Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1994-05-04 / 103. szám

6. oldal Horizont 1994. május 3., kedd Passauban is felhangzott a magyar térzene Egri rézfúvósok bajorországi sikere A komolyzene formálja egyé­niségünket,alakítja szép iránti érzékünket. Már csupán mű­kedvelő élvezete is, hát még ha valaki műveli is, tolmácso­lásával másoknak szerez örö­met. Az Agria Régizene Réz­fúvós Kamaraegyüttest a me­gyei közönség jól ismeri, re­neszánsz repertoárjukból gyakran hallhattak részleteket. A közelmúltban a bajorországi büchlbergi rézfúvósók meghí­vásának eleget téve Németor­szágban is bemutatkoztak. A Lorencz Péter vezette kamaraegyüttes programjairól a vendéglátó rézfúvósok gon­doskodtak. Elsőként a gyö­nyörű fekvésű „bajor Velen­cével” ismerkedtek meg. Az Angolkisasszonyok kolosto­rának templomában államala­pító Szent István királyink fel­eségének, Gizella sírjának megtekintése után térzenét ad­tak az egri muzsikusok a Pas- sau utcai közönségének. Az első élményekben gazdag, ám fárasztó nap legvégén még ju­tott idő egy kis muzsikálásra. Zenészeink német és hazai dallamokkal kedveskedtek büchlbergi házigazdáiknak. A bajor népi szokás szerint májusban tarka ünneppel kö­szöntik a tavaszt. E hagyomá­nyos rendezvény időpontját a vendégek kedvéért előrehoz­ták, így ők is részesei lehettek a színes mulatságnak, ahol népi táncosok, muzsikusok és természetesen a helybéli réz­fúvósok köszöntötték vidám műsorukkal a tavaszt. Előadá­sukba jellegzetes magyar dal­lamokkal az Agria Régizene Együttes is bekapcsolódott. Utolsó vendégszereplésükre a haza indulás napján a büchl­bergi templomban került sor, ahol a magyar muzsikusok hangversenye is segített elmé­lyíteni a szentmise áhítatát. A zene mással nem pótol­ható illúziójára mindannyi­unknak szüksége van. Az Ag­ria Régizene Rézfúvós Kama­raegyüttes pallérozott előadá­saival nem csak közönségét kívánja színvonalas zenei él­ményben részesíteni, hanem alapítványi formában szeretné felkarolni, hogy Eger városá­nak olyan kamarazenekarává válhasson, amelyik, mint Pas­sauban méltán kiérdemli a kö­zönség elismerését. Bozsó Bea A Török-fürdő az idegenforgalomban Tavaszi vitamin-menü Tavasz elején a vitaminok né­hány milligrammja - megfelelő összetételben - szinte csodát tehet: elűzi a fáradtságot, javítja a közérzetet, pótolja a hiányzó energiákat. Ami azt illeti: a hosszú tél után szükségünk is van rá. A-VITAMIN, a fiatalság kútja; élesíti a szemet, kisimítja a bőrt. Főleg tejben, halban, sajtban, tojásban, répában, spe­nótban található. A 0,8-1,0 mg-os napi szükségletet egy- egy répa, egy adag spenót vagy 10 deka máj is fedezi. C-V1TAMIN, a természet csodafegyvere. Erősíti a kötő­szöveteket, a csontokat, az im­munrendszert, a zsírégető hor­monok termelését, véd a fertő­zésektől. Nagyobb mennyiség­ben a citrusfélékben, a kiwiben, a csipkebogyóban, a papriká­ban, a káposztában, a petrezse­lyemben található. A napi 60- 75 mg-os szükségletet 2 pohár ribizli—lé vagy 20 deka kiwi is fedezi. D-VITAMIN, a szerelmi élesztő. Erősíti a csontokat, fo­kozza a szexualitást . Főként a hal, a tej, a sajt, és a csukamáj­olaj tartalmazza. A napi igényt (0,005 mgr) 5 deka makréla vagy 1 evőkanál csukamájolaj is kielégíti. (Ferenczy Europress) Börtönkönyv Börtönfelkelés Sátoraljaújhe­lyen 1944. március 22. címmel könyv jelent meg a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szö­vetségének kezdeményezésére. Mint a kötetet bemutatóján elhangzott: a könyv a történé­szek által még nem teljesen fel­tárt eseménnyel foglalkozik. Hazánk 1944. március 19-diki német megszállását követő harmadik napon, Sátoraljaújhe­lyén, ü ■vezérkari főnökség ka­tonai börtönében fogva tartot­tak - többségükben magyar és szerb, valamint cseh, szlovák, román, ukrán, horvát, szlovén származásúak - felkelést hajtot­tak végre, remélve, hogy csat­lakozhatnak a szlovák vagy az ukrán partizánokhoz. A börtön­őröket húsz perc alatt lefegyve­rezték, majd sokan a környező hegyekbe menekültek. A kötet szerzői nemcsak az eseményt taglalják, hanem ta­nulmányok, dokumentumok, térképek, statisztikák, korabeli levelek és visszaemlékezések segítségével mutatják be a hő­sies felkelést, majd a megtorlást követő közös sorsukat a kon­centrációs táborokig és a külön­leges büntető munkásszázado­kig. A felkelés ma is élő résztve­vői sajtótájékoztatójukan annak a reményüknek adtak hangot, hogy a történtek hiteles feldol­gozása hozzájárulhat a Duna menti népek barátságának erő­sítéséhez is. Eger egyik legnagyobb termé­szeti kincse a föld mélyéből fel­törő radontartalmú gyógyvíz. A forrásokra már a 15. században fürdőház települt: de a gyógy­források első virágkorát a török hódoltság alatt érte meg, ami­kor Amaut pasa itt egy, a ha­gyományuknak megfelelő, többkupolás pompás fürdőhá­zat, úgynevezett ilidzsát épített, kialakítva az épület centrumá­ban a nyolcszögletű medencét, melyet a magasba emelkedő félgömbkupolával borított. A 18. században Barkóczy, majd Eszterházy püspökök, vé­gül pedig Pyrker érsek viselték gondját a fürdőnek.Városunk nagyjelentőségű gyógyvize his­tóriájának a közelmúlt évtize­dei hozták meg a rég óta hőn óhajtott sikert. A fürdőházat korszerűsítet­ték, s a feltárt adatok alapján rekonstruálták a jellegzetes tö­rök fürdőmedencét, s igen ko­moly pénzáldozat révén, a fel­derített török téglák nyomán, pompás félgömbkupolával fed­ték. Ezután pedig a Markhot Fe­renc Megyei Kórház részére, megépült Amaut pasa ilidzsája mellett a reumaosztály, mely éppen a közelmúltban igen számottevő beruházás folytán, továbbgazdagodott. A fürdő gyógyvizét a reuma­osztály betegein túlmenően a szakrendelés által ottani gyógykezelés céljából ambu­láns betegek is használják. A Markhot Ferenc Megyei Kór­ház orvosigazgatója, dr. Ertsey Csaba s a reumaosztály vezető főorvosa, dr. Bereczki János felismerte, majd Bereczky dok­tor kidolgozta az úgynevezett kis és nagy kúrát tartalmazó te­rápiát, melynek révén a betegek - természetesen orvosi beutalás nélkül - ott megfelelő szakor­vosi kezelésben és ellátásban részesülhetnek. A kórház vezetői egyben be­vonták a Török-fürdőben bein­duló idegen-, illetve gyógy-idegenforgalomba az Eger Hotel igazgatóját, Bíró Józsefet, aki vállalta annak pro­pagálását. Értesülésünk szerint május első napjaiban egy kezdő, de mindenképpen jelentős lépést tesz a Markhot Ferenc Megyei Kórház a gyógyidegen-forga- lom kibontakoztatása irányába. Jól ismerve a városunkba érkező nyugati turisták érdek­lődését minden olyan iránt, ami speciálisan egri, bizonyára nagy keletje lesz annak, hogy felkeressék és élvezzék Amaut pasa ilidzsája lenyűgöző ente­riőrhatása mellett a gyógyvíz hatását is. Sugár István MÁJUS Minden reggel egy régi ház előtt megyek el. Ez a ház olyan, mintha a múlt századból lépne elém. Magas te­teje pirosán köszönt rám. Az öröm vidám hangulatát akarja ébresz­teni bennem. Ablakain barokk könyöklő rács védi lakóit és adja meg a régiség hangulatát. Ez a ház él. Gondos kezek ápolják udvarát. Példás rendben tart­ják falát, kertjét, kerítését. Lakóinak gyermekei játszanak udvarán. Ok biztosítják az öreg házat: nem vagy halott, szobáid nem konga­nak üresen, mint valami sírbolt. Ezt a házat élteti a gyermekek hangjának csilingelése, kis autó­juk vidám piros színe, ami olyan, mint a lüktető vér ereinkben. Vár is épül homokból. Nem tart sokáig, de újra lehet építeni, mást, mint ahogy a gyermeki fantázia örök teremtő találékonysága éppen kí­vánja. Néha hazatérnek a felnőtt gyermekek. Mert nincs jobb, mint ün­nepek másodnapján hazamenni az anyukához, aki kedvenc süte­ményével várja gyermekeit; szívén ki lehet mondani az élet keserű tapasztalatait és meg lehet enyhülni. Májusban ez a ház újraéled, mint a természet. Nem kőművesek vakolókanala, nem tetőfedők kalapácsa, vagy ácsok szekercéje, hanem a Teremtő keze nyomán. A gondos gazda rendet tart háza körül, a megújuló természet pedig újrateremti csodáit fűben, fában, virágban. Kizsendül a fű. Agyásait gondos kezek hófehér mészkővel sze­gélyezték. így biztosítottak utat az autóknak, amelyek a kedves vendégeket hozzák. Üde folt a zöld gyep a hideg aszfalt látványa után. A pázsit szélén sárga nárciszok világítanak, mintha gyertya­lángok fénylenének a sötét zöldben. A kert rejtett sarkában már kidugták a fejüket a gyöngyvirágok. Ezüst harangocskáik még várnak, még nem csilingelnek. Megvár­ják, amíg a május biztató sugara fényt és meleget lehel rájuk. Mert ők csak ebben tudnak megjelenni és ezüst csengetyűjükkel illato­sán megszólalni. A kert távolabbi sarkában kinyíltak a tulipánok. Magasra emelik fejüket. Piros és sárga lángjaik messzire hirdetik: május van, tavasz van, újra élünk. Itt vagyunk, hirdetjük az élet örökkön megújuló csodáját. Hideg, fagyos, jeges volt a föld. De májusban győz az élet, az il­lat, a szépség. Ki gondolta volna, hogy egyszer előjön, jelentkezik, győz. Színek, fények, illatok hevernek lábunk alatt a kemény, fa­gyos hideg földben. A régi ház más csodákat is tartogat. Kőkerítésén oszlopok maga­sodnak. Közöttük finom vonalú rács, amely elzár, de ugyanakkor betekintést is enged a járda sivatagján siető embernek a kert para­dicsomába. Nem zár ki, hanem csak őriz. Duhaj emberektől, éret­len gyerekektől, hogy virágozzék a virág, érjen a gyümölcs, biz­tonságban éljen az ember. A vaskerítésen már megindult a vadszőlő hajtása, megjelentek a rügyek, mint csillogó zafírok, hogy nem sokára levéllel borítsák el a kerítést és csodás zöld fallá varázsolják. A melléképületen az ampelopszis öreg törzse és kapaszkodó indái látszanak. Olyanok, mint a hegy- és vízrajzi térkép. Rügyei nemsokára kibomlanak és levelei elborítják az ódon épületet. Alattuk eltűnik a fal, függönyt vonnak az ajtók elé is. Olyanok, mint a buja őserdő zöld rengetege. A kert sarkában meghúzódik a szőlőlugas. Hajtásai levél-épületet képeznek, amelyben aranyos fürtök csüggenek és édes gyümölcs­csel kínálják a gazdát és vendégét. Ne felejtsük el a kedves diófát sem, amely hófehér törzsével, imponáló ágaival nyugodtan díszfának számítható. Virágzata már elmúlt, megjelentek az apró levelek, hogy tenyérnyivé nőjenek és árnyékot adjanak a ház lakóinak. Diófa alatt ülni és emlékezni a régiekről, akik ültették unokáiknak - az emberiét legszebb óráihoz tartozik. A diófa levelei üzenetet hordoznak a késő utókor számára. Halljuk ezt az üzenetet? Meghatódva látom a Cheria Japonica bokrot. Apám kertjére gondolok, ahol két háznagyságú volt belőle. Zöld szárai magasba nőnek és amíg tart a nyár, magasra tartják sárga virágjuk gyertyá­ját. Ilyen kicsi a világ! Itt találom meg, ami régen elveszett. De itt találjuk az orgonát is, amely illatozva hirdeti a májust. Látunk bokrokat és fákat, amelyek az örökkévalóságra emlékez­tetnek. Nincsenek itt Itália pineái, amelyek jellegzetesek az olasz tájakon és temetőkben. Itt van azonban a telek sarkában a boros­tyán, amellyel nem bír el a középeurópai tél, hó, fagy, hideg. Zöl­déit télen is. Makacsul kapaszkodik a falkerítésbe és a ház falába. És elmaradhat-e a kertek dísze, a bukszusbokor? Az is itt van és hirdeti a természet erejét a halálos faggyal szemben. Nem bújik a föld alá télen, mint az évelők. Zöldéi a hó alatt is és hirdeti a ta­vaszt és az életet a zord időkben is. Végül nézzünk Eger legszebb fenyőjére. Hatalmas törzs hor­dozza ágait. Rajtuk a soha le nem hulló tűlevelek, örökké zölden és örökké élve. „0, fenyő, fenyő, a te leveleid mily hűségesek!” Kör­nyékünk legszebb fája jelként magasodik, mert hirdeti az élet győ­zelmét halál, elmúlás és emberi gonoszság felett. Miklós Béla LÁTÓSZÖG Nyilvánvaló vétlenség Vétlennek találták - jó másfél esztendei vizsgálódás, vita után - az árpádsávos zászló­lengető ifjoncot, akin annyian megbotránkoztak annak idején szép nemzeti ünnepünkön. Az eseményhez tartozó időjárás ugyanis - mint megállapították - valahogy nem volt szinkron­ban az ominózus tévéfelvétel­lel. Márpedig a kettőnek klap- folnia kellett volna, ha a tudó­sítást dokumentumként hasz­nálják. Ami - ugye? - evidens. Bizonyosan vagy a riportot, vagy az időjárást manipulál­hatták, hogy így sikertelene­den, mert a derék siheder ártat­lanságához kétség nem férhet. Ő csak megjelent ott azon a szép, nagy téren és hadoná- ] szott önfeledten. A maga mód­ján örült az ünnepnek. Senki­nek semmi köze ahhoz, hogy a számára mi, mit jelent, meny­nyit ér, véleményét, lelkesedé­sét milyen módon tudatja kör­nyezetével, a televízió közön­ségével. Dehogy akarhatta lehur­rogni az ünnepi beszéd előadó­ját! A világért sem kívánta be- léfojtani a szót abba, akinek kedvéért annyian összesereg- lettek az impozáns épület előtt, hogy ne csak lássák, hanem hallják is a népszerű embert. Hiszen ha nem szeretné, tisz­telné maga is, a vendég puszta nevének emlegetésére más sávval parádézna. Lehet - s ugyan, miért ne történhetne? -, hogy sávossá­gát egyenesen köszöntőnek szánta. Hadd lássa csak a tö­meg elé lépő szónok, hogy ilyen is van! Nemcsak buzog a honfivér, hanem figyelmes is a fiatal hazafi. Különben egé­szen más csíkkal tetszelegne. Tarthatná minden további nél­kül, hogy sáv: sáv. Egyre megy. Megtehette, persze, hogy megtehette volna a legény, hogy nem bújik semmi dísz mögé, otthon marad maga is, ki nem megy a térre, de még a saját utcájukba sem. A tévé előtt pedig bedugja a fülét, le­csukja a szemét, amíg a meg­emlékezés tart. Pontosabban: ameddig ott áll és beszél az az ember, aki ilyenre adta a fejét. Ám ő igenis - bárki, bármi mást állít - vágyta azt a talál­kozást. Nem a szereplője, ha­nem csupán egyetlen résztve­vője akart lenni e kedves meg­emlékezésnek. A világért sem kívánta volna, hogy számos honfitársa és külföldi szeme láttára botrányba fulladjon a felemelőnek indult impozáns összejövetel. Szóval ez a srác nem tehet semmiről, mint ahogyan a tár­sai is teljesen makulátlanok az ügyben. Aki fütyült, örömében tehette, a kiabálás lehetett üdv­rivalgás is. Ha volt ilyesféle. Az a bűnös, aki kiforgatja a történteket, vádaskodik, elítéli, bántja ezt a gyereket, vagy a többit! Miért kell neheztelni arra, akit különben szeretni illenék? Ezek a sávos fickók valójá­ban szeretetre méltó jópofa kölkök - akkor is, ha kissé ta­lán még szokatlanok. Nemde? Gyóni Gyula VIRÁGVÁSÁRBÓL VIRÁGVÁSÁRBA! A megmaradt árukészletből még kedvezőbb áron vásárolhat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán MATOL VEGKIARUSITAS amíg a készlet tart!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom