Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-28 / 176. szám
1994. július 28., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Egyházi vezető lőrinci látogatása A hét végén kerül sor Lőrinciben az egyházi év egyik legjelentősebb helyi eseményére, a Szent Anna-napi búcsúra. Ebből az alkalomból a városba látogat Orbán Márk atya, a Ferences Világi Rend országos vezetője, aki vasárnap délelőtt 10 órakor a kápolnánál celebrál ünnepi szentmisét. Megjelent a legújabb ecsédi Hazabeszélő Ismét számos érdekességgel szolgál az ecsédiek közkedvelt lapja, a Hazabeszélő. A negyedévente megjelenő újságban többek között az önkormányzat üléséről, az idősek klubjáról és a közhasznú munkásokról olvashatnak. Nagy Ferenc képviselő Az én időm lejár... címmel az elmúlt négy év munkájáról számol be a helybélieknek. Nagykökényesen méricskélnek a gázosok Jó jel a kökényesieknek, hogy már elkezdődtek a régóta várt gázvezetés előkészítő munkálatai. A napokban szakemberek tűntek fel a faluban, akik „rejtélyes” műveleteket végezve nekiláttak a nyomvonalak kijelölésének. Ha a folyamat a terveknek megfelelően halad, még az idén gázzal fűthetnek a település lakói. „Velencébe” utaznak a boldogi fiatalok Na nem az olaszországi „cölöpvárosba”, hanem csak a dunántúli Velencei-tóhoz látogatnak az idén nyáron a népművészetéről híres község ifjú polgárai. A háromnapos kiruccanás augusztus 5-én kezdődik a helyi Művelődési Központ szervezésében. Újabb fazekastábort szerveznek Hatvanban Augusztus 1-jétöl ismét kezdetét veszi egy fazekastábor a hatvani, Delelő úti Alkotótábor és Szabadidőközpontban. A jelentkezők megtanulhatják a korongozást, a festést és az agyagégetést is. A táborozók a munka után strandolhatnak, lovagolhatnak, táncolhatnak, játszhatnak és új barátokat szerezhetnek. Két választás Apcon, avagy: ha a különbséget zongorázni lehetne... Amikor először hallottunk róluk - néhány hónappal ezelőtt -, úgy emlegette őket Gémes Gábor, Apc polgármestere, mint követendő példákat. Ők azok, akik nem spekulálnak a segélyre, nem üldögélnek a hasukat süttetve. Nincs szerencsém - egy időben érkezem a megrendelővel. A hatalmas vasrácsos kaput egy törékeny asszonyka nyitja, kék színá, végig gombos, ujjatlan, műszálas otthonkában. Gyors bemutatkozás, értelem- szerű, hogy az üzletfeleké az elsőbbség. Nem is bánom, így legalább fesztelenül nézelődhetek az üzemben. A Minőségi Szűcs, Bőr és Ruházati Ktsz valaha szebb napokat láthatott. A folyosón egy 1981-ben készült tabló az ifjúsági parlament hangulatát őrzi, terített asztalok mellett fiatalok figyelik áhítattal a Kádár-címer alatt papírból szónokoló előadót. A másik faliújságon az üzem kollektíváját és a szabászüzemet láthatom: szorgos asszonyok hajolnak munkájuk fölé, irhabundák lógnak a fogasokon, tömött sorokban. Aztán az 1982-es „Öt nap Berlinben” című fotógyűjteményt tanulmányozhatom: mindenki bizakodó, elégedett, derűs. Csak én kezdem unni magam... Fél órája várakozom már, s éppen arra gondolok: sohasem fejeződik be ez a tárgyalás. Kimegyek az udvarra. Álmos kuvasz nyújtózkodik, amíg a lánca engedi, aztán le- heveredik. Láthatóan éppoly kevéssé izgatom őkéimét, mint a gazdáját. Perzselőn tűz a nap, okosabb, ha visszahúzódom a dohszagú, omló va- kolatú folyosóra. Felfedezek egy vitrines könyvesszekrényt. Megsárgult Magyar Közlönyöket, számlatömböket, a felső soron szép- irodalmat - Molnár Ferenc-, Ajtmatov-, Gogol-műveket - őriz a zár. Balzac Elveszett illúziója mellett a Munka Törvénykönyve. Összeszedem a bátorságom, s rákopogok a beszélgetőkre. „Remélhetek?”, pislogok az otthonkásra. Végre kapok néhány percet. Beülünk a műhelybe. Megtudom, hogy 1969-ben jött létre a ktsz. Négy évvel később olyannyira fellendültek, hogy az iparitanuló-inté- zet külön osztályokat indított szakmunkásaik képzésére. A szövetkezet szép lassan kinőtte magát. Háromszázan dolgoztak a keleti piacra. Bőrkabátok ezrei kerültek ki a kezeik alól. Aztán - ahogy jöttek a változások - egyre csappant a létszám, s idén januárra mindössze hatvanon alakultak kft.-vé. Jelenleg már csak hárman ténykednek itt. Pontosabban ketten, mert az egyik kolléganő sajnos lebetegedett.- Szezonmunka a miénk - kesereg Maksa Lajosné. - Meg aztán, eddig csak termeltünk, de nem volt közvetlen kapcsolatunk a vevőkkel. Rengeteget talpaltam, mire találtam megrendelőket. Sajnos, sokan nem ismerik az adott szó hitelét, nemegyszer potyára utaztam. Most viszont, hogy felhajtottam néhány ügyfelet, nincs bőrösünk, szűcsünk, szétszéledtek az emberek. Valaki mégiscsak dolgozik itt. Szőrmekabátok, bekecsek, velúrkosztümök díszelegnek az akasztókon. A varrógép mellett egy félkész bőrtopot látok, megőrülne érte Madonna.- Ez az - mosolyodik el a vezetőnő. - Gyönyörű az árunk, csak kevesen tudnak róla. Aztán itt vannak a Zöldek is. Hangzatos kijelentéseiket „az állatok védelméről” komolyan veszik Nyugaton, így teljesen visszaszorul a kereslet. De én nem adom fel. Sikerült most is újabb megbízásokat szereznem. Nyolc-tíz embert máris tudnék alkalmazni.- Milyen fizetésért?- Az a teljesítménytől függ.- Mégis?- Hát, úgy körülbelül 80 forintos órabérért. Feltűnik egy fiatal lány, s a szabásminták között matat. A főnökasszony a gondjaira bíz, majd visszasurran a csizmabé- lés-megrendelőhöz. Tóth Lívia végigkísér a kihalt üzemen. Járkálunk az elárvult masinák és megbámult vászon próbababák között. A húszéves szűcs szakmunkás Szurdokpüspökiből jár át 1160 forintos bérlettel a nyolcezer forintos fizetésért. A kapuban futunk össze ismét Maksa Lajosnéval, épp az útjára bocsátja az ügyfelét.- Látja, régebben portásunk is volt - mutat a kapu melletti fülkére. - Most meg semmink sincsen. * A Green Line elnevezésű varroda alig, néhány száz méternyire található az előző helyszíntől. Impozáns épületben, a valamikori moziban rendezték be a vadonatúj munkahelyet, hogy legfőbb megrendelőjüknek, az olasz Benetton cégnek termeljenek. Ottjártamkor éppen szoknyákat varrnak.- Fiatalember, jöjjön közénk dolgozni! - invitál egy szemrevaló „menyecske”. - Meglátja, nem bánja meg! Csupa nő, amerre a szem ellát. Lehetnek vagy húszán. Ahogy mondani szokás, ég a kezük alatt a munka. Sorban végzik a különféle műveleteket: szabnak, varrnak, szegnek, meg ki tudja még, milyen, „nem férfinak” való foglalatosságot űznek. Bolgovics Ferencné szalagvezető körbevezet az emeleti termen. Mondja, nyugodtan szólítsak meg bárkit, érdeklődjek a fizetésükről, meg úgy általában, amiről csak akarok. Kihasználom az alkalmat, odalépek egy fiatal lányhoz, akit úgy mutatnak be, mint a cég egyik legjobban kereső alkalmazottját.- Andrea vagyok, Apcról - parolázik, és kéri, hogy a vezetéknevét hallgassam el. Elégedettnek tűnik. - Napi 800 forintot keresek a jelenlegi gépemen. Amikor új széria érkezik, kicsit nehéz az átállás, de ha belejövünk, akkor nem járunk rosszul anyagilag.- Azt mondják, elképzelhető, hogy hamarosan beindul a két műszakos termelés...- Megmondom őszintén, ennek nem nagyon örülnék, mert egy magamfajta húszéves fiatalnak a szabadidő is fontos. A második műszak valóban realitássá vált. Hál’ Istennek - mondják -, megrendelésben nem szenvednek hiányt, és jelentkezők is szép számmal akadnak a szalagmunkára. Ha a hiányzó néhány dolgozó meglesz, beindulhat a dél- előtt-délutáni termelés. A lányok, asszonyok Szirákról, Hatvanból, Zagyvaszántóról, Jobbágyiból és - természetesen - főleg Apcról járnak be. A teljesítménytől függő havi 20- 25 ezer forint jelentős csáberővel bír. Tavaly augusztus 20. óta szünet nélkül dolgoznak. Antalné Kiss Ilona helyben lakik, már az indulásnál is bábáskodott: ők tették rendbe az épületet, meszeltek, takarítottak, amit éppen kellett.- Eredetileg szűcs lennék - néz fel a munkájából. - Adócsőn voltam átképzős. Azt hiszem, valamennyien hálásak lehetünk az önkormányzatnak, hogy ezt a helyiséget a rendelkezésünkre bocsátotta. A kezdetektől segítenek, amiben csak lehet. így bizakodással tekintek a jövőbe. * Nem is gondolná az ember, hogy egyazon iparágon belül is találhatók végletek. Adódik a kérdés: vajon mi lehet az oka, hogy az egyiknek sikerül, a másiknak nem...? Négyessy Zita Tari Ottó Az önkormányzat bünteti a kötelességtudó polgárokat A távhő- és melegvíz-szolgáltatás díjának emeléséről határozott legutóbbi ülésén & hatvani képviselő-testület. Az áremelést a szolgáltatást végző vállalkozó kérésére hozták, mert egyrészt az infláció miatt növekedett az önköltség, másrészt a vállalkozónak „nagymértékű kinnlevőségei vannak”. Magyarul: néhány fogyasztó hónapok, évek óta nem fizet lakbért, fűtési és melegvíz-díjat. Mit tesz erre az önkormányzat? Felemeli a díjakat. Vagyis fizessenek a nem fizetők helyett azok, akik eddig is köte- lésségtudóan teljesítettek. Lehetett volna mást tenni? Bizonyára több megoldást is találhattak volna, de a városatyák az egyik legrosszabbat választották. Először is meg kellett volna vizsgálniuk, hogy kik azok, akik ellehetetlenült anyagi helyzetük miatt képtelenek eleget tenni kötelezettségeiknek. Számukra az illetékesek szociális támogatást adhatnának. így a valóban rászorulókat nemcsak a polgárok egy kisebb csoportjának a zsebére, hanem az össztársadalom terhére segíthetnék. Mi lesz ennek a kellően át nem gondolt intézkedésnek a következménye ? Növekedni fog a fizetésképtelenek száma. A törvényszegők nevetnek a markukba, és példájukat mások is követik majd. Mert a felemelt díjakat még nehezebb lesz megfizetni. A felháborodott polgárok javasolják, sőt követelik, hogy minél előbb vonják vissza ezt a kellően át nem gondolt rendelkezést! Ha ez nem történik meg, keresik majd a módját - és vélhetően meg is találják -, hogy kifejezésre juttassák elégedetlenségüket. Németi Gábor Sohasem unatkoznak a hatvani nyugdíjasok A hatvani Naplemente Nyugdíjasklub hét éve működik, Fodor Jolán vezetésével. A társaságba százharminc idősebb ember jár, többségükben a termelőszövetkezet, a cukorgyár és a MÁV nyugdíjasai. A napokban azért jöttek ösz- sze, hogy felköszöntsék a névnapjukat ünneplő tagokat, és értékeljék az első félévi munkát. Különféle programokon, országjáró kirándulásokon vettek részt. Beneveztek a sarudi aratóversenyre is, ahol Valkó Lajos arató, Katona Istvánná marokszedő és Fehér Jánosné kévekötő második helyezést ért el. Csoportjuk műsort adott az aratók tiszteletére. Sikerrel szerepeltek a hatvani expón is. A közeljövőben Pilisvörösvárra utaznak, hogy hagyományőrző együttesük tovább népszerűsítse a hétéves Naplemente-klubot. Szűcs Ferenc Parkolj, és menj tovább! Hatvanban a munkaügyi hivatal létrehozása óta váltak jelentőssé a Balassi Bálint út közlekedési gondjai. A ház előtt - fity- tyet hányva mások jogos továbbhaladási igényeinek - gépjárművek tömege sorakozik. A tehetősebb munkanélküliek állnak meg itt, hogy pecsételési kötelezettségeiknek eleget téve, folytassák útjukat. Igaz, nem tiltja tábla az ácsingózást. Hogy a közelben kórház, iskola, buszmegálló, üzletsor is található, az már csak hab a tortán. (-ri) Fókát fogtak a rendőrök A biciklitolvajok és elvetemült garázdák után végre tisztalelkű teremtményeket foghattak a hatvani rendőrkapitányság dolgozói. Ezúttal nem érkezett bejelentés, maguktól kerekedtek fel, hogy családostól eltöltsenek egy hétvégét. Buszra ültek, s meg sem álltak Fertődig, ahol megnézték a kastélyt, majd továbbutaztak Sopronba. Másnap átlépték a határt, és kirándulást tettek a Szafari-parkban. (Itt keríthették kézre a fókákat.) Bár a kiruccanás baráti programnak indult, nem maradt el a „szakmai továbbképzés” sem: figyelemmel kísérhették, hogy vittek el egy részeget Sopron főteréről ottani kollégáik. (n. z.) Egy kobudós „amazon” Hatvanból A kobudo egy 1618 óta folyamatosan fejlődő japán fegyveres harcművészet, amely nemzedékről nemzedékre szállt, hogy napjaink amazonjai, modem gladiátorai is megtanulják fogásait nemcsak Nipponban, de Földünk közelebbi fertályán is. Több ez, mint sportág: életforma - avat a tudnivalókba Simon Tímea. A csinos hatvani lányt „civilben” látva nem is hinném, milyen félelmetes szenvedélynek hódol. Faggatni kezdem, hátha magam is rákapok a dologra. Sose tudhatja az ember, mikor veszi hasznát...- Semmi közünk a karatéhoz - szögezi le sietve a 3 kyu-s fokozatú beszélgetőtársam. - Mi csak az első évben tanultunk „pusztakezes” technikát, ezt követően a fegyveres harcmodorra specializálódtunk. Olyan egzotikus eszközöket használunk, mint a nun- csaku, a say (vívóvilla), vagy a tanfa.- Hogyan adja rá a fejét egy mai fiatal, hogy a lehetőségek közül pont ezt válassza?- Talán azért, mert a kobudo az edzőtermen kívül is őszinteségre, egyenességre tanít.- Nálunk mióta űzik ezt a - maradjunk az elnevezésnél - sportot?- Nyolc éve kezdték a „honosítást” Szabó András vezetésével, aki Ueshi Móri tanítványa. Gyöngyös lett a központ, s az ottani csoport eleinte sikerrel működött, Ma már kisebb létszámmal dolgoznak, ezért három éve úgy határoztam, hogy Hatvanban próbálok meg összeverbuválni egy jó kis társaságot. Ma már nyolcvanan vagyunk, sőt a Mátravidéki Erőműnél is létrejött egy harmincfős csapat.-Úgy tudom, a diákok körében is nagy sikeretek van.- A Kodály Zoltán Általános Iskolában nyolcéves gyerekekkel foglalkozom. Kísérleti jelleggel indult az osztály, és már biztos, hogy - az igények miatt - az ősszel folytatjuk.- Nem mellékes a szülök véleménye sem...- A többség beletörődik a csemetéje választásába, persze azért vannak aggályoskodók is.- Hogyan tovább?- Barna-fekete csíkos övvel rendelkezem. Szeretném tökéletesíteni a technikámat, és ezzel együtt önmagamat is, hogy az életszemléletem átadásával a tanítványaim minél többre vigyék. (t. o.) Simon Tímea és tanítványai, a hatvani Munenori Kobudo Club tagjai
