Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-30 / 152. szám

1994. június 30., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Horton kiválnának, ha mernének... Cserkészek szépítették Hatvan közterületét A Szent Imre és Petőfi Sándor nevét viselő hatvani cserkész- csapatok összefogtak, s rendbe tették a város lelkét, a Kossuth teret. A munkában mintegy negyvenötén - idősek és fiata­lok - egyaránt részt vettek, jó példát mutatva ezzel másoknak is. Átvehető olajjegyek Nagykökényesen Bizonyára sokan vannak Nagy- kökényesen, akik - tekintettel a következő fűtési szezonra - háztartási tüzelőolaj-igénylést nyújtottak be. Az érintettek jú­nius utolsó napjaitól már átve­hetik utalványaikat a helyi pol­gármesteri hivatalban. A hatvani könyvtár nyári nyitva tartása Az Ady Endre könyvtárban is elkezdődtek a nyári szabadsá­golások. A vezetőség ennek megfelelően - augusztus 31-ig - megváltoztatta nyitvatartási idejét, amely az újhatvani fiók- könyvtárra is vonatkozik. A lá­togatókat hétfőn, kedden, szer­dán és pénteken 9-től 17 óráig, szombaton 9-től 12 óráig vár­ják. Csütörtökön szünnapot tar­tanak. Ismét postaládában a Lőrinci Hírei Megyénk legfiatalabb városá­ban megjelent a helyi lap leg­újabb száma. A nyári szünet előtti utolsó kiadvány részlete­sen foglalkozik az elmúlt tan­évvel, hasznos tudnivalókkal szolgál az egyéni vállalkozás általános szabályairól, és bemu­tatja a körzet, új országgyűlési képviselőjét, Érsek Zsoltot is. A rendőrségi hírek mellett talál­ható a lapban sport, önkor­mányzati tudósítás és számos érdekesség. / Átadták az apciaknak a gázvezetéket Igaz, hogy a település útjait hosszú ideig csak korlátozott mértékben használhatták a helybéliek, ám „rózsát termett a türelmük”. Elkészült és már át is adták a község idei legna­gyobb beruházását, a gázveze­téket. A hideg idő beálltával a szolgáltatás minden előnyét él­vezhetik az apciak. (Folytatás az 1. oldalról)- Kik és mi módon szeretnék megakadályozni azt, hogy Önök kiváljanak?- Természetesen a vezető­ség. A törvény szerint a gyűlé­sen résztvevők kétharmados többségének kell megszavazni, hogy kiválhassunk a téeszből. A gyűlésekre pedig rendszerint azokat hívják meg, akik elle­nünk szavaznak. Az lenne a normális, ha a vagyonjeggyel rendelkezőket is értesítenék le­vélben, de ez még egyszer sem történt meg. S hogy hogyan akadályozzák meg a kiválást? Egyszerűen megfélemlítik, ter­rorizálják az embereket. Ha megneszelik, hogy valakinek szándékában áll kilépni, a há­zastársa viszont benn maradna, akkor őt is elbocsátják. Azt is mondják, hogy megvonatják az öregek nyugdíját. Furcsa dol­gok történnek itten...- Tudna erre egy példát is mondani- Licitáláskor például azt ál­lították, hogy elfogyott a föld­alap. Néhányan még kaptunk is vissza kárpótlási jegyeket. Az­tán - amikor lezárult az árverés - érdekes módon kiderült, hogy kimaradt egy csík. Pont az au­tópálya mellett... Nem ma jöt­tünk le a falvédőről. Tudni kell, hogy ez a legértékesebb, ké­sőbb jó pénzért eladható terület. S visszatartották csak azért, hogy egy bizonyos illető (A. úr itt a nevén nevezi a „klienst") megkaphassa. A hordák pedig csak nyeltek egyet. Mert az it­teni ember nem olyan, mint az alföldi, hogy kapával, kaszával szétverje az egész bagázst. A hordák félnek.- Miből gondolja, hogy itt mindenki retteg?- Amikor négyszemközt be­széltünk az emberekkel, lel­kendeztek a kiválásért. Rendez­tünk egy gyűlést, meghívtunk előadónak egy neves jogászt, aki földügyekben járatos. Min­denki örvendezett, hogy milyen frankó. Ám annak ellenére, hogy sötétedés után volt a ta­lálkozó, csak egy páran mertek eljönni. És azok is nyújtogatták a nyakukat a teremben, pislog­tak az ablakon kifelé: „jujj, most ment el Rozsda Bandi ko­csija”, mondták, meg hogy „Horváth Sanyi itt körözött, megnézni, kik vannak jelen”.- Mielőtt felkerestem Önö­ket, beszélgettem erről a témá­ról a polgármester úrral is. Ő azt mondta, megérti mindkét felet, a kiválási és az összetar- tási szándékot is. Egyetlen do­logtól fél, hogy még több ember marad munka nélkül.- Attól, ha mi elszakadnánk, még nem szűnne meg a téesz- ben az élet. Csak így a magunk urai lehetnénk. Egyben marad­nánk, s arra törekednénk, hogy télen is legyen munka.- S kik azok, akik minden­áron önállóak szeretnének lenni? Nem a legtehetősebbek?- Szó sincs erről. Nyugdíjas - aki szeretné végre saját kéz­ben látni a tulajdonát - éppúgy található közöttük, mint tettre kész fiatal. És a vagyonrészük is különböző értékű. Tehát gyakorlatilag nem válnának földönfutókká a bennmaradok sem, ha mi kivennénk a részün­ket.- Ki lenne a főnök?- Én biztos, hogy nem. Nem azért csinálom, félre ne tessék érteni. Csak azért vállaltam, mert egyrészt a szüléinknek is ott a földje, másrészt pedig mert nekem lehet ebből a leg­kevesebb bajom. Különös módon még a télen hallottam arról, hogy zűrök vannak a téeszben. Mivel in­formátorom csak feldobta a labdát, úgy gondoltam, a leg­okosabb megkérdezni az illeté­kest. A hord téesz elnöke, Kozsda András elfoglalt ember. Akko­riban többször is szerencsét próbáltam az irodájában, mire végre találkoztunk. Akkor azt mondta, nem téma a téma, szóra sem érdemes. Ne foglal­kozzam vele. így utólag látom: hiba volt. Most viszont úgy ha­tároztam: „nem engedem ki a madarat a kezemből”. Bejelentkezés nélkül állítot­tam be a téesz-irodába. Az el­nök urat nem találtam bent. Titkárnőjétől megtudakoltam, melyik az a nap, amikor nagy valószínűséggel beszélhetek vele. A kérdésre kérdés volt a válasz: „Milyen ügyben?”. Megmondtam. Ő pedig megje­lölte a napot. Kozsda úrnak akkor is dolga akadt.- El kellett mennie - feszen­gett a titkárnő. - De a gazda­sági igazgatónőnél hagyott egy levelet... íme: „Szövetkezetünk igaz­gatóságához mind ez ideig egyetlenegy 'szétválási' szán­dékra vonatkozó bejelentés nem érkezett. Amennyiben a későb­biekben ilyen lenne, az igazga­tóság a jogszabályok alapján fog eljárni." Négyessy Zita Vizsga a selypi átképzőben: kismamával, nagymamával A legutóbbi tanév kezdete óta átképző tagozat is működik a selypi Március 15. Ipari Szak­munkásképző és Szakközépisko­lában. Az oktatást húsz tanuló­val kezdték - olyanokkal, akik a korábbi szakmájukkal nem tudtak elhelyezkedni, ezért úgy határoztak, hogy kitanulják a nőiruha-készítés csínját-bínját. Az intézményben jártunkkor a tanulók éppen a vizsga kellős közepén tartottak. Volt, aki már végzett a számonkéréssel, és izgult, hogy megfelelő legyen az eredménye. Mások még a procedúra elején álltak, ám a téma valamennyiüknél az eltelt időszak volt. A hölgyek között találkoz­tunk egészen fiatalokkal és nagymamakorúakkal is. Meg­ismerkedtünk egy anyukával, aki az elmúlt évben a lányával együtt koptatta az iskolapadot. Kissé megerőltető volt szá­mukra is a váltott - egy hét is­kola, egy hét gyakorlat - rend­szerű képzés, ám mint mond­ták: ennyit vállalni kellett az el­helyezkedés érdekében. Mindenki tisztában van vele, hogy ebben a szakmában nem fizetik meg busásan a dolgozó­kat, s van, aki csak azért tanulta meg a mesterséget, hogy otthon „maszekolni” tudjon vele. A korábbi tevékenységük - szűcs, gépíró, közgazdász - erre nem adott lehetőséget. Az sem elha­nyagolható szempont, hogy a kurzust a munkaügyi központ finanszírozta, és a hallgatók a munkanélküli-segélyen felül még tízszázalékos átképzési támogatást is kaptak. A csaknem egyéves oktatás során a szakmai tárgyak kerül­tek előtérbe, és sikeres vizsga esetén szakmunkás-bizonyít­vány honorálja teljesítményü­ket. Nagy szó ez, annál is in­kább, mivel volt olyan tanuló is, aki — némi túlzással — azelőtt még tűt sem fogott a kezébe. A frissen végzettek dicsérték az iskolát, a körülményeket. El­ismeréssel szóltak tanáraikról: Oroián Erzsébetről és Tompa Z. Mihályról, valamint Bartsch Sándorné Ani néniről, aki a gyakorlatban ismertette meg velük a szakma fortélyait. Bi­zonyára ez is közrejátszott ab­ban, hogy a közeli települések - Hatvan, Petőfibánya - mellett Aldebrőről is érkeztek bejárók. S ha valaki azt gondolná, hogy csak kétkezi munkások vállalják a megélhetésnek ezt a formáját, az téved. Beszélgeté­sünk során az egyik résztvevő elárulta: épületgépész létére már a második átképzésen vesz részt, amióta munkanélküli lett. Kitanulta a marketingmene­dzserség fogásait is, ám azzal jó, ha tízezer forintot keresett havonta. Ötvenévesen ennyiből nem sokra lehet menni.- Szerencse, hogy befejező­dött a tanév - mosolygott ked­vesen egy másik végzős, majd gömbölyödő pocakjára muta­tott. - Ezzel már nem sokáig fértem volna el az iskolapad­ban... Az intézmény pályázat útján nyerte el a képzés költségeit. A kezdeményezés sikerét látva, az idén is támogatásért folyamod­tak, s ha kérelmüket kedvezően bírálják el, ősszel újabb átkép- zősökkel találkozhatunk a vö- rösmajori kastélyban. (t. o.) Természetkedvelőknek, avagy „egzotikumok” a múzeumban A természet ezerszínű, külön­leges világába utazhatnak szep­tember végéig a Zagyva-parti városban a Hatvány Lajos Mú­zeum szerencsés látogatói. A múzeumi világnapon nyílt Egzotikumok című természettu­dományos kiállítás anyagát több gyűjteményből válogatták össze. A tárlat ízelítőt nyújt a gyön­gyösi Mátra Múzeum páratlan rovar- és lepkeritkaságaiból, de méltó helyet kaptak itt az In­diai-óceánban, valamint a Fü- löp-szigetek, Ausztrália, Viet­nam, Borneo és Amerika partja­inál élő puhatestűek - csigák, kagylók - reprezentánsai is. Az Elgon-expedíció botani­kai gyűjtőmunkáját bemutató színes fotók is emelik az ese­mény színvonalát. A kiállított kuriózumok szé­les skáláját a preparált forró égövi madarak - egyebek mel­lett kolibri, papagáj, réce, só­lyom -, ausztráliai emlősállatok - többek között szirti borz, er­szényes ördög, repülő erszé­nyes, foltos kuszkusz -, vala­mint afrikai bivaly- és antilopt­rófeák gazdagítják. Egy elsötétített teremben, a megvilágított tárlókban látha­tók a káprázatos hazai és kül­földi ásványkincsek: achát, gipsz, opál, kalcit, kalcedon és fluorit. A különböző földrészek cso­dás természeti világát felvonul­tató kiállítás - nevének megfe­lelően - hűen tükrözi a távoli kontinensek növény- és állatvi­lágát, geológiai értékeit. A páratlan élményben része­sülő látogatók az itt szerzett ismeretek mellett kiadványok­kal, csiga- és kagylózsákmány- nyal is gyarapodhatnak. Demény-Dittel Lajos Lovastábor, lovasiskola, lovasnapközi Hatvan szélén, gyönyörű kör­nyezetben található az Alkotó­tábor és Szabadidőközpont. A ma még a városi könyvtár ré­szét képező intézmény vezetői mindent elkövetnek, hogy egész évben változatos prog­ramokkal kedveskedjenek el­sősorban a helybélieknek, de akár az országhatáron kívül élőknek is. Az idén Erdélyből is érkez­tek gyerekek, akik sok egyéb mellett megismerkedhettek a nemezeléssel, a néprajzkuta­tással, a fazekasmesterséggel. Új kezdeményezésként bein­dult a „Táborozz a kutyád­dal!" , melynek keretében szakember tanítja a jelentke­zőket arra, hogyan képezzék ki négylábú barátaikat. Az objektumot felfedezte a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is - újságolta örömmel Csordás Mátyás programszervező. Képviselőik a legkülönbö­zőbb tájakról érkeznek ide, s megismerkedhetnek a kör­nyékkel: a Mátra szépségeivel, Boldog folklórjával. Szabad­idejükben a pihenés mellett lo­vagolhatnak is. Igen, lovagolhatnak! Mert a táborban kiemelkedő szerep­hez jutottak a patások. A szer­vezők az óvodásoktól a felnőt­tekig várják a lóbarátokat. Az egyik újításuk a lovas­napközi. A szülők reggel kivi­hetik csemetéiket a táborba, és estig otthagyhatják. A köz­benső időben a gyerkőcök megismerkedhetnek a csutako­lással, az abrakolással, a fel­szer számozással. A szakembe­rek bemutatják a paripa „alkat­részeit”, és természetesen lo­vagolhatnak is a jelentkezők. Számukra étkezést is biztosíta­nak. Heti egy alkalommal - csü­törtök délutánonként - az ér­telmi fogyatékos fiatalokat fo­gadják, akiknek feledhetetlen élményt jelent a pacikkal való foglalkozás. A lovastáborban viszont tíz­napos, tizennégy fős turnuso­kat szerveznek. A központi fi­gura itt is zabevő, ám az egyéb programok - strand, könyvtár - is a kikapcsolódást szolgál­ják. Ha pedig valaki tudni sze­retné, milyen kunsztokra lehet képes a ló és a gazdája együtt, az jól teszi, ha mielőbb jelent­kezik a lovasiskolába! Az okta­tás előjegyzés alapján történik, és a benti képzés mellett terep- gyakorlatok is csalogatják a rajcsúrozni vágyókat. (-ri) Ideiglenes tribün épült Selypen. Országszerte nagy várakozás előzte meg a hat­vaniak labdarúgócsapatának osztályozó mérkőzését. A meccset - az ismert okok miatt - Selypen rendezték meg, ahol a vendéglátók leleményesen, raklapokból ácsoltak lelátót a népes szurkolóseregnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom