Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-13 / 163. szám

1994. július 13., szerda Horizont 9. oldal Habsburg Ottó: Az Európa Unióban mindenképpen sikeresek leszünk... Habsburg Ottó: „A berlini fai alatt magyar föld volt, s az mozdult meg...” Poroszló, 1994. június 26. A kétórás ünnepségen, melyen jeles egyházi és politikai sze­mélyiségek avatták fel a tele­pülés zászlaját és címerét, be­szédet mondott Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió ma­gyar elnöke is. Róla mindenki tudja, hogy bárhol lép mikrofonhoz, bár­kivel vált szót, első mondatai a helyiekről, a helyiekhez szól­nak. Minden fellépésével hal­latlan nagy sikert arat. így volt ez Poroszlón is, ezen a nyári délutánon. Az ün­nepség végén sikerült rövid in­terjút kémünk utolsó magyar királyunk, IV. Károly elsőszü­lött fiától.- Ót éve viszonylag sűrűn szerepel Ón a hazai híradá­sokban. VelemtSl Tokajig, Nagymarostól Makóig járja Magyarországot, szónokol, emléktáblát, reliefet avat, ko- szorúz,r fogadásokon vesz részt. És most ellátogatott Po­roszlóra is. Minek köszönhető ez a gesztus?- Egyszerűen csak annak, hogy meghívtak ide, és én el­fogadtam a szíves invitálást. Még sosem jártam ezen a tele­pülésen... Ha alkalmam van rá, na­gyon szeretek elmenni fal­vakba, mert errefelé vannak a nemzet gyökerei. Akik itt él­nek, ezt képviselik. A lokál­patriotizmus nagy érték, ahol lélegzik, ott egészséges a vi­dék. Aki a fa mellett áll, nem veszi észre a növekedését, de aki időnként elmegy a fa köze­lében, az látja, mennyit fejlő­dött néhány év alatt. Nemcsak a magyarság erő­sebb itt gyökereiben, de a nyelv is. A mi nyelvünk na­gyon értékes, azt gondolom, egyedülálló a világban. A kö­zös Európának is csak úgy van jövője, ha a nemzetek megőr­zik saját nyelvüket, kultúráju­kat. Én bencés tanáraimnak kö­szönhetem magyarságom megőrzését. Az emigrációban sokan elveszítik nyelvüket. Jómagam a 70 éves kényszerű távoliét alatt a magyar írók és költők csodálatos műveinek köszönhetem, hogy ezt a nyel­vet megőriztem és beszélem. Márai Sándor egyik legszebb mondata, melyet sokévi emig­ráció után írt le Amerikában, így szól: „Menj Nyugatra fiam, de ne feledd, hogy Kelet­ről jöttél!” Mennyi érzést sün- tett Márai e gondolatba...!- Ön, itt a szószék előtt, ar­ról beszélt, hogy Magyaror­szág öt évvel ezelőtt csodála­tos utat választott. Tapasztala­tai alapján jófelé haladunk-e ma, ezekben az időkben?- Úgy érzem, jó úton va­gyunk. Nem szabad feledni, hogy Magyarország tényleg győzött a hidegháborúban, mert a magyar nép kommu­nizmus elleni felkelése volt az, amely megtörte a kommuniz­mus hátgerincét. Azután már nem volt többé ugyanaz, nem volt olyan erős, nem bízott önmagában, mert tudta, ha a nép keresztülviszi akaratát, ő bukásra ítéltetett, már csak külföldi hadsereg segítségével maradhatna fenn. A kommu­nista rém gerincét 1956 Top­pantotta meg, s a halálos dö­fést 1989 jelentette. A szabadságharc dicsőségét már majdnem értékén becsül­jük, becsülhetjük, de az 1989-es Páneurópa-piknik je­lentőségét többre értékelik a németek és az egész nyugati világ, mint mi magunk. Ma­ga Kohl kancellár mondotta 1989 novemberében: a berlini fal alatt magyar föld volt, s az mozdult meg. Elsöpörte Ho­necker és Husak rémural­mát. Végleg megbuktak hát a kis zsarnokok. Ezt ünnepeltük ma kicsiben, ezt a kiindulópontot, ahonnan valahová tartunk, ahová menni akarunk. — Ón, mint az Európa Par­lament képviselője, a magyar vegyes bizottság elnöke, mi­lyennek látja a továbbvezető utat?- A világ még mindig na­gyon veszélyes. Gondoljunk csak az oroszországi választá­sokra, ahol Zsirinovszkijra a katonaság 60 százaléka és a rendőrség kétharmada szava­zott. Jelcin rendes ember, de sok fogalma nem lehet a de­mokráciáról, hiszen környeze­tében a legsötétebb diktatúra tombolt 70 éven át. S ebben az Oroszországgá alakult Szovjetunióban ma az árnyék­övezet kifejezést használják. Ez alatt pedig azt értik, hogy ahol a második világháború óta szovjet katona megfordult, oda még vissza kell témiök, ott vétójoguk van. Éppen a leselkedő veszé­lyek miatt rendkívül szüksé­ges, hogy gondoljunk Ma­gyarország biztonságára, béké­jére. Számunkra csak a teljes jogú uniótagság nyújthat vé­delmet. Azt pedig hittel mond­hatom, hogy ott mindenképp sikeresek leszünk. Az asszociációs szerződés már elkészült, következő lépés az lesz, hogy Magyarországot teljes jogú taggá válasszák. Nem tudom, ez mikor követ­kezik be, de én rendkívül bí­zom abban —. bár elég idős va­gyok már, az idén töltöm be 82. évemet -, tehát bízom benne, hogy nem én leszek az egyedüli képviselő az Európa Parlamentben, hanem a ma­gyar nép szabadon választott képviselői is bevonulnak oda.- Ön már 1988-ban el­mondta, hogy a szocializmus végnapjait éli, nincs messze az idő, amikor a két Németország újra egyesül, s a Szovjetunió széthullik. Nálunk akkoriban ezt úgy értékelték, hogy Habs­burg Ottó fantáziái, mert a német egyesüléshez legalább száz év kell, és a szocializmus igenis virágozni fog. Mára tud­juk: ez nem jóslat volt, hanem történelmi ismereteken ala­puló következtetés. A hazánk­ban bekövetkezett változások, választások után szükségünk van-e még a Nyugaton élő ma­gyarság segítő támogatására?- Feltétlenül! A kommu­nizmus rengeteget pusztított nálunk. 40 éves rombolás után fel kell építeni ezt az országot, s ebben a külföldön élők sokat segíthetnek. Jómagam jártam Amerikában a II. világháború alatt, majd ott voltam Echardt Tiborral, a Kisgazdapárt veze­tőjével, s együtt munkálkod­tunk Washingtonban Magyar- ország szebb jövőjén. Mond­hatom, igen hálásak voltunk akkor is, hogy az amerikai magyarság támogat minket. Biztosra veszem, hogy most, amikor nagyon is meg­javult a helyzet, szintén segí­tenek bennünket, gyorsabb si­kereket érünk el. Ha csak fel­használják azt a befolyást - amely ténylegesen létezik - az amerikai kormányra, Magyar- ország jövőjében elodázhatat­lan eredményeket érhetünk el.- Köszönjük a beszélgetést, és kívánjuk, hogy 17. unokája is egészséggel nőjön fel, s majdan látogasson el ha­zánkba...- Köszönöm. Egyébként Mauritz Douglas a közelmúlt­ban 4770 grammal és 57 cen­timéteres testhosszal megérke­zett közénk... Sziki Károly Egy szív - egy lélek: Szent Ágoston regulája „Az Ágoston által megrajzolt életeszmény olyan mértékben tükröződik vissza, amilyen mér­tékben az ember a szeretet táv­lataiban megnyílik Istennek és testvéreinek. Az ágostonos szerzetesi élet így válik ragyogó tanúságtétellé és a remény üze­netévé” - hangsúlyozza a könyv előszava. Értéséhez emberi, kereszté­nyi érettségre van szükség: humánum, erkölcsi, hitbeli ala­pok kellenek, mert ez a könyv magasabb követelményeket támaszt, mint a mai, hazai tár­sadalmi realitás. Korunk fe­szültségei közt feloldódó, for­rásértékű eligazítást ad a ke­resztény világképről szóló taní­tásról, a vallásról, mint elsődle­ges emberi igényről. Eleven, plasztikusan megjelenítő in­formációkat tartalmaz, s áttéte­lesen arra is utal, mit jelenthet, mit hordoz az én szolgálatom abban az egyházban, melyhez tartozom. Szent Ágoston - aki a Római Birodalomban, 354. november 13-án született a mai Algéria földjén, Thagasztéban, és 430. augusztus 23-án Hipóban hunyta le szemét - a püspök­séggel járó terhek mellett meg­írt 113 művet, levelek százait és ki tudja hány beszédet, rendkí­vüli élete során átélt élményei és azokban született életböl­csességét maradéktalanul, sű­rítve fejezi ki. Szinte ösztökél, hogy hasonlóképpen mi is fo­galmazzuk meg a sorsunkból adódó egyedi tanulságainkat. Az új nemzedéket önismeretre ösztönzi, s arra, hogy egyháza tanítása szellemében éljen. A Szent István Társulat most az egyik nagy törvényhozó, Szent Ágoston Reguláját nyújtja át olvasóinak. Az eszté­tikai értékeket hordozó kötet magát Ágostont beszélteti. Életszabályokat ismertet, me­lyeket a szerzeteseknek kell megtartaniuk. Kiindulópontja a főparancs: Isten és a felebaráti, testvéri szeretet. Minden ennek van alárendelve, és ennek telje­sítésére irányul. Az ágostonos szerzetesi élet célja: Isten kezé­ben legyenek a testvérek, szív­béli egységben - egy szív, egy lélek. A szerzetesi életvitelt tag­lalva nem elsősorban az egyén életszentsége elemeire, hanem a közösségi istenkeresés előfel­tételeire mutat rá. Az első ke­resztények példáját követve ők is mindent a közösbe adtak, és a köz javait mindenki szükségle­tei szerint osztották szét. A Regula tartalmazza a má­sik nemmel kapcsolatos visel­kedési normákat, s azt is, hogy a hibázót miként kell jobbítani, figyelmeztetni, s mindebben milyen szerepet tölt be az elöl­járó. Ágoston tudta jól: minden emberi közösségben előfordul hiba, viszály vagy sértés. Ezért külön fejezetet szentel a bocsá­natkérés gyakorlatának. Taná­csolja a Regula gyakori olvasá­sát, a megvalósítása ellenőrzé­sét. A Regula rendkívül tömör: az evangéliumot értelmező és alkalmazó, filozófiai alapozott- ságú etika. Továbbgondolko­dásra ösztönöz. Ésszerű út Is­tenhez. Derült jövőbe nézés... Hitvallás és kiengesztelődés a mai keresztényeknek is. Szent Ágoston Regulája - Szent Be­nedek Regulájával párhuzamo­san - évszázadokra meghatá­rozta a nyugati szerzetesség ar­culatát. A középkortól fogva sok szerzetescsalád építkezett az Ágoston Regula alapvetése­iből. Ma 354 az ágostonos férfi és női közösségek összlét- száma. Az ágostonos Regulára épül a premontreiek, a Domon­kosok, az Irgalmas testvérek, a Szerviták, a Pálosok rendi sza­bályzata. A ma működő női rendek és kongregációk közül Magyarországon ágostonos szelleműek a II. rendi Domon­kos-apácák és a III. rendi Do­monkos-nővérek, az Isteni Sze­retet Leányai, az Isteni Üdvö­zítő nővérei, a Miasszonyunk Kanonokrend, a Miasszonyunk­ról nevezett Szegény Iskolanő­vérek, s a Kalocsai iskolanővé­rek, az Orsolyita nővérek, Pre­montrei nővérek, Szervita nővé­rek, a Szűz Mária látogatásáról nevezett Rend, másképp Vizitá- ció. A jelentős vallástörté­neti-művelődéstörténeti értéke­ket képviselő Regula jelen for­dítását - P. Luca Verheijen O.S.A. által Párizsban, 1967-ben közzétett kritikai kia­dás alapján - Puskely Mária je­les magyar író-műfordító készí­tette. (Puskely Mária Kordia SSND nővér, író, a Vatikáni Rádió volt munkatársa.) A könyv első része a szerző Aurelius Augusztinus biográfiá­ját ismerteti. A fordító bevezető tanulmányában ad áttekintést, hogyan épült be az ágostonos Regula a magyar szerzetesség történetébe. A visszakeresést szolgáló részletes tartalomjegyzéken kí­vül magyar nyelvű irodalom­mutató bibliográfia segíti az el­igazodást. A függelékben talál­ható kritikai kiadás szentírási jegyzetei révén a témában kato­likus szemszögből való további elmélyülésre is lehetőség nyí­lik. A kötet színpompás rajzait egy olasz Ágoston-rendi apáca, Mariarosa nővér készítette. A magas színvonalú könyv a hazai könyvkiadás szép példá­nya, amelyet a keresztény sza­kértők mellett, a szellemi nyílt­sággal rendelkező, művelt nagyközönség egyaránt ha­szonnal forgathat. Várhatóan sokan fogják keresni. (Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp.) Domonkos János Figyeljünk oda, hogy mit írunk alá! Sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat akkor, ha a nyári üdülésünket körültekin­tően készítjük elő. Az utazásszervezőknek írá­sos szerződést kell kötniük ügyfeleikkel, s a rendeletekben benne van az is, hogy a szerző­dés semmisnek tekintendő, ha nem biztosítják az utasok szá­mára előírt minimális jogokat. A szerződés a gyakorlatban úgy jön létre, hogy az utas az előleget befizeti, és ekkor írat­ják alá vele az első papírt, amire már figyelni kell. Külö­nösen alaposan olvassuk el az utas jogairól szóló részleteket. Az előleg befizetéséről kapott nyugtán szerepelnie kell az út megnevezésének, pozíciószá­mának, az utas nevének, lakcí­mének, az előlegnek és a teljes részvételi díjnak, a befizetés dá­tumának, a teljes összeg ki- egyenlítésére vonatkozó határ­időnek, az ügyintéző és az utas aláírásának, az iroda pecsétjé­nek. Az utazási szerződésről szóló kormányrendelet értel­mében az út megkezdésétől számított 35. nap előtt még mindennemű hátrány és indok­lás nélkül lemondhatjuk az uta­zást. Fontos tudnivaló az is, hogy léteznek már olyan bizto­sítási formák, amelyek akkor nyújtanak kártérítést, ha az utat valamilyen okból 35 napon be­lül kell visszamondanunk. Ha azonban valaki azért mondja le a megrendelt utazást, mert an­nak programja lényegesen megváltozott, akkor a kárának a megtérítését az irodától köve­telheti. Gyakori probléma az is, hogy a program meghirdetése után az iroda valamilyen okból kénytelen árat emelni. Viszont az indulástól számított tizenöt napon belül már ezt semmilyen indokkal nem teheti meg. Az iroda akkor mondhatja le az utat, ha az indulásig még ti­zenöt napnál hosszabb idő van hátra, és a jelentkezőkből nem jött össze a csoporthoz tervezett minimális létszám. Ha az utazási szerződés az út során szűnik meg - például baleset vagy váratlan betegség miatt -, akkor az iroda köteles az utas érdekében minden szükséges segítséget, intézke­dést megtenni, s az így felme­rülő költségeket megelőle­gezni. Ha valamelyik program elmarad, az irodának csökken­tenie kell a részvételi díjat, vagy ennek ellenértékét utólag ügyfeleinek visszafizetni. Ám a szerződés megszűnhet rendkí­vüli esemény - természeti ka­tasztrófa vagy fegyveres zavar­gások - miatt is. Ilyenkor elvi­leg nem kérhetünk kártérítést. A lelkes Paul és a visszafogott John John Lennon frissiben nyilvá­nosságra került, eddig ismeret­len levele zavarta meg a kedé­lyeket a minap. Az amerikai Newsday című napilapban megjelent írás igazi szenzáció — nemcsak a levél írója miatt, aki a néhai John Lennon, hanem tartalma miatt is, mert visszautasítja azokat a „vádakat”, amelyeket nyilvánvalóan korábban Paul (és Linda) McCartney szege­zett neki. A levélen dátum nincs, fel- zetén a „Bag Productions" ol­vasható, azé a cégé, amelyet John (valószínűleg akkor már feleségével) Yoko Onóval grundolt. Lennon a levélből kiolvashatóan Paul és Linda McCartney azon szemrehá­nyására válaszolt, miszerint John „túlságosan sokat és os­tobaságokat dumál össze” a sajtónak Paulról és a Beatles- ről. Válaszul azt írja: „Én egyáltalán nem szégyellem a Beatlest! ... de valahogy túl naggyá lettünk. ..Azt hiszem, ezt mindannyian éreztük, bár természetesen különböző mér­tékben..." Lennon, akit 1980-ban gyilkoltak meg New Yorkban, tisztában volt azzal, hogy a Beatles igenis inspirálta korá­nak kulturális változásait. De szerinte nem igaz, hogy min­den csakis a Beatlesnek lenne tulajdonítható, miként azt McCartney állította. „Tényleg azt hiszed, hogy a mai művé­szet csakis a Beatlesnek kö­szönhetően jött létre?! Nem hiszem, hogy ilyen együgyű lennél... Hát nem mindig azt mondtuk: mi része vagyunk a 'mozgalomnak', de nem mi va­gyunk a mozgttlgm?! Igen, megváltoztattuk a világot, de próbálj meg leszállni az aranylemezekről, és repülj...!” A levél másolatát a News­day egy autogram-kereskedő­től, bizonyos Gary Zimet-től kapta meg, aki állítólag ez év tavaszán vette meg egy férfi­től. Az illető csak annyit árult el magáról, hogy „Lennon amerikai barátja”. Zimet a le­vél vételárát sem volt hajlandó elárulni, de ő csekélyke 125 ezer dollárért (mintegy 13-14 millió forintért) árulja. Alighanem a legjobbkor. Az ősszel bemutatandó Beat- les-dokumentumfilm - az új dalokkal együtt - nagy való­színűséggel felveri majd a le­vél árát, mint minden, aminek köze van az egykori Beatles­hez... (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom