Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

6. oldal Horizont 1994. június 14., kedd Egy zenei produkció a művelődési házbeli gálaest repertoárjából A tehetséges gyermekekért Hevesen Nagyon sok gyerek várta azt a szombatot, mikor a hevesi Mó­ricz Zsigmond Művelődési Központ a „Tehetséges Gyerme­kekért Alapítvány” gálaműsorára került sor. A csaknem négyórás műsor bizonyította a fiatalok kitűnő képességeit minden műfajban, s még a „gyengébben” szereplők is azzal a tudattal vonulhattak le a porondról, hogy itt tényleg nem a győzelem, hanem a részvétel volt a fontos. Az alapítvány létrehozója és szellemi atyja dr. Czakó Gábor, aki egyben a kurató­rium elnöke is.- Mióta létezik ez az alapít­vány?- Még 1990 tavaszán az egyik önkormányzati ülésen, képviselői indítványként ke­rült a testület elé a gondolat: azokat a gyerekeket, akik va­lamiben kiemelkedőt nyújta­nak, próbáljuk meg segíteni... Ha a Gausz-görbét figyelembe vesszük, kimutatható, „átlag­ember” végeredményben nin­csen. Vannak, akik a tehetsé­get tekintve elől állnak, a nagy többség középen van, mások lemaradnak. Ha a lemaradókat segítjük, akkor ugyanilyen alapon az elől lévőket is cél­szerű támogatni, mert ennek a városnak a jövőjét a fiatalság fogja meghatározni...- Hogyan kerülhetnek kap­csolatba a gyerekek az alapít­vánnyal?- Versenyeket rendezünk matematikából, fizikából, környezetismeretből, szépiro­dalomból a különböző korosz­tályoknak. Volt novella- és versírás, szépkiejtési és rajz­verseny, s a többi képzőművé­szeti ágakból is számos bemu­tató. S szép eredmények tá­masztják alá tevékenységün­ket: a Tóth gyerekek például sakkban jeleskedtek, a gimná­zium fiú tornászcsapata pedig országos döntőig jutott el...- Van-e az alapítványnak az iskolai rendezvényeken kívüli, teljesen önálló programja?- Minden évben megren­deztük az alapítvány gálaest­jét, amelyen valamennyi is­kola részt vesz. Itt olyan pro­dukciókat mutatnak be a kö­zönségnek, amelyekkel vala­hol már sikert értek el a sze­replők. Őket támogatja aztán a kuratórium.- Kik a tagjai ennek a kura­tóriumnak?- Minden iskola delegál egy tagot: öten az általános iskolá­kat, egy tanár a középiskolát, egy pedig a szakközépiskolát képviseli, s tagja a polgármes­ter is. Én - mint ötletgazda, s az ügy kezdeményezője - let­tem a kuratórium elnöke. Dön­téseinket egyszerű szótöbb­séggel hozzuk, amelyik ötlet a legtöbb szavazatot kapja, azt fogadjuk el.- Milyen anyagi háttérrel rendelkezik az alapítvány?- Mi csak a befektetett ősz- szeg kamatait használhatjuk fel, tehát sokkal több pénzre van szükségünk annál, ami van. Az alaptőkéhez nem nyúlhatunk hozzá, tehát min­den lehetőségünk a kamatok­tól függ. Vállalkozhatnánk is, de ezt nem teszi lehetővé az anyagi helyzetünk.- Alkalmas-e a mai iskola arra, hogy idejében felismerje a tehetséget és így nyújtson segítséget ennek a vállalko­zásnak?- A mai iskolarendszer az alapismeretek elsajátíttatására alkalmas, nincs ösztökélve a tehetségek gondozására. A szellemi nívót ugyan emeli, de csak csoportos szinten... Na­gyon szívesen megvalósíta­nám régi álmomat, miszerint nemcsak kisegítő iskolát hoz­nék létre Hevesen, hanem egy olyan intézményt is, ahol a ki­tűnő képességű gyerekek kép­zése folyna. Ez ugyan itt még eretnek gondolat, de külföldön ez már nagyon rég óta műkö­dik.- Mi a vízválasztó a tehet­séges gyerek és a kevésbé jó képességű között? Mi az a szint, amelytől a gyerek tehet­ségesnek minősül?- A tehetség mérése ko­moly dolog, hiszen eléggé re­latív annak a megítélése, hogy ki a zseni és ki nem az. Ez a fo­lyamat egyenértékű a kivá­lasztódással. A tehetség csak akkor észlelhető, ha van alka­lom a „megmutatkozásra”. Sok jó pedagógusunk van, meg tudják ítélni, hogy „ez már valami”, ezt érdemes ki­emelni, Nem titok, hogy a te­hetség genetikailag 40 száza­lékban öröklődik, a fennma­radó 60 pedig a gyakorlás, a szakszerű képzés eredménye. Tudományosan bizonyított, hogy a szellemi képesség szü­letéskor nulla százalék, a száz százalékot húsz éves korra ér­jük el. Ezt úgy szedjük össze, hogy két éves korig egy jelen­tős részt fogadunk be, 8 éves korunkban viszont már a ta­pasztalat tisztázása történik. Ez pedig a kisiskolás kor. Ha az iskolák képesek len­nének az összes lehetőséget feltárni a gyerekek előtt, akkor ezt az alapítványt sem kellett volna létrehozni. Addig vi­szont a mi feladatunk lesz, hogy megadjuk nekik a lehető­séget. Próbálkozzanak, nevez­zenek be a versenyekre, a tan­tárgyi vetélkedőkre, bizonyít­sanak, hátha lesz belőlük va­lami... Árvái Zoltán „Magyarország legszebb kopasza”- gondolatok egy Edda-koncert kapcsán Ismét van egy kor, századunk­nak egy jellegzete lüktetése, mely tart immáron legalább tíz éve és erősen könyvekbe kí­vánkozó. Ezekben a percekben kifakadni látszik valami mére­tes hólyag, s mintha nem is lenne, a tűrés (vagy hallgatás?) hálójában ott hever egy kirú­gásra váró labda. De várhat még egy ideig, hisze a mezőny­ben az ellenfelek összekaptak, már a közönség is beözönlik a pályára, a bíró feladta, s bár még az öntörvény csak gondo­latban van jelen, egyre fenyege­tőbben rázza a jojóként csukló­jára erősített időzített bombát. És a labda, melyet ha jobban megnézünk, már nem is szabá­lyos gömbölyű, alakját vesz­tette az is, mindössze tréfás já­téknak lenne jó. így pedig ki­nek kell mostanság, e feldúlt, szónoklatokkal terhelt pályán. Kinek futja ma humorra, ha vicsoríthat is. Ez az a világ, ez az illúziótlanság virágait nyito- gató világ, melyből nem kémek a gyerekek, a tizen- és huszon­éves fiatalok. Éjszakai, hangos menetelésükből, részeg-morfi- umos ordítozásukból gondo­lom, hogy sok közül nincs e felszíni tülekvésben - egyelőre. De az a reggel kábultan ébredő sereg egy koncerten összefo- gódzva félelmetesen ring jobb-balra és a felemelt csápoló karok-öklök ilyenkor - azt hi­szem - felénk is irányulnak. Gyermekem 16 éves. Bőr­dzsekit húz (no nem feketét és szegecseset!), piros-fehér ár­nyalatút, napokig készül a da­lokból és elindul az Edda-kon- certre. Szobája falán a Queen együttes számai lógnak, nyers fordításban. Erőszakos, amo­lyan „dobol az ingerült idő” stí­lusban. József Attilától még el is fogadom, de a terjesztésnek ez a formája, úgy kézről-kézre falra akasztva, s reggel-este együtt élni vele, már gyanak­vással tölt el. Gondolkoznom kell! Miért és kik fordítják „félre a Queen-t, s tűzik hozzá a mágikus, sátáni könyveket, hogy leszakadnak alatta a pol­cok? A politikai jelszavakkal tapé­tázott lakótelepeken (nyomorte­lepeken) csak nem a jövőt játsszuk el éppen? Hallgatom a koncert rejtő számát, s szépen olajozódnak a fejek, kezek és lábak. Pataki le­veszi sapkáját, a közönség fel- morajlik. „Én vagyok Magyar- ország legszebb kopasza" - mondja, s lendül... a lila-sárga-zöld fényben, felfut az ARAL-reklám alá egy lép­csőn. „Megyek a fejem után” - kiáltja, s hangos csápolásra biz­tatja a tömeget. Kezdődik az energia-levezető két óra. Mel­lettem állati üvöltésbe kezd 4-5 oroszlánsörényes. Az egyik nagy robajjal eldől, fejét az asz­falthoz veri. A többiek nagy erővel talpra állítják. Nézem gyermekemet, szolidan csápol, bólogat egy összeölelkezett csoport szélén. „A jó Isten re­ánk tekintett” - lövi ki monda­tát Pataki és az égre emeli sze­mét. Hívei követik őt boldogan, hisz gyönyörű csillagok min­denfelé. „kibaszott, jó fej a ba­rátom” - dörren a következő mondat és felbőg a gitár. A környező fákon újabb és újabb hívek jelennek meg, plusz egy rendőrkocsi érkezik, immár a hetedik, s feltűnik egy mentő­autó is. Bizonyára csak afféle rumliból, ahogyan kell! Gyer­mekem mondja, itt sosincs balhé, mindenki vigyáz min­denkire. Még nem kaptam ha­zugságon, miért ne hinnék neki? A kijárati ajtó felé tartok, amikor hallom, hogy itt is meg­tanít a kamatra gyötört áldott politika (J. A. után szabadon!). Szó esik Miskolcról, a kitiltás­ról és a befogadásukról, majd felcsattan egy mondat: „Ezt a mocskot, amibe a magyarokat kényszerítették, vigyék maguk­kal, a sírba is". Ezen a monda­ton azért kicsit elgondolkod­tam, nem értem, hogyan kerül a keménytalpú csizma a szín­padra. Az oroszlánsörényes, aki közben sokadszorra is eldőlt, vajon mit rögzített ebből üstöké alatt, a lágyabb részekben? És gyermekem, aki a magyarórák kényszerű kelletlenségében csak annyit sajátít el Petőfiből, hogy „közepes költő volt, slendriánul írt és akkor is ön­gyilkos lesz, ha a szabadság- harc után élve marad, mert to­vább írni nem tudott volna”, va­jon ő mit raktározott el a mai este gondolatiságából? Hazafelé tartok. Fent és lent gyerekek üveget emelnek szá­jukhoz, bizonyára üdítőt isznak a sötétben. Bennem pedig egy XX. század végi Bosch-stílű kép jelenik meg, s már látom rajta magam is, valahol a jobb sarokban, kicsi szamár formá­jában, amit hatalmas fülekkel legelész egy hangszóró tövé­ben. Sziki Károly „Elfogyott” a közgyógyellátási igazolvány? A szociális törvény idevonat­kozó passzusa értelmében a rá­szorulóknak „az egészségi ál­lapotuk megőrzéséhez és hely­reállításához szükséges kiadá­sai csökkentésére közgyógyellá­tási igazolvány állítható ki". Az igazolvány tulajdonosa térítés- mentesen veheti igénybe az egészségbiztosítás által támo­gatott egyes orvosságokat és gyógyászati eszközöket, vala­mint a gyógyfürdők fizikoterá­piás kezeléseit. Közgyógyellátási igazolvány részben alanyi jogon jár, más esetekben a szociális rászorult­ság alapján, méltányosságból adhatják ki a helyi önkormány­zatok. Alanyi jogon közgyógyellá­tási igazolványt kaphatnak a bentlakásos gyermek- és ifjú­ságvédelmi intézmények lakói, a rendszeres központi vagy he­lyi szociális segélyben részesü­lők, a hadigondozottak, a csa­ládi segélyre jogosuló sorkato­nák, továbbá a rokkantsági já­radékosok, az I. és II. csoportú rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugellátásban és a felemelt összegű családi pót­lékban részesülők. Méltányosságból, szociális rászorultság alapján, (például munkanélküliség, résznyugdíj miatt) csak a helyi képvi­selő-testületek döntése alapján lehet kiadni az igazolványt. Az utóbbi időben - főleg a kistele­püléseken - mind többen pa­naszkodnak, hogy bár az ön- kormányzat szerint is jogosul­tak lennének a térítésmentes gyógyszerellátásra, pénz hiá­nyára hivatkozva elutasították kérelmüket. Mint az illetékesek elmond­ták, a közgyógyellátási igazol­vány bevezetésekor az önkor­mányzatok még a helyi lakosok által befizetett személyi jövede­lemadó 50 százalékát kapták vissza saját céljaikra. A jog­szabályok azonban módosul­tak, ez az arány a Parlament döntése alapján 30 százalékra csökkent, a rászorulók száma viszont nőtt. Ez az egyik ok, ami miatt a legnagyobb jóindu­lat ellenére is kénytelenek el­utasító határozatokat hozni az önkormányzatok. A másik ok, hogy a közgyógyellátási iga­zolvány kiadása után az ön- kormányzatoknak a korábbinál jóval többet kell évente fizet­niük az egészségbiztosítási pénztárnak. Korábban 4800 fo­rintjukba „került" egy igazol­vány, most 5610 forintot kell fi­zetniük érte. Annak ellenére, hogy 38 be­tegségcsoport - köztük a rossz­indulatú daganatok, az asztma, az epilepszia, a cukorbetegség, a Parkinson-kór - kezeléséhez szükséges gyógyszerek köz­gyógyellátási igazolvány nélkül is térítésmentesen járnak a be­tegeknek, sürgős intézkedésre van szükség a probléma rende­zésére.-szabó- (Ferenczy Europress) Egy kis déli történet. Illetlen dolog másokat bá­mulni, de mit tegyek, ha a paprikás krumpli ízét leg­alább húsz éve ismerem és ezen okból kevéssé köt le, mint - mondjuk - a környeze­tem. Kissé zilált külsejű nő ült velem szemben. Bizonytalan mozdulatait figyeltem és azt a kis amplitúdót, amit teste az elfogyasztott féldeciktől köl­csönzött. Hanyagul hátravetette a fe­jét, a pincérre mosolygott, ke­zével a mellét simogatta. Nem értettem, miről be­szélnek. Viszonyukra gesztu­saikból következtethettem: az átlagos pincér-vendég kap­csolatnál valamivel bonyolul­tabbnak tűnt. A pincérfiú kissé meggör­nyedve testével próbálta visz- szafogni indulatos hangját.- Próbáld meg! - mondta a nő, és ugyanolyan kéjelegve mosolygott. A férfi egy hirtelen mozdu­lattal fölkapta a kést a teríték mellől és a nő nyakának sze­gezte. A jelenet pontos műfaji meghatározása: tragikomédia - ismervén az éttermi kések teherbíró képességét. A kés útja ezután a tá­nyérba vezetett, kiszorítván onnan a szaftos gombapapri­kást. A nő egy szuszra megitta a sörébe öntött pálinkát, majd a sinusgörbe alakját idézve ki- támolygott az étteremből. Tanulság nincs. Hacsak nem az, hogy az élet igazsá­gos, mert kárpótol bennünket, hűséges paprikáskrumpli- evőket. (bo-be) Generali Budapest Biztosító Rt. Heves megyei Vezérképviselet ÁLLÁSLEHETŐSÉG! Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves, Füzesabony területére Olyan munkatársakat keresünk, akik hisznek saját képességeikben, nem félnek a kemény munkától. Kínálunk Önnek: Egy nagy cég támogatását, Üzleti függetlenséget, Képzést-oktatást, Kiemelkedő bérezést Jelentkezését az alábbi címen váijuk: Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviselete Eger, Almagyar u. 8. Tel.: 36/320-577 rdőtelek Község Képviselőtestülete - az 1992. évi XXXIII. tv. 23. par. ßl bekezdése és a 138/1992. /X.8./ Korm. sz. rendelet 5. par. /4/ bekezdése alapján - pályázatot ír ki a Napközi Otthonos Óvoda óvodavezetői állására. Alkalmazási feltételek: • büntetlen előélet, • felsőfokú iskolai pedagógus-szakképesítés, • legalább 5 éves szakmai gyakorlat. A megbízás 5 tanévre szól. Bérezés: az 1992. évi XXXIII. tv. alapján. Állás betölthető: 1994. szeptember 1-jétől. A pályázatot részletes önéletrajzzal, vezetési programmal, a legmagasabb iskolai bizonyítvány /oklevél/ másolatával együtt kell a Polgármesteri Hivatalhoz eljuttatni 1994. június 30-ig. Cím: Erdőtelek, Főu. 105. 3358. | i (3093)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom