Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16-17 / 166. szám
A „bűzbájos” város Callas utolsó titka Szilárd Leó életéről 1994. július 16-17., szombat - vasárnap A fül és az aerobic A Clinton-csapat tagjai A belgiumi szektákról 7. oldal Az év egyik nagy szenzációja lehet: az üstökösdarabok a Jupiterbe csapódnak Szaxmánia dúl Dinantban Bár csupán hat hónapot élt Dinant városában Adolphe Sax, a holland településen az idén valóságos szaxofonőrület lett úrrá. A város szerencséjére a szaxofon feltalálója életének első hat hónapját töltötte Dinantban, így legalább a születés fontos eseményét kisajátíthatták, ha azt nem is, hogy itt villant agyába a mesternek a szaxofon ötlete. Hogy miért éppen az idén elevenedett fel Dinantban Adolphe Sax emléke, annak apropója, hogy száz éve halt meg. A város minden eszközzel igyekszik felhívni magára a figyelmet, és csábítani a turistákat, akik eddig mindössze sajátos süteményfajtáját értékelték, azután már mentek is tovább. Az idén lépten-nyo- mon szaxofonokba ütköznek a látogatók, még kolbászból is készül hangszer, ami ugyan nem szól, ám az új töltési alakzat szerintük a megszólalásig hasonlít a szaxofonra. A dinanti süteményekből is bőven készül szaxofon formájú, és megjelentek a „szaxkiflik”. Ami az ünnepeltet illeti: tíz testvére közül ő volt a legidősebb, de a legszerencsétlenebb is. Saját anyja hajtogatta, hogy biztosan átok ül a fiún, mivel állandóan betörte a fejét, hol a lépcsőről esett le, hol fejbe dobták, ha pedig éppen ép volt egy kis időre, akkor vagy a tűzhelyen égette össze magát vagy puskaporral. Adolphe később sem volt túl szerencsés. Jóllehet húszezer szaxofont gyártott, mégis háromszor jutott csődbe hangszerszabadalmi perei miatt. A legnagyobb népszerűséget a jazz szerezte meg Saxnak, ám csak negyedszázaddal halála után robbant be Franciaországba az új műfaj. A Mister Sax emlékére rendezett ünnepségek csúcspontja november 5-én lesz. Szobrot avatnak neki - nem szaxofon, hanem Sax alakút -, és ezer zenész fújja majd egyszerre szaxofonját. Az Evita nagy vihart kavart Számítógépes szimuláció szerint a becsapódások által keltett hullámok koncentrikusan terjednek majd a Jupiter légkörében... Nem tartott soká Oliver Stone öröme. Alig néhány nappal azután, hogy Carlos Menem argentin elnök minden lehetséges segítséget megígért neki Andrew Lloyd Webber nagysikerű musicaljének, az „Evitá”-nak a megfilmesítéséhez, már vissza is vonta nagylelkű ajánlatát. Nyilvánvalóan engedett peronista barátai nyomásának, és a hivatalos támogatást attól tette függővé, hogy az elkészítendő film „tartsa tiszteletben a történelmi igazságot”. Sok peronista — de más argentinok is - sértőnek tartja a musicalt, amiért az Peron elnök 1952-ben, 33 éves korában elhunyt feleségét, Éva Peront a hatalom megszállottjának tünteti fel, aki karrierje érdekében az ágyban tett szolgálatoktól sem riadt vissza. Az ortodox peronisták szemében ez gyalázatos elárulása annak az asz- szonynak, akit valamikor az iskolai tankönyvek szentnek tüntettek fel. Lloyd Webber 1978-ban bemutatott musicaljét Argentínában még nem játszották - nem tiltották ugyan be, de senki nem vállalja a kockázatot, hogy műsorra tűzze. Az ügy nagy port vert fel az argentin sajtóban. „A kormány nem adhatja hivatalos hozzájárulását egy olyan filmhez, amely az ország egykori első asszonyának ábrázolásával megsérti a peronista szimpatizánsokat” - írta a nem peronista Ambito Financiero című lap. Mint ismeretes, Menem elnök nemcsak azt ígérte meg Stone-nak, hogy forgathat az elnöki palotában, a Casa Rosa- dában, hanem azt is, hogy a hadsereg is közreműködik a forgatásban. És mindezt - a Clarin című lap szerint - térítésmentesen. Érthető tehát, hogy Marcelo Zapata, a neves kolumnista csodálkozva tette fel a kérdést: „Csak nem gondolta a kormány azt, hogy Stone Eva Peron önéletrajzát akarja filmre vinni?” Magának Oliver Stone-nak viszont esze ágában sincs, hogy dokumentumfilmet forgasson. „Sok pénzembe került a musical szerzői jogának megvétele. Nincs időm történelemkutatásra, és nem fogok eltérni a musicaltől” - nyilatkozta Buenos Airesben, válaszul Irma Roy peronista képviselő és színésznő - többedmagával megfogalmazott - követelésére, hogy (akárcsak a JKF című filmjében a Kennedy-gyilkos- sággal kapcsolatban tette) „annak az asszonynak igaz történetét mesélje el, aki argentinok millióinak szeretetet, segítséget és reményt adott”. Stone egyébként - a DPA tudósítása szerint - meglepődött azon, hogy Menem elnök visszatáncolt ígéretétől. Mint mondotta, még nem is biztos, hogy sor kerül az „Evita” forgatására. „De ha mégis, úgy most már biztos, hogy Argentína nem akar bennünket” - nyilatkozta. Az idei esztendő egyik legnagyobb, legizgalmasabb tudományos szenzációjának ígérkezik a Shoemaker-Levy üstökös darabjainak látványos becsapódása a Jupiter légkörébe. S most vizsgáljuk meg ennek a rövidesen lejátszódó, igen izgalmas jelenségnek az előzményeit... A Nap közelébe visszatérő objektum az óriásbolygó erős gravitációs terében 20 kis darabra szakadt szét. Hamarosan az is kiderült, hogy a gyöngysort alkotó üstökösdarabkák olyan módosult üstököspályán térnek majd vissza a Naprendszerbe, hogy a Jupiterrel való összeütközésük elkerülhetetlenné válik. Az első becslések szerint a legnagyobb elérheti a 10 kilométeres átmérőt is, de az újabb felvételekre alapozott feltételezések szerint az objektumok átmérői nem haladják meg az 5 kilométert sem. Az elképzelések szerint egy 5 kilométer átmérőjű, óránként 216 ezer kilométer sebességgel száguldó üstökösdarab mintegy 100 kilométeres mélységig fog behatolni a bolygó felhőtakarója alá. A felszabaduló energia mennyisége legalább 25 millió megatonnával egyenértékű. Következményeként egy 150 kilométer átmérőjű tűzgömb képződne. A becsapódások sorozata a július 16-tól 22-ig terjedő, 6 napos intervallumban következik majd be. De az óriásbolygó és a magok kölcsönhatása már több nappal előbb megkezdődik. Amint az egyes töredékek közel jutnak a bolygó magneto- szférájához, az erővonalak fogságába esnek. így azután a kóma, valamint a csóva kisebb része szétszóródik majd a Jupiter mágneses terében. A külső rétegeitől megfosztott objektum egyre gyorsabban száguld majd a Jupiter felé, ahol az égitest sztratoszférája újabb és újabb rétegeket fog leszakítani róla. A levált nagyobb gáz- és porszemcsék helyi „záporok” formájában a mélyebb rétegekbe hullanak. A megko- pasztott mag nagyjából másodpercenként 60 kilométeres sebességgel belép az atmoszféra sűrűbb rétegeibe. A nagy sebességű test és a légkör gázainak ütközése hatására az objektum felforrósodik, és a magas hőmérséklet hatására lassan párologni kezd. Amint egyre mélyebben hatol a bolygó légkörébe, és elér egy olyan kritikus szintet, ahol a ránehezedő nyomás meghaladja szilárdságát, a másodperc töredéke alatt darabokra szakad. Az apró töredékek még tovább aprózódnak, végül az anyag pillanatok alatt elpárolog. A robbanások a légkör felső - 100 kilométeres - rétegeiben várhatók. A keletkező plazmafelhő rohamosan tágulni és emelkedni kezd. Ennek következtében alig egy percen belül a Iégfelso felhőréteg tetejére jut. A gigantikus izzó buborék jelentősen megnövelheti a Gali- lei-holdak fényességét. így tehát a becsapódások előrejelzett időpontjainak tájékán érdemes lesz folyamatosan figyelni a holdak lehetséges fényességvá- lozásait. Ebből a szempontból az Európa és az Io közel 3 napon át kerül kedvező helyzetbe. A felhők tetejére került forró, ionizált anyag mennyisége néhány millió tonnára tehető. A tágulás következtében egyre csökken a hőmérséklete, és mélyvörös árnyalatot vesz fel. A robbanás keltette lökéshullámok egy része a Jupiter belsejébe is behatol majd, ahol a különböző sűrűségű rétegekről visszaverődik. A lökéshullámoknak a felhők tetején megjelenő mozgását számítógépes szimulációval modellezték. A képek olyan koncentrikus hullámokat mutatnak be, amelyek a vízbe ejtett kavics által keletkezett hullámokra emlékeztetnek. A koncentrikus képződmények egy nap alatt 35 ezer kilométert tesznek meg. Ha elegendő lesz az energiájuk, körbevándorolnak az egész égitesten. A becsapódás hevében a világ csillagvizsgálói az óriásbolygó felé irányítják műszereiket. A megfigyelések nagy részét infravörös és milliméteres hullámhossztartományban fogják végezni. A Palomar-hegyi, ötméteres távcső mellett a NASA-nak a Mauna Keán felállított infravörös távcsöve is részt vesz majd a programban. De a megjavított Hubble teleszkóp is végez majd megfigyeléseket, annál is inkább, mert az űrteleszkóp 230 kilométeres felbontással képes megörökíteni az égitest alakzatait. Bár még nem tudni biztosat, de nagy valószínűséggel a Mir űrállomáson elhelyezett műszerekkel is bekapcsolódnak a munkába. Természetesen nem a szemünk előtt kavargó örvényeket kell vámunk, az üstökösdarabok becsapódását nem lehet közvetlenül megfigyelni a Földről, ugyanis azbk a hajnali terminátor mögött történnek. De a Jupiter gyors tengelyforgása folytán 20-30 perccel később már nagyobb távcsövek segítségével látszani fognak a felhőszerkezetben a becsapódások által keltett változások. Az égitest éjszakai oldala sem marad felderítetlen, mert a Napunktól 41 csillagászati egységnyi távolságban járó Voyager űrszonda detektorait az érdekesnek ígérkező jelenség felé irányítják majd. V. Tana Judit A Shoemaker-Levy 9 üstökös a feldarabolódást követően Végveszélyben a tigrisek Az utóbbi időben Jelcin elnök több levelet kap külföldről a kihalófélben lévő állatokkal kapcsolatban, mint bármilyen más ügyben. A Természetvédelmi Világalap becslése szerint ma mindössze 350 szibériai tigris él az orosz Távol-Kelet hófödte vidékein. Az orosz politikai és gazdasági problémák közepette egyre több szervezett banda pusztítja a tigriseket, az alulfizetett állami vadőrök pedig hanyagul látják el feladatukat. A szibériai, pontosabban az amuri tigris nagyobb, mint az Indiában élő bengáli tigris: egy kifejlett hím súlya elérheti a 360 kilogrammot is. Jellemző még, hogy bundája vastagabb, és pofáján több a fehér folt. E hatalmas testű ragadozók nagyon keresettek Kínában és más ázsiai országokban, mivel a csontjukat felhasználják a hagyományos orvoslásban. A tigrisek köny- nyen szaporodnak az állatkertekben, de fennmaradásukhoz sokkal több egyedre van szükség, mint más emlősöknél. Ha nincs lehetőségük a vándorlásra, nincs megfelelő vérkeveredés, és nem tudnak életképes utódokat világra hozni. Ezért védett területek egész hálózatát kellene kialakítani. Valamikor a Szovjetunió az élen járt a természet- védelemben, 84 tájvédelmi körzet és számos nemzeti park volt területén. Az amuri tigriseket az 1930-as években már fenyegette a kihalás veszélye: számuk akkor 30 alá csökkent, de az erőfeszítések révén lassanként elérte a 600-at. Ám az utóbbi években újból megfogyatkoztak. Milyen pszichológiai problémákkal küszködnek a boszniai menekültek? Az átélt megrázkódtatások és stresszek okozta lelki sérülések, szorongások, a pszichés okokra visszavezethető testi rendellenességek, elváltozások sokszor egyaránt tetten érhetők azoknak a boszniai menekülteknek a körében, akik - otthonukból elül- dözötten - a délszláv térség valamely menekülttáborában kénytelenek meghúzódni. A gyerekek és kamaszok körében például visszatérő jelenség az alvászavar, a már mániákus dohányzás, vagy nem egyszer az öngyilkosság - mondja Jean-Maire Lemaire, Split környéki táborokban szolgálatot teljesítő liege-i pszichiáter a La Libre Belgique-nek nyilatkozva. A gyakran váratlan és tragikus fordulatok sora különösen nagy megterhelést okoz a gyerekeknek, akik sokszor fordított helyzetben - immár mint szüleik támaszai - kell hogy megállják helyüket - teszi hozzá. Példaként említi annak a 11 éves kislánynak az esetét, aki attól való félelmében, hogy édesanyja öngyilkosságot követ el, éjszaka rendszeresen ellenőrizte őt, valóban alszik-e. Érdekes módon, a megnövekedett terhelés hihetetlen mértékben fokozza e gyerekek aktivitását is: gyakran még papírjuk sincs, fejben kell tartaniuk mindent, mégis, nemegyszer osztályelsők. Vajon mennyi ideig lesznek képesek folytatni ezt az óriási energiabefektetést? És ki lesz, aki - e korban oly fontos módon - ezt elismeréssel nyugtázza, amikor szüleik éppen hatalmas megpróbáltatásokkal küszködnek - teszi fel a kérdést a belga szakember. Márpedig a felnőtteket érő traumák sora igen tetemes: otthonaik kényszerű elhagyása mellett gyakran oly brutálisan és váratlanul érik őket halálesetek, hogy a máskor érzelmeket felszabadító szokásos gyászra sincs mód. Nyomasztóan hat az elszakítottságban élők közötti kapcsolattartás hiánya is. Van, hogy hónapszám nem tudják a valamelyik fronton harcoló családtagról, él-e még, van-e mit ennie. Egyre inkább látható gondot okoz az is, hogy ezeknek a családoknak nem kis része „kevert”: bosnyákok, szerbek, horvátok éltek együtt vegyesen. Most, hogy a korábban ezt szentesítő társadalmi háttér széthullott, sőt, épp ellentétes tendencia az uralkodó, elvész e családok mögött álló értékrend, tartópillér is. Mindezekhez társul végül annak megélése, hogy az eredetileg csak ideiglenesnek gondolt, kényszerű menekülthelyzet az esetek többségében immár évek sorára tolódik ki, kezd tartós állapottá válni; s eközben senki sem tudja szavatolni, hogy mindez megváltozik belátható időn belül...
