Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-18 / 167. szám
6. oldal Horizont 1994. július 18., hétfő Bohóc a trapézon: terefere Dánffy Sándorral A Mária főhadnagy előadásán M. Horváth Józseffel Megyénk az I. világháború kezdetén A szarajevói merénylet híre még aznap eljutott Egerbe és a megye néhány helységébe. Június 29-én már a megye minden lakosa megtudta a gyilkos eseményt. Az emberek eleinte a szűkszavú híradásokból, majd a hírlapok terjedelmes beszámolóiból értesültek a szarajevói események körülményeiről. A hír mindenkit megdöbbentett. Ennek ellenére az első pillanatoktól kezdve más-más választ váltott ki e tragikus esemény. A vármegye vezetői az azonnali részvétnyilvánításon és a gyilkosság elítélésén kívül egyéb hivatalos nyilatkozatot nem közöltek sem a június 30-i, sem a július 5-i, rendkívüli, a megyeházán tartott tanácskozásukon. Amíg az Eger nevű politikai és társadalmi hetilap A trónörökös-pár halála című tudósítását gyászkeretben hozta, a Függetlenségi és ’48-as Párt ellenzéki újságja, a Hevesvármegyei Hírlap anélkül közölte a merénylet hírét. Az utóbbi lap július 16-i száma is inkább a társadalmi rend távoli átalakulását, semmint a közeli háborút jövendölte. A merénylet híre inkább rémületet, mint részvétet keltett. Hiába írta a Tiszafüredi Újság július 2-i számában Veisz Gáspár a Trónörökösünk halála című nekrológban, hogy a mély gyász nemcsak Magyar- országé és a Monarchiáé, hanem az egész művelt világé - az emberek fásultan várták a következményeket. Noha dr. Szmrecsányi Lajos róm. katolikus érsek rendelkezésére július 4-én az egri egyházmegye minden templomában gyász-istentiszteletet tartottak, a hívek kevés számmal jelentek meg azokon - amint az a Heves megyei rendőrkapitányág egyik fogalmazója feljegyezte. A lakosság rosszat sejtett. Nem titkolt félelemmel rebesgette: ez a tragikus esemény háborúhoz vezethet. Ezért az első hetekben háborúellenes hangulat volt inkább a jellemző. Ezt igyekeztek közömbösíteni, illetve megváltoztatni a vármegye vezetői részint az újságokban megjelenő cikkek agitációjával, részint a járási székhelyeken rendezett megemlékező nagygyűlésekkel. A háború melletti hisztérikus lélektani hadjáratot a nagyméretű falragaszokon közzétett Népeimhez! című királyi kiáltvány indította el a „Mindent megfontoltam és meggondoltam" - kezdetű sorral július 29-én, a hadüzenet másnapján. Az emberek tisztánlátását a háború első napjai elhomályosították. Nemzeti érzésükön a bosszú hangulata lett úrrá a gyorsan termő hadisikerek reményében. Még a kisebb falvakban is felvonulásokon, utcai gyűléseken józanok és részegek együtt harsogták: „Éljen a háború!” Több helyen is azt hitték, úgy, mint 1848/1849-ben, most is honvédő háború zajlik. Ekképpen vélekedtek a pásztói katonakötelesek is, akik a Kossuth-nó- tát dalolva vonultak hadba. A Gyöngyösi Híradó hetilap július 29-én A város hangulata című közleményében számolt be a hadbalépés utáni napok helyi eseményeiről. Szólt az egyik itteni népgyűlésről is, amelynek szónoka a győzelem reményével fejezte be a beszédét. Az Eger hetilap a július 1-jei híradásában még azt közölte, hogy a merénylet hírére számos helyen kitűzték a gyász lobogóját, és „Egerből fekete város lett” - egy hónappal később a szemtanú Remenyik Zsigmond író azt jegyezte le, hogy Egerben minden harang zúgott, harsogtak a kürtök, de érezni lehetett már azt is, hogy eresztékeiben re- cseg-ropog a világ. A megye vidéki lapjaiban, így a Heves és Vidékében is Éljen a Háború! címmel jelent meg az augusztus első hetében közölt vezércikk. A háború a vármegyeházán újfajta politikai magatartást teremtett. Egyrészt a háború melletti, feltétel nélküli legteljesebb odaadást, az ügy erkölcsi és anyagi támogatását, ennek szolgálatában azt a törekvést, hogy „tartani kell tovább az eddigi kerékvágást” - azaz megőrizni a hatalmat, közrendet. Másrészt arra törekedtek, hogy a háború ügyét a lakosság minden körülmény között támogassa. Az utóbbit a társadalmi gondok feloldásával vélték elérni. A Hatvan és Vidéke hetilap augusztus 2-án közölt írása is ezt a célt tükrözte: „A mai napon nincs egyéb tennivalója senkinek, mint félretéve minden önös szempontot - összeszorított fogakkal bár, de komolyan és elszántan teljesíteni kötelességünket.” A társadalmi ellentétek kiiktatása mellett a családok háború iránti odaadása, elfogadtatása is fontos volt, mert az említett írás a továbbiakban ezt hangsúlyozta: „A kötelesség nehéz és fájdalmas. Otthagyni gyermeket, asszonyt, szülőt." Augusztus 2-án az egri központi kaszárnya udvarán a fegyverek megáldása után Majzik Viktor alispán búcsúztatta a déli hadszíntérre vonuló katonákat. Mondatai még lelkesítették a bizonytalan jövőbe tartó honvédeket, mert nem is sejthették, mekkora megpróbáltatások várnak rájuk. Többek között ezekkel buzdított az alispán: „A búcsúzás pillanatában egy percre megállítunk benneteket. Megállítunk, hogy hódolatunk, szeretetünk és hazafias tiszteletünk zálogát lerakjuk a ti lábaitok elé!... A hősi, büszke, s vitézségéről széles e világon ismeretes magyar nemzetnek vagytok ti a fiai, itt születtetek ezen az áldott magyar földön, ahol minden fűszál, minden kődarab a rettenthetetlen magyar bátorságról, az ősi magyar vitézségről és a hazának kimondhatatlan szeret etér öl beszél. Ti nem lesztek, ti nem lehettek méltatlanok dicső elődeitek hírnevéhez, a ti hazafiúi erényetek, bátorságtok győzelemre segíti a mi fegyvereinket...” Az alis- páni beszéd teljes szövegét röpcédulákról, falragaszokról a megye minden településén megismerhették a következő napokban. A harctérre vonulókat búcsúztatók hangulatáról pedig az egri állomáson tolongó tömeget bemutató Eger tudósított az augusztus 5-i lapszámában: „A vonat már kirobogott az állomásról. A zakatoló kerekek azonban nem tudták elnyomni a vidám ének felcsendülő akkordjait. Mint sejtelmes álom, sokáig vibrált még a napsugaras, nyári levegőben: Megállj, megállj kutya Szerbia, Nem lesz tie\/ soha Bosznia!...” Azonban a háborús lelkesedést az első pillanattól kezdve disszonáns hangok kísérték. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos Az Eta Carinae - szférikus csillag titka Egy esztendeje, azaz a múlt évadban láthatta a közönség ismét az egri teátrum világot jelentő deszkáin Dánffy Sándort. Ismét, huszon-egynehány esz- tenő után, hiszen Dánffy Sándor városunkban kezdte színi pályáját. Innen került később hazánk egyik legjobb színházába, Kaposvárra. Múltról, jelenről, jövőről és még sok egyébről beszélgettünk az évad végén. A cigány is maga lovát dicséri- Milyennek találta az idei évadot?- Jónak, értékesnek. Azt gondolom, hogy ez minden színházban így van: vannak sikerültebb előadások, és kevésbé színvonalasak. Nekem ez utóbbiból is jutott az idén. Az elveszett levél című darab sem értelmezésében, sem színpadra állításában nem volt igazán szerencsés. A Mária főhadnagy viszont méltán aratott sikert. Az egri társulat jó erőben van, és ez garancia a sikerhez. Ezt elfogultságom ellenére is nyugodtan állíthatom. Mindent elkövet, hogy előadásai révén a felnövekvő generációkban is megteremtődjék az igény a jó színházak iránt.-Milyen volta ...?- Ki ne mondja! A hány évvel ezelőtti...?- Szóval, milyen volt a hajdani egri színház?- Rendkívül sokat kaptam az akkori kollégáktól, és ez nagyon fontos egy pálya indulásánál. Ennek is köszönhetem, hogy Kaposváron helytálltam, és megmaradtam oly sok évadon keresztül. Az egri közönség mindig is pártolta a színházat, de akkoriban valahogy közvetlenebb volt a kapcsolatunk. Nem telt el vasárnap anélkül, hogy valahová meg ne hívtak volna bennünket ebédelni. Hiúságom legyezgette, hogy egynéhányan megismertek, mikor ismét Egerbe szerződtem. Jólesik, ha rám köszönnek az utcán. No persze, nem a maga korosztálya. Babfőzelék, marharépával- Ebédről jut eszembe, Önnek legendás receptgyűjteménye van. Főzni is szeret, vagy csak gyűjtögetni?- Nagyon szeretek pancsolni a nők birodalmában, ezért gyűjtöm a recepteket. Évad közben kevés idő jut az efféle foglalatosságra. Még ennem is az egyre jellegtelenebb éttermekben kell. A magyar konyha sajnos behódolt a külföldről jövő divatoknak, és ettől olyan semmilyenné vált. A séfek elfelejtkeztek a magyar ízekről, én nem. A kitűnő recepteket a nyárra tartogatom, a rántott pacalét, vagy azét a babfőzelékét, amit egy kis marharépával bo- londítok meg. Ez számomra nem csupán hobbi. A színésznek minden érzékét tökéletesítenie kell. Az életben az ízek az érdekesek és a fontosak. Érti, hogy miről beszélek?- Arra gondol, hogy a szerelmeknek éppúgy szánkban hordozzuk az ízét, mint egy hűsítő italnak?- És milyen jó, hogy így van. Magam is őrizgetem „Maugli nagy tavaszi futásainak” emlékét. Fiatalabb koromban, cseresznyevirágzás idején, mikor bennem is kitavaszodott, elindultam. Mentem valami után, hangulatokat — vagy, ha tetszik -, ízeket kerestem. A szó szoros értelmében bejártam he- gyet-völgyet.- Hűtlen lett a nagy, lapos városhoz, Debrecenhez?- Az ember nem lehet hűtlen a szülővárosához. Lokálpatrióta vagyok, bár a mai Debrecen már nem áll olyan közel hozzám. Megváltoztak az emberek. Hajdanán, ha megkérdezett valakit, merre találja ezt vagy azt az utcát, kedvesen útbaigazították, de még meg is vendégelték. Egerben sokkal barátságosabbak az emberek. Vonzódom a végletekhez: a hegyekhez és a síksághoz.- És a vizek?- Életemben először az Északi-tengert láttam. Én magam választottam.-Lett volna közelebb is...- Óh, az Adria mégiscsak egy teknő.- Sokat csatangolt a világban?- Ha úgy lenne pénzem, mint ahogy nincs, még ma is sokat utaznék. Kétszer is megesett velem, hogy az utolsó pillanatban meghiúsult a nagy utazás. Egyszer Kubába kellett volna mennem forgatni, de Fjodor Kasztrov letiltotta. Egy másik alkalommal Gothár Péter hívott New Yorkba. Még Kaposváron játszottam. Ide viszont egyszerűen nem engedtek el. Hegedülve hintázott a bohóc Azt jóval nehezebb lenne fölsorolni, ahol nem jártam a nagy világban. Nem szenvedek, ha nem mehetek, bár nagyon szeretem a múltról mesélő városokat. Felszívódnak az emberben, mint az ízek.- A fényképeket nem is szereti?- A pillanatokat szeretem, amelyeket megörökítenek, de különösebben nem szoktam nézegetni. Attól pedig határozottan idegenkedem, hogy bekeretezve lógjanak a szobám falán. Egyetlenegyet tartok csak ilyen nagy becsben. Egy előadáson készült. Bohóc voltam. Hintáztam a trapézon hegedűvel a kezemben, miközben arról énekeltem, hogy milyen híres is volt az én apukám. Évekkel később döbbentem rá, hogy ez a fénykép az egész életem. Libbenünk ide-oda, néha billenünk is, de kapaszkodunk erősen a kötélbe. S hogy ne lássák, olykor félünk is, énekelünk, mókázunk ott fenn, a trapéz tetején. Nemcsak az apukánkból, belőlünk is csak egy van, olyan, amilyen még sose volt. Bozsó Bea A tudósok remélik, hogy a kijavított Hubble űrteleszkóppal meg tudják fejteni egy csillag titkát, mely hárommilliószor több energiát sugároz, mint a Nap. Ez a csillag az Eta Carinae. A legrégibb feljegyzések 300 évesek. Azóta a csillag hol világosabb, hol sötétebb. 1837-ben egy robbanás hatására rendkívül fényes lett, ellentétben a legtöbb csillaggal, melyek robbanás után elhalványulnak. Az égitest, melyet csak a déli féltekén lehet látni, szabad szemmel felismerhetetlen. Kilencezer fényévnyi távolságra van tőlünk. Tömege százszorosa a Napunkénak, s ez háromezer év alatt „mindössze” egy Nap-tömegnyivel csökkent. (FEB) Ha én Bródy volnék - Egy „problémás” kamasz V. M. elhatározta, hogy ír egy könyvet B. J.-ről. Jobban szerette volna, ha B. J. ír egy könyvet B. J.-ről, de B. J.-nek semmi kedve hozzá. Arra hivatkozik, hogy ö nem író. Erre V. M. aligha hivatkozhat. Jó volna persze tudni, hogy B. J.-nek támadnak-e kétségei saját szövegírói teljesítményével kapcsolatban. Állítólag az anyja egyszer azt mondta volna neki: „Édes fiam, igazán büszke vagyok rád, hogy ilyen kicsi tehetséggel ilyen sokra vitted.” Ez csak vicc, B. J. tehetsége nem vonható kétségbe. Az viszont tény, hogy nagyon sokra vitte. Tevékenysége véglegesen és visszavonhatatlanul beleivódott a magyar kultúrába. Immár három nemzedék számára az ő dalszövegei jelentik a belépőjegyet a magyar költészethez. Á magyar költők akkor is hálával tartoznának neki, ha nem ő vezette volna be azt a szokást, hogy hagyományos versek is elénekelhetők a rockszínpadon, megfelelő zenével. B. J. mindig izgatta V. M.-et. Nem annyira, mint bizonyos lányokat, s nem is olyan értelemben. B. J. intézmény és jelenség. A saját kategóriájában páratlan. Ráadásul a kategóriája más országokban nem is létezik. Nincs hozzá hasonlóan nagy hatású szövegíró sehol. Rockdalok szerzőinek ritkán van befolyásuk a nagypolitikára. Az amerikaiaknak nincs B. J.-jük. Az angoloknak sincs. Az olaszoknak sincs. A németeknek sincs. A fáma szerint a Beatles együttes egyszer azzal kérkedett, hogy tagjai híresebbek, mint Jézus Krisztus. Kérdés, igazuk volt-e. Annyi bizonyos, hogy B. J.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve. B. J. története a hatvanas évek közepén kezdődik. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járt, az 1963/64-es tanévben érettségizett. Nem szerette a technikumot, interjúiban és magánemberi beszélgetéseiben szinte soha nem hozza szóba. Nehéz eldönteni, hogy általában a középiskolát tűrte nehezen, vagy ezt a bizonyos technikumot. A technikum kissé lenézett iskolatípus volt, de annál praktikusabb. Az érettségivel együtt szakmát is adott. Olyan gyerekek jártak technikumba, akik nem voltak biztosan abban, hogy akarnak - vagy képesek - egyetemre menni az érettségi után. Feltételezhető, hogy a tanári karban nem a magyar nevelésügy legfényesebb csillagai dolgoztak, a legtöbb oktató amúgy is inkább műszaki ember lehetett, mint pedagógus. B. J. tanári szemmel nézve nagyon problémás kamasz volt. A középiskola negyedik évére büntetésből áttették egy másik osztályba. Egyik osztálytársa szerint osztályfőnökük sírós hangon jelentette be, hogy ő még egy évet nem bír ki B. J.-vel. B. J. ugyanis az első három év alatt szép fokozatosan egyetlen tanárellenes mozgalommá szervezte az osztályt. Azokat az oktatókat, akikre ő kimondta az ítéletet, a továbbiakban egyszerűen bojkottálták. A B. J. diktálta magatartási szabályrendszer értelmében a diákok megtehették, ami kötelező, tehát felszólítás esetén válaszolhattak, de csak a kérdésekre. A bojkottált tanár viccein senki se nevetett, óráin soha senki nem jelentkezett. Ettől a „tanerők” hamarosan kiborultak. „Sztrájktörő” nem akadt, mert B. J.-t feltétel nélkül támogatta a legerősebb fiú az osztályból. Ez eléggé jellemző B. J.-re. Veleszületett képessége, hogy valamiképp maga mögé állítsa a többieket, anélkül, hogy ezért erőfeszítenie kéne. (Folytatjuk) Vámos Miklós Forduljon hozzánk kölcsönért! Már évi 4%-os kezelési költséggel vásárolhat ingatlant, autót az országban bárhol, bárkitől. Ügyfelünk lehet magánszemély, vállalkozó, cég, de akár munkanélküli is! Iroda: 3300 ígér. Technika Háza Klapka György út 1/b. 111/37. Tel: (36)412-413 3200 Gyöngyös Energia Szálló Róbert H.u. 19.1/106. ff Tel: (37) 311-363/106 S
