fél órája repülünk. A nyaralókból hazamentünk összecsomagolni, utána mo­numentális vacsora követke­zett és hosszan tartó búcsúz­kodás. Az étterem „legénysége” hatalmas rózsacsokorral ro­hant utánam a folyosón, az előző napi bankettről maradt ott, most már az enyém. Még ha egy kicsit hervadtak is, na­gyon örülök neki, mert ha meg nem is értettem világosan, mit mondtak, tudom, hogy jószív­vel búcsúztak tőlünk. A gép két órát késett, a váró éttermében újra előkerült a Smimoff vodka, remélem, a búcsú-kortyokat ittuk meg. Az út három órás lesz, ret­tenetes hideg van, most kezd lemenni a nap, egyetlen csillag van csak az égen. Mire Grúzia fővárosába, Tbiliszibe érünk, beesteledik. Viszlát, Oroszország! (Folytatjuk) Kép és szöveg: Ótós Réka Érdekegyeztetés: egymással szemben - avagy egymás mellett állva...? Olyan tanácskozás-sorozat nyi­tánya zajlott le a napokban, amely hónapokig is eltarthat. Az Érdekegyeztető Tanács kezdte meg a nagy menetelést, amelynek végcélja a munkavál­lalók, a munkaadók és a kor­mány közötti paktum megkö­tése. Egymás mellett vagy egy­mással szemben? A lényegi kérdés, hogy álláspontjukat te­kintve szemben vagy egymás mellett foglalnak-e helyet a szakszervezetek, a vállalkozók és a kabinet reprezentánsai? Alighanem akkor járunk legkö­zelebb az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: ma még inkább szemben. Ki mit képvisel? A szakszer­vezetek tagságuknak azt az ál­láspontját képviselik, hogy az alkalmazottak teherbíró képes­ségük határához érkeztek - el­fogadhatatlan a reálbérek to­vábbi csökkenése. A munkálta­tók szerint csak a növekedés megindítása, az akár áldozato­kat is követelő befektetés, be­ruházás húzhatja ki a gazdaság szekerét a mély krízisből. A kormány annak a gazdaságpoli­tikai logikának a híve, hogy el­sődleges az egyensúlyi helyzet megteremtése. Békés egyeztetés? Roppant nehéz a cselekvés közösen el­fogadható irányának kijelölése. Hiszen az irányválasztás évekre szólóan közvetlenül befolyásol életszínvonalat, ár- és bérala­kulást, munkáltatói és alkalma­zotti magatartást, adó- és szo­ciálpolitikát és sok minden mást. Inkább az érdekek ütköz­tetése, mint békés egyeztetése vár tehát a következő hetekben a gazdaság három főszereplő­jére. A konszenzus keresése köz­ben sok mindent tehetnek, akár az asztalt is verhetik...Csak azt nem, hogy a társadalmi megál­lapodás megkötése nélkül áll­nak föl az asztal mellől. Mert a paktum nélkülözhetetlen felté­tele az ország stabilitása meg­őrzésének. Bajnok Zsolt Varga János tűzmester tizedes - az első magyarként Magellán hajóján Megdőlni látszik az az állítás, mely szerint Budai Parmenius István volt az első magyar, aki a Sir Huprey Gilbert vezette expedíció tagjaként 1583 augusztus 3-án Amerika földjére lé­pett. Szabó László Magyar múlt Dél-Amerikában című köny­vében ugyanis írásos bizonyí­tékokkal támasztja alá, hogy az elsőbbség nem őt, hanem Varga János tizedest illeti, aki a Magellán-expedíció öt hajó­jának egyikén a Concep- cion-on tüzérségi parancsnok volt. A földet először körülha­józó flotta 1519 augusztus 13-án indult el 270 kalandos emberrel, Sevillából. Négy hónap sem telt bele, már Rio de Janeiro partvidékén voltak a kilenc nemzet képviseleté­ben útra kelő ’’vállalkozók.” Varga János, Maxiwilliams Transylvanus bizalmi embere­ként került az expedíció tagjai közé. Ez a patrónus pedig nem volt más mint Bakócz Tamás esztergomi érsek rokona, aki élete nagy részét Magyaro- szágtól távol töltötte, s egy dúsgazdag, portugál eredetű családba nősült M. Transylva­nus menyasszonya révén is­merte meg Magellánt, s sze­rezte meg V. Károly hozzájá­rulását, hogy a hazájában mel­lőzött Magellán a föld körül- utazását megkezdhesse. S ugyancsak a „Bakócz-ivadék” elérte azt is, hogy a „törté­nelmi kalandot” az a de Haro család finanszírozza, ahonnan ő menyasszonyát szerezte. Magellán nem feledkezett meg magyar jótevőjéről, s első dolga között tartotta számon, hogy az egyik tengeröböl a Laguna hungara nevet kapja, az idők során lett belőle „la hungara”, a „Canal de Hun­gária," majd a feledés évszá­zadai végül Rio Grande do Sul-ra keresztelték. Varga János tűzmester éle­téről, tetteiről nem maradt fenn több a krónikákban, de az emlékezés soraival talán leso­dortunk náhány porszemet a feledésre ítélt könyves polcok­ról. Sziki Károly Hogyan nyaraljon együtt a család? Noha altalaban kevesebb pénzé jut idén a családoknak nyara­lásra, mégis sokan töltik együtt a szabadságukat itthon vagy külföldön. Annak érdekében, hogy az üdülés valóban kelle­mes élményt jelentsen az egész család számára dr. Pető György szociálpszichológus a követke­zőket tanácsolja:- A legfontosabb tisztázni azt, hogy az üdülést ne tekint­sük „csapat-összekovácsolási gyakorlatnak". Lényeg az, hogy a család kikerüljön mindenna­pos, megszokott környezetéből, és mindenki olyan dolgot csi­nálhasson, amit máskor nem kell csinálnia. A saját telken csak abban az esetben lehet pihentető az üdü­lés, ha a családtagok mind­egyike hobbijának él: kertész­kedik, „nomád életre" vált. Ez a legnehezebben a nőknek sike­rül: sokan közülük a legjobban felszerelt nyaralóban is főzhet­nek, moshatnak, épp úgy, mit otthon. Ha üdülőben töltjük a sza­badságunkat, sok pénzt, de még több türelmet is „vigyünk ma­gukkal". Akkor lehet igazán ki­kapcsolódni, ha mindenki visz- szavonulhat a saját „világába", azt teheti, ami jól esik neki. Aki olvasni szeretne, azt ne rángas­suk fel a közeli hegytetőre, hogy a kilátásban gyönyörköd­jék. Ha valaki nem szeret vízi biciklizni, ne vonszoljuk ma­gunkkal csupán azért, mert egyedül gyengék vagyunk haj­tani. Még indulás előtt érdemes tisztázni, hogy az üdülés nem lehet a családi spórolás szín­tere. Hangulatromboló, ha ese­tenként egy-egy „bóvli" meg­vásárlásán vitatkozunk. Kül­földön nem érdemes állandóan banki műveleteket végezni, a tapasztalatok szerint úgysem lehet minden pénzt megtakarí­tani. Veszélyes vizekre „eveznek" azok is, akik az üdülés alatt sze­repet játszanak, különösen ak­kor, ha többnek kívánnak lát­szani, mint valójában. Fürdőga­tyában ugyanis nehezen derül ki rólunk, hogy milyen menő kocsink, beosztásunk van... El­lenben egy mobil telefonnal a kézben még a strandon is de­monstrálható személyes „nagy­ságunk, fontosságunk, gazdag­ságunk". Csak éppen így pi­henni, kikapcsolódni nem lehet. Még egy megszívlelendő ta­nács: az üdülők vékony falú szobái többnyire alkalmatlanok arra, hogy a férj és feleség egész évben szétdúlt szexuális harmóniáját e kis szobákban két hét alatt helyreállítsák... N.Zs. (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom