Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-01 / 127. szám
1994. június 1szerda Tudomány Es Világa 7. oldal A 18. század egyik legjelentősebb tudósaként tartja számon a technikatörténet. Általában a sakkozógép feltalálójaként ismerik ! Kempelen Farkast, noha ezt csak - a feljegyzések szerint - játékos kedvében készítette. A 260 éve született és 190 esztendeje elhunyt hírneves mechanikust leginkább a természet, különösképpen pedig a fizika érdekelte. Káprázatos technikai tudásával egymás után alkotta meg a legbámulatosabb találmányokat. így például a süketeknek beszédutánzó berendezést, a vakoknak írógépet szerkesztett. Megépítette a pozsonyi hajóhidat, és a város várába vízvezetékrendszert szerkesztett. Polihisztor volt, akinek színdarabjait, verseit is kiadták. A „boszorkánymester” a csúcsra érkezett Párizs és London szenzációja volt 1783-ban a sakkozó török, amelyet Kempelen Farkas szerkesztett. II. Frigyes és Napóleon megküzdőit a masinával Feljegyezték, hogy Kempelen Farkas sakkozógépe - más országok mellett - Németországba is elkerült. Lássuk csak, mit is írtak az akkor már igencsak nagy hírnévre szert tett automatáról: „A nagy porosz sakkista, II. Frigyes, aki Voltaire-rel - mint az tudott - levél útján játszotta partijait, hallván a rejtélyes sakkozóbábról, látni kívánta azt. Kempelen automatája öt is megverte. Frigyes nagy összeget ajánlott a feltalálónak, ha felfedi a titkát, végül megvásárolta azt, s anélkül, hogy bárki is megismerhette volna rajta kívül a titok nyitját, a királyi palota egy zugába került a gép. Mikor Napóleon bevonult Berlinbe, eszébe juttatták az ör- döngős fabábot, s a nagy hódító nem tartotta méltóságán alulinak előhozatni azt a padlásról. Játszott vele, és vesztett...” A Magyar Hírmondó írása külországi bemutatókról Kempelen Farkasnak, a 18. század nagy magyar tudósának és feltalálójának élete küzdelmekben és világraszóló sikerekben egyaránt gazdag volt. A tudományos alkotómunka harc, s az igazi tudós nemcsak képességeit, hatalmas ismerettárát adja oda a munkának, hanem a szívét, legmélyebb érzéseit is. Kempelen minden tudományos győzelme szenvedélyes munka árán született. 1734. január 23-án született Pozsonyban. Tanulóéveiben szülővárosában, valamint Győrben a gimnáziumot, majd Bécsben az akadémiát látogatta, ahol a jogtudománnyal ismerkedett. Kempelen már diákként is kitűnt képességeivel. Következetesen érdeklődő elme volt. A jogi tudomány, amelyet tanult, nem igazából kötötte le teljesen a figyelmét. A természet, a fizika, az élet ezer és ezer alakban, változatban fellelhető jelenségei, törvényszerűségei érdekelték. Azt kutatta, hogy mi van a törvényszerűségek mögött, hogyan lehetne azokat az ember szolgálatába állítani. Már gyermekkorában a gépek szerelmese volt. Nemcsak rajongott értük, hanem folyamatosan figyelte működésüket, miközben képzelete merészen szárnyalt, tervezett. Új szerkezetek képe rajzolódott ki agyában, amelyek még akkor nem éltek, nem működtek, hanem később, a tudomány eszközeivel ő keltette életre valameny- nyit. Kempelen Farkas — aki annyi éven át fürkészte, kutatta a természetet - arra törekedett, hogy a technika gyakorlatában is alkalmazza a természeti erők működésének elvét. Átfogni igen nehéz azt a hatalmas tudományos tevékenységet, amelyet ez a tudós elme egész életében kifejtett. Tervező, feltaláló és gépszerkesztő volt egy személyben. Tudományos értekezések sorát írta, miközben művészi módon kezelte a ceruzát és az ecsetet is. Kiadott tanulmányait saját maga látta el rézmetszetekkel. Különlegességnek számított, hogy nyolc nyelven beszélt és olvasott. Csodálatos, hogy egyetlen ember képességeiből, erejéből mi mindenre tellett. És Kempelen a tervező, a kutató, a feltaláló, a gépszerkesztő, a nyelvész és festő még mindig talált időt arra, hogy közben az irodalomnak is áldozzon, hisz sikeres színdarabokat is írt. Mint jogász, németre fordította Mária Terézia törvény- könyvét, és azt követően, 1751-ben a Királyi Kamarához került tanácsosnak, ahol titkár, majd 1770-től tanácsos, illetve főügyigazgató lett. Pozsonyban tevékenykedett, majd vezetője lett az összes hazai sóbányáknak. Bár hivatali munkája erőteljesen lekötötte idejét, de ez sem tudta gúzsba kötni szárnyaló képzetét, tudományos tevékenységét. A pozsonyi magisztrátus - sajátos egyéniségét gúnyolva - „boszorkánymes- temek” nevezte. Kora nem értette meg Kempelen Farkast, s nem ismerte el bámulatos gépeit. Ám mégsem ezek a technikai találmányok, hanem egy-egy mechanikai tréfája, így a török sakkozó fabábu szerzett igazán hímevet neki. A tudományos világ ugyancsak elismerte képességeit. Tudós barátja, a pozsonyi történetíró, Windisch Károly Bázelban könyvet adott ki róla. Kempelen pozsonyi dolgozó- szobája gyakori találkozója volt a tudósoknak, a hírneves technikusoknak. Mindez azonban nem az igazi megbecsülést jelentette. Igen kevesen voltak a tisztelői között olyanok, akik megértették úttörő munkásságát. Nem a tudományos gondolatért, az emberi haladásért küzdő tudóst, hanem a divatos embert csodálták Kempelen Farkasban. Esztendőkön keresztül tanulmányozta a különféle hangszereket, hogy melyiknek a hangja közelíti meg leginkább az emberi beszédet. Végül is a dudát választotta a sok közül, és még egynéhány egyszerű eszköz felhasználásával - a fújtató, a hangkeltő síp és a szabályozható hangcső segítségével - megszerkesztette az emberi hangokat utánzó „beszélőgépet". A fújtató az emberi tüdőt, a síp a nyelvet, a hangcső a szájat „helyettesíti”. Megismertette az embereket a gondolatközlés mechanikájával, általános érvényű hangtani elveket fedezett fel. A beszédutánzó géppel végzett tanulmányai alapján 1791-ben könyvet adott ki: Az emberi nyelv mechanizmusa címmel. Ernst Wilhelm Brücke német fiziológus, a berlini egyetem tanára megállapítása szerint: ,J<empelen olyan élettani hangtant hagyott ránk, amelyen később kellett ugyan egyet-mást bővíteni és javítani, de amely olyan erős alaponjpült. hogy alapul szolgálhatott a~ további kutatás számára”. Könyvében azt is leírja, hogy Kempelen az emberi beszéd keletkezéséről végzett megfigyeléseit beszélőgépének két évtizedig tartó építése során jól felhasználta. Ez valójában úttörő jelentőségű munka volt. Az amerikai akusztikai társaság a Kempelen beszélőgépéről 1949-ben rendezett tanácskozásán Homer Dudley, a Bell-tele- fonművek kutatóintézetének tagja kijelentette, hogy „a 18. század végén a magyar Kempelen Farkas volt az első, aki egy tökéletes és teljes egészében meglepően jól működő beszélőgépet készített". További nagy érdeme volt, hogy felismerte a kemény és lágy mássalhangzók közötti valódi különbséget. Megállapította a magán- és mássalhangzók képzése közötti eltérést is. Nagy értékű tanulmányát a kiváló vegyésznek, Born Ignácnak, a bécsi természettudományi múzeum igazgatójának ajánlotta. Bőm állandó kapcsolatot tartott fenn a császári önkényuralom ellen mozgalmat szervező Martinovics Ignáccal és csoportjával. Támogatta és ösztönözte a forradalmi mozgalmat. A bécsi önkényuralom azonban elfojtotta ezt, és irányítóit kivégeztette. így visszavonult Kempelen Farkas is. A Csalló-közbe utazott, ott volt a birtoka. Közben járta az országot, tanulmányozta a nép nyelvét, gyönyörűséggel itta magába a magyar szót, a magyar beszédet. Bánnihez is nyúlt ez a rendkívüli tehetségű, minden iránt érdeklődő férfi, figyelemre méltó dolgokat alkotott. Sokféle megbízatása között bánsági királyi biztps korában az összes hazai kamarai manufaktúrák és növénytermelő telepek felügyelője volt. Ebben a hivatalában posztógyárat létesített Apatinban, emellett orosz lenmagot ültetett el a Bánságban. Ilyen feladatokra ugyan nem terjedt ki a megbízatása, Kempelen azonban minden fontos dolgot továbbfejlesztett. Új ötletek százai születtek fejében, amelyek a tudomány és az élet minden területét átfogták. Fontosabb munkái között még megemlíthetjük azt az írószerkezetet, amelyet vakoknak készített, továbbá nevéhez fűződik a pozsonyi hajóhíd megépítése, a bécsi Schönbrunn kastélyának parkjában lévő szökőkút megalkotása. Vezette a Budai Várszínház átalakítási munkálatait, áttelepítette a magyar fővárosba a nagyszombati egyetemet. 1769-ben Pelle- tier-Ozonam és Guyot francia akadémikusok a mechanikai mágnesség köréből tartottak előadást. Ezen jelen volt Kempelen is. Mária Terézia megkérdezte véleményét a látottakról és a hallottakról. A magyarságára, hazájára büszke tudós szólt belőle, amikor azt mondta a királynőnek: „A bécsi udvar előtt most bemutatott automatáknál meglepőbb embergépet tudok szerkeszteni. Fél esztendőt kérek az elkészítésére...". És pontosan fél esztendő múlva különös szekér érkezett a császári fővárosba. Ezen hozták a tudós legújabb találmányát, a sakkozó embergépet. Másnap este az egybegyűlt udvari előkelőségeknek nem mindennapi élményben volt részük. A teremben felállították a szerkezetet - egy íróasztalszerű ládát. A hozzá tartozó támlás széken egy török ruhába öltöztetett fabábu ült, előtte sakkasztal, figurákkal. A teremben nagy volt a várakozás. Kempelen Farkas pedig csak ennyit mondott: „Nos, itt a sakkozó fabábu!” Gyors mozdulattal szétnyitotta a ládát, megmutatta a belsejét, sőt, a török bábut is szétnyitotta. Huzalok, sodronyok, vékony csövek, rugók látszottak, olyan volt az egész gép, mint valami furcsa óra. Kempelen egy fogantyúhoz nyúlt, „felhúzta” az embermasinát, és a teremben jól lehetett hallani, hogy a szerkezet egyenletesen ketyeg. Egy gróf vállalkozott rá, hogy összemérje sakktudását Kempelen csodaládájával. A bemutató nagy elismerést váltott ki, és Mária Terézia kegyesen azt mondta: „győzött Kempelen mester”, miközben megkérdezte, hogy mi a titka ennek a csodagépnek. Kempelen pedig mosolyogva válaszolt: „az emberi agy leleményessége” . Ezután királyi parancsra hamarosan európai körútra indult a „sakkozó embergéppel”. Napóleon hamis lépésekkel akarta zavarba ejteni az automatát, mire az az összes bábuját lesöpörte a tábláról. Ma sincs teljesen tisztázva, milyen mechanikai „trükk” alapján sakkozott Kempelen találmánya. A megvalósított ötletei, találmányai közül - sajnos - csak a beszélőgép maradt meg. A sakkozó török elpusztult Amerikában egy tűzvész során. A tudós hetvenéves korában, 1804. március 26-án - 190 esztendeje - hunyt el Bécsben. Bár egyesek „boszorkánymestemek” gúnyolták, életművét azonban nem semmisíthették meg. Művei a mai kort idézik, amikor az emberek átlépik a babonák varázskörét, és urává válnak a természet erőinek. Mentusz Károly A 18. század második felében az európai kontinensen is komoly változásoknak lehettünk szemtanúi. Ám itt csak az uralkodók próbáltak meg új módszerekkel, felvilágosult fejjel kormányozni, amelyeknek a célja az volt, hogy lazítsanak az évszázados kötöttségeken. Amint az ismert, Mária Terézia császámő halála után fia, az ifjú II. József vette kezébe a hatalmas Habsburg-birodalom irányítását. Talán ennek a változásnak is köszönhető, hogy 1782. december 4-én a Magyar Hírmondóban rövid hír jelent meg Kempelen Farkasról, akinek sakkozó automatájáról már sok-sok országban valóságos legendák keringtek, s természetes, hogy mindenhol látni kívánták ezt a különleges, nagy leleménnyel létrehozott masi- nát: „ Ófelsége kegyelmes enge- delme mellett külső országokba, nevezetesen Francia és Anglia országok székes fővárosaiba megindult.” ÚJ TOTÓZÓ- GYÖNGYÖSÖN A BUSZPÁLYAUDVARON!!! Hagyományos és gépi szelvények. Ötös lottó, hatos lottó, joker, totó, góltotó. Nyitva: hétfő 9-20, kedd-csütörtök 6-20, PÉNTEK 6-19. /íity taxival kényelmesen, telefonhívásra 'v ingyenesen. Hosszú éveken át tartó megfigyelés előzte meg a Kempelen-féle beszédutánzó gép megalkotását. íme, így nézett ki a szerkezet sípládája... Domborbetüket készített a vak kislány számára Kempelen Farkas a fonetika első jelentős szakembere is volt, aki sokat töprengett azon, hogyan lehetne megtanítani írni és olvasni a vakokat. Mária Terézia keresztlánya, az 1759-ben született Maria Therese Paradis harmadik életévében vesztette el szeme- világát. Am kitűnő hallású gyermek volt, aki megtanult orgonálni is. A feljegyzések szerint tizenegy éves korában az Ágoston-ren- diek bécsi templomában saját orgonakíséretével énekelte el Pergolesi Stabat Materiét. E tehetséges lányra figyelt fel az 1778-as év vége felé Kempelen Farkas. Jól tapintható domborbetüket készített Paradis kisasszony számára, s így tanította meg neki a szavak összetételét is. Ezt követően kicsiny kézinyomdát készített a hölgynek, amely alkalmas volt arra, hogy az egyes betűkből összerakott szövegből lenyomat is készüljön. A boldog hölgy 1779. június 15-én már meg is „írta” - pontosabban ki is nyomtatta - első levelét, amelynek címzettje természetesen Kempelen Farkas volt. A neves műszaki alkotó a kis kézinyomdát azután továbbfejlesztette, és olyan írógépet konstruált, amelynek billentyűin domború betűket helyezett el. A technikatörténészek szerint az első írógépszabadalmat H. Mill kapta 1714-ben, de az első, a gyakorlatban is bevált írógépet Kempelen készítette 1779-ben.
