Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1994-05-19 / 116. szám

6. oldal Horizont 1994. május 18., szerda Az utókor nem kényeztette el Thália egykor híres papnőjét Déryné emlékei a Gárdonyi-színházban A miskolci színházbarátok jó­voltából egy Dérynére emlé­keztető kamarakiállítás „futott le” az egri Gárdonyi Géza Színházban. Annak is egyik sarkában, hiszen néhány bútordarabon és vitrintárgyon kívül olyan gazdag anyagot nem kaptunk, amely Déryné Széppataki Róza (született: Schenbach Róza, 1793-1872) művésze­tét, kortörténeti jelentőségét, a miskolci évek fontosságát - az ő számára is - különképpen hangsúlyozta volna. Színháztörténeti adalék, hogy alig tizenhét évesen, 1810-ben lépett színpadra a pesti Hacker Szállóban, 1815-től 1837-ig végigvándo­rolta az országot a társulatok­kal, hosszabb ideig játszott Miskolcon, Kolozsvárott és Kassán. A Nemzeti Színház­nak első dolga volt, hogy Pestre szerződtesse, de megint a vidéket választotta, míg a negyvenes évek végén végleg búcsút mondott a világot je­lentő deszkáknak. Orgánuma képessé tette bármely szerep eljátszására, amely az ő hangkategóriájába esett. Legyünk romantikusak, meg is említjük: még a dráma­író Katona József is beleszere­tett. Emlékirata, az a bizonyos napló ma is forrásértékű. Ezen a tárlaton is jól látható helyen helyezték el az egyik levelet. A teljes szöveg ugyan rejtve marad előttünk, de al­kalmasint - kezdő grafológus­ként - elemzésre vetemed­tünk, milyen egyéniség is le­hetett az az asszony, aki böl­csen és fegyelemmel kimérte magának, mikor is kell abba­hagynia a játszadozást. Vagy mi egyáltalán nem vesszük fi­gyelembe az életrajzi adato­kat? Mármint azt, hogy egy ér­tékes asszony után többen és nemcsak fellobbanó szándék­kal kinyúlhattak-kinyúlhat- nak? Az utókor nem kényeztette el Dérynét nagy irodalmi hó- dolatokkal, a romantikától el­várt-megkívánt elemzésekkel, ráfelejtkezésekkel. És mégis! Mára is felkapjuk a fejünket, ha a nevét halljuk. Nemcsak Miskolc miatt! Van annak a barokk szá­zadból romantikába átván- dorló világnak, a reformokat igénylő és azért a másik világ­ért, a demokratikusabb Ma­gyarországért, a respublikáért lelkesedő komák olyan jel­lemzői, amiért ma is tollat ra­gadunk. Egy Schenbach Róza ma­gyar színésszé akart lenni, le­megy vidékre, kitűnő adottsá­gaival - magyarul, tehetségé­vel - német színházaknál más körülmények között, más gá­zsit markolhatna fel, de bejárja az országot, mert más íze tá­mad a tapsnak a csaknem érin­tetlen vidéken, mint a budai vagy pesti „szálákban”. A legyező sem vall semmi különöset erről az asszonyról. A „leképezések” a kor techni­kai szintjét és ízlését közvetí­tik, relikviák, amik hitelesítik a néző számára a világ egy fi­karcnyi szeletét, amit nálunk Magyarországon XIX. szá­zadnak neveztek el. És persze romantikának. Liszt, Erkel, Schumann, Berlioz, Wagner századának, s ha már színház­ról van szó, Verdit és Wagnert se hagyjuk ki. A kamaratárlat - méretei el­lenére, vagy éppen amiatt - gondolatokat ébresztgetett. Mert kellett és el is lehetett időzni egy-egy tárgy, egy-egy személyes mütyür miatt, ame­lyek utaltak az asszonyra, a „színésznőre”, aki a kordélyos Thália papnőjeként szentelt hivatásának tartotta, hogy minden este újabb és újabb alakot öltsön magára, tudván: a rivalda túloldalán ülőkben megszületik az az álom, az a varázslat, amely nem is any- nyira a testi valóságnak, mint inkább a megrezzenő léleknek szóló üzenet lehetett. Megőrző szokásainkat elő­deinktől örököltük. Ebben a szürkeségbe mártott korban, a közömbösség mindent felfaló lelki mocsarában nem árt be­leerőltetni magunkat apró tár­gyak nézésébe, hátha megin­dul kiszáradt, vagy tudatosan kiégetett képzeletünk. Hasz­nunkra válik! (farkas) Barczi Pál életmű-kiállítása Miskolcon Barczi Pál Munkácsy-díjas grafikusművész retrospektív tárlatának ad otthont június 12-ig a Miskolci Galéria, ahol a művész több mint száz rajza, grafikája és festménye látható. A kezdeti táj- és városképek után archaizáló stílusban és a népművészet igézetében dolgo­zik, alkotásainak középpontjá­ban egyre inkább az ember és a társadalom problémái állnak. A szépség forrásai - költőinknél A létrend hármas oszlopa: az igaz, a jó és a szép. Az ógörög kalokagatija az esztétikai szép­nek és az erkölcsi jónak, mint eszménynek a megnevezése, (kalosz = szép, agathosz = er­kölcsi, jó, derék.) Költők, gon­dolkodók újuló formában hirde­tik mindmáig a szépség és igaz­ság egységét, összhangját. Csupán Kaets Óda egy görög vázához című versének híres öt szavára utalunk, „Beauty is truth, truth beauty”, amely Tóth Árpád fordításában így hangzik: „A Szép: igaz, s az Igaz: szép!” A Dunánál című ódában Jó­zsef Attila egyénien folytatja ezt az örökséget: „Anyám szájából édes volt az ételj apám szájá­ból szép volt az igaz." Nagy László a mindenségtől induló, a Semmibe zuhanó, de másoknak mindvégig tűzhelyet, családot remélő költő életigenlését így kéri: „Hogy el ne jussak soha ama síkra:! elém te állj,/ segíts, hogy az emberárulók szutykátl erővel győzze a szív/ szép szó­val a száj!" Négy évtizeden át Ady iste­nes verseit mellékesnek tekin­tették, Babits mélységes huma­nizmusát irodalomtanításunk pacifizmusra redukálta, katoli­cizmusát megtagadta, patrio­tizmusát szemelgetve torzította. József Attila istenkereső verseit kihagyták, cseppenként adagol­ták a középiskolásoknak. Rad­nóti Miklós valláshoz, katoli­cizmushoz fűződő viszonyát mellőzték. Atyai mesterét, Sík Sándort nemcsak a magyar szellem él­vonalából, de az irodalomból is száműzték. Egyoldalúan, gyakran meg­hamisítva állítottak be írókat és műveket. Csupán néhány példát idézek. Adytól a „Hiszek hitetlenül Istenben” verssort gyakran idézték a középiskolai tan­könyvekben is. A sorrendiséget meghamisítva a „hitetlenül”-t hangsúlyozták. Az idézetet a kontextusból kiragadva, torzí­tották a gondolati egységet és teljességet. Pedig a teljesebb ci­tátum önmagáért beszél: "Hi­szek hitetlenül Istenben,/ Mert hinni akarok,/ Mert sohse volt úgy rászorulva/ Sem élő sem halott.” József Attila Reménytelenül című versében a 20. századi eg­zisztenciális magányt kifejező csodálatos sor: „A semmi ágán ül szivem,/ kis teste hangtalan vacogj köréje gyűlnek szelíden/ s nézik, nézik a csillagok). Ju- low Viktor mutatott rá arra, hogy a „semmi ágán” motí­vumnak Csokonainál található az előzménye, a Doktor Földi­ről egy töredék című versben: "Látod-e, mely kicsiny itt a föld, félrésze vizekkel Béfoglalva setét zöldes, fél­része világos, S mint félérésű citrom hin­táivá tulajdon Terhe nyomásától, lóg a nagy semminek ágán.” Ennek a mélyről sugárzó képnek a forrása a Biblia, Jób könyvének 26/7. része. Ebben Jób elismeri Istennek kikutatha- tatlan felségét: „O terjeszti ki északot az üresség fölé és füg­geszti föl a földet a semmiség fölé." Irodalmunk anyakép-vonula- tát József Attila emlékezetes versekkel gazdagította. A Mama címűben írja: „... most látom, milyen óriás őj szürke haja lebben az égen,/ kékítőt old az ég vizében”. Inkább csak magyarázatokat, mintsem hite­les értelmezéseket olvashattunk erről a verszárásról. Pedig nyil­vánvaló, hogy/ édesanyját a költő szakrális magasba emeli; víziójában úgy láttatja, ahogyan oltárképen a Szűzanya menny- bemenetelét szokás ábrázolni. Radnóti az ötven évvel ez­előtt keletkezett Nem tudhatom című versét így zárja: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, vir­rasztó éji felleg.” Ezt is sokfé­leképpen értelmezték, de keve­sen vették figyelembe, hogy az Ószövetségben az Úr égő csip­kebokorban, lángoszlopban, mennydörgésben, felhőben szokott megjelenni. A „vir­rasztó éji felleg”-hez, a Te­remtő és Gondviselő Istenhez fohászkodik a költő. (A Syxtina mennyezetén, Michelangelo freskóján az Úr felhőből ki­nyúlva, teremtő érintéssel al­kotja meg arcára és hasonlatos­ságára Ádámot.) 1945 után a magyarságot vá­dolok elgondolkodhattak volna Radnóti igazán. Ó ugyanis ezt írta: „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép..." Az idé­zet első felét hangoztatok elfe­ledkeztek a citátum második feléről, és ezzel Radnóti telje­sebb igazságáról. A tehetségesnek indult költő a kor iszonyú szorításában vé­gigszenvedi a mystérium passi- onist, és poéta martiricussá vá­lik. Örökül hagyja emberi pél­dáját. A létrend hármas oszlo­pának, az igaznak, az erkölcsi jónak és az esztétikai szépnek sugárzó eszményét hagyta ránk, és életműve mennél teljesebb és igazabb értelmezésének kö­telességét. Cs. Varga István Ma is postamester úrként köszöntik... Ötven esztendővel ezelőtt kel­tették Lutter Imre bácsi halálhí­rét. Ez úgy esett, hogy az a bu­dapesti hivatal, ahol ő posta­mesterkedett, bombatalálatot kapott. (Ez volt egyébként az első épület, amely megsérült a fővárosban.) A pilóták - terveik szerint - a Gammát vagy a Standard-gyárat célozták, de a hadiüzemnek aligha minősülő iroda esett áldozatul. A repülők elzúgtak, s a légó- pincékből előmerészkedők már ^sak a posta leomlott falait és a szénné égett berendezési tár­gyakat találták. Minden az enyészeté lett, ám az íróasztal, s alatta egy pár cipő épségben maradt. Sokan úgy hitték, ha a lábbeli ott volt, ott kellett lennie korábban a tulajdonosának is. A környékbeliek jól ismerték, szerették a Lutter házaspárt, s rémülten gondoltak arra, ho­gyan közük majd a tragikus hírt a megözvegyült fiatalasszony­nyal. Ekkor került elő a posta­mester a Standard pincéjéből egészségesen, egyetlen karco­lás nélkül. A lebombázott épülettel már nem lehetett mit kezdeni. Lutter Imre felpakolta a családját - feleségét és kétéves kislányát -, s elköltöztek Egerbe, hogy ott az Almagyar utcai 2-es postá­nál dolgozzanak tovább. Nem tervezték hosszú ide­jűre ezt a kiruccanást, úgy gon­dolták, a háború után ismét Pes­ten élnek majd, s visszaadják a hivatalt Páldinénak, akit a zsi­dótörvény miatt kitelepítettek innen. Az ostrom után fel is kereste Imre bácsi az elhurcolt asszony testvérét, akitől megtudta: Pál- dinét kivégezték a nyilasok a Duna partján. így maradt Egerben a Lutter házaspár. Döntésükben az is szerepet játszott, hogy időköz­ben gyermekeik születtek, s úgy gondolták, itt nyugodtab- bak lesznek mindennapjaik. A háború előtt gondtalan volt az életük. Akkoriban rangnak számított postamesternek lenni. A hivatalok önállóan, gebinben dolgoztak, s az alkalmazottak érdekeltek voltak abban, hogy minél nagyobb legyen a forga­lom. Ezért aztán Marika néni, Imre bácsi felesége is megta­nult morzézni, s úgy adta le a táviratot, hogy abban nagyító­val sem lelhettek hibát. Itt Egerben is jól mentek a dolgok, egészen az államosítá­sig. S a tetejébe jött még az inf­láció is (a csuda sem tudta, hány bélyeg kerüljön egy le­vélre!). Lutterék nem pöröltek sorsukkal, elfogadták a helyze­tet. Nyugdíjazásukig maradtak a postánál. Most már csak a gyerekeik­nek és unokáiknak élnek. A család a mindenük. Marika néni süt-főz, amikor várják őket, s ha valami kikopik a kamrából, urát szalasztja a boltba. Két év­tizede nyugdíjas Imre bácsi, de az utcán még mindig postames­ter úrként köszöntik a régi eg­riek. Négyessy Zita Vaslady - a Random House asszonya Az angol sajtóból kitűnik, hogy a Vaslady kifejezés nem Mar­garet Thatcher hitbizománya: ezekben az esztendőkben több gazdasági lap is így nevezett egy 41 éves asszonyt, aki az egyik legnagyobb szigetországi könyvkiadó, a Random House igazgatótanácsának elnöke. Gail Rebuck nő létére nem­csak beszélni tud - munkatársai szerint ráadásul acélkeményen, „férfiasán”, sosem köntörfa- lazva, inkább határozottan, cél­ratörően -, hanem hallgatni is. Amikor még annak idején, 1991 októberében főnökével, Anthony Cheethammel meghí­vást kapott egy díjátadó ünnep­ségre, egész este vidáman tré­fálkozott felfedezőjével, leg­főbb pártfogójával. Azzal az emberrel, akiről ő már tudta, hogy másnap(!) reggel könyör­telenül kirúgják a cégtől, és ő, Mrs. Rebuck kerül a helyére. A Random számára ezek ne­héz idők voltak. Bár a cég ada­tait szinte megannyi államti­tokként kezelték, az egy híján húsz kiadót tömörítő vállalatról olyan hírek keringtek, amelyek szerint a forgalom 75 százalék­kal zuhant(!). Pedig ez a mamut olyan vi­lágszerte ismert szerzőket fog­lalkoztatott, mint Salman Rushdie, a Sátáni Versek írója, aki még most is bujkál az őt ül­döző muzulmán terroristák ha­lálos bosszúja elől. Gail Rebuck életútját szülei megpróbálták kijelölni: „Ta­nulj nyelveket, légy titkárnő egy elegáns helyen, és menj felesé­gül a főnöködhöz”. A tanács eleje megvalósult. Miután az ifjú hölgy elvégezte a sussexi egyetemet, idegenve­zető lett. Később új dologba kezdett: 1982-ben négy barátjával kis könyvkiadót alapított, és bele­szeretett ebbe a szakmába. Hamarosan kicsi lett neki a saját vállalata, és belépett Ran- domhoz. Cheetham először az egyik haldokló leányvállalat, az Ebury Press szanálásával bízta meg. Gail akkor a nyolcadik hónapban volt, de nekifutott, és megoldotta a feladatot. Csillaga ettől kezdve gyorsan emelke­dett. Éppoly gyorsan, mint a Ran­dom profitja az új vezetés alatt. 1992- ben a cég forgalma 40, 1993- ban eddig 15 százalékkal emelkedett. A hölgy receptje egyszerűnek látszik:- A vállalat vezetése tele volt olyan szakemberekkel, akik tud­ták, kitől kell jó könyvet venni. Csak éppen olyan vezető nem volt, aki azt is tudta, hogyan kell eladni. S a hölgy - mint a fentiek is bizonyítják - tudja. Vállalkozó egri közgazdaságisok Igazi vásározói hangulat fo­gadta azon a hétvégén az Egri Közgazdasági Szakközépis­kola udvarába betérő látogatót. A sátrak között serényen tevé­kenykedő diákoknak egyben vizsga is volt ez a nap, mert elsősorban saját készítésű ajándéktárgyakat - szőttese­ket, asztali díszeket, öltözkö­dési kiegészítőket - árusítot­tak ki. A nem mindennapi Közgé- vásár előzményeiről beszél­gettünk a szervezővel, Ré- vészné Bőgős Zsuzsannával.- A Junior Achievement vál­lalkozási forma az Egyesült Államokban már 70 éves múltra tekint vissza, hazánk­ban alig egy éve terjedt el. Mi most úttörő feladatot vállaltuk ennek a vásárnak a megrende­zésével. A II/B - amely való­jában egy vállalkozó-ügyinté­zői osztály - az elméleti isme­retek mellett ezúttal a gyakor­latban is tapasztalatokat sze­rezhetett a vállalkozás rejtel­meiről. Tavaly szeptemberben megalakítottunk egy kvázi- betéti társaságot, ennek cso­portjai szőtteseket, kerámia­tárgyakat és asztali díszeket készítettek és árusítottak. Egy csoport pedig a szünetekben osztályról osztályra járva pék­süteményekkel kereskedett.- Ón, mint osztályfőnök oroszlánrészt vállalt ebből a munkából...- Vásárt most rendeztem először. Számomra az volt a legnehezebb, hogy nagyon szerteágazó munkát kellett összehangolni határidőkhöz kötve.- Sikerült-e a kitűzött célo­kat megvalósítaniuk?- Összességében igen, mert a tanulók szakmai szempont­ból sokat profitáltak, elméleti és gyakorlati ismereteik is bő­vültek. Ami a bevételt illeti, elmaradtunk a várakozástól, de ezúttal nem ez volt a fő cél. A diákok tapasztalatait, vé­leményét Madák Csilla, a BT diák-ügyvezető igazgatója foglalta össze:- Mivel a vállalkozási isme­reteket elméletben megtanul­juk, így most arra volt lehető­ségünk, hogy egy minta vál­lalkozásban kipróbáljuk: ho­gyan is működik ez valójában. Kemény próbatétel volt szá­munkra a cégbejegyzéstől a felszámolásig eljutni. Mindez jó volt arra is, hogy kiderül­jön, ki az, akinek a jövőben e téren érdemes kamatoztatni tehetségét. Vasné Tana Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom