Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
1994. július 27., szerda Tudomány Es Világa 7. oldal Bár teológus volt, és hivatását mindvégig gyakorolta, mégis egész életét a természettudományok közül annak szentelte, amely leginkább a mindennapokkal kapcsolatos. Ez pedig a meteorológia, az időjárás vizsgálata és előrejelzése. A hetvenöt esztendeje elhunyt Hegyfoky Kabos, aki Egerben is tanult, életének zömét az Alföldön, Túrkevén töltötte. Ott vizsgálta és hirdette a hőmérséklet és a széljárás viszonyait. Eredményeit, a feltárt összefüggéseket, máig érvényes megállapításait cikkei, könyvei őrzik az utókornak. Az időjárás fáradhatatlan kutatója volt Újlesznán, a néhai Szepes vármegyében született 1847. július 8-án Hegyfoky Kabos. Iskoláit Lőcsén, majd Egerben végezte. 1871-ben Heves megye székhelyén pappá szentelték, majd számos községben volt káplán. Először Kunszentmártonban tevékenykedett, majd életének utolsó közel három évtizedét az Alföldön, Túrkevén töltötte. Hegyfoky teológiát, és nem természettudományi egyetemet végzett, ennek ellenére mégis a legkiválóbb klimatológusok közé tartozott. Még nem volt 40 esztendős, amikor az akkori Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1884. évi közgyűlésén országos érdekű témával pályázatot nyert: „A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon”. Ez német és magyar nyelven is megjelent, amelyet az említett társulat 1886-ban adott ki. Akkor még csak segédlelkész volt Kunszentmártonban, s ez az első nagy munkája, amely egy csapásra országos elismerést szerzett neki a hazai tudományos körökben. Ez a több mint 200 oldalas munka az akkori meteorológiai viszonyokat vizsgálta. Érdekessége volt, hogy hazánkban abban az időben a mezőgazdaság rendkívül jelentős szerepet játszott, hiszen a magyar búza, a kiváló, zamatos gyümölcsök és a szőlő világhírre tett szert. Mindezeknek a kedvező éghajlati adottság volt elsődlegesen az alapjuk. Természetesen akkoriban is gyakoriak voltak a májusi fagyok, az „aranyat érő” májusi esők. Ezért fogadták Hegyfoky Kabos munkáját oly nagy figyelemmel. A szerző az esztendő ötödik hónapjában az összes éghajlati elemet figyelembe vette és értékelte. Ezzel az első dolgozatával már megalapozta tudományos hírnevét. Második nagyobb munkája: „A szél iránya a Magyar Szentkorona országaiban". Ebben fontos következtetéseket vont le szélviszonyainkról. Túrkeve - ahol a vizsgálatait folytatta - nagyjából a magyar medence közepén fekszik, és így időjárási viszonyai, főleg a szélviszonyai, a legtisztábban, a legjellemzőbben itt érvényesülnek. Az Alföld éghajlati viszonyait, szélsőségeit Hegyfoky mérései és kutatásai alapján ismerte meg a magyar szaktudomány. Világosan látta, hogy az iskolai tankönyvekben gyakorta feltüntetett helytelen időjárási és éghajlati adatok szerepelnek, sőt a nyomtatott sajtóban is ilyenek jelentek meg. Ezért élesen rámutatott a tévedésekre, és a megfelelő hiteles adatokat tette közzé. Ennek érdekében számos cikke jelent meg az akkori újságokban. A meteorológus saját maga tervezett és készített egy felhő- hozam- és sebességmérő eszközt. Egy körülbelül öt méter magas pózna tetejéhez vízszintes síkban olyan 60 centis átmérőjű drótkarikát erősített, amelyhez a nyolc égtáj irányában küllőket feszített ki. A zenitben átvonuló felhő egy jellegzetes pontját a karikán keresztül úgy kellett követni, hogy az valamelyik átmérő mentén haladjon. A felhőpont körbe való be- és kilépése között eltelt időt a tudós stopperórával mérte, így viszonylagos értéket kapott a felhőmozgás sebességére. Az irányt az átmérő iránya adta meg. Naponta reggel 5 óra és este 9 óra között, összesen 10 alkalommal jegyezte fel a borultságot, az alsó szél irányát és sebességét. Ezt a fárasztó és szemrontó munkát két teljes esztendőn keresztül folytatta, 1893 októberétől 1895 szeptemberéig. Ehhez nemcsak a tudomány iránti lelkesedés kellett, hanem rendkívül erős akarat és szívósság is. Hegyfoky legnagyobb munkája: „A felhőzet a Magyar Szentkorona országaiban” volt. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia matematikai és természettudományi bizottságának megbízásából készítette 1899-ben. Több mint 400 oldalon 22 táblázattal, 2 grafikus táblával, egy térképpel, valamint számos ábrával jelent meg. Ebben kifejtette a felhőzet tanulmányozásának fontossá- > gát. Persze hol volt még akkor a mai mesterséges holdak nyújtotta megfigyelések és kutatások lehetősége? A tudós első helyre sorolta a felhőzetet, valamennyi éghajlati és időjárási elem között. Bebizonyosodott, hogy igaza volt. Az 1871-1895 közötti negyedszázados időszak alatt közel 250 állomás felhőzeti megfigyeléseit dolgozta fel. Óriási munka volt ez, hiszen akkor még nem létezett a gépi adatfeldolgozás lehetősége! 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia kiadta „A környezet hatása a hőmérőkre” című munkáját. Ebben értékes következtetésekre jutott az Alföld éghajlati viszonyait illetően. Művében hivatkozott Berde Aron 1847-ben közölt megállapításaira, hogy mekkora hőmérsékleti különbség van derült és borult napokon, mennyivel enyhébb az időjárás télen borult, mint nem borult időben. Nem kevésbé mennyivel forróbb a nyár derült, tiszta időben, mint amikor felhők borítják. Megállapította, hogy a légnyomás napi periódusa ellenkezőleg alakul derült és borult napokon. Hegyfoky Kabos időjárási megfigyelései és mérései alapján ismerhettük meg igazán és pontosan az Alföld éghajlati adottságait és szélsőségeit. A kutatásaiból levont következtetések ma is helytállóak. Valószínű, hogy a tudós önzetlen és fáradhatatlan munkája, a közéletben is elismert tevékenysége példát mutatott a környezetében élő embereknek. 1873-tól tagja, 1898-tól pedig örökös tagja lett a Természettudományi Társulatnak. Ez utóbbinak a századfordulón, majd azt követően a két világháborúig nagy szerepe volt a hazai tudományos élet Nyugat-Euró- pához való csatlakozásában, valamint az ismeretterjesztésben. A tudós meteorológus mun- kássának nagy jelentősége abban rejlik, hogy hosszú éveken át maga végezte megfigyelései és mérései alapján írta tudományos munkáit. Mindig arra törekedett, hogy mondanivalóját közérthetően adja tudtára olvasóinak, annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki megértse a meteorológiát, az éghajlati viszonyokban elért eredményeit. Bebizonyította, hogy hazánk éghajlata mezőgazdasági szempontból mennyivel kedvezőbb szomszédainknál. Wartha Vince, a Természet- tudományi Társulat első titkára a következőképpen köszöntötte magyar és német nyelven Hegyfoky Kabos A szél iránya a Magyar Szentkorona országaiban című könyvét 1894-ben. Mindez a mű előszavában olvasható: „A Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben nyílt pályázatot hirdetett fizikai és meteorológiai dolgozatokra és hazánk természeti viszonyainak ismertetésére. Hegyfoky Kabos munkája tervezetét beküldte a matematikai és természettudományi bizottságnak, amelynek előadója a társulat akkori első titkára, dr. Lengyel Béla volt. Levélben felszólította a szerzőt, dolgozza ki tervezett munkáját, és biztosította arról, hogy ha a bírálat a tűz próbáját kiállja, a társulat gondoskodni fog munkája kiadásáról. így jelenik meg ez a mű, a társulat rendelkezésére bocsátott állami segély költségén... „A barométer-állás és az eső” című fejezet, mint a munka függeléke, van hozzácsatolva, amely a társulat 1893. évi megbízásából készült...". Az említett függelék külön érdekessége volt ennek a munkának. Érdemes felidézni belőle néhány gondolatot: „A barométert felállítása óta - írja Hegyfoky Kabos - mindig olyan eszköznek tartották, amellyel az időt meg lehet jósolni. Már az olasz Torricelli állított fel erre vonatkozó szabályokat, később Pascal, nemkülönben Halley és mások bővítették. A műszer állásából nem csupán a viharokra következtettek, hanem arra is, hogy vajon derült időt várhatunk-e, vagy borúsat, vagy esőst? Hogy a barométer állása és az eső között bizonyos kapcsolat van, akkor kezdett a meteorológusok között meggyőződéssé válni, amikor többen is kiderítették, hogy a forgó viharok közepette, ott, ahol a légnyomás kisebb, legbővebb szokott lenni az eső mennyisége. A barométer fokozatos süllyedéséből azon következtetést vonták le, hogy valószínűleg újabb ciklon közeledik, s vele bővebb esőre számíthatunk. Akkoriban a vita nemcsak a forgó viharok alacsony légnyomásának okai körül forgott, hanem kiterjedt arra is, vajon a ciklonok elő- vagy utórészén, süllyedő vagy emelkedő barométer-állás mellett esik-e több eső? Éppen ez utóbbi körülmény indított e sorok megírására. A Magyar Meteorológiai Társaság választmánya 1934. október 23-án - hatvan esztendeje - Réthly Antal javaslatára Hegyfoky-emlékérmet alapított. Ezt hosszú időn keresztül végzett meteorológiai megfigyelésekért adományozták, emellett megkapta egy-egy élenjáró klimatológus is. Sajnos, az emlékérmet 1950-ben megszüntették. Érdemes lenne ma ismét felújítani. Hegyfoky Kabos 73 éves korában, 1919. február 7-én - 75 esztendeje - hunyt el Túrkevén. Ma emléktábla és emlékoszlop hirdeti az alföldi településen a tudós nagyságát. Utcát is neveztek el róla. Ennek el lére néhány évtizedig csaknem a feledés homályába merült. A mostani évforduló jó alkalmat kínál arra, hogy igyekezzünk pótolni a vele szembeni mulasztásokat. Mentusz Károly Hegyfoky Kabos, a kiváló meteorológus. A növények érését is rendszeresen vizsgálta Bár - mint már írtuk is - Hegyfoky egész életét a meteorológiai megfigyeléseknek szánta, e kedvenc - szinte hobbiként müveit - természet- tudomány mellett más is foglalkoztatta. Mint feljegyezték róla, szívesen végzett olyan megfigyeléseket is, amelyek évről évre - bizonyos időszakonként - a növények érését befolyásolták. Ezeken kívül kutatta és leírta tapasztalatait a madarak vonulásáról is. A meteorológiáról összegezte gondolatait Hosszú évtizedeken keresztül figyelte az időjárási viszonyokat Hegyfoky. Tapasztalatait rendszeresen rögzítette is. Az így kialakított gondolatait azután több publikációban is közzétette. így igyekezett megosztani azokat nemcsak a tudóstársakkal, hanem - mint tudomány-népszerűsítő - az olvasók széles tömegével is. Az adatainak feldolgozása során többek között ezeket írta: „A meteorológia és klimatológia az összehasonlítás tudománya. Ezt megtenni csak azon légköri állapotok esetében lehet, amelyek ugyanegy időre vonatkoznak. Éppen ezért, midőn a szél irányának tanulmányozásához fogtam, határozott szándékom volt csak azon állomások adatait felhasználni, amelyek ugyanegy időszakból valók... Mindehhez az 1873- ban tartott nemzetközi meteorológiai kongresszus határozata adta a támpontot, ahol kimondatott, hogy a meteorológiai elemek normális értékeinek levezetésére lajstromok használtassanak... Adataimat az 1871-ben életbe lépett meteorológiai hálózatunktól szereztem be, összehasonlításul az 1876- 1885 közötti évtizedbeli könyvekből... Hálával tartozom azon észlelőknek, akik készek voltak hazánk ezen meteorológiai adatainak gyűjtésére...” A SZÉL IRÁNYA A MAGYAR SZENT KORONA ORSZÁGAIBAN A BAROMÉTERÁLLÁS ÉS AZ ESŐ CZDlf FÜGGELÉKKEL. ibta HEítYFOKY IvAbős. TIZE3ÉT0LCZ RAJZZAL S ÖT TÉRKÉPPEL. A híres mű címlapja. 1894-ben jelent meg az akkori Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában Hegyfoky Kabos kiemelkedő munkája: „A szél iránya a magyar szent korona országaiban”. A magyar és német nyelvű munka módszereiben úttörő jellegű volt, és ma is páratlan értékű dolgokkal szolgál a kutatóknak. A megfigyelések értéke... Hegyfoky Kabos hangsúlyosan emelte ki meteorológiai megfigyeléseinek értékeit. Ezekről a következőképpen vélekedett: „ Valamely meteorológiai időszakos jelenségnek átlagos értéke annál hívebben fejezi ki a normális viszonyokat, minél hosszabb ideig történt a megfigyelése. Az átlagtól való egyes eltérések mekkoraságából a közepes eltérést, a valószínű hibát és azt az időszakot szokták számítani, amely szükséges ahhoz, hogy valamely meteorológiai elemnek normális átlaga - azaz csekély ingadozás határán belül való közepes értéke - meg legyen határozva. Ezen számítást azonban, mellyel a hőmérséklet, a légnyomás és a csapadék normális átlagának megállapításában élni szoktak, eddig nem terjesztették ki a szélre is. De más módot sem jelöltek meg a szélirány levezetésére... ...Minthogy pedig minden meteorológiai dolgozatnál felmerül a kérdés, vajon mennyire híven tüntetik fel a számítási adatok az uralkodó viszonyokat, mily valószínűséggel várhatjuk időszakos ismétlődésüket. Bizonyára jelen munkámban közzétett számokra nézve is szeretnék némileg tájékozódni és megtudni értékeikről. A kérdés, amelyre feleletet várunk, az: elég híven fejezik-e ki tízévi, sőt ennél rövidebb idejű megfigyelések a nyolc irány szerint feltüntetett szél gyakoriságának átlagos viszonyait... ■ Hogy e kérdésekre megfelelhessünk, szükséges a hosszú idejű észleleteket rövidebb- hosszabb időszakok szerint csoportosítanunk, és kimutatnunk, mekkora az eltérés közöttük és a hosszú idejű átlag között? ...Hol egyöntetűség nincs, ott hiába keressük az eltérést." A levegő áramlásáról A légkör általános áramlásáról a tudós meteorológus - vizsgálatai alapján - a következő képet alkotta: „Az északi és déli szélesség 35. fokán belül levő vidéken általában keleti áramlat honol, éspedig az Egyenlítőnek az Északi-sark felé eső oldalán az északkeleti, a Déli-sark felé eső oldalán a délkeleti passzátszél uralkodik. Ahol a két szél találkozik, ott csendes pv terül el. A keleti áramlat, amely a 35. fok foknál kezdődik, mindegyre nagyobbodó magasságig ér fel, úgy, hogy a szélcsendes öv fölött, mintegy nyolc-kilenc fok szélességben, az egész légkör nyugatra áramlik. A délnyugati áramlat a szélcsendes övön felül kezdődik...”
