Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02-03 / 154. szám

Kamionoskalandok Német Hollywood' Az imádott Khomeini 1994. július 2-3.. szombat - vasárnap Kína és az ölebek Férfiak fakanalakkal Feldúlt temető 7. oldal Skanzen Oklahomában Miről vallanak Van Gogh festményei? Évente 30-40 ezer turistát vonz az USA-beli Oklahoma állam Dewey nevű határvároskájába a XIX. századi települést tökéle­tesen felidéző szabadtéri mú­zeum. A hajdanában marharo- deóiról ismert település mellett felépült skanzen egyedülálló díszletként szolgálhatna akár filmforgatáshoz is. A skanzen neve „Prairie Song, Indian Territory”, s egy 567 hektárnyi, működő gazda­ság területén helyezkedik el Dewey mellett, Tulsától 80 ki­lométerrel északra. A „Prairie Song”-ba érkező turistacsoportok meglátogathat­ják a Tom Mix egykori ameri­kai filmcsillagnak tisztelgő em­lékmúzeumot is. Mix egykor helyettes seriff volt Deweyben - meséli a Reuter tudósítójának a városi tanács egyik tisztségvi­selője.- A látogatók nyomán fel­lendült a helyi üzleti élet is - te­szi hozzá büszkén. Minderre pedig nagy szükség volt, mert a közeli cementmű, amely a vá­ros lakosságának nagy részét foglalkoztatta, 30 évvel ezelőtt bezárt. A manapság csaknem 4000 lelket számláló határvároska szállodája sem változott azóta, hogy szobáiban az egykor híres marharodeóra érkezők hajtották Az ENSZ szakértői szerint a népesség növekedése lesz az emberiség központi problémája a XXI. században. Jelenleg a világ lakossága évente csaknem 100 millióval növekszik, fi­gyelmeztet az ENSZ népese­dési kérdésekkel foglalkozó alapítványának igazgatónője, Nafisz Szadik. Ezt a növekedést a lehető leggyorsabban stabilizálni kell, hogy el lehessen kerülni az éhínséget, a menekültáradatot és a világméretű környezetvé­delmi katasztrófát. Nemcsak a fejlődő országokban kell vala­mit tenni, mivel ott születik a legtöbb gyermek, hanem a fej­lett ipari országokban is, ahol a környezetet károsító rablógaz­daság és a nyersanyagok fel- használása az egész Földet ve­szélyezteti. Ezzel a kérdéssel a követ­kező hónapokban az egész vi­lág szakértői foglalkoznak majd - írja a DPA német hír- ügynökség. Szeptember elején Kairóban rendezik meg az ENSZ népesedési konferenciá­ját. A résztvevők akciótervet szeremének elfogadni, amely­nek célja a népszaporulat stabi­lizálása. A szakértők szerint álomra fejüket. Az eseményt egy hatalmas, fából ácsolt le­látó előtt rendezték, amelyet azonban 1950-ben végleg le­bontottak. Minden változatlanul maradt fenn - állítja Marilyn Moore Tate asszony, aki maga is itt látta meg a napvilágot 59 évvel ezelőtt Még díszleteket sem kell megépíteni, mert már áll­nak - mutat többek között egy épületre, amelyet férje másod­magával kezdett építeni 1983-ban. Az épületben egy kápolna és egy kocsma is he­lyet kapott. — A forgatáshoz marhacsordáért és cowboyokért sem kell a szomszédba menni - mondja. Mindez állami pénzek nélkül, magánkezdeményezés­ből épült. Egy kétórás körséta a skan- zenban fejenként hat dollárba kerül, de nem zárkóznak el a családi események, így a lako­dalmak megtartása elől sem. A látvány pedig megéri a fáradt­ságot annak, aki hamisítatlan vadnyugati ízelítőre vágyako­zik.- A mai, modem korban még fontosabb, hogy az emberek felkutassák a gyökereiket, és megnézzék, hogyan élték őseik a maguk nyugodt, egyszerű, senkitől sem függő életüket - magyarázza Marilyn asszony. ennek a konferenciának a sike­rétől függhet, vajon a világ né­pessége 50 év múlva megáll-e 8 milliárdnál, ahogyan a derűlá­tók gondolják, vagy a 2100. évre a 18 milliárdot is eléri, mint ahogy a borúlátók hiszik. Jelenleg a Föld lakosságának száma 5,7 milliárd, ebből 2 mil­liárd lakik Kínában és Indiában. A jelenlegi évi 1,5 százalékos növekedési arány azt jelenti, hogy minden nap 250 ezer em­ber születik, tehát hetenként akkora nagyváros lakossága jön a világra, mint Hamburg. A né­pesség Afrikában növekszik a leggyorsabban (évente 2,9 szá­zalék), utána Latin-Amerika következik. A kairói konferencia előké­szítése során a fejlődő országok képviselői élesen elítélték a né­pesedési politika korábbi mód­szereit, mint például az erősza­kos sterilizálást a harmadik vi­lágban, és a kísérleteket olyan fogamzásgátló szerekkel, ame­lyeknek használata a fejlett or­szágokban még tilos. Arra a célra, hogy a 2025. évre nagyjából stabilizálják a világ népességét, az ENSZ-ala- pítvány dollármilliárdokat kí­ván fordítani. Senkinek a titkát nem kutatták olyan nagy szenvedéllyel, mint az övét. A képeinek „vallatásá­val” foglalkozó műkedvelő csillagászok megdöbbentő kö­vetkeztetésre jutottak: Vincent Van Gogh-nak mintegy két- ezemyi alkotása között több mint egy tucat olyan kép talál­ható, amely az éjszakai égboltot is ábrázolja. A szakértők e festmények elemzése közben - keletkezé­sük helyének és időpontjának hozzávetőleges ismeretében - további meglepő tényre figyel­tek fel. Megállapították, hogy a csil­lagászati jelenségeket oly hűen ábrázolta, hogy abból napra, sőt - egyes festmények esetében -, órára meghatározható a kép fes­tésének időpontja. Van Gogh protestáns lel­készcsaládból származott. Két nagybátyja képkereskedő volt, így könnyedén el tudott he­lyezkedni egy hágai galériában. Főnökei nemsokára Párizsba helyezték el, ahol azonnal ma­gukkal ragadták az eszmei áramlatok. Könyveket olvasott, múze­umokba járt, és fokozatosan az emberbarát regényírók és a szegények szenvedései felé forduló festők hatása alá került. A Biblia volt a legfőbb lelki tápláléka. A szegények vigasz­talója akart lenni. Megpályázott egy hittérítői állást a bányászok között, de kérését elutasították. Alig egy év múlva Amszter­damba ment, hogy felkészüljön a teológiai felvételi vizsgára. Tizenegy hónapi megfeszített munka után kénytelen volt fel­adni, és visszatért családjához. Apja kétségbeesésében beíratta egy brüsszeli misszionárius is­kolába. 1878-ban - kinevezését meg sem várva - elutazott a belga Borinage-ba. Itt arra vállalko­zott, hogy a mostoha vidék bá­nyászaival megismerteti Krisz­tus tanításait. De túlfűtött apos­toli buzgalma, mértéktelen asz- ketizmusa megdöbbentette, sőt, egyenesen nyugtalanította az embereket. Az emberek gúnyolódásaik­kal üldözték, sokan féltek tőle, így felettesei hamarosan fel­mondtak neki. Ezzel életének legsötétebb korszaka kezdődött el. Szegénységben, nyomorú­ságban, az utcákon való csatan- golással töltött el néhány hóna­pot. Ekkortájt született meg az a szívbe markoló levele fivéré­hez, amelyben bejelentette, hogy a festészetnek szenteli életét. Van Gogh-nak az éjszakai égboltot ábrázoló műveit két amerikai szakember, Ch. Whit­ney csillagász és A. Bőimé mű­vészettörténész kezdte el vizs­gálni. Az egyik leghangulato­sabb a „Csillagfényes éjszaka a Rhone fölött” című, 1888-ban festett képe, amelyen egyből a szemünkbe ötlik a Göncölsze- kér, amely végignyújtózik a vá­ros fölött. Whitney planetári- umi műszer segítségével re­konstruálta a csillagos ég válto­zatait, mégpedig úgy, ahogyan azok az 1888-as évben Arles francia városka felett mutatkoz­tak (ebben a városkában készült a festmény). Arra az ered­ményre jutott, hogy Arles-ben szeptember végén este 11 óra tájban a csillagok állása éppen olyan volt, mint amilyennek az a művész képén látszik. Némi meglepetést okozott a kutatók­nak, hogy kiderült: ha a festő ilyennek látta a csillagos eget - tehát Észak felé nézett -, akkor nem láthatta úgy a folyót és a városkát, ahogyan azt a festmé­nyen ábrázolta. Ahhoz délnyu­gati irányba kellett volna néz­nie. A rejtély megoldását Bőimé művészettörténész abban látja, hogy Van Gogh külön festette meg a lenti tájképet, majd utó­lag festette fölé a csillagos ég­nek egy olyan részletét, ame­lyet sokkal érdekesebbnek ta­lált a városka fölött láthatónál. Vagyis a „Csillagfényes éj­szaka a Rhone felett” című ké­pet két - egymástól független - részből komponálta meg. A második, a kutatók által elemzett festménye a „Csillag­fényes éjszaka”, amelynek pon­tos keletkezési időpontját ha­sonló módszerrel határozták meg. Bőimé művészettörténész szerint az igazi nagy szenzációt a harmadik kép, az „Út, cipru­sokkal” című alkotás jelenti. Van Gogh levelezése alapján kiderítették, hogy ezt a művet St. Reményben festette, néhány héttel 1890. május 16-a előtt. Az „Út, ciprusokkal” egén jobbra egy újhold utáni kes­keny holdsarló és tőle balra két fényes csillag látható. A kuta­tásba bekapcsolódó két ameri­kai csillagásznak pedig már nem volt nehéz kiderítenie, hogy május 16-át megelőzően legközelebb április 20-án este 7 óra tájt - vagyis alkonyaikor - tűnt fel először az újhold. A fé­nyes állócsillagok közül egyik sem volt közelében. A bolygók mozgását planetáriumi műszer­rel követve kiderült, hogy eb­ben az időpontban a tündöklő Vénusz és a Merkur is látható volt az égen. Igen ám, de a pla­netáriumi égbolton és a festmé­nyen ábrázolt helyzet pontosan tükörképe egymásnak! Nos, a szakemberek együttes vélemé­nye szerint a festő valamiféle kompozíciós okból ábrázolta tükörképként az égen látott ob­jektumokat. Ezt a gyanút erősíti meg az előbb említett „Csillagfényes éjszaka” című festmény köz­ponti objektuma is. (2. kép) Az alakzat feltűnően hasonlít Flanmarion 1882-ben megje­lent, „A csillagok” című köny­vének egyik ábrájára, a híres Örvény-galaxisra, csak éppen a tükörképe annak. Feltételezik, hogy Van Gogh láthatta ezt a rajzot, és valószí­nűleg a maga sajátos módján - elég szabadon kezelve a látot­takat - beleépítette saját mű­vébe. Mindennek tetejébe a Van Gogh festményeit vallató gár­dának az a gyanúja ébredt, hogy Van Gogh kezében eset­leg még más csillagászati kiad­ványok is megfordultak. Sike­rült is felkutatniuk a kor leg­népszerűbb I’Astronomie (Csil­lagászat) című magazinjának az 1890. évi áprilisi számát, amelyben a művész valóban olvashatott a bekövetkező, ne­vezetes eseményről. íme, né­hány érdekes részlet a korabeli tudományos kiadványból: „Áp­rilis 20-án este 7 óra és 8 óra 20 perc között a körülmények kü­lönösen kedvezőek lesznek arra, hogy megfigyelhessük az újhold keskeny sarlóját... A Vénusz fényesen ragyog köze­lében, jól látható közvetlenül napnyugta után... április 20-án együttállásban lesz a Hold­dal...”. V. Tana Judit Hetenként egy új nagyváros, avagy a népesség növekedése Némi föld alatti turizmus Moszkvában Moszkvában esténként egy néhány emberből álló csoport furcsa, horrorfilmekbe illő öl­tözékben a föld alá ereszkedik, hogy fürkéssze a város csator­nahálózatát. A magukat az an­golból oroszosított szóval „diggereknek” vagyis „ásók­nak” nevező barlangászok nemrégiben elhatározták, hogy kedvtelésükből némi pénzt is csinálnak. Vállalkozó kedvűeknek föld alatti kirán­dulásokat szerveznek a Moszkva alatti üreg- és alag­úthálózat szakaszain. Maguk a „diggerek” már régóta kutatják Moszkva föld alatti alagútjait, barlangjait. Általában napi munkájuk után élnek hobbijuknak. - Az első néhány expedíciónk még kü­lönösen veszélyes volt, többen közülünk megbetegedtek - mesélte Vagyim Mihajlov, a „diggerek” vezetője az Argu- menti i fakti című hetilapban. Igaz, hogy a csatornák leg­többjében télen-nyáron állan­dóan 18-20 fok a hőmérséklet, a távhővezetékek közelében azonban 60 fok meleg is van. A csatornákba gyakran olyan vegyi anyagokat eresztenek az üzemek, amelyek még a védő­öltözetet is szétmarják. Emellett a csatornák, Jakói” nem szívesen veszik a betola­kodókat. A patkányok átharap­ják a csizmát is. Á csatornák­ban annyi a szúnyog, hogy látni se lehet tőlük. A csótá­nyok pedig valóságos szőnye­get alkotnak. A moszkvai csa­tornában elszaporodtak a 12 centiméteres amerikai csótá­nyok, amelyek a náluk általá­ban kisebb méretű orosz „ro­konaikat” kiszorítják. Az alagútrendszerben em­berekkel is lehet találkozni. Például kincskeresőkkel, akik régi pénzérméket keresnek a föld alatti üregekben. A leg­gyakrabban a hajléktalanok választják lakhelyükül a föld alatti járatokat. Néha sátánis­tákkal és kábítószeresekkel is összeakadnak. Ők elsősorban a világ szeme elől rejtőznek a föld alatt. Az orosz diggerek örömére a növényvilág is kép­viselteti magát a föld alatt. Nemritkán a sugárutakon ülte­tett fák gyökerei a föld alatti folyókból táplálkoznak. Moszkvában 150 föld alatti vízfolyás, köztük több kisebb folyó van, amelyeket a város fejlődésével zártak föld alatti csatornákba. Moszkva föld alatti üregei között — így a Kreml alatt - vannak olyanok, amelyeket a város alapításakor ástak ki. Postatörténet, avagy levél Andrássy grófhoz A Christie’s nemzetközi auk­ciós ház bécsi belvárosi irodája nemrégiben magyar szótól volt hangos: a Budapestről érkezett vendégek izgatottan bújták a magyar postatörténeti ritkasá­gokat. A londoni székhelyű, öt kontinensen működő cég, amelynek budapesti irodája még nincsen, kifejezetten a magyar filatelisták kedvéért hozta el Bécsbe a zürichi árve­rés anyagát, és az azt tartal­mazó szép katalógusokat. Gary Ryan monarchia korabeli bé­lyeg- és levélgyűjteménye so­kat elárul a magyar történelem­ből. A levelek tartalmát nem is kell ismemi, elég a bélyegekre, a bélyegzőkre figyelni ahhoz, hogy a magyar történelem, a politika eseményei felidéződje- nek. Gary Ryan,60 éven át ala­kította most eladásra kínált gyűjteményét, és a postatörté­neti ritkaságokkal sok nemzet­közi elismerést is szerzett. Előbb otthon, Londonban - 1973-ban -, majd 1975-ben a bécsi Grand Prix-t, két évvel később pedig hasonló elisme­rést az amszterdami bélyegkiál­lításon. A Bécsben bemutatott, majd Zürichben megvásárol­ható emlékek közül a legrégeb­biek a „bélyeg előtti” időkre nyúlnak vissza: a gyűjtemény­ben szereplő legkorábbi levél 1752-ből származik. Nem egy levélen a postamesterek élték ki művészi hajlamukat, s a város­nevek valóságos műalkotásként jelennek meg rajtuk. Az 1849 utáni időkről nem is feltételez­hető más, mint hogy a magyar postarendszer a bécsit követte: 1850-ben adtak ki Ausztriában először bélyeget, s ezt Magyar- országon 1867-ig használták. Az egyik legbecsesebb darab a gróf Andrássy Gyulának cím­zett, bélyeggel ellátott ­1850-ből származó - levél. Bé- lyeggyűjtők öröme lehet a 9 krajcáros bélyegek 1850-ből származó nyolcas blokkja, vagy az egy évvel későbbi, 3 krajcá­ros bélyeggel ellátott levél, amelynek kézi pecsétjén jól ki­olvasható a Sárkeresztúr név. Igazi ritkaság az 1867. május 1-jei kiadású első magyar bé­lyegsorozat, amely Ferenc Jó­zsef nevét viselte, s amelyből alig 14 pecsételt példány ma­radt fenn. De csemegének szá­mít a valószínűleg első ajánlott levél is: az 1867-ben postára adott borítékra egy 1863-64-es 5 krajcáros, valamint 1867-es 10 krajcáros bélyeg került. A gyűjtemény csúcspontja a Pálffy gróf levelezéséből szár­mazó boríték: 50 és 25 krajcá­ros bélyeggel bérmentesítették, ami igen nagy postadíjnak számít, és az 1867-es év fontos filatéliai emléke. Van Gogh: Út, ciprusokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom