Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
1994. július 30-31., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin 9. oldal Egy máig megoldatlan irodalmi rejtély Új mesefigura született. Barney, a kedves külsejű dinoszaurusz Amerikából érkezett Angliába, ahol a gyerekek körében igencsak nagy sikert aratott. Hamarosan egy televíziós show főszereplője is lesz. Egyébiránt egy Sheryl Leach nevű tanárnő alkotta meg a figurát. Az Egyesült Államokban többmilliós tábora van Barney-nak. Oktatási és szórakoztató programok szereplője a bíborszínű „szörnyeteg"... Hanoi diadalívet szeretne Hogyan dolgozik a VIMPEL-csapat? Oroszország annyira tart attól, hogy nukleáris fegyverei és létesítményei egyszer terroristák kezébe kerülnek, hogy már 1992- től kommandósokat képez ki a veszély elhárítására. Azóta azonban nem sokat javult a biztonság, az elit egység felbomlott, volt tagjai pedig pénzért árulják tapasztalataikat - közölték a minap a médiák. A Szovjetunió felbomlása óta egyre többet foglalkoznak az orosz atomlétesítmények és -fegyverek biztonságával. A volt Szovjetunió területéről kiáramló radioaktív anyagok miatt ugyanis attól félnek, hogy a ; terroristák házi készítésű bombához juthatnak, és nukleáris létesítményeket támadhatnak meg. Az Izvesztyija című napilap nemrégiben arról adott hírt, hogy tavaly a VIMPEL elitegység katonái egy ilyen jellegű gyakorlat alkalmával „elfoglaltak” egy atomerőművet az egykori titkos, Arzamasz-16 nevű orosz városban. A kommandósok terroristáknak álcázták magukat, áttörték az áttörhetetlen- nek titulált védelmi vonalat, majd 17 másodperc alatt elfoglalták a gyárat. Az 500 főből álló kommandó terroristaelhárító gyakorlatokat is folytatott a kurszki, belo- jarszki és kalinyini atomerőművekben. Ott a területi biztonsági egységek játszották a terroristák szerepét. A VIMPEL ejtőernyősei a reaktorterem tetejére ereszkedtek, áthatoltak a védőberendezéseken, és hét másodperc alatt ellenőrzésük alá vonták a vezérlőtermet. 1992-ben a VIMPEL búvárai egy „terroristák” által elfoglalt atomjégtörőre jutottak fel észrevétlenül fényes nappal. 1993- ban pedig a kommandósoknak valóban sikerült megakadályozniuk, hogy radioaktív anyagot lopjanak az uráli Jeka- tyerinburgból. A gyakorlatok során az egység nemcsak tapasztalatot szerzett, hanem rámutatott a jelenlegi biztonsági rendszerek hiányosságaira is. Ennek ellenére a mai napig nem tették meg a szükséges lépéseket. Az októberi puccs idején a VIMPEL megtagadta Jelcin parancsát, hogy rohamozzák meg a parlament épületét Ezután Jelcin a belügyminisztérium felügyelete alá helyezte az egységet. Tiltakozásképpen 112 tiszt lemondott, 150-en más kommandós egységbe mentek át, és mindössze 50-en maradtak a VIMPEL kötelékeiben. A szervezetet 1979-ben hozta létre a KGB külföldi akciók végrehajtására. A kommandósok még abban az évben végre is hajtották első feladatukat: megrohamozták Hazifullah Amin afgán elnök palotáját. VIMPEL-kommandósok azonban Vietnamban, Angolában, Kambodzsában és Nicaraguában is harcoltak - írta az AP. A német irodalom egyik legtalányosabb rejtélye B. Traven regényíró nevéhez fűződik. Valóban meghalt-e 1969-ben, vagyis 25 évvel ezelőtt Mexikóvárosban - ahogy a lexikonokban áll — az az ember, aki ezen a néven olyan kirobba- nóan sikeres műveket alkotott, mint a Halálhajó (1926), a Híd a dzsungelben (1929) és az Akasztottak lázadása (1936)? És mi volt az igazi neve a szerzőnek, aki állítólag 27 írói álnevet használt, és élete későbbi szakaszában Hal Croves vagy Traven Torsvan néven alkotott? Egy angol tévériporter kutatásai szerint B. Travent a valóságban Otto Max Feigének hívták, és egy fazekas fiaként látta meg a napvilágot Schwiebus- ban, Brandenburg tartományban. Ezzel az azonosítással azonban még korántsem sikerült megfejteni az íróval kapcsolatos rejtélyeket. Egy dolog kétségtelen — Traven néven német nyelven írott alkotásai számos kiadást értek meg, az olvasók világszerte falták és falják őket, izgalmasak, nyelvezetük olykor kissé durva, de erős szociális érzék jellemzi őket. A harmadik birodalomban ezért tilalmi listára is kerültek. Többet közülük megfilmesítettek, így az Aranyásókat és a Halálhajót. Homály fedi annak történetét is, hogyan jutottak el a titokzatos író művei a német kiadókhoz. Mexikó keleti partvidékéről, Tampico olajkikötő környékéről küldte a szerző B. Traven néven jegyzett regényeit és elbeszéléseit a Gutenberg szakszervezeti kiadónak Berlinbe. Legtöbb műve trópusi környezetben játszódik, és egzotikus, kalandos tematikájuk ellenére a legtöbb az ember önazonosságának kérdéseit kutatja. Túl a származáson, osztályon vagy személyazonosító papírokon. A harmincas években jelent meg B. Traven néven az úgynevezett „Mahagóni-sorozat” hat kötete, köztük A taliga, a Rabszolgák útja és A dzsungelból jött generális, melyekben az író a favágótáborokban dolgozó, kizsákmányolt indiánok iránti együttérzéséről tesz tanú- bizonyságot, „véreinek” , „az újvilág proletárjainak” nevezve őket. A második világháború után Traven termékenysége megcsappant. Még megjelent két regénye, A harmadik vendég (1958) és az Aslan Norval (1960), majd elbeszélései két kötetben (1968). Műveinek gyűjteményes kiadása 1977 és 1982 között látott napvilágot 18 kötetben. A rejtélyes szerző, akinek irodalmi kritikusok és riporterek többször is hasztalan próbáltak a nyomára akadni, állítólag egy rozzant viskóban élt a dzsungelben, Tamaulipas mexikói államban, a Németországból érkező tiszteletdíjakra erősen ráutalva, amint az a kiadó levelezéséből kiderül. Később a hírek szerint Aca- pulcóba költözött, majd 1957-es házasságkötését követően Mexikóvárosban élt Traven Torsvan néven egészen haláláig. Továbbra sem tudni, azonos-e azzal a német férfival, aki az első világháború előtt Rét Marut néven színészként és rendezőként nem sok sikerrel Essenben és Düsseldorfban működött, 1917-től Der Ziegelbrenner (A téglaégető) címen folyóiratot adott ki, és bizonyos szerepet játszott a müncheni tanácsköztársaságban. Regényei azonban továbbra is közkedveltségnek örvendenek, és társadalomkritikai hangjuk továbbra sem csak a fiatal olvasók szívét nyerik meg. A hanoi népbizottság dédelgetett álma, hogy Vietnam függetlenné válásának jövő évben esedékes 50. évfordulóját egy monumentális építménnyel tegye méltó módon emlékezetessé, a párizsi diadalív vagy a berlini Brandenburgi-kapu mintájára - számoltak be a vietnami lapok. Az AFP által idézett ifjúsági lap, a „Than Nien” beszámolója szerint a főváros önkormányzata ezzel kapcsolatban már konkrét tervvel állt elő a vietnami kormánynál. Az elképzelés előterjesztői referenciaként említették a szöuli „Függetlenség-kaput” is, amelyet a múlt század végén emelt egy orosz építész a korábbi, a kínai megszállókkal kapcsolatba hozható, és ezért lerombolt emlékmű helyére - írja a lap. E dicsőítő építmények napjainkhoz közelebbi példánya egy, a párizsinál némileg masszívabb diadalív Phenjanban Kim ír Szén elnök tiszteletére. A hanoi diadalív - feltéve, ha a terv zöld utat kap - a főváros déli kapujánál épül majd, ahonnan az egyes számú főútvonal, régi nevén a „mandarin út” indul Ho Si Minh-város felé. A főváros vezetői 1995. szeptember 2-án kívánják felavatni a diadalívet, annak a napnak az ötvenedik évfordulóján, amikor Ho Si Minh elnök a franciák feletti győzelmet követően függetlenné nyilvánította az országot, és kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az emlékmű egyben tisztelgés lesz a város ezeréves fennállása előtt is. Az egykor „Thang Long”, a „Leszálló sárkány városaként” emlegetett Hanoi ugyancsak jövőre ünnepli ezredik születésnapját. Ho Si Minh gránitmauzóleumán és egy nagyméretű, bronzból készült Lenin-szobron kívül Hanoi valamennyi figyelemre méltó emlékműve a francia gyarmati időkből származik. Autók, pulóverek, mint a történelem részei A világ talán egyetlen múzeuma, ahová közvetlenül a metróból lehet érkezni. Az első látogatókat, a „közönséges halandókat” nemrégiben mozgólépcső vitte fel a metróállomásról egyenesen a múzeum előcsarnokába. Rögtön neki is láthattak a hétezer kiállítási tárgy megtekintésének, a belépés ingyenes, nem kell időt pazarolni jegyváltásra. A legújabb bonni múzeum, „A Történelem Háza”, avagy a Német Szövetségi Köztársaság történetének múzeuma nyújtja mindezt a kényelmet. A múzeum létesítésének gondolatát Helmut Kohl vetette fel tizenkét évvel ezelőtt, rögtön azután, hogy megválasztották kancellárnak. „El akarjuk érni, hogy a szövetségi fővárosban, Bonnban lehetőleg minél hamarabb létrejöjjön az 1945 utáni német történelemnek szentelt gyűjtemény, államunk és- a megosztott nemzet történetének szentelt múzeum” - jelentette ki Kohl első kormánynyilatkozatában. A 116 millió márka költséggel megépített ház számára a hivatalos gyűjtők kilencvenezer, történelmet dokumentáló tárgyat szereztek be, de ennek csak a töredéke fért be a pályaudvari csarnokra emlékeztető épületbe. Az újraegyesüléssel a koncepció bővült, nagyobb lett az NDK-s anyag, már mindent be lehetett szerezni, a nyugatnémet szemléletben az NDK amúgy is olyan területként létezett, amely egyelőre nem lehet a Szövetségi Köztársaság része. A látogatónak azonban nem kell feltétlenül rágódnia a szemléleten, a tárgyak lenyűgöző halmait látván, maga fűzhet mindenhez magyarázatot. Romos faldarabok, eltűnteket kereső szolgálatok karto- tékai, Moszkva környékéről visszaszállított, ősrégi esztergapad érzékelteti, hogy honnan indult Németország 1945 után. Az esztergapadot a jóvátétel részeként szerelték le, mint ahogy egész üzemeket is, s működött mindaddig, amíg múzeumi darab nem lett belőle. Megmentették az első nyugatnémet parlament padsorait, kiállították az első nyugatnémet kancellár, Adenauer Mercedesét, s azt a vasúti szalonkocsit is, amelyet még Göring gyártatott 1937-ben, de a háború utáni kancellárok is utaztak rajta. A Gorbacsov-alapítvány ajándéka a két, fatörzsből kivájt szék, amelyen ülve Kohl és Gorbacsov - 1990 nyarán a Kaukázusban - véglegesen megegyezett Németország újraegyesítésében. Az egyik szék támláján Gorbacsov pulóvere, a másikon Kohl kardigánja hever, ezeket viselték a nevezetes államférfiak a nevezetes pillanatokban. Egy másik relikvia Budapestről került Bonnba: egy darabka a szögesdrótból, nemzetiszínű szalaggal átkötve. Felépítették a „gazdasági csoda” éveinek kirakatát, az akkori keletnémet választékot szerényebb kivitelű rádió, kávéskészlet, s az ötvenes évek NDK-beli nejlonja, a dederon reprezentálja. Felépítették az ötvenes évek moziját is, a tábla nagy filmsikereket hirdet: Staudte filmjét (Rózsák az államügyésznek), vagy a Rosemarie Nitribitt kisasszony viselt dolgairól készült filmet, Nadja Tillerrel a főszerepben. Trabant támaszkodik a berlini fal egy darabkájának, a látogató ismét végigmehet keletnémet útlevél-ellenőrző ponton, megnézheti Erich Ho- necker íróasztalát, netán az ellenzékieket lehallgató „poloskákat”. S aki még nevetni is akar, elzarándokolhat a Kohlt ábrázoló kerti törpéhez, vagy arra a nem állandó kiállításra, ahol a németek és nem németek karikatúrák közvetítésével szembesülnek a külföld Né- met ország-képé vei. (MTI) Rockefellerek háza. Három évig tartó teljes renoválás után megnyitották a látogatók előtt a Rockefeller család 1908-ban épült, New York-i otthonát. A felvételen a „hölgyek szalonja" nevű, Sheraton-stílus szerint berendezett szoba látható... Csak egy kisfiú, netán „élő Buddha”? II. Kalu Rinpocse éppen olyan, mint bármelyik más három és fél esztendős kisfiú. Kíváncsi, csintalan, és neki is tejfogai vannak. A tibeti buddhisták hite szerint azonban „élő Buddha”, az I. Kalu Rinpocse reinkarnációja. Ez a szent láma 1989-ben indiai száműzetésben halt meg, 84 éves korában. Úgy tartották őt számon, mint korunk Mila- repáját, aki a tibeti buddhizmus egyik legnagyobb szentje és tanítója volt. I. Rinpocse 1955-ben kezdte el hittérítő misszióját a XVI. Karmapa láma felkérésére, s több mint hetven tibeti buddhista közösséget és huszonkét kolostort alapított világszerte. Szent lámák meditáció közben jöttek rá arra, hol kell keresniük I. Rinpocse reinkarnációját, és így találtak rá az akkor tizennyolc hónapos kisfiúra. Apja - Gyaltsen láma mondta el ezt Tajvanon a Reuter tudósítójának. Hozzátette, fia külsőleg nem különbözik más gyermekektől, ő is szereti a cukrot, a süteményt, a fagylaltot és a játékokat, bensőleg azonban nagyon bölcs és könyörületes szent láma, aki már elérte a megvilágosodást. II. Kalu Rinpocsét már szerzetessé avatták. Tibet vallási vezetője, az indiai száműzetésben élő dalai láma nyilvánította I. Rinpocse reinkarnációjának, és 1993 februárjában iktatta be őt. Szüleivel és három nővérével Indiában, a nyugat-bengá- liai Dardzsilingben él a kiskfiú. Öt tibeti láma - mind I. Rinpocse tanítványa - áll a szolgálatára. Most még játszadozhat, hatéves korától azonban már a szutrákat, a buddhista tanok magyarázatait kell tanulmányoznia, tanítói felügyeletével. Nem könnyű feladat egy olyan gyermek felnevelése, akit egy egész nép -szent lámákéig tisztel. „Én nem náspángolom el, ezt a nevelőire hagyom. Nekem ez nagyon nehezemre esne. A gurum volt előző életében - mondja Gyaltsen láma. Tajpej egyik elővárosában, az I. Rinpocse által alapított buddhista központ épületében készült az interjú. Eközben a sáfránysárga ruhába öltöztetett fiúcska, II. Rinpocse vidáman futkosott, s a hívők megáldá- sára használatos ötszínű zászlóval játszadozott. Időnként kíváncsian figyelt a beszélgetésre, és a kezét nyújtogatta a Reuter fotóriporterének televíziós kamerája után. Végül belemarkolt az oltárra helyezett áldozati cseresznyébe, és visí- tozott, amikor visszavezették a szobájába, ahonnan ezután hol sírás, hol nevetés hangjai hallatszottak.
